ÁLLAM ÉS POLGÁRAI

Majd jól jön az az életben még valaha, ha az állampolgár már gyermekkorában egész héten tanulja a teremtés történetét, lesi a felhőket, hogy melyikről lógatja a lábait egy szakállas bácsi, majd a hetedik napon megpihen - aztán ez így megy tovább, míg csak be nem fejezi iskoláit.
Ha meg nem az Ótestamentumból vagy az Újtestamentumból akarja elsajátítani az élethez szükséges ismereteket, akkor majd ír neki etika tankönyvet valamelyik jobboldali ateista (abortusz=gyilkosság, homoszexualitás= betegség, maszturbálás=gerincsorvadás, stb…), hiszen az etika is olyan, mint a foci, nem kell okvetlen miniszterelnöknek lenni, hogy az ember értsen hozzá, legfeljebb az alkalmi szakértő nem fogja telecsinálni az országot stadionokkal. De azt nyilván el tudja mondani, hogy nem helyes, ha a cigányok lopnak, és nem szabad megdugni a szomszédasszonyt, aki a más felesége hálistennek, de ha nem a más felesége, hanem mondjuk éppen nincs neki ura és parancsolója, akkor az persze határeset, mert gyermekáldás hiányában a nemzet kihal, meg különben is - Kinder, Küche, Kirche, Kurva.
Így aztán majd csupa-csupa szilárd erkölcsiségű emberke kerül ki a magyar közoktatásból, ettől nemzetünk felvirágzik, még a gyerekeknek is kevésbé puffad üres pocakjuk az éhezéstől, és felnövekedve majdan az emberiségért és a nemzetért érzett felelősségtől áthatva tisztogatják a falvak útjai mellett az árkokat.
Ha pedig eljön hozzájuk az Úr – mármint a Polgármester Úr – és felkínál egy említésre méltó összeget, mely ebben a népességcsoportban húsz forintnál kezdődik, valamint egy bográcsban főtt tőgyepörköltet, sok majorannával, krumplival, akkor nem hezitálnak, hanem erkölcsösen a kormánypártra adják voksukat.
De nem csak a szegényebb néprétegek virágoznak fel attól, ha erkölcsileg kiokosodnak, hanem a magát keresztény/eztmostmellőzzükel úri középosztálynak tartó társadalmi réteg gyermekei is, akiknek a fejére, ha a polcnak dőltek otthon, nem fedő vagy lábas esett, hanem a Révai Nagylexikon.
Merthogy a Sátán (keresztneve Feri…) alattomos, és mindenhová beteszi patás lábait, nagy, tülök orrát és lompos farkát - aki nem hiszi, olvasson Magyar Nemzetet, már ha nincs jobb dolga.
Ellenben azokkal a hétköznapi ismeretekkel, melyek ahhoz kellenének, hogy a mai fiatal értse az őt körülvevő világot, a napi politikát, azokkal baj van.
Az rendben van, hogy egyébként is kommunistagyanús felmenői a kérdést úgy oldják meg, hogy kijelentik, őket nem érdekli a politika, de ez persze nem akadályozza meg őket abban, hogy időről-időre megfellebbezhetetlen kijelentéseket tegyenek, például szidják a liberális férgeket, akik meg akarják akadályozni őket a szabad cselekvésben, meg akarják fosztani őket az önmagukért viselt felelősség felemelő érzésétől.
Az is megesik a nagy tolongásban, hogy az államnak felróják, hogy nem tart mindent kőkemény kezében, hiszen ha például csak az árakat kézben tartaná, akkor az egyén élete boldog lenne, nem úgy, mint ezek alatt a piszkos kommunisták alatt, aki a piacot ajánlgatják, ahol mindenki összevissza ugat, nincs két egyforma ár sem, márpedig rend nélkül nincs felvirágzás: ein Volk ein Reich, ein Führer!
Hihetetlen butaságokkal találkozik az ember, aki elköveti azt a hibát, hogy embertársaival meg szeretné értetni, hogy éppen mit is művelnek vele azok, akiket nyálcsorgatva bámul, ájultan tisztel, és akiknek minden szavát, mint tiszta forrásvizet issza.
A mai magyar iskolát  nekik találták ki, hiszen oly sok szép tudományt tanítanak gyermekeiknek, csak olyan tudományokat nem, melyek ahhoz lennének szükségesek, hogy eligazodjanak az életben.
Ha megkérdezed korunk magyarját, hogy mifene is az a demokrácia, akkor megtudod, hogy demokrácia az a felettébb kívánatos politikai állapot, mikor ő mondja meg a tutifrankót, ha megkérdezed, hogy mi az a konzervativizmus, akkor a Globust emlegeti, vagy a Bonduelle-t. Nem ért semmit a hatalmi ágak szétválasztásának szükségességéből, a hatalmi fékek és ellensúlyok rendszeréből, hótthalovány lövése sincs arról, hogy miért jó a szekularizált állam, ami különben is román találmány, szegény Tőkést is szekularizálta a komcsi Csaú.
Mifene az az ateizmus, melyik világvallás mit hirdet, milyen szervezettel próbálja a többi vallás Istenét taccsra tenni, mi az a vallási fundamentalizmus és miért lenne kívánatos az államnak békén hagyni az egyházakat.
Ha valaki meghallja, hogy a nálunk működő Katolikus Egyház nem magyar szervezet, hanem egy nemzetközi vallási szervezet helyi fiókirodája, el sem hiszi, pedig a Pápának nagyobb hatalma van a magyar katolikusok felett, mint Brezsnyevnek a magyar kommunisták felett volt hajdan.
De azt sem ismerik a fiatalok, hogy hogyan működik az állam, melyek a hatalmi ágak, melyiknek mihez van joga és miért baj az, ha még oly rokonszenves is a Vezér, de belepofázik egy másik hatalmi ág dolgaiba.
Nem tudják például azt sem, hogy mihez van joga a rendőrnek, mihez nincs, hogy kell eljárni, ha jogtalanság éri, ettől a fejekben zavar keletkezik, melyet a rendőr aztán kénytelen gumibottal helyreütni.
Nem tudják, hogy az állam milyen szociális intézkedésekkel próbálja a legszegényebbeket életben tartani, nem tudják, hogy mennyi a családi pótlék, azt sem, hogy mennyi a rendszeres szociális támogatás, ebből aztán az jön ki, hogy buta elveket szajkóznak - főleg azok, akiknek egy vasárnapi ebédje többe kerül, mint egy háromgyermekes munkanélküli cigánycsalád élelemre jutó havi pénzkerete.
Nem tudják, hogy miért fontos a választás, hogy hogyan lopják el tőlük a beleszólás jogát saját sorsukba, alig tudnak valamit.
Az ismeretek hiánya meg azt eredményezi, hogy hülyére veszik őket és kihasználják tájékozatlanságukat azok az okos politikusok, akik bár ezekkel az ismeretekkel tisztában vannak, mégis, saját érdekeik mellé tudják állítani őket, létérdekeikkel szemben.
Mindig felingerel, amikor a különféle oktatási reformokról hallok, főként az általános iskolával kapcsolatban.Talán egyszer át kellene gondolni azt, hogy az a fontosabb, hogy a nyolcadikos deriváljon és titráljon, vagy az, hogy értse az őt körülvevő világot és értsen a fogamzásgátláshoz – például. De persze én örök elégedetlen vagyok, és ezzel a magatartásommal valószínűleg ki is lógok a Nemzeti Együttműködés Rendszeréből.
Csak le ne csapkodják a kilógó részeim…

 :O))))

ÉVÉRTÉKELŐ

Gyurcsány Ferenc tartott ma évértékelőt, és bátran megállapíthatjuk, hogy szónoki teljesítménye ismét nagyon jó volt, aki hallgatta - nézte a beszédet, az nem is nagyon tudott mást tenni, mint bólogatni. 

De hát nem az én feladatom összevetni retorikai teljesítményét politikai ellenfele semmitmondásával, megteszik ezt majd még bizonyára egyen-ketten, és semmi biztosíték nincs arra, hogy ne következzenek még újabb évértékelések, mondjuk a turulmadár tojáshozamáról, vagy a hazai zöldségtermelés helyzetéről, hogy a szegfűárusok helyzetének elemzéséről itt szó se essék. 

Viszont ha már divatba jött ez a műfaj, akkor nekem is támadt hozzá kedvem, és végtelen nagyravágyásomban úgy döntöttem, hogy mindjárt két évet értékelnék, merthogy lassan eltelik két év a választásoktól számítva, és ez azt jelenti, hogy innentől kezdve a kormány már a választóknak játszik.

Könnyű a politikusoknak, ők a hasukra tűzik pártjuk jelvényét  és onnantól kezdve nagyjából előre dúdolhatjuk az ismerős dallamokat, legfeljebb máshová teszik a dolce jelet és máshová a fortissimót - a kottát már égen megírták...

Ők a pártjuk nevében beszélnek - van, aki a nemzet nevében, van, aki a demokraták nevében, van, aki a civilek nevében, van aki a hazafiak képviseletében.

Ezt én nem tehetem, holott magyar is vagyok meg hazafi is vagyok,  még  demokratának is tartom magam, és civil is vagyok - engem már nemigen lehet sem katonai, sem ideológiai mundérba beleszuszakolni.

Hát akkor most én leszek az ismeretlen, egérszürke állampolgár, aki felettébb reménykedik benne, hogy darabideig még nem fogják a külföldi delegációk megkoszorúzni a sírját, habár mutatkoznak arra utaló jelek, hogy kormányzati körökben nem emelnének kifogást ha nyuggerként - hárommillió társammal együtt emlékművé lényegülnénk...

Naszóval!

Barátaim! Honfitársaim! 

Magyarok - akik persze svábok, szlovákok, szlovének tótok, örmények, cigányok, kunok, besenyők, zsidók, szerbek, sokácok, bunyevácok, románok, csángók vagytok!

Ha az elmúlt két évet értékeljük, nemigen van okunk hezitálásra, bátran és férfias nyíltsággal, magyaros/kommunista elszántsággal kimondhatjuk, ritka szar két év van mögöttünk, még ha az előtte levő húszat figyelembe vesszük, akkor is.

Sőt, mehetünk vissza akár Rákosi koráig is, mert ez a két év olyan volt ennek az országnak, mintha valamiféle divatos bestseller-szerző írta volna a történetét, beleszőve dúvad királyt ócska szolgákkal, seprűnyélen lovagoló, zsákjában szót vivő boszorkányt, mamelukokat és töketleneket egyaránt.

Két évvel ezelőtt itt ültünk, a nép fele eltátotta a száját és várta a belereppenő sült libát, és csak a távolodó patadobogásból eszmélt rá, hogy mit is kapott a szájába a liba helyett.

A nép másik felének pajszerrel kellett szétfeszíteni a pofáját, de az igazságosság diadalmaskodott, feléjük is a ló szolgáltatta a remények és a valóság egybevetését – nekik sem ízlett, de legalább fanyaloghattak, míg a nemzetnek még cuppognia is kellett a szolgáltatás igénybevétele után.

Osztok, szorzok, de nem tudok mást megállapítani, hogy az ország helyzete is kétharmados, mivelhogy a polgároknak éppen kétharmada került rosszabb anyagi helyzetbe, mint a választások előtt volt, és – bár erre irányuló próbálkozások folytak – ezen a nemzeti lobogó lengetése sem sokat segített, bár kétségtelenül átmelegedett a honfiszív, mikor az ország nevéből eltűnt az átkos múltat idéző „Köztársaság” szó.

Szerves fejlődés eredménye ez először a népre való utalás tűnt el az ország nevéből, most a köz, de legalább nem kell szégyenkeznünk, hogy a mienk.

Mindenesetre a szegénység az elmúlt két évben is nőtt, emberek milliói élnek a nyomorszinten, gyermekek tízezrei éheznek, és bár ez a helyzet nem köthető teljes mértékben a jelenleg regnáló rezsimhez, de az azért kétségtelen, hogy a hatalom birtokosai tettek ezt-azt a nyomor fokozása érdekében, és még van két évük – belegondolni is rettenetes.

Ha a fejlődés töretlen, akkor az idei huszonnyolccal szemben jövőre akár ötvenhat ember is halálra fagyhat, és ehhez még hozzájöhetnek éhenhalt és a gyógyszereik kiváltásához szükséges pénz hiánya miatt elhunyó honfitársaink.

Megszilárdult ez alatt a két év alatt a politikai felépítmény is, az olyan-amilyen, de már belakott országot sikerült felszántani, a terepet beszórni sóval.

Majd a hátralevő két évben nézegethetjük, ahogy uraink a fejüket vakargatják, hogy mit is kezdjenek azzal a kupaccal, amit idecsináltak nekünk élhető ország helyett.

Az ország olyan kellene legyen, mint egy családi ház, ahol elférünk mindahányan, de a mi Mekk Elekünk más tervrajz szerint épített.

Vezérünk azt olvasta valahol, hogy „Azén házam – az én váram” és kissé félreértelmezte a dolgot, azt gondolván, hogy a házban harcolni kell, bunkert épített és azóta is lő mindenre, ami mozog, így aztán mostanában már a kutya sem jön felénk, sőt, lassan körbeárkolnak bennünket, nehogy áttévedjünk bonyodalmakat kavarni.

Fellépni az őrület ellen senki nem mer, mert a beteg kiszámíthatatlan, így aztán most éppen a kiéheztetésével próbálkoznak azok, akiket már megsértett.Csak az a baj, hogy az eledel számára velünk közös csomagban érkezik, és amikor neki még mindig jut, addigra mi már éhen döglünk.

Javult az egészségügy helyzete, már csak az van hátra, hogy mint a bírókat, a szívsebészeket is gyorstalpaló tanfolyamon képezzék, kisebb műtéteket pedig a portás illetékességi körébe utaljanak.

A pártok helyzete is sokat javult, a Parlamentben helyet foglaló három és fél párt nem tesz ki egyetlen normálisat sem.

Ebből egynek a programja az, hogy saját magával sem ért egyet, viszont sok zöldséget hord össze, a másik szittya tarsolylemezekről akarja leolvasni a jövőbe vezető utat, a harmadik meg addig morfondírozott, hogy milyen színűre fesse zászlaját, hogy a végén fehér maradt, nem csoda, ha az ellenfél ezt megadásnak értelmezte.

Ebből a pártból vált ki egy kávéházi vitakör, amely ugyan egységet hirdet, de közben természetes szövetségesét, mondhatnánk, szülőanyját ijesztgeti, hogy a helyére pályázik.

Szóval ki vagyunk velük segítve, piszkosul.

A hatalmon levő párt meg nem párt, hanem katonák, caporegim-ek meg a consigliere és a kettéfűrészelt Keresztapa, akinek kettéfűrészelése hosszanti irányban több jót hozott volna tán az országnak.

Anno azt mondták, hogy a Kádár-rendszer langymeleg biztonságánál többet ér, hogy szabadok vagyunk.

Hát nem tudom, de én annakidején nem féltem, azt mondtam, amit gondoltam, legfeljebb nem kaptam jutalmat – ki lehetett bírni.

Most a munkahelyeken annyit sem politizál a nép, mint a vállalt diktatúrában, mindenki félti a családját, a kenyerét, a jövőjét.

A kultúra állapota is remek, a filmművészetben az első éjszaka joga helyett az utolsó vágás jogát gyakorolja az állam, és ha valaki bemutat egy olyan filmet, mely a cigányság helyzetet reálisan tükrözi, akkor ott szaladgálnak a komisszárok és szórólapokon terjesztik az egy igaz hitet, ami azért az internet korában és néhány halott árnyékában igen szomorú dolog.

és hát a média, az szabad csak igazán!

Minden csatornán és minden hullámhosszon az egy igaz álláspont, már csak az utolsó csatornáról hiányzik a rendőr, aki a kezét ütögeti a gumibottal: kapcsolgatunk, kapcsolgatunk?

Szóval kedves barátaim, összefoglalásul elmondhatom, hogy jól megszívtuk, de legalább esélyünk sincs a változtatásra, merthogy a hivatalos állásponttal szemben beszari nép vagyunk, aki pontosan azt kapta, amit érdemelt.

Gondolom, ezzel az álláspontommal határtalanul népszerű leszek, merthogy a beszariság mellett a másik szép tulajdonságunk az, hogy nem szeretünk szembetalálkozni a valósággal.

Mindazonáltal jó munkát és számottevő egyéni sikereket kívánok a hátralevő két évre, hátha szerencsénk lesz!

:O)))