ÍGÉRETEK

Mesterházy Attila Miskolcon tartott nagygyűlést.

Valószínűleg valaki azzal hitegette, hogy ez az ő igazi műfaja, a nagygyűlés, és ő ezt el is hitte neki, de bár ez lenne az egyetlen hibás politikai tanács, amit megfogadott…

Pedig fejlődik, tanul, és érzékelhető a változás is régebbi önmagához képest.

Ha hasonlatok szeretnék találni, akkor talán Fásy Ádám lenne a kézenfekvő minta, aki ma már mindent el tud jószerivel hiba nélkül énekelni, ha a dal nem haladja meg a két oktáv terjedelmet.

A szocialista pártvezér retorikai képességek tekintetében is a magyar politikai élet általános etalonjához szeretne hasonlítani, a gesztusok, a mozdulatok, sok esetben még a tartalom is visszaköszön – hogy miért van az mégis, hogy a produkció olyan, mint amikor a hattyú halálát Pliszeckája után Tóth Manci adja elő a számlázóból – az isten se tudja.

Hiába, csak az észt osztotta igazságosan az úr, mert arra még senki nem panaszkodott, hogy abból neki kevés jutott volna, de a retorikai képességek meg a karizma más kérdés, abból vagy van, vagy nincs, és erről a delikvens mit sem tehet.

Éppen ezért nem is erről szeretnék írni, hanem az ígéretekről.

A szocialista pártelnök Miskolcon éppen ezekből tett egyet – kettőt a napi politika változékonyságába és kacskaringóiba kissé belezavarodott híveinek, gondolom, lelkesítés és az alélt állapotban levő optimizmus életrekeltése céljából.

Azt mondta nekik - miközben tekintetéből csak úgy sugárzott az elszántság és a hit - hogy az Orbán-kormány megbukott, és ha jövőre a szocialisták kerülnek hatalomra, annak a gyermekek, a fiatalok, a nők, a munkavállalók, a kis- és középvállalkozók, valamint a nyugdíjasok lesznek a nyertesei.

Háromszor is elolvastam a mondatot, hátha megtalálom, amit kerestem, de egy istennek se leltem a férfiakat.

Márpedig ha ők nem lesznek ennek a gyönyörű helyzetnek nyertesei, akkor mehetünk mi, baloldaliak valamennyien Kukutyinba zabot hegyezni, hiszen, bár az ivararányok nekünk kedveznek, azért nem feledkezhetünk meg a nyugdíjas tanárnők elszánt, hegyvidéki hadáról, kik ajkaik közt fütyülővel, nyakukban vekkerórával, szívükben a Vezér iránti olthatatlan szerelemmel adják a békamenet szilárd gerincét!

Nem adhatunk a férfiakból egyet sem, az már hétszencség, márpedig ha nem akarunk adni, akkor ígérni kell, nyakszakadásig.

Volt már ebből balhé, mikor az izgága Gyurcsány kifejtette, hogy ezt nem kellene tovább csinálni, mert nyilvánvalóan tudtuk mindahányan, hogy amit mondunk, az nem igaz, ugyanis a nincsből nem lehet osztogatni, és bár megtapsoltuk, azért nem hagytuk annyiban, máig nyögi a következményeket.

Most legutóbb, például, kigolyóztuk a demokratikus kaszinóból, habár ez képes még a vereségből is nyereséget csinálni, fene tudja, mi a módszere…

Na, mindegy - az biztos viszont, hogy ígérgetni kell, az ellenfelünk is azt teszi, akkor nekünk is azt kell tenni, hiszen csak egy politikusnak jött be eddig, hogy vért, verítéket és könnyeket ígért, mégis nyert, de hát nézzetek rá, ez a rokonszenves sportember a homlokába hulló fürtöcskével úgy néz ki, mint Churchill?
A whiskytől sem bűzlik, nem is szivarozik, ellenben ígérgetni azt tud, hiszen virtigli magyar politikus, nemde?

Itt van mindjárt ez az „Orbán-kormány megbukott” című alapvetés.

Hát nem tudom, de így messziről, éjjel és ködben úgy néz ki, mint az a kártyás, akinek ellenfele kezében ott van mind a harminckét lap és a zsebeiben még két pakli kártya, míg ő éppen durchmarssal hozza rá a frászt, apai öröksége maradékának terhére.

Aztán jöttek a konkrétumok, a tandíj eltörlése azoknak, akik elérték a pontszámot, a devizahitelesek, a tornatermek, a síp, a dob, a nádihegedű, majd a végén megköszönte megköszönte Bajnai Gordonnak az MSZP és az Együtt-PM közötti korrekt megállapodást, amivel létrejött a kormányváltók szövetsége.

Gondolom, ennek lesz az eredménye, hogy az MSZP kerül hatalomra, ami feltehetőleg marhára lelkesíti szövetségesét, aki most riadtan pislog ki abból a gödörből, melynek ásásánál ő kezelte a markolót.

Amiről kevés szó esett, az leginkább Orbán, ami nagyon helyes is, mert ha emlegetjük, még megjelenik, oszt hazazavarja a nagygyűlést a francba, amilyen krakéler, de majd jól kicseszünk vele: ha nyerünk, akkor majd jól megkeressük vele a kiegyezést, meg majd játszunk vele medvést: mi kinyaljuk a seggét, ő meg brummog hozzá!

Ez az egész egyre viccesebb és siralmasabb.

Valaki elmondhatná már Mesterházynak, hogy Jóbarát!

Üres a kassza!
Nincs liba, ne ígérgess libacombokat!

Mert ameddig ezt nem érti meg, addig – még ha hinne is politikusnak ebben az országban valaki – csak a bajt csinálja a fedezet nélküli ígéretekkel.

Rezsicsökkentés?

Stadionok? Trafikok? Földbérletek?

Béremelések?
Fedezet nélküli ígérgetés?

Mind külön-külön remek lehetőség arra, hogy elmondjuk, hogy juttatta Orbán és bandája ebek harmincadjára az országot, hogy tette tönkre erkölcsileg-anyagilag egyaránt, hogy csinált a jogállamból önkényuralmi cirkuszt!

Amit itt ígérni kell, azt nagyon meg kell gondolni, mert azt teljesíteni is kell, és ahhoz pénz kell.

Ne legyenek illúzióink, nekünk nem nézné el a nép, ha a magánemberek bankbetéteire szeretnénk választások után rátenyerelni, vagy a nyugdíjakat akarnánk megadóztatni, esetleg a forint árfolyamával vagy az inflációval babrálni, - a baloldal ígéreteit be kell tartani.

Annyit kell ígérni, amennyit mód van betartani.

Még van vagy húsz nagygyűlés hátra, nem ártana elgondolkodni ezen…

:O)))

KÚTBANÉZŐ...

Interjút adott ma a Blikknek Orbán Viktor.

Végre megtalálta a szellemi színvonalához adekvát sajtóterméket. Így - hála az Úrnak - mégsem csak egy szűk,  vájtfülű értelmiségi réteghez jut el a mondanivalója, mintha a Nemzetnek vagy a Magyar Hírlapnak nyilatkozna...

Végre megismerhetik terveit az alsóbb néposztályok is, hadd tudják meg ők is, mitől omlik rájuk választások után a kánaán.
Természetesen - mint ez el is várható tőle -  egy átfogó és törvényes elszámoltatással nyit majd a Vezér, aki működésbe akar hozni olyan ellenőrzési rendszereket, melyek jelenleg nem működnek szerinte, - például a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt és az Állami Számvevőszéket.
Sok sikert hozzá, habár én azért úgy gondolom, hogy ezek a szervezetek tették a dolgukat, és sok értékes megállapítást tettek az elmúlt évek során,- igaz, nem minden javaslatukat fogadta el a kormányzat, de akkor is...
Meglehet, nem álmodták meg jól a Vezér elvárásait, habár egyszer-egyszer az volt az ember érzése, hogy igencsak törekednek erre.
De kevés lehetett az elszántság és az elvárásokhoz képest valószínűleg  langyosak voltak a megállapítások...
Megkérdezték a riporterek, lehet e számítani Gyurcsány pórázon vezetgetésére is, de a válasz ez esetben is nélkülözte a konkrétumokat, inkább arról szólt, hogy manapság divat a mntelmi jog mögé bújva köztörvényeskedni, és ezen csak akkor lehet segíteni, ha a választók belehelyezik Vezérük felkent kezeibe a kétharmadot.
Ez természetesen butaság, hiszen ezidáig sem akadályozta a bűnüldöző szerveket a mentelmi jog -  ha valóban megalapozott volt a gyanú köztörvényes bűncselekmények elkövetésére, akkor az elkövetőket bíróság elé lehetett állítani, lásd Hunvald vagy Zuschlag ügyét, vagy a BKV vezéreket.
Ellentétben a Fidesz-korszak ügyészei és bíróságai által kimentett Schlecht Csabával, Kövér Szilárddal, Káel Csabával, a Gripen-botrány korrumpáltjaival meg a " ne mi nyerjük a legtöbbet" befolyással üzérkedőivel, meg a többiekkel.
Az viszont helytelen lenne, hogy az eljáró hatóságok a politikai ellenfelek bemondása alapján vernék bilincsbe a politikusokat,ehhez minimálisan az a követelmény, hogy az eljáró hatóságok betartsák a büntetőeljárás szabályait.
Ez az egész elszámoltatósdi egyébként bűzlik, de rettenetesen.
Mára már kétségtelen, hogy előkészített és összehangolt politikai akció folyik, a Fidesz kriminalizálni akarja a szocialista pártot, ezért sulykolja a papagájkommandó a kiválasztott hívószavakat, mondatokat, a "köztörvényes bűnözők" és a "talicskával tolták ki a pénzt" típusú megjegyzéseket olyan politikusokkal is kapcsolatba hozva, akik közül még senkire semmit nem bizonyított rá senki, - de ez elég ahhoz, hogy jól bekenjék - mondjuk - sárral azokat, akikről aztán, a választások után már hiába derül ki, hogy ártatlanok, az akció addigra már elérte célját.
Orbán megjövendölte, hogy amikor majd átveszik a kormányzást, "a valóság valószínűleg rosszabb képet fog mutatni, mint amit látunk."
Tudnám, miért jut eszembe a francia feleségről szóló vicc, aki mikor a férje rajtakapja a gázszámlással sértetten felkiált: Most kinek hiszel, nekem, vagy a szemednek?
Úgy látszik, Orbán sem a szemének, inkább a prekoncepcióinak hisz és valószínűleg nekünk is inkább neki, mint a szemünknek /EU-nak/ IMF-nek/pénzügyi elemzőknek kellene hinnünk.
De hurrá, megvan a megoldás!
Folytatva a gondolatmenetet így fogalmaz: "Bele kell néznünk ebbe a mély kútba, és aztán ki kell vezetnünk az országot a válságból."
A mi Viktor Mihály Mózesünk...
Valaki elmondhatná már neki, hogy az a szelíd képű fickó ezt már megtette, ezzel neki sok dolga már nem lesz, és ha azt képzeli, hogy a beválthatatlan ígéreteit ennek a számlájára írhatja, akkor igen nagyot téved.
Merthogy a riportban megkérdezték tőle az adócsökkentés várható időpontját is, mire is kiderült, hogy az "azonnali, nagyarányú adó és járulékcsökkentés" hogyan értelmezendő.
"Szeretném, ha már az idén lenne (t.i. adócsökkentés - PuPu), ugyanis jelentős adócsökkentés nélkül nem indul be a gazdasági növekedés... ...elsősorban szeretnénk a mostani hatalmas bürokráciát igénylő jövedelemadó-rendszert egyszerűsíteni, és a vállalkozói adóterheket csökkenteni."
Hát.
Én meg azt szeretném, ha villás lenne a farkam, mint a fecskemadárnak.
Emellett az adórendszer egyszerűsítése nem adócsökkentés, mint ahogy erre a Bajnai-kormány adóátrendezése kapcsán oly brilliáns logikával rámutattak a Fidesz szakpolitikusai, - csak azóta - úgy látszik - elfelejtették az álláspontjukat.
Szó esett még arról, hogy nem költözik a Béla király úti rezidenciára, jó neki az a jelenlegi putri is, amelyikben lakik, meg arról is beszélt, hogy nehéz de szép dolog miniszterelnöknek lenni, meg hogy nem kell előre inni a medve bőrére, nehogy megint meglepődjön, mint 2002-ben.
Nekem legjobban azért ebben az interjúban ez a kút-dolog tetszik, - vizuális típus lévén elképzelem a Vezért, amint áthajolva a kútkáván beleles a mélybe.
Nézhetne inkább tükőrbe, - nem szeretem én, mikor egy politikai kútmérgezésről elhíresült ember kutak környékén somfordál...
:O)))