Mint Rákosi fénykorában.
Hihetetlen ütemben folyik a demokratikus intézményrendszer szétverése, helyette leginkább a bolsevik államhatalmi struktúrára emlékeztető – mit emlékeztető? azzal megegyező - megoldások születnek.
Ami azt illeti, nekem már az is csípte a szemem, mikor a Fideszes képviselők kiválasztása alcsuti zarándoklat keretében történt, de ez láthatólag csak az én szemem csípte, jóllehet sokan röhigcsélek anno rajta, ahogy a megszeppent képviselőjelölt ott csinálta a katonákat a Vezérnek, mindent megtéve, hogy megfeleljen a cezaromániás beteg elvárásainak.
Tulajdonképpen ekkor már tudni lehetett, hogy hogyan is képzeli el Viktor a saját – meglehetősen randa – képére formált Orbanisztánt, de tenni ellene semmi esély nem volt, mert a jobboldal a szolgalelkűségre és vezérimádatra van szocializálva, a népet meg elkápráztatták a ragyogó ígéretek meg a szebb jövő plasztikus érzékeltetése, a nyugdíjasoknak és a nyugdíjaknak ígért védelem és társai.
És a rend ígérete.
Hát most megkapta mindenki, ellenzék és kormánypárt egyaránt, hívek és ellenfelek válogatás nélkül.
Jelenleg olyan az ország, mint amikor valaki a nyakába vesz egy majmot és aztán nem tud mit kezdeni vele, a majom meg üti-vágja, kímélet nélkül.
A jobboldali választó jelenleg még ott tart, hogy jó pofát vágva a dologhoz nyeherészik, hehe, de jópofa ez a majom - jujj, de viccesek vagyunk, és most aztán jól megszívták a komcsik – pedig már az ő nyakán is ott a kés.
Ez az ország nem csak lesz, de diktatúra már ma is és ha van parlamentáris királyság, akkor létezhet parlamentáris diktatúra is, ha már ez a nagyhatalmak mániája.
Mint tudjuk, a nagyhatalmakat persze érdekeik mozgatják és adott esetben igencsak rugalmas a gondolkodásuk, ez esetben is erre épít a mi vezérünk.
Az Uniónak nem érdeke, hogy még egy problémát kelljen kezelnie, elég neki egyelőre Görögország, Írország meg Portugália, a keleti végeken meg elég, ha viszonylagos csend van és nem folyik a vér.
És valóban, még nem folyik a vér, de Pintér már megkezdte a Rendőrség felkészítését az etnikai konfliktusok kezelésére és a frissen végzett 900 rendőr sem a közbiztonságot, hanem a karhatalmi alakulatot erősíti, bölcs előrelátással.
Orbán egyébként már létrehozta az ÁVH-t, csak ezt most Terrorelhárító Központnak hívják, de a szisztéma megfelel Rákosi modelljének: az újonnan, „megbízható személyekből” létrehozott alakulat nem tagozódik be a Rendőrség szervezetébe, külön irányítás alatt dolgozik, a most éppen kormánynak nevezett Orbán, az egyszemélyes hatalmi centrum alárendeltségében.
Ma korlátozták az őrizetbe vett személyek jogát a törvényes védelemhez, holnap szétzavarják a bírói kart, hogy az ítéleteket olyanok hozzák, akiknek szakmai múltja ugyan nemigen van, de stallumukat a Vezér kezéből nyerték, és akiktől elvárható, hogy skrupulusok nélkül hozzák az elvárt ítéleteket.
Amit ez az ámokfutó művel ezzel a szerencsétlen országgal, az felér egy világháború pusztításával.
Idáig csak a nemzet összetartozását verte szét, idáig csak egyszerű hatalomvágyból tette csatatérré az országot, idáig csak visszaélt azzal, hogy a bakoldal fene nagy liberalizmusában nem merte megállítani, nem merte megvádolni az alkotmányos rend megdöntésére irányuló törekvésekkel, de most amit művel, az azért már több a demokrácia játékszabályainak felrúgásánál.
Ez az ember egyszemélyi uralomra tör, célját többé-kevésbé el is érte, ez pedig akármelyik alaptörvényt – a jelenleg hatályos Alkotmányt vagy az általa kreált Tákolmányt nézzük, mindenképpen bűncselekmény.
Hogy az állam élére a választói vakság egy bűnözőt ültetett, azt eddig is tudtuk, de nem kimondottan erre a bűncselekményre számítottunk, hiszen első kormányzása idején még csak lopott.
Nem hiába tartja a népi bölcsesség, hogy evés közben jön meg az étvágy, ez esetben is ez a helyzet állt elő - saját szervilis talpnyalói mentalitását vetíti ki az egész országra, és azt gondolja, hogy hí azok mindent lenyelnek neki és még tapsolnak is hozzá, akkor ez majd országos méretekben is igaz lesz.
Hogy maga is elhiszi a kétharmados hőbörgéseit, az nem kizárt, hiszen léteznek olyan pszichiátriai betegségek, amikor a beteg saját vízióit valóságként éli meg, de ez azért minket nemigen kell, hogy vigasztaljon.
Szólni kellene még egy-két szót az Ügyészség szerepéről is, amelyik a mai állapota szerint elérte fejlődése csúcsát, Visinszkíj magaslataira emelkedett, kontrollja nincs, személyi összetétele és a hierarchikus működési rendszer garantálja, hogy a hatalom alkalmazni tudja kedvenc módszerét, politikai ellenfelei kriminalizálását.
Merthogy az ügyészség nem csak a libatolvajokra utazik nagy buzgalommal, akiket egyébként annyi ideig tart előzetesben, hogy a liba menet közben végelgyengülésben reppen át az Örök Libaúsztatóra, de a politikusokra is nagy előszeretettel utazik, mint ezt Hunvald legutóbbi szabadonengedése majd ismételt becsukdázása is tanúsította, világ csúfjára.
Szóval összeállt a sztálinista modell, a parlament, amelyik csak szőr a hatalom csúnyáján, az Ügyészség, a hatalom éber szeme, a TEK, a Párt Ökle és a vastapsot szolgáltató jobboldali tömegek: Vik-tor, Vik-tor!
Remélem, azért az ügyvédek nem fogják annyiban hagyni a dolgot.
Szokták a mi Boldogságunkat Kádárhoz hasonlítani.
Hibás a hasonlítás, - talán Rákosi lehetne a megfelelő összehasonlítási alap, ameddig az ilyen hasonlítgatásokért egyszercsak el nem kezdi bevinni egy kis elbeszélgetésre a delikvenseket a TEK.
Ahogy elnézegetem, rossz vége lesz ennek.
:O)))
