Tulajdonképpen rohadt nagy szerencsénk van, hogy a Vezérnek gyermekkorában csak két említésre méltó hobbija volt, a foci, meg a legyek lábainak kitépkedése - szerethetett volna úszni is, és akkor most még uszodákat is építhetnénk.
Az évek nemigen fogtak rajta, így aztán mára csak a legyeket helyettesítette be emberekkel, a foci imádata maradt, ez az, ami megadja neki azt a nyugalmat és kiegyensúlyozottságot, mi nemzetépítő munkájához szükséges a mi harmadik honalapítónknak, a közgazdaság megújítójának.
Nincs is annak párja, mint támasztani a stadion korlátját, környezetbarát szotyolaköpködés közben szemünk előtt tudni vazallusainkat, akik addig sem sutyoroghatnak a hátunk mögött, butuska ötleteket pátyolgatva.
Így aztán – miközben a botlábú fiúk el-elbotlanak a labdában – lehet az ország megújításáról és a szebb jövőről álmodozni, a trónról, a koronáról, Gazsi jövőjéről – a koronaherceg ugyan nem magyar főúri rang, de majd a kétharmad megszavazza…
Hej, soha nem gondolta volna ezt a dédi, mikor a bodagot sütötte, de még a nagyfater se, mikor vállig turkált a tehén seggében, hogy egyszer egy leszármazottja még Magyarország főrendje lehet.
Ebből a Magyarország már (vagy még?) megvan, ezt a főrendiséget meg majdcsak elintézzük valahogy…
Mindenesetre a Vezér játékos, mint a rinocérosz, és kissé infantilis.
Olyan, mint a grafittiző tinédzserek, vagy mint a kutyák, nyomot akar hagyni maga után, mindenhova odafújja az őt jelképező narancsszínű festék-szimbólumát, a tag-et, vagy lepisili az útjába kerülő összes sarkot, jelezve, hogy ez is az ő területe, meg az is.
És közben dédelgeti kedvenc álmát a magyar futball megújításáról, a Nagy Álom helyett.
Ebben egy Orbán Viktor nevű világhírű középpályás szerepelt, de mára megelégszik azzal, hogy mások radírozzák le helyette a pályáról a Reál Madridot vagy a Barcát.
Persze jó lenne egy saját csapat is, de a körülmények olyanok, hogy egyelőre kénytelen egy futball-akadémiával beérni, ami persze egyszer majd üzletnek sem lesz utolsó.
A Festeticsek lovakat tenyésztettek, ő meg labdarugókat, ha szerencséje van, nem kell mindet vágóhídra küldeni.
Hogy kissé infantilis, az nem is kétséges, ez már akkor kiderült, mikor első regnálása alkalmából a miniszterelnöki irodában passzolgattak a Fideszes köménymag tagjaival, ezzel is megalapozva a kormányzati munka becsületét, a poszt megbecsülését, már csak azon kellett tanakodniuk, hogy hol rendezzék meg az öltözőkben megszokott szellentőversenyeket, a kupolacsarnokban, vagy a Nándorfehérvári teremben…
Most, amikor népünk kollektív segge kilóg a gatyából, elindult a labdarúgás felvirágoztatása.
Természetesen nem az iskolai és tömegsport fejlesztésével, hanem ahogy azt Móricka elképzeli, stadionokkal hintjük tele kis hazánkat.
Két nyomvonalon halad előre a terv, az egyik az állam erőlködése, így épül fel a felcsúti centerpálya a három és fél ezres ministadionnal, mely a legkorszerűbb ilyen intézmény lesz Magyarországon, és mely valószínűleg ki tudja elégíteni az 1800-as lélekszámú község igényeit még akkor is, ha majd a minisztériumok odahagyják a Bűnös Várost és odaköltöznek az új főközségbe.
Aztán stadiont épít Debrecen is, húszezres befogadóképességűt, és a Fradi teljes ellehetetlenítésének keretében beígértek nekik is egy új stadiont – ez kis ingatlanspekulációval lesz egybekötve, előbb eladják a terület felét. Majd építenek stadiont, mikor lesz rá pénz – Kubatovnak, aki a Fradi főnöke lett (mennyi poliészter vagy mi is van ebben a Fideszben…) már van is listája azokról, akik esetleg majd méltatlankodni fognak, lesz majd gondjuk rájuk.
A másik vonal a sunyivonal.
Ez az a módszer, mellyel úgy tudnak állami pénzeket kivenni a nemes célra, hogy a buta nép szemét ne csípje a dolog, mert amelyik vállalkozó az adójából adakozni kíván, az megteheti.
Hogy ki hatalmazta fel a Lángelméjű Vezért arra, hogy az általunk befizetett adókból néhány botlábú és párezer sörhasú idióta szórakozását finanszírozza, az rejtély.
Tudom, a kétharmad, természetesen, de attól tartok, hogy egy olyan országban, melyben gyermekek százezrei éheznek, ahol emberek fagynak meg, és ahol a kuszatekintetű gazdasági miniszter harminc százalékos áfa-kulcsot vizionál, ott ilyen célra adókedvezményt adni a pofátlanság minősített esete.
A vállalkozó meg úgy gondolkodik: ha odaadom sportpályára, az itt marad, ha nem adom oda, akkor ellopják, így aztán – miután neki mindegy - ő odaadja az adója egy részét és így olyan települések is sportpályát építenek, melyeknek nincs annyi pénzük sem, hogy a fűnyíróba benzint vegyenek.
Majd lecsipegetik a vadlibák, vagy majd a birka nép, aki eltűri az ilyen pofátlanságokat, lelegeli.
De az biztos, hogy tíz év múlva az ország tele lesz lepusztult focipályákkal, habár akkor ezek már nemigen fognak kilógni az egységes országképből.
A sportnak valóban nagy szerepe lehetne az ország életében, de talán nem így.
Ami meg a Nemzeti Futballstadiont illeti, lehet helyet keresni a Szoborparkban a Népstadion szocreál szobrainak, mert kell a hely az új létesítménynek.
Valószínűleg a Népstadion is leégett volna, ha nem betonból meg földből van, de sajnos itt nem jött be az egy-gyertyás módszer, így ez lesz a Puskás Ferenc Atlétikai Stadion, - aki már látott az utóbbi negyven évben negyvenezer embert stadionban, atlétikai rendezvényt nézni, az kérem, jelentkezzen!
Mindenesetre így elmaradni látszik a Nagy Kényszermunka, melynek során taligás cigányok sora tolta volna a Gyurcsány matróz által ripityára vert betontömböket a deponáló területre, a Jókai utcába...
Gazdag ország vagyunk sajnos idiótákban is, a pechünk, hogy némelyikük halmozza az élvezeteket.
Mindenesetre jobban jártunk volna, ha szellemi kihívásokkal küzdő Vezérünk gyermekkorában a villanyvonatokat szereti - már régen futna a magyar Shinkanzen Budapest és Bécs között…
:O)))
