A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ígérgetés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ígérgetés. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. április 29., csütörtök

FELKÉSZÜLTEN A KORMÁNYZÁSRA...

Felvirradt a nagy nap, mikor szorgos népünk megismerhette jövöjének kovácsait.
Nopersze nem mindet, Orbán egyelőre következő kormányának csak két tagját vezette fel, mellettük pedig mint miniszterelnöki szóvivőt bemutatta a feltehetőleg csalódott Szijjártó Pétert is.
Igen kérem, nem kormányszóvivőt, hanem miniszterelnöki szóvivőt.
Hiba lenne ezért elkeserednie, jó ugródeszka lesz ez, mikor majd létrehozzák a király személye körüli miniszteri tisztséget...
És míly meglepő a kiválasztottak személye, a világ egyetlen költségvetéés nélküli pénzügyminisztere fogja vezetni a Miniszterelnökséget, Navracsics Tibor pedig a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumot.
Szóba került még Szapáry György személye is, - ha valaki elfeledte volna, ő volt az, aki feljelentette Magyarországot az Uniónál, mert a sztrádaépítéseket a költségvetésen kívül akarták elszámolni, csakúgy, mint tette ezt a Fidesz-kormány annakidején.
Ő a Miniszterelnökségen egy főtanácsadói stallumot kapott étékes szolgálataiért, melyeket a pártfüggetlen Nemzeti Bank egyik alelnökeként tett a Fidesznek.
Körvonalódik valami programféle is, habár ennek némelyik elemén csak vidulni lehet.
Az állatorvosi ló a közbiztonsággal foglalkozó része, melyben a Rendőrség és a Határőrség 2008-ban végrehajtott összvonását ígérik meg. Orbán a minap utalást tett a szabálysértési törvényt módosítására, mert kívánatos. hogy szerint kerüljön vissza rendőrségi hatáskörbe a 20000 forint kárérték alatti bűncselekmények nyomozása is, - nagy kár, hogy ezt egyszer már megszavazták és a Magyar Közlönyben közzé is lett téve tavaly decemberben.
De egy uralkodó feje se lehet káptalan, ugye...
Aztán ígérnek 3000 rendőrt, meg két héten belül közrendet és közbiztonságot, meg minden faluba rendőrt.
Namármost a rendőr az olyan, mint a kovács: egy kovács az nem kovács, két kovács az fél kovács, három kovács a kovács, - aki nem hiszi, keressen fel egy kovácsműhelyt vagy egy rendőrörsöt.
Merthogy aki éjjel szolgál, az nappal alszik, ha meg elmegy szabadságra vagy megbetegszik, oda Viktor reputációja...
De a többi programpont is nehezen alakul és egyre-másra derül ki, hogy az ígéretek, a sejtetések mögött nincs semmi, viszont állítólag a svéd nyugdíjmodell mégiscsak előkerül.
Hát bizony nehéz dolog a kormányzás, de egyet azért nem értek: Orbán már évek óta hirdeti, hogy a Fidesz felkészült a kormányzásra, - most mintha nem így tünne a dolog.
Sólyom László viszont éppoly dicstelenül fog távozni, mint amilyen szégyenletes volt a belépője.
Mai állapotában arra az aranyhalra emlékeztet, aki már teljesítette a három kívánságot és most éppen Vityka nyársán pirul...
Előkerült hálistennek Csányi és Demján is, szóltak néhány visszafogottan optimista mondatot, - már aggódtam, hogy emigráltak a vörösök hatalma idején.
Kétségtelen, hogy ők is megkapják majd jutalmukat a nehéz napokon nyujtott támogatásért, - Csányi züldmezős beruházásban építi meg a Pick új gyárát Szegeden, gondolom a project nemzetgazdasági jelentősége indokolni fog némi támogatást,  és faguriga legyek, ha nem derül ki hamarosan, hogy a Nyugati pályaudvar mögötti területen Demján cége építheti meg a Magyar Nemzeti Tarsolylemez és Pitykemúzeumot, melyért aztán az évszázad végéig rendelkezésreállási díjat fogunk fizeti neki és örököseinek, kiket már nem terhel majd örökösödési illeték sem, mert Viktor eltörli azt a Szegények Támogatásának Széchenyi Terve kereténben...
Eközben Vona a szemeit villogtatva a fogait csattogtatja, a szocik torzsalkodnak, az LMP meg kussol, de minden előrevivő javaslatot támogatni fog.
Hullani kezdenek szép lassan az arra rendeltetett fejek is, de ez még csak eleje a történetnek, lesz ez még sürübb is...
Viszont sütötta nap, 22 fok volt és szép az élet, - ez egyébként máris kiderült, de még néhány nap és az ország is ráébred, hogy egyre jobb neki.
De azért ne zárjuk ki a csodák lehetőségét se...
:O)))

* A kép címe: Ez ám a furcsa madár, - Sólyom mentében...

2010. április 6., kedd

BALSORSJEGY...

A balsorsjegyet a Fidelitas adja ki.
A balsorsjegyen azokat a várható intézkedéseket tüntetik fel, amelyeket a Fidelitas szerint "Gyurcsánnyal és Mesterházyval" nyerhet az ország a választásokon.
A Fidelitas elnöke, Ágh Péter szerint ha a szocialisták győznének, akkor ismét bevezetnék a tandíjat, privatizálnák a kórházakat, adókat emelnének, csökkentenék a nyugdíjakat, illetve tovább nőne a munkanélküliség.
A balsors korszakát a fiatalok csak és kizárólag a Fideszre adott szavazatukkal zárhatják le.
Ritka nagy baromságok ezek, és ha ennyire futja csak a Fidesz ifjúsági tagozatának, akkor ez bizony szomorú előjeleket jelent a jövőre nézvést.
Nézzük hát egyenként.
A felsőoktatás rendszere valóban megérett a reformra, és valóban a finanszírozási oldala az, amelyik erre leginkább rászorul.
Velejéig igazságtalan az a rendszer, amelyik bebetonozza a hallgatók állami finanszírozását és örök áldozatvállalásra kényszeríti azokat, akik egyszer, egy vizsga során bármilyen okból indiszponáltabbak voltak átmenetileg mint szerencsésebb társaik, de a felsőoktatásban első félévüktől fogva példásan helytállnak.
Mennyivel igazságosabb lenne az általános tandíjkötelezettség, melynek alapján az első félév eredményeinek megszületésétől kezdődően a tanulmányi eredményével arányos tandíjat kellene fizetnie a hallgatónak.
Amit az állam ma szerencsés keveseknek ellentételezés nélkül nyújt, abból a pénzből komoly ösztönző eszközt lehetne képezni, megteremtve a valódi esélyegyenlőséget - legalább az oktatási intézményeken belül.
Hátha még becsukdáznánk a ma virágzó, értéktelen diplomát és eladhatatlan diplomásokat - csalódott embereket - gyártó, portás-műköröm szakokkal operáló diplomagyárakat, és az ezekre fordított pénzekből a minőségi oktatást támogatnánk...
Ha egy intézmény "eladható terméket" akar előállítani, akkor annak bizony költségei vannak, és bár az államnak is érdeke a munkaerőpiac ellátása megfelelő mennyiségű és minőségű szakképzett munkaerővel, azért mégiscsak elsősorban a munkavállaló elemi érdeke a megfelelő szakképzettség megszerzése.
Ezért hát az az igazságos, ha az oktatás költségeinek oroszlánrészét a hallgató viseli, - ennek forrása lehet diákhitel, ösztöndíj, alapítványi támogatás, vállalati szerződések vagy családi megtakarítások, diákmunka, stb... és az államnak csak ezek után, mint a képzés támogatójának de nem mint fenntartójának lehetne szerepe.
A jó iskola drága, a minőségi szolgáltatást meg kell fizetni, és ezen a területen nem lenne szabad engedményeket tenni sem szociális helyzetnek (ezt más csatornákon kell kezelni) sem más, nem szorosan a tanulmányi eredményekhez kapcsolódó szempontoknak.
Ez persze nem a Szocialista Párt véleménye, hanem csak az enyém, - a Magyar Szocialista Párt sajnos nem mer ennyire radikálisnak lenni.
A szocialisták ezidáig még egy kórházat sem privatizáltak, csak módot adtak arra, hogy a kórházakat magáncégek működtessék.
Ezek között voltak mindkét oldal "közeli" cégek, - pontosan lehetett tudni, hogy melyik kórházat milyen pártszinezetű vezetéssel rendelkező cég működteti.
Az egészségügy privatizációja elkerülhetetlen lépés és a Fidesz - minden szemforgatása ellenére - ezzel tökéletesen tisztában van, csak úgy látszik kistestvérét nem világosítja fel, meghagyja butának.
Már vagy nyolc-tíz évvel ezelőtt ott sertepertélt Szegeden Lévai Anikó kedves üzlettársával, Kékessy Dezsővel,  még a tokaji akciózásuk előtt .
Orbánék családi barátja és üzlettársa ( ne mi nyerjük a legtöbbet...) még céget is alapított a privatizációra mindjárt az Antall-kormány megalakulásakor, Diagnosticum Rt.-nek hívták
Bár a rendszerváltással párhuzamosan várt reform elmaradt, privatizációs elképzeléseit a vállalkozó nem adta fel.
1999-ben Szegeden lépett privatizációs akcióba, de ez - éppen a szocialisták ellenállása miatt - botrányba fulladt.
A privatizáció persze ma is jelen van az egészségügyben, különösen a drága és eszközigényes laboratóriumi és képalkotó eljárások házatáján, - nem lehet itt nem megemlékezni Mikola Istvánnak, "a nemzet orvosának" a mammográfiai centrumokban fennálló érdekeltségében, de attól tartok, hogy a gyógyszergyártók sem az állami szektort gyarapítják.
Viszont a kórházak ingatlanai zömében az önkormányzati törzsvagyon részei, ekként forgalomképtelenek, magyarul eladhatatlanok, így aztán a derék ifjú fideszpalánta veretes hülyeségekkel szórakoztatja a nagyérdeműt, - lassan már úgy tünik, szokás szerint.
Nyugdíjak tekintetében meg az a helyzet, hogy a Fidesz jelenleg a nyugdíjak értékének megtartását - egyszerű inflációkövetést - ígéri, míg a szocialisták az ország lehetőségeinek megfelelő reálérték-növelést helyeztek kilátásba, - erről szól a jelenlegi törvényi szabályozás is, - el kellene talán olvasni...
Adó tekintetében pedig egy párt sincs, amelyik ne értene egyet azzal, hogy az adókat csökkenteni kell, - éppen mostanában értük meg azt a csodát, hogy Viktor jártában-keltében szembetalálkozott a lehetőségekkel és ez annyira megviselte, hogy azóta nem beszél azonnali és nagyarányú adó és járulékcsökkentésről, ellenben elkezdett tízéves távlatokról csacsogni, debilnek nézve hazánk bánatosszemű polgárait.
De azért javall ám a balsors ellen gyógyírt is nagyeszű sorsjegyárúsunk, például helyre akarja állítani a már egyszer fenntarthatatlannak bizonyult lakástámogatási rendszert, és a végén kijön a farbával: a gyerekek mindenhol végezhessék az első négy osztályt lakóhelyük iskolájában! "Ez utóbbi a fiatal családok helyzetét javíthatja."
Már látom lelki szemeimmel, amint a világvégi zsákfaluban a fiatal munkanélküli házaspár gyermeke, az összevont négy osztályos iskolába járó kis kreol nebuló a további évek során a tanulmányi vgersenyeken sorra lenyomja azokat a szerencsétleneket, akiket a sors azzal vert, hogy tudásuk megalapozását a Budavári Általános Iskolában kezdhették meg - sanyarú körülmények közepette...
Az öregje is eléggé borzasztó ennek a csapatnak, de hogy az utánpótlás még szomorúbb - ez azért meglepett...
:O)))