ÉRDEKEK

Mindig vannak a politikát nem zsigerből értelmező értelmiségi népségek között divatos vélekedések, melyeket aztán nagy fejcsóválások közepette elő lehet adni egymásnak, hogy hátbizony… - és itt következik az aktuális sztereotípia.

A mostani hátbizony az arról szól, hogy a nép teljességgel kiábrándult a politikai osztályból, és hátbizony, most majd ez a szolidaritás lesz a megváltás.

Hátbizony nem lesz az, mert más a szakszervezetek feladata és más a politikai pártoké.

A kettőt baromira nehéz lenne összeegyeztetni, főleg, ha mindegyik párt csatlakozni szeretne az új mozgalomhoz.

Az, hogy egy párt mennyire áll közel a szakszervezeti mozgalomhoz, az attól függ, hogy milyen társadalmi rétegek képviseletére szerveződött, milyen érdekeket iparkodik érvényre juttatni az állam működésében.

Nagy probléma az, hogy a magyar politikai kultúra nem áll azon a szinten, hogy a választópolgár ilyen alapon határozza meg viszonyát egy párthoz, nálunk a pártok választása egészen más szempontok alapján történik.

Itt egy párt leginkább egy vallási közösségre hasonlít, ahol némelyiknél a közösség élén egy próféta áll, aki meghatározza, hogy éppen aktuálisan merre fekszik Mekka, ennek utána a hívők a fejüket errefelé csapják a porba, miközben feneküket az ég felé meresztik – rúgj már bele Uram, hogy ekkora marhák vagyunk!

Ez a helyzet nemigen kedvez azoknak a politikusoknak, akik gondolkodnak is, merthogy ők azt képzelik, hogy mások sem csak a kalap tartására használják a fejüket, pedig –sajnos - igen sok esetben tévednek.

Szóval, olyanok-amilyenek, de az országnak mégiscsak szüksége van pártokra, és aki azt hiszi, hogy a Szolidaritás majd mindenkit képviselni fog, az ugyanabban a tévedésben leledzik, mint aki azt képzeli, hogy majd a Fidesz és a Fényességes lesz a megváltás.

Utoljára Noé bárkájában volt el békében egymás mellett a róka a libával, de ez még látványnak is annyira borzasztó volt, hogy Noé nem is bírta ki józanul.

Nem lenne persze baj, ha lenne egy erős szakszervezeti mozgalom és lennének tiszta profilú pártok, melyekről világosan tudni lehet, hogy kinek az érdekérvényesítését szolgálják.

Sokat segít azért e cél elérésében a Mi Védelmezőnk, hiszen igencsak retardáltnak kell annak lenni, aki még ma sem látja, hogy kik járnak állandóan jól a Fidesz kormányzása alatt, mely társadalmi csoportok a nyertesek és melyek a vesztesek.

Ha a Szocialista Párt a bérből-fizetésből élők, a valóban kisvállalkozók és a nyugdíjasok érdekeit képviseli majd, akkor a szakszervezetekkel való kapcsolata természetes módon megoldódik, a közös érdek összehozza az érintetteket.

A magyar társadalomban tízmillió érdek van, ezek között kell lavírozniuk a politikusoknak és a szakszervezeteknek is, érdekeket megjelenítve és ütköztetve, kompromisszumokat kínálva és elfogadva - vagy elutasítva.

A szocialistáknak ez a helyzet akár kedvezhet is, talán fogékonyabbá teszi őket a belső kompromisszumokra is, hiszen a mai tüntetésen világosan kiderülhetett számukra is, hogy mit vár tőlük a választó.

És az is kiderült, hogy vannak olyan érdekek, melyek felülírnak minden belső vitát - talán nem csak Gyurcsány vád alá helyezése esetében kellene ezt megtapasztalnunk.

Amikor a tüntetésen sorban felbukkannak Mesterházytól Kiss Péterig, Lendvai Ildikótól Kovács Lászlóig a szocialista politikusok, annak már magában mozgósító ereje van.

Le lehetne vonni a konzekvenciákat.

Persze azt azért nem kellene elhinni, hogy ezzel a mai kihallgatással véget is ért Gyurcsány vegzálása, vagy, hogy most hirtelen leszállnak Szilvásiról vagy kiengedik az évek óta előzetesben ülő szocialista politikusokat.

Nem, nem, soha – már, hogy stílszerűek legyünk

Lesz itt még újabb vádpont, újabb idézés, lesz bármi, csak ne arról kelljen beszélni, ami a valós gond. Arról, hogy a gazdaságpolitikát Viktor elkúrta.

Nem kicsit.

Nagyon.

Vannak már olyan vélemények, melyek szerint küszöbön áll egy újabb adóskockázati leminősítése az országnak, azt is felvetették már egyes elemzők, hogy megint szüksége lenne egy olyan biztonsági hitelkeret-szerződésre az IMF- el, mint amilyet Gyurcsány kötött és melynek segítségével ki tudtuk védeni a világgazdasági válság negatív következményeinek jelentős részét.

Persze erre nemigen számíthatunk, mint ahogy mostanában konyakos libamájpástétomra sem, de ha így folytatjuk, akkor még a kenyeret is a kukából fogja venni az ország legszegényebb harmada.

Orbán meg verheti a fejét a falba, bosszúvágya elhomályosította a tisztánlátását.

Nagy szívességet tett Gyurcsánynak, ő teremtette meg neki azt a médiafigyelmet, melyet egyébként elzártak volna előle.

Gyurcsány ma remekül viselkedett, minden diktatúraellenes demokrata büszke lehetett rá.

Orbán úgy belekeveredett ebbe az ügybe, mint macska a házicérnába.

Vajon, hogy fog ebből a helyzetből kikecmeregni?

Érdekes hónapok jönnek – magyarember tanulgatja a demokráciát…

:O)))

ÉRDEKTELENSÉG

Szétveri Orbán az érdekegyeztetés jelenlegi rendszerét is, mint annyi mást.

Megszünteti az Országos Érdekegyeztető Tanácsot (OÉT), a Gazdasági és Szociális Tanácsot (GSZT), valamint a Gazdasági Érdekegyeztető Fórumot (GEF).

Lesz helyettük más - az  új testületnek konzultációs, véleményező és javaslattevő joga lesz.

Elképzelhető, hogy az érdekegyeztetés rendszerén alakítani kell, de demokráciákban folyamatos érdekegyeztetésre szükség van, méghozzá olyanra, melyben egyenrangú partnerek vesznek részt.

Márpedig itt ezt számolják fel éppen, mivelhogy az utóbbi információ tartalmazza a lényeget – lehet pofázni, lehet okoskodni, de ez senkit nem kötelez semmire, a kormány korlátozások nélkül azt csinál, amit akar.

Újabb pofánverése ez a szakszervezeteknek, a munkavállalóknak, de a munkáltatók buksi fejét sem simogatta meg a Nép Atyja, - ha nem tévedek, akkor ők is szopóágra kerültek.

Lehet elgondolkodni a dolgok ilyetén fejleményén a szakszervezeti vezetőknek, a közelmúlt oly nagypofájú és fenemód harcos, habár kissé elhízott szakszervezeti vezéreinek, akik minden szíre-szóra képesek voltak megbénítani az országot.

Hol van ilyenkor Gaskó?

Hol van ilyenkor Borsik?

Mert Kerpen Gáborról a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDDSZ) volt elnökéről legalább tudjuk, hogy hol van, ő megfelelő stallumot kapott, mondhatnánk, megvették kilóra, mint a libát.

És azt is tudjuk, hogy legújabban nincs a helyén Kónya Péter, aki hosszú-hosszú évtizedek után az első valamirevaló szakszervezeti vezetőként tűnt fel munkásvezérekben szegény hazánk jelenleg éppen kissé felhős egén.

Pedig volna most dolguk rogyásig a szakszervezeteknek, akiknek ma még – és már nem sokáig - rengeteg törvényes lehetőségük van a nyomásgyakorlásra.

Olyan ok, amely miatt ezeket az eszközöket alkalmazniuk kellene, csőstül rendelkezésre áll.

Ahogy elnézegetem, ennek dacára éppen ahhoz asszisztálgatnak, hogy az eddigieknél is nagyobb majmot csináljanak belőlük, és már megint a piszkos kis egyéni alkuk ideje jön majd el.

Olyan alkuké, amikor a szakszervezeti vezetők a jólfűtött – hűtött iroda zavartalan használatáért és saját egzisztenciájuk fenntartása érdekében eladják tagságukat, feladják azok érdekeit, sőt, most még a fórumot is hozzácsapják saját kínálatukhoz, ahol esetleg érdemben tenni tudtak volna szót emelni valamiért.

Senkinek, egy darab kutyaguminak nézi őket Orbán, ők meg zavartan heherésznek, hogy jó vicc, jó vicc.

Most majd jönnek a szép idők.

Majd konzultálgatnak, mint liba a gazdasszonnyal, hogy melyik alkatrészéből készüljön a ludaskása, melyikből meg a töltött lúdnyak vagy a libasült párolt vöröskáposztával.

Remek lesz.

Mindig felháborított, amikor a falakra felfirkálva elolvastam egy-egy amatőr társadalomtudós véleményét nemzetünkről, miszerint BIRKA NÉP! – de mostanában hajlani kezdenék arra, hogy meg kellene vizsgálni a kissé érdes értékelés mögött rejlő társadalmi valóságot.

Merthogy azt még csak el lehet képzelni, hogy a szakszervezeti tagság önként ültet a nyakába megalkuvó csinovnyikokat munkásvezér gyanánt.

De azt azért már nehezen, hogy amikor egy szociopata egyeduralomra tör és ennek keretében és folyományaként a munkavállalók nyakára lépve mosolyog, ne zavarják világgá őket, ne válasszanak helyettük olyanokat, akik képesek a lelküket is odaadni azokért, akik a bizalmukat adták nekik.

Mert ilyen emberek nélkül soha nem lesz rend ebben az országban, ugyanis a munkavállalókat – már csak hogy meg ne sértsem őket azzal, hogy dolgozóként emlegetem őket – szervezni kell, merthogy ereje csak a szervezett munkásságnak van.

Márpedig erővel csak erőt lehet szembeállítani, minket pedig most éppen Törperőssel vert meg a sors, aki nem tud, csak az erő nyelvén beszélni és nem is ért meg mást, csak az erő nyelvét.

Az érdekegyeztetés rendszerének szétverése közvetlen támadás a demokratikus intézményrendszer maradéka ellen, lassan nem marad semmi a demokratikus államberendezkedésből.

A mai hatalom – úgy tűnik – azt az egyetlen társadalmi mintát próbálja követni, amelyet gyermekkorában megismert, és szocializmust akar építeni.

Az új, érdekegyeztetőnek csúfolt intézmény neve Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács lesz.

Aki kitalálja, hogy milyen szocializmust épít Orbán, azok között kisorsolom a Nemzeti Együttműködés nyilatkozatának egy példányát.

:O)))