JÁTÉKBÓL ÍRTAM

TUDNI KELL SZÉPEN ÖREGEDNI
ÉLETVEZETÉSI TANÁCSOK TÚLKOROS KAMASZOKNAK ÉS AGGBAKFISOKNAK

            Soha ne add fel.
Ha nem megy valami így, hát majd megy úgy - ha nem megy ma, hát majd megy holnap!
Ha már nem tudsz magasra ugrani nem baj, ugorj fel a járdára, vagy mondd azt: hopp és lépj fel!

·    
        Soha ne hagyj abba semmit.
Az ember apránként hal meg, amivel felhagysz, azzal egy darabot odavetettél magadból az enyészetnek!

·    
        Soha ne felejts el nevetni.
A nevetés a legjobb prevenció minden létező betegség ellen, kivéve a köhögést, mert az ellen a hashajtó használ.

·    
        Soha ne felejts el nevetni - önmagadon.
Hogy az ember mekkora hülyeségeket képes csinálni néha!
Arról nem is beszélve, hogy felettébb ügyetlen is – kész egyszemélyes kabaré.
Magadat ingyen nézheted, nevess hát bátran!

·    

        Soha ne fényezd magad leszármazottaid, szomszédaid, ismerőseid előtt.
Rólad már úgyis él egy kép bennük, ezt megváltoztatni pedig már nincs időd.
Meg aztán minek is?

·     
 -      Soha ne használd a „kell” szócskát, és meglásd, kisüt számodra a nap.
Engedd át magad a boldogságnak, hogy te már csak azt csinálod, amihez kedved van.
Ezt a pontot jelenleg az anyukám teszteli, idáig kiváló eredménnyel.

·      
-       Soha ne hagyj ott semmit arra való hivatkozással, hogy drága.
Ha megkívánsz valamit, szerezd meg.
Pénzbe kerül? Na és?
Spóroltál már eleget életedben, a vágyad meg már úgysem egy negyvenkét lábas jacht, azt a fél kiló epret vagy az üveg jó whiskyt meg lelkiismeretfurdalás nélkül tedd magadévá!

·     
 -      Soha ne hagy magad fosztogatni.
Gyermekeid, unokáid nélküled is meg fognak élni, az ő luxusuk miatt ne mondj le a te kis luxusaidról.
Ők meg küzdjenek, te is ezt tetted hajdan.

·     
-       Soha ne mondd semmire, hogy ehhez már te öreg vagy.
Ne szégyelld, ha beleszerelmesedtél valakibe, ha most ismerkedsz a számítógéppel, ha megveszel egy szokatlan fazonú vagy színesebb ruhát, mert igaz ugyan, hogy az öreg kutya már nehezen tanul új kunsztokat, de azért tanul, és a jutalomfalatok is tetszenek neki!
Azért persze viselkedj a korodnak megfelelően, mert a társadalom kivet magából, ha viháncolsz vagy nyeherészel, a társadalom ugyanis öregebb és házsártosabb, mint te vagy.

·      
-       Soha ne várd meg, míg mások megdicsérnek, ha erre vársz, az egész életed egy nagy várakozással telik.
Ha tudod, hogy valamit jól csináltál, hát dicsérd meg magad bátran.
Javasolt formula: „Fasza csaj vagy Julis!” vagy „Tökös gyerek vagy, Jóska!” – nemi identitásodnak megfelelően.
Ha utóbbit idáig nem tudtad eldönteni, most már ne erőlködj, ahogy esik, úgy puffan, tedd, mi jólesik.

·    
 -      Soha ne csak a holnapra tervezz, legyenek hosszú távú terveid, ez nem pénzkérdés.
Írd meg például az emlékirataidat, ne törődj vele, hogy az első mondataid ügyetlenebbek lesznek, majd a történeted kihozza belőled a teljesítményt.
De mondhatod valamilyen hangrögzítőre is, azt is remek szórakozás lehet!
Ha pesti vagy, nyaraljál Pesten – vagyonokat fizetnek ki emberek, hogy megnézzék a turista szemével a várost, nézd meg te is, neked ez szinte ingyen van.
Használd ki a lehetőségeidet, vonatozz egyet egy évben, ha ateista vagy, nézz meg egy misét, ha katolikus vagy, menj el egy zsinagógába és beszélgess bátran bármiről - bárkivel, de ne akaszkodj rá senkire, ne koldulj szeretetet.
Szeretnek téged önmagadért is, hidd el, hiszen kedves, rendes ember vagy, nemde?

·    
-       Soha ne gondold, hogy az élet igazságtalan, hogy neked több, vagy más járt volna.
Ez nem jelenti azt, hogy számodra nem lett volna jobb, ha többet, vagy az igényeid szerint mást kapsz az élettől, de hát ma már nem mindegy?
Neked ezt dobta a gép, vond meg a vállad, és mosolyogva szedd össze az életedből a szép perceket, a lélekemelő pillanatokat, emlékezz azokra, akiket szerettél, emlékezz a gyereked utánad nyúló pufók kis kezére akkor is, ha éppen lelketlen vagy gonosz veled, mert az, akkor gyönyörű volt.
-    
      Soha ne keseredj meg, az élet szép és egyszeri!
Szeresd az életet, mert csak ha szereted, halhatsz meg nyugodt méltósággal majd egyszer, a remélhetőleg nagyon távoli jövőben…

 Aztán úgyis újjászületünk, remélhetőleg nem hangyának, mert az strapás.
Én a lajhárt preferálom…

:O)))

AKI ÉRTI, CSINÁLJA - AKI NEM, AZ TANÍTJA

Persze a világ felfordult, ma olyanok is csinálják, akik tanítják, bár nem értik - de minimálisan is félreértik.
A médiáról és a médiamunkásokról van szó.Havas Henriket elnézegetvén jutott eszembe, hogy miért is lehet ez jó neki – már persze eltekintve a pénztől, amit köztudomásúlag nem vet meg – nagyon helyesen egyébként.
Merthogy a pénznek normál menetben lenne egy értékmérő funkciója is, de Magyarországon jelenleg nem normál menetben mennek a dolgok, és a pénz nem értéket, hanem gátlástalanságot, erőszakosságot, kapcsolatokat és pofátlanságot mér.Havas Henrik hosszú időn keresztül az ország egyik legsikeresebb újságírója volt, hogy érdemmel vagy érdemtelenül – ezt most ne is firtassuk, mindenesetre sokan szerették, néhányan tisztelték is.
Tulajdonképpen a rendszerváltás dobta őt felszínre, mert bár előtte is tíz éven keresztül újságíróként küzdött a kommunisták ellen, de a rendszerváltás után új tartalmat kapott valláserkölcsi alapokon álló élete, és napról napra harcosabb lett.És egyre beképzeltebb, szinte már önmaga karikatúrája, akin egy idő után már mindenki röhögött – mentségére szóljon, hogy nem is oly túl régen időnként még ő is tudott nevetni a saját dolgain.
Ma már nem annyira, mára már teljesen beleájult saját nagyszerűségébe.Minap Vadai Ágnessel készített interjút az ATV-n, ahová vélhetőleg harcos baloldali elkötelezettsége és a demokratikus ellenzék győzelmének elősegítése érdekében hívta meg műsorvezetőnek a tulajdonos történelmi egyház,. 
Némelyik egyház attól válik egyházzá, hogy a vallási közösség vezetői elkezdik a pénzt hajtani, és onnantól kezdve történelmi, amikor a hatalomhoz törleszkedése behozta számukra az első milliárdot.
 Gyurcsány meghívását hősünk nagy kihívásnak tekintette volna, mert azt feltételezte, hogy Gyurcsány úszni fog a boldogságban, ha lehetőséget kap arra, hogy magának a Nagy Havasnak nyilatkozzon – de nagy kár, hogy Gyurcsánynak nincs kedve kitenni magát a nyegle és már kissé kopott médiasztár felszínt karistoló és előítéletes fanyalgásainak.
Merthogy Havas utálja Gyurcsányt, nem kicsit – nagyon.
Gyurcsányt meg ez nemigen érdekli, habár vélhetőleg van véleménye az időnként szereptévesztésbe eső, többnyire kinyilatkoztatásokkal operáló és pedagógusba átmenő médiamunkás tevékenységéről, de neki nem vele van dolga, hanem a választóival.
Így aztán a média közkedvelt Henyója éppoly bánatos, mint Gyurcsány összes többi irigye, akik érzik, hogy hiába a cím, a cafrang, a fanyalgás - a kanyarban sincsenek hozzá képest.
Tulajdonképpen számára az lenne a kedvező felállás, ha a médiatudományok címzetes egyetemi docense társaloghatna a levitézlett és kellőképpen utált politikussal, kioktatgathatná a világ és a politika lényegéről és működéséről, hisz az embert vágyai vezérlik, mint a dal is mondja.
Sajnos, nem teljesülhet minden vágyunk - még az ilyen nagy emberek vágyai sem - az élet merő kiszámíthatatlanság.Ha ló nincs, Vadai is jó, azzal legalább el lehet társalogni, mint macsó libapásztor a libával – gondolta vélhetőleg a sztár – majd elvetette magát a fotelben, és hogy mindjárt tudatosítsa is a felállást, elfelejtette néhány mondaton át köszönteni riportalanyát, aki nemmellesleg nő is.
Jajjj, - csapott egy idő után a homlokára Havas, - hát nem elfelejtettem, hogy itt van velünk a riportalany, a hogyishívják is?
És elkezdte volna szép szelíden Vadai földbedöngölését, de valahogy ez a mi Henrikünk nincs túl jó passzban mostanában, mert ha abban lenne, akkor bizonyára nem becsüli ilyen látványosan le pofozóbábúvá átminősített riportalanyát.
Akkor tudja róla, hogy a magyaron kívül hat nyelven beszél, tudja, hogy jogász és közgazdász, tudja róla, hogy címzetes egyetemi tanár, ami egy kicsivel jobb csak a címzetes egyetemi docensnél, akkor - talán - nem kezd vele riportkészítésbe kissé avas panelok előrángatásával, akkor utánanéz a témának, amiről beszélgetni akar.
Így aztán, mikor a fagyi visszanyalt, akkor a médiamogul, a címzetes egyetemi docens ott állt, mint borjú az új kapu előtt, miközben szép csendesen és sercegve égett, mint a Reichstag.
Azért a végén erőre kapott és természetesen visszaélt azzal, hogy ő irányíthatja a beszélgetést, és megkísérelte roppant nagy demokratának nyilvánítani magát, miután engedte riportalanyának egy bővített mondat erejéig kifejteni a véleményét Havas kissé ingatag alapokon álló kinyilatkoztatásairól.
Majd ugyanezzel a lendülettel kortesbeszéddé próbálta silányítani azt a választ, melyből kiderült, hogy csak a levegőbe beszélt, esetleg a szél himbálta az állkapcsát.
Szánalmas volt, mint ahogy az a jópofizgatása is, melyben kifejtette korábban, hogy mekkora kihívás lesz neki Gyurcsánnyal riportot készíteni, merthogy nem tudja, hogy lesz képes elfogulatlan maradni.
Vadaival nemigen tudott mit kezdeni, tán ha megpróbálja az ő combját is fogdosni, mint Görög Zitáét, akkor zavarba jön, de az is lehet, hogy csak nyakonvágja.
Én azt mondom, talán most kellene abbahagyni ezt a riportkészítést egyenes adásban, a riportkönyv az jobb műfaj, azt lehet csiszolgatni, cizellálgatni, minek azt erőltetgetni, ami már nem megy.
Hagyni kell a fiatalokat is élni.
Tudni kellene szépen öregedni…

:O)))