ÖSSZEFOGÁS KONCERT

Jótékonysági koncert gyermekeink jövőjéért Budapesten és Győrben - a koncert bevételeit az Összefogás az Államadósság Ellen Alap segítségével a magyar államadósság csökkentésére fordítjuk, állítják a szervezők

A februári győri és budapesti koncertek a magyar államadósság csökkentéséhez járulnak hozzá: a bevételek - a technikai költségek levonása után - az Összefogás az Államadósság Ellen Alap számlájára kerülnek.

Ezt az alapot egy győri plébános hozta létre, akit valószínűleg a Vezér egyik remekbeszabott beszéde hozott annyira lázba, hogy azonnal odaugrott a ládafiához és előkotorta belőle hatvanévnyi kemény üldöztetése és önmegtartóztató életmódja eredményét, majd belemarkolt és odacsapott az asztalra egy millát.

A többit egy laza mozdulattal visszasöpörte, - majd apránként elosztogatja a szegények között, vagy kisnyúl.

Vagy így történt, vagy a püspök atya is besegített a bitangkasszából, de a lényeg az, hogy legalább az leszármazottaknak nem kellett a fejüket a falba verdesniük istenfélő bánatukban, hogy az Öreget megszállta a gonosz, elverte az örökséget…

Persze Semjén testvér kihúzta magát peckesen és büszkén elterpeszkedett, mint két krumpli egy zsákban, lám. a klérus kitett magáért!

A Magyar Katolikus Egyház akkor ezzel hát meg is tette a magáét az államadósság csökkentése érdekében, a többi már az államra és az egyház híveire tartozik, majd egyházi valutában realizálódik a hála – Isten fizesse meg!

Az Alapban ezidáig kétszázmillió gyűlt össze, ami fantasztikus teljesítmény, már ha az egyház által nyilvántartott katolikusok elkötelezettségét és számát tekintjük.

De a kezdeményezés valóban nagyszerű.

Talán még meg lehetne ajánlani a kiskeresetű vagy munkanélküli házaspárok jeggyűrinek beszolgáltatását, esetleg a zsidók aranyfogainak begyűjtését, nem szólva a cigányokról, akiken úgyis annyi csingilingi lóg, hogy a Nemzeti Bank trezorja sírva fakad az irigységtől, ha látja őket.

A dolog ott bukik meg, hogy ilyen esetekben óhatatlanul szóba kerül a harangok beolvasztása is, márpedig ami a tietek, az az országé, de ami Istené, az az Istené, meg a vagyon kezelőié – Krisztus Urunk koporsójánál is ott állt a pénztáros, ugye…

Az még nincs eldöntve, hogy búcsúcédulákat is árul-e majd a kormányzat, vagy marad a klasszikus bunkósbotnál.

Valahogy úgy kell ezt a kezdeményezést komolyan venni, mintha valaki bedőlt volna egy negyvenmilliós hitellel, és a gyerekek büszkén hoznák haza az autók között összekoldult hatezer forintot (profi hatékonyabb, de ők csak gyerekek, ugye…).

Az anya lelkében melegség árad szét, az apa szeme sarkában megjelenik egy könnycsepp, kisvártatva meg a végrehajtó négy drabális segítőjével, és a család hamar rájön, hogy az égen felettük nem Gábriel arkangyal jelent meg lángpallosával, csak egy liba, mely együttérzése jeléül mg is tisztelte mindjárt a családfő fejét.

Engem nagyon tud undorítani, mikor visszaélnek emberek hiszékenységével és jóságával, és olyanok zsebét fejik meg, akik talán maguk is támogatásra szorulnának.

Magam is leírtam már vagy százszor, hogy az összefogás milyen szép dolog, mennyire szükség lenne rá – de nem mindegy, hogy milyen cél érdekében fogunk össze.

Sokan odaadják kis pénzecskéjüket, ami tőlük valóban valóságos hőstett, miközben ugyanazon a napon Kósa egy hülye, vagy nagyon is okos mondatával bedönti a forintot és az államadósság nem, hogy csökkenne, de még nő is - így aztán Mari néni hősiessége nem ér egy fabatkát sem.

Ha már államadósságról beszélünk, akkor azt nem azzal kellene csökkentenünk, hogy szegények filléreire utazunk, hanem azzal, hogy normális a gazdaságpolitikánk, nyugodt és befektetésre inspiráló a gazdasági környezet, és folyamatosan nő a gazdaság teherbíró képessége.

Mert azt már ezerszer leírta minden épeszű közgazdász, hogy az államadósság mértéke önmagában nem mond semmit, azt csak a gazdaság teherviselő képességével együtt lehet értékelni.

És e tekintetben egyébként is jól állunk, hiszen a Vezér megmondta, hogy mától, ami növekszik, az csökken oszt jónapot.

A koncert egyébként várhatólag remek lesz, ha megrendelték volna nálam, akkor most megírnám a névsort is, úgyis technikai költség, levonható a bevételből.

Így most csak azt mondhatom, hogy remek művészek lépnek fel, remek zenéket hoznak, 2012,- Ft a felnőtteknek a jegy, a gyerekek meg ingyen mehetnek be, mert ha üres az aréna, rosszabb az akusztika, ugye.

Arra azért kíváncsi leszek, mennyivel csökkentettük imígyen az államadósságot, a technikai költségek levonása után.

Hát sok sikert a dologhoz, itt a néző mindenesetre kap is valamit a pénzéért, a hazafias cél hoz némi ingyenreklámot a szervezőknek, a paraszt vakul, a karaván meg halad, - habár ha így megy tovább, egyre nehezebb terepen.

Lehet aggódni, hogy bármelyik percben jön a számum…

:O))))

MEGRENDELÉS

Szijjártó szóvivő, az államadósság emelkedésének okát vizsgáló parlamenti albizottság alelnöke is egyúttal.

Tán azért esett rá a választás, mert neki aztán egy kis hazugság meg se kottyan, de a demagógia sem áll távol tőle, - ki alkalmasabb hát arra, hogy vizsgáljon egy olyan problémát, mely arról nevezetes, hogy megválaszolásához nem kell közgazdászdiploma, jóllehet Orbán büdös lehelete rendelkezik azzal is.

A albizottság teszi a dolgát, már mindenkit meghallgatott, aki a legutóbbi Orbán-vircsaft óta a végrehajtó hatalom házatáján megfordult és elnöke már annyi habot vert az ügy körül, mint egy cukrász-világbajnokság összes résztvevője.

Az ügy körül – ami nem ügy.

Ha a folyamatot nézzük, akkor az induló állapot Antall és Boross kormányai. 

Alattuk a GDP-arányos államadósság 90% körül volt, ezt Horn kormánya 28%-al csökkentette.

 A trend az Orbán-kormány működésének első kétharmadában is érvényesült, mígnem aztán a választásokra készülődve a Szeretett Vezető népszerűségjavító intézkedésekre szánta el magát és elkezdte szórni a pénzt, például olyan lakáshitelezési támogatási rendszert vezetett be, amelynek adósságnövelő hatása már a következő kormányokat terhelte.

Amikor aztán kiderült számára, hogy veszíteni fog, akkor két kézzel szórta a pénzt.

Ekkor kapott a százhatvan lakosú Alsómocsolád sportcsarnokra 200 milliót, a Felcsút SK elnöke 160 milliót szállodaépítésre, kineveztek 500-500 főtisztet és főtisztviselőt havi 500 000 Ft fizetéssel öt évre, de lehetne még sorolni az eszetlenségeket.

Mindenesetre a választások befejeztével az éves költségvetés 90%-ának elköltésére már nem volt gondja az új kormánynak.

Ekkor az államadósság 52%-nál tartott, az Orbán által generált növekedést már a szoclib koalíció nyelte le.

Aztán a szocik kormányzása alatt az államadósság valóban megnövekedett, a koalíciós kormányzás nyolcadik évének végére elérte a GDP-arányos 82%-ot, de nem kellene elfelejtenünk, hogy ezek alatt az évek alatt rengeteg új beruházás valósult meg. 

Autópályák, ipari parkok, iskolák, a nagyvárosok elkerülő útjai épültek, és még lehetne sorolni, mindemellett a reáljövedelmek és a nyugdíjak húsz százalékkal nőttek, pedig közben átéltünk egy világgazdasági válságot is – már, ha vége van egyáltalán.

Aztán ugye a számításoknál figyelembe illene venni néhány – részben a Fideszt is érintő -tényezőt.

Az IMF hitelnek a MOL papírok vásárlásáig fel nem használt része 4%-ot jelentett.

Per tangentem említeném meg, hogy faguriga legyek, ha a jelentősen lerontott árfolyamú részvények tervezett értékesítése nem valamelyik „közeli” vállalkozó portfólióját fogja gyarapítani - aztán az árfolyam majd szép csendesen felkúszik a reális értékére, mi meg lenyeljük a differenciát. - a pofátlan lopáshoz ért Viktor, kétségtelenül.

A Fidesz lakástámogatási rendszere 4% többletterhet jelentett államadósság tekintetében, míg a lenyúlt nyugdíjpénztári vagyon 12%-os értéke is ide számítandó.

A GDP arányos államadósság akkor is nő százalékosan, ha a GDP csökken, márpedig a világgazdasági válság hatásaként a fejlett államok adóssága 20-40%-al nőtt, - nálunk ez a szám 4%-ra tehető.

Szóval, ha mindezeket figyelembe vesszük, akkor rögtön érthetővé válik, amit Szijjártó és kis csapata igyekszik nem érteni, némelyiküknek ehhez nem is nagyon kell erőlködni.

Az államadósság mértéke csak akkor jelent problémát, ha az ország képtelen azt kitermelni.

Idáig mindig - még 1956-ban is - képes volt erre, de azért az elkövetkező három évre nem vállalnék garanciát és nem az elődök bűnei miatt.

Mindenesetre úgy látszik, hogy készülget a monstre per az elődök vezető politikusai ellen, Szijjártó most éppen érdekes ötletekkel állt elő a szent cél érdekében.

Szijjártó arra kéri majd az albizottságot, hogy a grémium kérje fel az országgyűlés alkotmányügyi bizottságát, vizsgálja meg, milyen jogi lépésekkel alakítható a politikai felelősség jogi felelősséggé.

Ha erre a jelenlegi szabályok szerint nincs mód, akkor az alkotmányügyi bizottság azt vizsgálja meg, milyen változtatások szükségesek a felelősségre vonáshoz, magyarázta Szijjártó.

Hát igen.

Megrendelte az ítéletet, a bírónak elég lesz felolvasni, ne fáradjon egyebekkel, - mintha a Tanú című filmből lépett volna ki.

Ebben a nevetségességében is félelmetes helyzetben Orbán egyre inkább emlékeztet a legelőn a libákat terelgetni akaró kislányra, aki hanyatt-homlok elrohan, amikor a libák nyakukat nyújtogatva, sziszegve szembefordulnak vele, és otthon a mamától sírva követeli, hogy vágja le mindet.

Itt van mindjárt ez a Gyurcsány nevű gúnár is, ebből kőne először levest főzni.

Hogy ezek a komák mégis milyennek képzelik az elkövetkező évtizedek magyar társadalmát, az számomra rejtély.

Mert az rendben van, hogy a törvénygép meghozza a Lex Gyurcsányt, de mi van akkor, amikor majd sorra kerül maga a bizottsági elnök Kósa Lalival együtt, merthogy az is kimutatható ám szépen, hogy a nagy attrakció – de jó lenne csak a fele is a zsebemben annak, amit ezen egyesek kaszáltak… - a forint bedöntése mennyivel emelte meg az államadósságot.

Vagy, hogy a MOL részvényekkel való trükközésért megérdeklődi valaki Orbán felelősségét?

Esetleg az adópolitikából bekövetkező államadósság-növekedéséről kellene elszámolnia a gazdasági miniszternek és a kormányfőnek?

Merthogy könnyű úgy államadósságot csökkenteni, hogy ellopjuk a nyugdíjalapot, meg elvesszük az egészségügyi kiadások egy jelentős részét, - de azért ezt a normális ember inkább úgy képzelné el, hogy a GDP növelésére koncentrálunk és közben az állam kiadásait csökkentjük, és nem elsősorban az átlagmagyarral fizettetjük meg a mucsai dzsentrifiúk mulatozásának számláját.

Hát, ez minden lesz itt, csak jogállam nem.

Annak pedig rossz vége lesz, attól tartok…

:O)))