Most éppen vele szemben is nyerésre áll a tárca, vezetőjének remek új terve úgy lenyomja Illést, mint kisgyerek a kádban a gumikacsát...
2014-től lehet az érettségi vizsgára bocsátás előfeltétele az önkéntes munka - mondta Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár.Már megint egy dolog, melyre annyi nehéz éven át vártunk, várta a diák és várta a pedagógus – ezzel talán akkor rendben is vagyunk az oktatás területén.
Már csak ez lehetett hátra, hiszen azt fel sem merem tételezni az államtitkár asszonyról, hogy valóságos problémák megoldása helyett vezetné be ezt a remek intézkedést, amelynek oktatási célja nemigen lehet, nevelési célja erősen megkérdőjelezhető, viszont arra nagyon alkalmas, hogy a lázas tevékenység látszatát lehessen kelteni vele.
Az oktatás főnénije elmondta: "nem volna szerencsés, ha módszertanilag lenne szabályozva" az önkéntes munka, mert minden gimnázium a saját környezetében tapasztalható kihívásokra kell, hogy reagáljon.
Van, ahol időseket látogathatnak otthonaikban, felolvashatnak nekik, beszélgethetnek velük, van, ahol idősek szociális otthonaiba látogathatnak, de végezhetnek környezetvédelmi munkát is.”
Javasolnám még a programba felvenni az öreg nénik kísérgetését a zebrán oda-vissza, némi honorárium fejében bármelyik nyugdíjas kibír heti két órát a kamionok között, de szóba jöhetne még a kukázó nyugdíjasok segítése is – kukafedél-nyitogatás, patkánykergetés, stb.
Azt mondta a mi Rózsánk, hogy azért is feltétlenül kell ez az intézkedés, merthogy a nemzetközi érettséginek is feltétele az önkéntes munka, az EU-ban pedig minden ötödik ember végez ilyen munkát.
Hát igen, nincs is szebb dolog az önkéntességnél, most már csak az önkéntesség értelmezésével vannak bajaim, ugyanis ha az emlékeim nem csalnak, akkor ez a fogalom azt jelenti, hogy valaki valamit minden külső kényszer nélkül, belső indíttatásból és saját elhatározásából tesz.
Nálam ezzel nemigen jön össze az, hogy az önkéntes munka előfeltétele legyen akárminek is, és a diákok parancsszóra önkénteskedjenek.
Amilyen hülye egyébként ennek a kényszermunkának az elnevezése, olyan átgondolatlan és előkészítetlen ez az egész intézkedés, méltó a mai oktatási kormányzathoz, mely úgy viszonyul a sokat szidott Magyar Bálinthoz, mint libacomb a strucc hasonló alkatrészéhez, - Magyar Bálint gyere vissza, minden meg van bocsájtva!
Tulajdonképpen ezer sebből vérzik ez az egész elképzelés.
Mondjuk, vegyük csak a legbornírtabb példát, az idősek látogatását.
Ha valaki Julis néninek menetrendszerűen felolvasni akarna, ahhoz Julis néni hozzávágná a hokedlit, - neki ne csináljanak programot kedvenc sorozata idejére, ne küldjenek a nyakára idióta kamaszokat, hagyják őt békén, de a legjobb lenne, ha a negyvennégy millióból, amit erre a marhaságra fordítanak, adnának neki helyette inkább kétezer forintot csirke-farhátra!
Az idősek szociális otthonaiban is értelmes feladat lenne a beszélgetés, már látom is lelki szemeimmel, amint a tolókocsijából kifelé pislogó Alzheimeres Pista bácsi vidáman elcseveg a mai menő drogok kedélyjavító hatásáról a kérdés ifjú szakértőivel, vagy, ahogy Panni néni tátott szájjal hallgatja a szép szőke Fruzsina felvilágosító előadását a G pont mibenlétéről és használatának célszerű módozatairól.
Baromság.
Mint ahogy baromság a nyugati modellre hivatkozni is, ott ugyanis ennek a tevékenységnek léteznek tradíciói, kialakult a feltételrendszere, az ilyen tevékenységet vállalók értelmes munkát végeznek.
Nem valaki más munkáját végzik el, hanem valamilyen többletet adnak a társadalomnak, - mondjuk, ha már beszélgetnek, akkor a haláluk előtt álló emberekkel beszélgetnek – erre felkészült egy középiskolás fiatal?
Nem hát.
Vagy tud a rászorulóknak felelősséggel és szakszerűen ingyenes jogi tanácsokat adni?
Lehetne ugyan esetleg egészségügyi intézményekben segédápolói feladatokat végeztetni velük, de megvannak ennek a munkajogi, egészségügyi feltételei?
Vagy az lesz a dolog vége, hogy értelmetlen feladatokra használják fel a diákokat, esetleg velük végeztetve el ingyen azt, amit mások a fizetésükért nem végeztek el?
Esetleg kihajtják őket az árokpartra, önkéntesen támaszkodni a gereblyenyélre, mint ahogy a közmunkásokat szokták?
Marhára nagy lesz a nevelő hatása, heti két órában, ugye…
És ez a heti két óra benne lesz az órarendben?
Vagy ezt a tanrenden kívül kell teljesíteni az amúgy alig leterhelt diákoknak?
Nyugaton sem megy az önkéntesség hasraütéses alapon - ahhoz, hogy valakit egy rászoruló beengedjen az otthonába, olyan szervezeti keretek kellenek, amelyek garantálják, hogy ezt kockázat nélkül megteheti, az intézmények működési szabályzatában pontosan körülírt munkajogi és egyéb feltételei vannak annak, hogy valaki oda önkéntesként betegye a lábát – értük ugyanis az intézménynek kell felelősséget vállalni.
Nemigen megy ez az államtitkárosdi a mi Rózsánknak, és ha abban reménykedett, hogy ez a habverés majd eltereli a figyelmet a közoktatási törvény előkészítése körüli cirkuszokról, hát mondja meg neki valaki, hogy téved.
Talán elkezdhetné törni a fejét, hogy ő mit tudna tenni – önkéntesen.
Esetleg önként felkereshetné a kormányfőt és elbeszélgethetne vele…
:O))))
A bejegyzés itt is olvasható:
