ÍGÉRETEK

Mesterházy Attila Miskolcon tartott nagygyűlést.

Valószínűleg valaki azzal hitegette, hogy ez az ő igazi műfaja, a nagygyűlés, és ő ezt el is hitte neki, de bár ez lenne az egyetlen hibás politikai tanács, amit megfogadott…

Pedig fejlődik, tanul, és érzékelhető a változás is régebbi önmagához képest.

Ha hasonlatok szeretnék találni, akkor talán Fásy Ádám lenne a kézenfekvő minta, aki ma már mindent el tud jószerivel hiba nélkül énekelni, ha a dal nem haladja meg a két oktáv terjedelmet.

A szocialista pártvezér retorikai képességek tekintetében is a magyar politikai élet általános etalonjához szeretne hasonlítani, a gesztusok, a mozdulatok, sok esetben még a tartalom is visszaköszön – hogy miért van az mégis, hogy a produkció olyan, mint amikor a hattyú halálát Pliszeckája után Tóth Manci adja elő a számlázóból – az isten se tudja.

Hiába, csak az észt osztotta igazságosan az úr, mert arra még senki nem panaszkodott, hogy abból neki kevés jutott volna, de a retorikai képességek meg a karizma más kérdés, abból vagy van, vagy nincs, és erről a delikvens mit sem tehet.

Éppen ezért nem is erről szeretnék írni, hanem az ígéretekről.

A szocialista pártelnök Miskolcon éppen ezekből tett egyet – kettőt a napi politika változékonyságába és kacskaringóiba kissé belezavarodott híveinek, gondolom, lelkesítés és az alélt állapotban levő optimizmus életrekeltése céljából.

Azt mondta nekik - miközben tekintetéből csak úgy sugárzott az elszántság és a hit - hogy az Orbán-kormány megbukott, és ha jövőre a szocialisták kerülnek hatalomra, annak a gyermekek, a fiatalok, a nők, a munkavállalók, a kis- és középvállalkozók, valamint a nyugdíjasok lesznek a nyertesei.

Háromszor is elolvastam a mondatot, hátha megtalálom, amit kerestem, de egy istennek se leltem a férfiakat.

Márpedig ha ők nem lesznek ennek a gyönyörű helyzetnek nyertesei, akkor mehetünk mi, baloldaliak valamennyien Kukutyinba zabot hegyezni, hiszen, bár az ivararányok nekünk kedveznek, azért nem feledkezhetünk meg a nyugdíjas tanárnők elszánt, hegyvidéki hadáról, kik ajkaik közt fütyülővel, nyakukban vekkerórával, szívükben a Vezér iránti olthatatlan szerelemmel adják a békamenet szilárd gerincét!

Nem adhatunk a férfiakból egyet sem, az már hétszencség, márpedig ha nem akarunk adni, akkor ígérni kell, nyakszakadásig.

Volt már ebből balhé, mikor az izgága Gyurcsány kifejtette, hogy ezt nem kellene tovább csinálni, mert nyilvánvalóan tudtuk mindahányan, hogy amit mondunk, az nem igaz, ugyanis a nincsből nem lehet osztogatni, és bár megtapsoltuk, azért nem hagytuk annyiban, máig nyögi a következményeket.

Most legutóbb, például, kigolyóztuk a demokratikus kaszinóból, habár ez képes még a vereségből is nyereséget csinálni, fene tudja, mi a módszere…

Na, mindegy - az biztos viszont, hogy ígérgetni kell, az ellenfelünk is azt teszi, akkor nekünk is azt kell tenni, hiszen csak egy politikusnak jött be eddig, hogy vért, verítéket és könnyeket ígért, mégis nyert, de hát nézzetek rá, ez a rokonszenves sportember a homlokába hulló fürtöcskével úgy néz ki, mint Churchill?
A whiskytől sem bűzlik, nem is szivarozik, ellenben ígérgetni azt tud, hiszen virtigli magyar politikus, nemde?

Itt van mindjárt ez az „Orbán-kormány megbukott” című alapvetés.

Hát nem tudom, de így messziről, éjjel és ködben úgy néz ki, mint az a kártyás, akinek ellenfele kezében ott van mind a harminckét lap és a zsebeiben még két pakli kártya, míg ő éppen durchmarssal hozza rá a frászt, apai öröksége maradékának terhére.

Aztán jöttek a konkrétumok, a tandíj eltörlése azoknak, akik elérték a pontszámot, a devizahitelesek, a tornatermek, a síp, a dob, a nádihegedű, majd a végén megköszönte megköszönte Bajnai Gordonnak az MSZP és az Együtt-PM közötti korrekt megállapodást, amivel létrejött a kormányváltók szövetsége.

Gondolom, ennek lesz az eredménye, hogy az MSZP kerül hatalomra, ami feltehetőleg marhára lelkesíti szövetségesét, aki most riadtan pislog ki abból a gödörből, melynek ásásánál ő kezelte a markolót.

Amiről kevés szó esett, az leginkább Orbán, ami nagyon helyes is, mert ha emlegetjük, még megjelenik, oszt hazazavarja a nagygyűlést a francba, amilyen krakéler, de majd jól kicseszünk vele: ha nyerünk, akkor majd jól megkeressük vele a kiegyezést, meg majd játszunk vele medvést: mi kinyaljuk a seggét, ő meg brummog hozzá!

Ez az egész egyre viccesebb és siralmasabb.

Valaki elmondhatná már Mesterházynak, hogy Jóbarát!

Üres a kassza!
Nincs liba, ne ígérgess libacombokat!

Mert ameddig ezt nem érti meg, addig – még ha hinne is politikusnak ebben az országban valaki – csak a bajt csinálja a fedezet nélküli ígéretekkel.

Rezsicsökkentés?

Stadionok? Trafikok? Földbérletek?

Béremelések?
Fedezet nélküli ígérgetés?

Mind külön-külön remek lehetőség arra, hogy elmondjuk, hogy juttatta Orbán és bandája ebek harmincadjára az országot, hogy tette tönkre erkölcsileg-anyagilag egyaránt, hogy csinált a jogállamból önkényuralmi cirkuszt!

Amit itt ígérni kell, azt nagyon meg kell gondolni, mert azt teljesíteni is kell, és ahhoz pénz kell.

Ne legyenek illúzióink, nekünk nem nézné el a nép, ha a magánemberek bankbetéteire szeretnénk választások után rátenyerelni, vagy a nyugdíjakat akarnánk megadóztatni, esetleg a forint árfolyamával vagy az inflációval babrálni, - a baloldal ígéreteit be kell tartani.

Annyit kell ígérni, amennyit mód van betartani.

Még van vagy húsz nagygyűlés hátra, nem ártana elgondolkodni ezen…

:O)))