MINTHA...

Ebben az országban a demokrácia ma még olyan, mintha létezne.

A jogállam olyan, mintha még működne, az állam intézményei még úgy dolgoznak, mintha normálisak lennének a körülmények.

Ma elkezdődött valaminek a parlamenti vitája, ami kívülnézetből olyan, mintha költségvetés volna, pedig hát jobb lenne a terjedelmét nem oldalakban, hanem kupacban mérni…

Matolcsy, a Szent Jobb, mely naponta láthatja a Szent Altájt, a hajdani New Dealt lebegteti meg szemünk előtt, mint takarítgató szorgos háziasszonyka a porrongyot, példaképpen arra, hogy ha erősen akarunk, akkor vagy nincs akadály, vagy becsinálunk, - de egy biztos: alacsony adók, magas foglalkoztatási ráta meg egy állam, amely kezébe veszi a dolgokat – ez a megoldás kulcsa!

Folyik a szar nagyipari passzírozása, a T. Ház bánatos enerváltsággal hallgatja a Közgazdaságtan Megújítójának lázálmait – öblöget is a szónok rendesen, mint egy falusi vándorcirkusz porondmestere.
„Itten látható a sohhanemlátott kölcségvetés, mely fejjétől a farkáig tizenhatezer milliárd, a farkától a fejjéig uggyancsak tizenhatezer milliárd, összesen harminckettőezer milliárd, ez itten a magyar csoda!
Itt láthattya majd a Nagyérdemű a rettenetes háromszázalékos hiánycélt az ő rettenetes adóprésével!
Ilyen állat tulajdonképpen nincsen is, de mi, csak önöknek, csak most, csak hogy megmutassuk, hogy mi a lehetetlenre is képesek vagyunk, fél kézzel fogjuk tartani egészen addig, míg az Unió háromig nem számol!”
Merthogy kettőig már számolt, mint hallgatag cowboy a lovának, mikor mi a nyolc százalékról elmélkedtünk, bizonyítva a mi fantáziánknak az ő végtelenségét!
Mindenki tudja, hogy az attrakciónak egyetlen célja van – az Unió nyugtatgatása, hogy lám, ennek a bánatos focistának is csak megjött az esze, beállt ez szépen a sorba, - dumálni meg hadd dumáljon.
A költségvetést – jelképezve a kormányzat modern szemléletét egy pendrive-on adták be, habár stílusosabb lett volna, ha ezt is söralátétre írják.
Az arra ráférő számok sem lettek volna igazak, de legalább nem kellene komoly pofával vizsgálgatni jobbról –balról.
Merthogy mi lesz, ha valamelyik sarokszám nem teljesül?
Hát az lesz, hogy a modern mamelukok megemelik a kezüket, oszt másik szám lesz attól kezdve érvényes, oszt jónapot!
Egy dologra jó ez a költségvetés, - megmutatja, hogy Orbán gadaságfilozófiája egyetlen dolgon alapul: el kell venni.
Mindenkitől, amit csak lehet, de közben sokat kell pofázni, hogy a nép a szép szólamokra figyeljen, és ne vegye észre, hogy közben lecsatolják a kezéről a karórát, kiveszik a belsőzsebéből a levéltárcát, amit aztán nemigen fog visszakapni, mint Rodolfótól visszakapta volt hajdan a mulya néző.
A szocialisták benyújtottak egy alternatív költségvetést, - érdekes, hogy ők még mindig a hagyományos parlamenti keretekben gondolkodnak, holott Orbán most is kifejtette, hogy mindent, ami a növekedést gátolja, le kell dönteni, és ha az Alkotmánybíróság is szóba jöhet ebben a tekintetben, akkor ugyan, mit neki az ellenzék?
Arra is jó ez a költségvetés, hogy láthatja mindenki, új uraink idáig nem csináltak semmit a saját hatalmuk gyors bebetonozásán és az ország megszállásán kívül, - utóbbi tekintetben hatékonyabbak voltak, mint a II. Ukrán Front…
De majd jönnek a reformok, tavaszra állítólag reformdömping fog végigpusztítani a Kárpát-medencében, - valaki azért már elmesélhetné nekik a népi bölcsességet, hogy hamar munka sose jó…
Mondja a magáét a kókler az adósságcsapdáról, ami egyébként csak annyiban csapda, hogy ha ki akarja fizetni nyolcévi etetése árát, akkor a devizahitelesek kifosztásán kívül rabolnia kell gátlástalanul, de hát ugye ez utóbbi nem túl nagy gond, - aki gátlásos, menjen könyvelőnek…
Apropó könyvelő – ez a költségvetés olyan, mint amilyen mérleget egy jó könyvelő állít össze:
- Mennyi lesz a nyereség Józsikám?
- Mennyi legyen Főnök?
Szóval kérem, amiről az Országgyűlés vitázik, az nem költségvetés, mint ahogy azt sokan hiszik, hanem olyan, mint amikor a szűzlányt kétharmados többséggel partiba vágják, de közben szerelemről beszélnek…

Számtalan fórum állapította meg, hogy ez a költségvetés csak paródiája annak, aminek lennie kellene, de ezen ne csodálkozzunk, mert lassan ez az ország is csak paródiája a jogállamnak, például a Költségvetési Tanács elmondja a kifogásait, - teszi a dolgát - meg is lesz szüntetve igen gyorsan.

Ahogy elnézegetem, eljöhet hamarosan az az idő is, amikor már a látszatot sem akarja fenntartani a mi kis helyiérdekű diktátorocskánk.

Ma valamelyik televízióban beszélgettek a rezidensek képviselőjével arról, hogy miért is mennek külföldre a frissen végzett orvosok.

Én nem csodálkozom rajta, - nagyon sokan itthon maradnának még az anyagi hátrányok dacára is, hiszen az életminőségnek csak egyik összetevője a kereset, de – hála Orbán nyolcéves szakadatlan munkálkodásának – ebben az országban már nem jó élni, mert az a szarhajigálás, amit Orbán politikának gondol elhatalmasodott a társadalmon és megmérgezi a hétköznapokat.

Ha fiatal lennék, húznék én is el innen, mint a vadludak,melyektől azért elvárnám, hogy átvonultukban pottyantsanak lágy áldást a mi Vezérünk bubifrizurájára...

És nem lennék az Orbánt egyébként általában lelkesen támogató közszolgák helyében sem, akik most rettegve markolják az íróasztalukat, mert aggódva várnám a januárt, hogy mit is fognak kitalálni, amivel nyugdíj előtt néhány évvel ellehetetlenítenek.

Emellett igen dühös lennék, ha nő lennék és kiderülne hirtelen, hogy nyugdíjam ügyében a negyven év szolgálati időből negyven munkában töltött év lett sunyin, meg, hogy aki három gyereket szült, annak csak két és fél gyerek után számítják be a gyermekgondozást, merthogy utálnám, hogy becsaptak.

De az is lehet, hogy egyszer még azt kell majd mondaniuk, hogy bár ez lett volna a legnagyobb átverés...

:O)))

A bejegyzés itt is olvas6ó: http://kapcsolat.hu/blog/mintha

DOLOMITGÁT...

Nincs kárelőleg, nincs egyezkedés.

A MAL RT tulajdonosai fizettek volna kárelőleget, de a vállalathoz kinevezett kormánybiztos ezt megtiltotta, mert szerinte a kifizetések a timföldgyár működését veszélyeztetnék - számolt be a Kossuth Rádió.

Elképesztő ennek az egész ügynek a kezelése, elképesztő, ahogy Orbán lavírozgat a jogszabályok rendelkezései között, aztán ha beleütközik valamelyikbe, akkor egyszerűen kidönti a jogi tilalomfát és átgázolva jogon-erkölcsön érvényre juttatja akaratát.

A kolontári disznóság ott kezdődik, hogy ahelyett, hogy a katasztrófákra elkülönített pénzekhez nyúlt volna a kormány, már megint ocsmány módon rájátszott az emberek érzéseire, a szolidaritásra, - elkezdett pénzt koldulni az emberektől.

Tisztességesebb társadalmakban ez a karitatív szervezetek feladata, ha a Máltaiak vagy a baptisták gyűjtenek, akkor az teljesen rendjén való, de egy kormány ne kezdjen gyűjtésbe, nincs háború, hogy leszedjük a harangokat a templomtoronyból, és az Orbán családnak sem kell felajánlani az ősi családi ezüstgombokat a lajbikról.A vezér határozott, de együttérző hangja hallatszik a rádióban, mellyel adakozásra szólít fel, mert nagy a baj, és a nyugdíjas néni, aki megért már egyetsmást és tisztában van vele, hogy mi az, amit nagy bajnak nevezünk hétköznapiasan, aztán azon a héten nem vesz a levesébe csirkefarhátat, csak, hogy adakozni tudjon…

Az adakozó úgy tudja, hogy a bajba jutott embereken segít, viszi a kispárnát, a meleg ruhát, az élelmiszert, de ennek aztán hamar véget vetnek, mondván, nem kell ekkora áldozat, elég lesz a készpénz is.
Aztán a befolyó pénzből – amiről nem lenne hátrányos az utolsó fillérig elszámolni, esetleg akár havonta is, - elkezdik kifizetni a kármentesítés költségeit, beleértve a gátépítéshez szükséges dolomitot is, amit egy közeli bányából szállítottak - tulajdonosának nevét a média ezidáig nem tudta kideríteni, pedig azt milyen hamar kiderítették, hogy Gyurcsány az oka a katasztrófának.
Ezt meg nem tudják valamiért kideríteni, ugye, - mecsoda bonyolult feladat…
A MAL próbálna egyezkedni a károsultak ügyvédjével, merthogy azt ugyan vitatja, hogy a bekövetkezett eseményért felelősség terheli, szakértői ezt alá is tudják támasztani, de miután a katasztrófa tevékenységükhöz köthető, hát segítene.
Ezt viszont Bakondi kormánymegbízott megtiltja, - nem ám szétherdáljuk, amire Orbán és családja szemet vetett - fizessenek a cég tulajdonosai a magánvagyonuk terhére.
Ez ugyan egy jogász szájából igen nevetségesen hangzik, egyrészt ugye a cég maga is magánvagyon, másrészt meg a társaságokra vonatkozó felelősségi viszonyokat törvény rendezi és annak alapján a részvényes nem felel, a vezetés meg csak akkor, ha súlyos gondatlanság vagy szándékos károkozás terheli.
Hát ez itt igen nehezen állna meg, mivelhogy a tározót az államtól vették, az állam előírásainak megfelelően kezelték, és az állam ellenőrizte az állapotát, csakhát az állami ellenőr sem vakondok, hogy pártíz méter mélyen vizsgálódjon.
Ellenben a független magyar bíróság is beszállt az attrakcióba, és előzetes intézkedésként tízmillió forint kártérítést ítélt meg a vörösiszap-katasztrófa egyik devecseri károsultjának a Fővárosi Bíróság (FB).
Az FB az erről szóló közleményében kiemelte: a bíróság nem az ügy érdemében döntött.
Tette ezt úgy, hogy akinek fizetni kellene, annak a véleményét meg se hallgatták és annak tudatában döntöttek így, hogy az eddig rendelkezésre álló adatok alapján valószínűsíthető, hogy a kárért a vállalatot felelősség nem terheli.
Szóval, a károsultak is át lettek verve, meg azok is, akik adakoztak-
Jön a tél, az emberek rokonoknál meg tornacsarnokban, az állam képviselői meg asszisztálnak a nagy lenyúlási attrakcióhoz, merthogy arra mindig van jelentkező, ha a hatalom hatalmas seggét kell fényesre nyalni…
Viszont már tervezik a következő gát építését is, ha esetleg a leülepedett vörösiszap  - megcáfolva a fizika törvényeit folyni kezdene, ehhez pedig ismét rengeteg dolomitra lesz szükség, - gyanítom, hogy mire befejeződik a kárfelszámolás, addigra, a Kolontári Nagy Gátakat a világűrből is látni lehet majd…
Ruttner György, (emlékszik valaki még rá a Szocdem Pártból a rendszerváltás idejéből?) a MAL RT. ügyvédje azt mondja, hogy nem lenne jó, ha a vörösiszap elmosná a jogállamot is.
Jó vagy nem jó – már elmosta, habár nem egymagában…
Igen undorító ez az egész, de legalább nem csalódunk, - az ügy kezelése pontosan olyan, mit Orbán Viktor, - erőszakos, gátlástalan, hazug és csaló, és messziről bűzlik belőle a magánérdek.
Hiába akarja valaki ezt az ügyet normál logika mentén kezelni, nem fog menni, ez egy Abszurdisztáni történet...
Ez a tragédia Magyarország népét megrendítette, összefogásra, segítségre inspirálta, Orbánt és sleppjét pedig az üggyel kapcsolatos minden lépésében politikai haszonszerzésre.
Orbán választóit már megint idiótának nézte -  ez mondjuk nem újdonság -  de az érdekes kérdés, hogy mi lehet az oka annak, hogy egyébként okos emberek úgy mennek ez után a primitív demagóg után, mint liba a boldogság kék tavára a gúnár után, önfeledten gágogva…
Persze nem lesz ez így mindig, - ma két embertől is hallottam, hogy kiveszi a megtakarított pénzét a bankból, mert - ahogy a dolgok mennek - nem kizárt, hogy Orbán ráteszi a kezét a magánbetétesek pénzére is - mondták.
Ha igaz az, hogy ki miben vétkezik – abban bűnhődik, akkor mostanában Csányinak is forgolódós álmai lehetnek, mikor álmában megjelenik neki a Postabank macija…


:O)))

A bejegyzés a http://kapcsolat.hu/blog/dolomitgat címen is olvasható.