Időnként megnézem az újságíróklubot az ATV-n, szeretem okos emberek elemzéseit hallgatni a politika aktuális eseményeiről, élvezem is a látványt, tetszik a szereplők csendes kis rivalizálása, nagy érdeklődéssel tanulmányozom, hogy miként alakul meggyőző erővé a szereplők egymástól meglehetősen eltérő habitusa.
Ma is - mint általában mindig – sok okos dolgot mondtak, nagyon tetszett például Hillary Clinton budapesti látogatásának elemzése, a Fidesz-kongresszus eseményeinek boncolgatása is alapos volt.
Itt azért én nagyobb teret szenteltem volna Orbán küldöttekhez intézett felhívásának, mely szerint büszkének kell lenni arra, hogy a Fidesz a kétkezi munkából élők pártja is, jóllehet erről az érintettek vajmi keveset tudnak, idáig abban a hitben voltak, hogy ők a panelprolik.
De – bár a Mi Reménységünk hegyeket tud összehordani hülyeségekből, - azért ritkán beszél csak úgy, a levegőbe, kinyilatkoztatása - ahogy a klasszikus írja - „ Őrült beszéd, őrült beszéd: de van benne rendszer.”
Úgyhogy szerintem várhatjuk, hogy a jövő héttől Lázár a Népszava-kalapáccsal a vállán jár be törvényalkotni, de az sem kizárt, hogy a Fidesz logója nemsokára a vérnarancs lesz…
Aztán terítékre került az MSZP pártszavazása és az azt követő helyzet is, és a résztvevők „egyrészt-másrészt” frakciója bevetette a tőlük már régen megszokott Gyurcsányon fanyalgó szövegeket, mondván, hogy a pártszavazásnak nem volt semmi értelme, hiszen ha léket kapott a hajó, akkor a léket be kell foltozni, oszt nagyobb sebességre váltani, hogy behozzuk a lemaradást.
Hát igen, ez roppant bölcs tanács, de felmerül itt azért néhány kérdés.
Például, hogy mi ütötte a léket azon a hajón, amelyik egyelőre még úszóképes, merthogy nem mindegy, hogy hogyan kezdünk hozzá a lék befoltozásához.
Esetleg egy ellenséges tengeralattjáró torpedózta meg a hajót és várható a következő torpedó, amelyik végérvényesen a tenger fenekére küldi?
Vagy jéghegy okozta a léket?
És akkor szabad e – ha sikerül a léket befoltozni - nagyobb sebességre kapcsolni?
Vagy ellenkezőleg, lassabban kell haladni?
És merre kell egyáltalán haladni?
Az eredeti cél felé, vagy vissza kell fordulni a kiindulóponthoz?
Nekem nagyon tetszik mindig, amikor némelyek a problémákat fejreállítják, mint Hegel a dialektikát, és menyasszony nélkül akarnak lakodalmat tartani, - úgy akarnak eljutni a Boldogság szigetekre, hogy alapvető kérdéseket nem tesznek rendbe az indulás előtt, csak belekiabálják a szócsőbe, hogy teljes gőzzel előre!
Először talán meg kellene határozni azt, hogy merre van az előre, hogy aztán a többi feladatot ne is említsem, - akit érdekel, olvasson vezetéselméletet.
Azt hiszem, Gyurcsány pártszavazása éppen ilyen alapkérdésekben szeretne rendet tenni, merthogy nem csak Gyurcsány töpreng ezen, hanem vannak a pártban rajta kívül mások is, akik keresik a kivezető utat, és akik azt hirdetik – meglehetősen erőszakosan – hogy a megoldás a „balra át!”
Gyurcsány és rajta kívül még jónéhányan, párttagok és baloldali szimpatizánsok azt gondoljuk, hogy a balra át zsákutca, mert ugyan lehet, hogy be lehet tölteni az enervált Thürmer által szabadon hagyott játékteret, de lássuk be, az még kispályás focihoz is kevés, az a tér leginkább a csocsó nevű asztalifocira emlékeztet.
Mint a klub legizgágább tagja kifejtette, a mai pártok nem ideológiai pártok elsősorban, hanem választási pártok – igaza van.
Jelzem, ezen a felismerésen Orbán már régen túl van – ennek megfelelően, ha nem is kellene olyan gusztustalan köpönyegforgatónak lenni, mint amilyen a Kedves Vezető, de bezárkózni sem kellene, mint azt a párt legkatonásabb tisztségviselője javasolja lankadatlan buzgalommal.
Itt tömegeket kell megnyerni, nem pedig pártkongresszusokon diadalt aratni, tehát olyan programot kell adni, mely átfogja a társadalom lehető legszélesebb szegmensét, és amelyik alkalmas arra, hogy az ólját vesztett liberális éppúgy jószívvel tudjon szavazni rá, mint a szociálisan érzékeny konzervatív szavazó.
Ne feledjük, azért nem mindenkinek rokonszenves perspektíva a konzervatív táborból sem a kényszermunka, vagy az éhségtől felpuffadt, büdösödő hullák kerülgetése az utcán.
A programon belül pedig vígan érvényre lehetne juttatni a hagyományos baloldali értékeket, létrehozva a kecske és káposzta dialektikus egységét a nemes cél – a diktatúra pofátlan képviselőinek világgá hajtása - érdekében.
Azt is mondták fanyalgóék, hogy Gyurcsány csak ne izgágáskodjon, lépjen hátra, hadd felejtse el a nép a kormányzását.
Én meg azt mondanám, éppen most kellene felidézni azt, mert van ott, amire büszkék lehetünk, bőven.
És van, ami miatt a mértékadó magyar médiaértelmiség szégyellheti a pofáját, mert akkor, amikor az ég zengett, akkor is a fanyalgással voltak elfoglalva, meg annak latolgatásával, hogy a Fidesz tizenkét éves gyerekek szintjére szabott kommunikációjából mi is az, amiben igazat kell nekik adnunk.
Már az sem zavarja őket, hogy miközben már szinte fóbiásan menekülnek Gyurcsánytól, a tényeket sem tisztelik.
Nem vitatva Bajnai képességeit és eredményeit, de amikor azt mondja az ügyeletes fanyalgó, hogy Bajnai egy év alatt konszolidálta a költségvetést, akkor arra csak klasszikust lehet idézni: lósz@rt, Mama!
A költségvetést Gyurcsány konszolidálta, majd mikor jött a válság, akkor elrendezte az IMF hitelt, hogy politikailag ne Bajnait terhelje a dolog, így aztán Bajnainak csak az volt a dolga, hogy tartsa azt a 3.8%-os hiányt, amivel Gyurcsány átadta neki a kormányzást.
A nagyon bonyolult világgazdasági helyzetben ez is komoly teljesítmény volt, de politikai elemzőtől azért elvárható lenne a tények tisztelete.
Olyan ez, mintha azt dicsérnénk az asztalnál a libasültet eszegetve, aki a sütés végén elzárta a gázt, arról pedig aki a libát gondozta, etette, tömte, fogyasztásra alkalmas állapotba hozta, megsütötte, szó sem esne.
Egyébként ők is tudják, hogy a baloldal messze legtehetségesebb politikusa éppen az, aki ellen bősz fanyalgó hadjáratukat folytatják, aki ha most nem tudja döntésre vinni a dolgot, akkor a Szocialista Párt Puch László kezében marad, oszt lehet vele megújulni, meg választási tömegpártot csinálni.
Csak ehhez meg kell keresni még valami teljesítményorientált varázslót, merthogy anélkül az esély kevés.
A beszélgetés másik két résztvevője közül a műsorvezető árnyaltan hallgatott, míg a Klubrádió delegáltja higgadtan, okosan – szóval, ahogy szokta – mondta el akceptálható véleményét.
Ez a műsor egyébként a baloldal, - szocialisták, liberálisok - propaganda-tevékenységének utolsó mentsvára, Gyurcsány meg az a szocialista politikus, aki a lehető legtöbb lehetőséget adta az utóbbi húsz évben a liberálisoknak álmaik valóraváltásához.
Persze a hála nem politikai kategória…
:O)))
