Vajúdnak az egerek és szülik a hegyeket.
A rettenetes átalakítási düh során Miháj kiráj, magyar kiráj vágtat Matolcsiján, ki tudja hol áll meg, kit hogyan talál meg…
A helyzet körülbelül olyan, mint amikor valakinek egyszerre akarják operálni a tüdejét, szívét, visszerét, az agyembóliáját, amputálni a bal lábát, a fülét, levágni a kukacát és fúrni helyette egy lyukat, és közben a beteggel el akarják hitetni, hogy ez mennyire jó lesz neki.
Hogy teljesen egészséges testrészeket is vagdalnak szent buzgalmukban, az vele jár ezzel az állapottal, hiszen a Mi Szerencsénk olyan állapotban van, mint elefántbika, mikor rátör a musth - na, jó, a borneói törpeelefántra gondoltam…
Normáliséknál ezt úgy szokták csinálni, hogy feltérképezik a problémákat, némi elemzés után rangsorolják őket, aztán megint elemzések következnek és aztán egyenként, megfontoltan nekilátnak a megoldásnak.
Ha látják, hogy megy a dolog és mutatkoznak az eredmények, akkor neki lehet kezdeni a következő feladatnak, de így olyan ez az egész, mint amikor a bolond szakács nekikezd a libasütésnek, de a végére már csak libaaprólék-levest tud készíteni a felszecskázott áldozatból, és a levesben ott úszkál a szegény madár összes belsősége, meg a lúdtalpak is...
Most éppen az államigazgatást, az egészségügyet, az oktatást, a munkajogi kérdéseket, az igazságszolgáltatási rendszert és a nyugdíjrendszert piszkálják egyszerre.
Megpróbálnak megcsinálni mindent, ami ellen a szocik alatt vadul ágáltak, amúgy Fidesz módra, lovasrohammal – nem véletlenül festtette meg magát Kósa huszárnak.
Már csak Szijjártó lovasképe hiányzik - jól mutatna pedig a ló hat lábbal, meg talán Orbán lovasszobra, a címe az alkotásnak az lehetne: csődör két faxszal…
Tulajdonképpen elég nehéz ezekről a szép tervekről tárgyilagosan írni, mert teljesen összekeverednek, ésszerű, szükségszerű átalakítási törekvések a legprimitívebb dilettantizmussal, a legavíttabb világnézeti törekvésekkel és a nyers és egyértelmű hatalommegtartási törekvésekkel.
A lényeg természetesen a hatalom és a pénz.
A hatalmi struktúra bebetonozása egy év alatt szépen sikerült, majdnem minden úgy lesz, ahogy a Mi Boldogságunk megálmodta, a probléma csak ott lesz, hogy mire úgy érzi, hogy befejezheti az átalakítást, mert mostmár csak finomítgatások, apró kis simítások vannak hátra, addigra mindenki úgy fogja őt és bandáját utálni, mint Szélestenyerű Fejenagy a kukoricagölödint.
Ebből pedig akár még az is kinézhet, hogy nem kétharmaddal, de háromnegyeddel zavarja el a nép a fenébe, az utána következők pedig igen nagy marhák lennének, ha nem a saját törvényei felhasználásával tekergetnék meg legszebb férfiúi ékességeit.
Ami a pénzt illeti, úgy látszik, még van tartozás a szponzoroknak, - lehet, a Fidesz is svájci frankban kapta a támogatást és a forint egyszeri bedöntéséből nem futotta a teljes visszafizetésre, ezért másodszor is be kellett dönteni, együtt a tőzsdével, mely ugyancsak jó alkalom a törlesztésre, - hogy miért is nincs nekem annyi pénzem, mint Csányinak vagy Demjánnak, milyen szépen lehetne a tervezett árfolyammozgatásokon kaszálni…
Persze ilyenkor leeshet egy kis lóvé a végrehajtóknak is, végtére is valakinek el kell énekelni a bankriogató csujjogatót, meg annak is, aki a hangversenyt rendezi…
Az ma már tisztán látszik, hogy az önkormányzatoknak annyi, hatáskörük nem lesz semmi, pénzük meg éppen annyi, mint a hatáskörük.
Joguk lesz hallgatni, bokacsattogtatni meg az utasításokat végrehajtani, ahogy alakul, ahhoz képest a hajdani tanácsrendszer maga volt a tiszta demokrácia és önigazgatás.
A polgármesterek reggelente elmennek, ellenőrzik a közvécéket, eltársalognak a vécésnénikkel, megnézik, hogy a közmunkások jó könyökükkel támaszkodnak-e a söprűre, aztán visszamennek a hivatalukba, térdet hajtanak az Alaptörvény Asztala előtt, majd beülnek az irodájukba és pasziánszot játszanak a számítógépen.
Viszont az iskolák és az egészségügyi intézmények állami kézbe kerülnek, állítólag az ingatlanvagyonnal együtt.
Ez attól fincsi, hogy amikor majd becsukdázzák a hetven kórházat meg a rengeteg iskolát, akkor az ingatlanok értékesítése és a befolyó ellenérték felhasználása tekintetében már nem kell veszkődni mindenféle testületekkel, Miháj kiráj akár egyszemélyben is eldöntheti a sorsukat, ez sem ötfilléres üzlet.
Mert az kétségtelen, hogy rengeteg intézményt fel kell számolni, össze kell vonni, és ez nem lesz egy sétagalopp, de meg kell csinálni.
Ha a Mi Szépségünknek lett volna csepp esze, akkor hagyta volna Molnár Lajost, hadd utáltassa meg magát - adottságai voltak hozzá, - de hát a hatalomvágy általában felülírja a józan ész követelményeit, és most sem volt ez másképpen.
Társadalmilag esetleg lehet ez még jó is, hiszen az átszervezést az egészségügyben mindenképpen meg kell csinálni – már húsz éve is meg kellett volna.
Molnár Lajos ott rontotta el, hogy hagyta a politikát elhatalmasodni és kiherélni a tervét, ha Szócska is hagyni fogja megtorpedózni a szakmaiságot, akkor már megint nem csinálunk semmit, rengeteg áldozat árán.
Az oktatás még nehezebb ügy, mert Szócska legalább tehetségesnek tűnik, míg Hoffmann Rózsa kompatibilis Lamperth Mónikával, csak nincs olyan jó Halo-effektusa…
Utolsó csapásként kiderült - fásliba tekerték a vezéri Szent Jobbot, mi lesz így velünk?
Igaz, ő jobb, mint Chuck Norris, félkézből megoldja a világ problémáit - no de balkézzel?
Szóval, lesz itt gond elég, a helyzet bonyolult, a kisdedóvót éppen a sarokról berontott repedtsarkú a stricijeivel kéz a kézben vezeti, eltart még darabideig, míg ki tudjuk hajigálni…
:O)))
