UTCA, BETYÁR, RENDŐRSÉG

A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége tüntetést szervez február 1-jén 17 órára az Új Színház elé.

A tüntetéssel tiltakozni szándékoznak az ellen, hogy az Új Színház vezetését a budapesti főpolgármester egy szélsőjobboldali kötődésű színész kezébe adta, aki mögött ott állt a magyar szélsőjobboldali eszme emblematikus figurája, Csurka István.

Csurka ugyan látszólag nem számít tényezőnek a mai magyar politikai mezőnyben, de aki azt gondolja, hogy személye és köre súlytalan, az bizony – sajnos – nagyot téved.

A szélsőjobb jobbszéle ugyanis nem látható, mert nem része a magyar politikai felépítménynek, nem mutatkozik nyilvánosan, nem lehet velük találkozni a politikai vitákban – ők ugyanis nem vitatkozni akarnak, hanem hatalomra jutni.

Azt gondolják, hogy a hatalom megszerzésének nem megfelelő módszere a demokratikus intézményrendszer használata, a hatalom megszerzésére az erőszak a megfelelő megoldás, a félelemkeltés, a terror a hatékony és megfelelő eszköz.

Ennek a társaságnak kíván szellemi vezére lenni a politikai pályája csúcsán csak Zsírtáltosként emlegetett néhai író, akinek személyiségét most nem méltatnám, olyan emberre kár túl sok szót vesztegetni, aki a zsidó Krisztus után 2012-ben gátlástalanul zsidózik minden felületen, melyhez hozzájut – szerintem otthon még a budi ajtaját is telefirkálja remekbeszabott neonyilas szövegekkel.

Bizonyos határig magánügye, - neki szabad olyan véleménnyel lenni a zsidóról, hogy ők a világ összes bajának okozói, az épeszű embereknek meg szabad róla azt gondolni, hogy piromán gyújtogató, gyufával és benzinespalackkal felszerelkezve.

Nem is lenne itt baj, ha nem Tarlós vásárolna neki állami pénzen benzint meg gyufát, hiszen ennek az embernek a szó a fegyvere.

Ő nem fog fokossal rohangálni az utcákon, ő olyan, mint az amerikai légierő Awacs repülőgépe, mely csak a célokat jelöli meg a csapásmérő gépeknek.

Az kétségtelen, hogy Tarlós utólag visszavonatta őt az első vonalból, de az sem vitás kérdés, hogy ennek alig van jelentősége ebben a szituációban, hiszen a Dörner-Csurka párosban kétségtelenül Csurka a meghatározó figura – most majd legfeljebb a háttérből irányít és körülményesebb, de nem megoldhatatlan feladat lesz az állami pénzből fizetni.

A színház igazgatója csak technikai feladatot lát el - mint amikor egy étterem vezetésére pályázik egy neves mesterszakács és egy közepes adottságú csálinger – a vendég a neves séf Budapesten világhírű libasültjére jön be, a csálinger meg bármikor, bárkivel behelyettesíthető, csak tudjon szépen köszönni.

Még ez sem lenne baj, Tarlós eldönthetné, hogy a mára már nemzetközivé terebélyesedett botrány megéri-e neki ragaszkodni döntéséhez, hiszen ő meg politikus, aki így félidőben már a következő választásra sandít, és döntéseit sejtései legalább annyira motiválják, mint világnézete és elvei, de most ő is nehéz helyzetbe keveredett.

Az a gond, hogy a jobboldal ráébredt, hogy sikereinek terepén már nem kizárólag hívei mozognak, a köztereken feltűntek – és igen hangsúlyosan tűntek fel – a demokráciát hiányoló és igenlő tömegek, méghozzá a lehető legrosszabb felállásban, ugyanis nem pártzászlók alatt, hanem civil szerveződések égisze alatt tartanak békés, mégis erőt sugárzó megmozdulásokat - kezdve a bohócforradalomtól a Charta tüntetésén át a Millások remek rendezvényén át a Klubrádió melletti tüntetésig.

Nehéz is ezt ép ésszel kibírni valakinek, aki a Kossuth tér kisárgult gyepén szocializálódott, ahol azt a hitet sikerült megszilárdítania magában, hogy ezer-kétezer adrenalinfüggő a mögöttük álló százezer -részben ostoba, részben megtévesztett - ember támogatását magáénak tudva terrorizálhat egy másfélmilliós fővárost.

Most kiderült, hogy van itt másik százezer is, aki veszi a fáradságot és kimegy az utcára a demokráciáért és a jövőért, sőt, hetente esetleg több helyszínen és többször, többféle jelszavakkal követeli vissza az ellopott demokráciát.

Hát meg kell oldani ezt a helyzetet: vissza kell venni az utcát a demokratáktól, hiszen az utca tradicionálisan a szélsőjobboldalé.

A szándék végrehajtásának megvannak a bevált technikái, kérdés, hogy ami Gyöngyöspatán működött, az működik e a hatodik kerületben is?

Mert nem biztos, ha kétszáz rémült cigány megijedt a lakóhelye utcáin masírozgató feketeruhás hadaktól, akkor a főváros demokratái is meg fognak ijedni a butapofájú, karikásostort csattogtató behemóttól vagy az őt kísérő, kutyájával együtt mázsálva tán ötven kilós díszbetyártól.

A főpróbát megtartották az operaházi tüntetésen, ahol a tüntetés kellős közepén ott provokálták - a Rendőrség vezetésének szégyenére - a valóban békésen vonuló embereket.

Most már jóelőre bejelentkeztek mindahányan, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, az Új Magyar Gárda, a Magyar Nemzeti Gárda, a Betyársereg, mind-mind, a nemzet söpredéke.

Ott fogják majd bőgetni motorjaikat a Goj Motorosok, mint tették 2006-ban, és remélhetőleg ott lesz a Rendőrség is.

Ez a nap vízválasztó lesz a magyar állam történetében, mert előre lehet tudni, hogy a szélsőjobb provokációra készül, ezt a Rendőrség is tudja.

Ha az állam nem akarja megvédeni állampolgárait az atrocitásoktól, akkor ez egy fasiszta állam.

És ha véletlenül majd azt mondja a Rendőrség szóvivője, hogy képtelenek voltak megvédeni a demokrácia mellett tüntetőket, akkor ez egy hazug fasiszta állam.

Azt hiszem, Orbán ezt nem tudná kimagyarázni a nemzetközi közösség előtt soha, de a magyar választók előtt sem, akik – legyenek bár jobb vagy baloldaliak, vagy a politikától hányingert kapó mezei állampolgárok – nemigen szeretnének egy olyan államban élni, melyben szabadcsapatok grasszálnak következmények nélkül.

Ott kell lennünk.

Sokan.

Hadd tudják, hogy nem mindenkinek tetszik az, hogy a magyar fővárost ismét harci tereppé akarják tenni mindenféle eszementek.

Hogy megtudják, hogy sok lúd disznót győz, mégha az a disznó akkora is, mint a néhai színházi szerző agresszív kompániája.

Mondjuk el nekik.

:O)))

PANDÚROK

PANDÚR A BETYÁROK KEZÉN

Nehéz gyermekkora lehetett a Vezérnek, nagy valószínűséggel elkaphatták őt szilvalopás közben a rendőrök.
Akkortájt még nem volt annyira fejlett a magántulajdon technikai védelme, mint napjainkban, habár a villanyáram ára a mainál lényegesen kedvezőbb volt.

De az is lehet, hogy kerékpárral száguldozott az utcán és elkapta a fülét a körzeti meghízott, annál fogva állította elő az őrsre (akkortájt még voltak a falvakban ilyenek…) felvenni az adatait, és az esemény oly mély és maradandó nyomokat hagyott benne, hogy máig sem tudta kiheverni.

De az is lehet, hogy amikor a Batthyányi-örökmécsesnél hepciáskodott a rendőrökkel, felháborította, hogy nem tudták azonnal, hogy alá a pártállami belügyminiszter védőhálója van kifeszítve, és nem voltak hozzá túl barátságosan, mikor nem vitte odébb a seggét, mikor erre felkérték.

Vannak, akik normális fejlődésen mennek keresztül, vannak meg, akik megrekednek a fejlődés egy alacsonyabb szintjén és helyzetekkel, emberekkel szemben infantilis módon nyilvánulnak meg.

Az ilyenek a húszéves osztálytalálkozón megjelenő valamikori történelem-tanárnőjükkel bunkóskodnak, mert hajdan egyest adott nekik, pedig csak összetévesztették a tatárjárás időpontját a mohácsi vész évszámával, és igazán nem volt ez szép tőle.

Így van ez a kamaszgyerek rendőrellenességével is – normális esetben kinövi, felnőtt korában megbecsüli a rendőrt, mert tudja magáról, hogy ő rendes ember, márpedig a rendőr a rendet és a rendes embereket védi.

Akik képtelenek idáig eljutni, azok zöme orvosi eset, pszichésen vagy mentálisan sérült, boldogtalan ember.

A Fidesz megalakulása első pillanatától kezdve ellenséges volt a rendőrséggel szemben, ott törekedett a testület lejáratására, ahol csak alkalma volt rá, aztán az ellenzéki létben az ellenségesség gyűlöletté torzult, mikor 2006-ban kiderült, hogy a rendőrök és parancsnokaik nem fordítanak hátat a puccskísérletnek, hanem esküjükhöz híven a törvényesség és a rend pártjára állnak.

Azóta ez a testület halálra van ítélve, magam már azt is csodának tartom, hogy ezidáig nem keresztelték át őket mondjuk Pandúrságnak,  jóllehet az araszolás arrafelé elkezdődött.

Jön a felügyelő, jön a rendőrtanácsos és horthysta társaik, eltűnik a rendfokozat, lehet új igazolványokat és egyéb biszbaszokat gyártatni a közeli cégekkel.

A Csendőrséggel pechjük volt, a Jobbik azt elszipkázta az orruk elől, pedig az lett volna az igazi - a fess Pintér csendőrtábornok, amint húzza maga után a kardját a földön, miként Kuka törpe a kabátját…

Szóval a rendőrséget ki kell nyírni, az erre való törekvés legújabb példája a Honvédelmi Bizottság módosító javaslata, amely azt kezdeményezi, hogy ne legyen jogosult szolgálati járandóságra a hivatásos állomány tagjai közül az, aki meghatározott bűncselekményt - például bántalmazást hivatalos eljárásban - követett el, és nem mentesült az elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól.

A szocialisták tiltakoztak ez ellen, teljesen jogosan, hiszen ez egy újabb lépés az egyébként már így is teljesen elbizonytalanított állomány teljes tönkretétele felé.

Rendőr legyen a talpán, aki képes megfelelni az idióta politikusok parancsnokaik által közvetített életidegen elvárásainak, hiszen egyszerre várnak el tőlük vídiakeménységet és emberbaráti agitációt tömegoszlatás közben, emlegetik nekik a csendőr pofonját, de ha valaki rájuk támad kapanyéllel, a rendőr már a támadóval közös zárkában látja magát lelki szemeivel, ha a tonfával fejbeveri.

Egy rendőr ma csak abban bízhat, hogy ezeket elmossa az idő, és eljön egyszer az a nap, mikortól majd megint a törvényesség lesz az elsőrendű szempont a munkájában, és nem kell arra számítania, hogy egy esetlegesen hibás fellépéséért esetleg elveszti a nyugdíjjogosultságát, vagy a gigászi sztárgázsit, amiből így sem nagyon tudja eltartani a családját.

Sokszor pedig a döntésre egy pillanat áll csak rendelkezésére, ennyi idő alatt döntenie és cselekednie is kell, mert a hezitálás az életébe kerülhet.

Ilyen szituációkban nem nehéz tévedni.

Csak abban bízhat, hogy a parancsnokait nem az ország leghatalmasabb maffiózói fogják irányítani, és nem kell az újságokban arról olvasni, hogy mecsoda méltánytalanság volt az olyan rendőrtábornokok nyugdíjazása, akik kilométerekről bűzlenek a gázolajtól, a korrupciótól és a kétes ügyletektől.

Rendőrnek lenni nem egyszerű életpálya, nem könnyű összeegyeztetni a munkát, a családi életet, megbirkózni a munka során előadódó napi kihívásokkal.

És nem egyszerű dolog minden nap szó szerint az életét kockáztatni, hiszen a mai világban sokszor gyorsabban kerül elő a kés vagy pisztoly, mint a személyi igazolvány.

Szinte vadnyugati állapotok uralkodnak.

Nem kitaláció, hanem valóban megesett, hogy a helyi maffiózó utcájában haladó kocsit, melyben nyomozók ültek megtámadták, aztán végigüldözték a településen és közben golyózáport zúdítottak rá.

A rendőr egyébként is nehéz helyzetben van, hiszen általában ugyanott lakik, mint a bűnöző, sok esetben együtt jártak iskolába, lehet, a gyerekeik ma is egy osztályban tanulnak, ez eleve hihetetlen kemény konfliktushelyzeteket eredményezhet.

Régen a betörő vagy a rabló a saját lakóhelyén nem dolgozott, a mai bűnöző lustább, reggel felkel, fogat mos egy korty szilvával, aztán elmegy és baseballütővel megdorgálja a kocsmárost, aki nem fizeti rendesen a védelmi pénzt.

Ezzel kell szembeszállni a rendőrnek, havi százezer forintért, meg hivatástudatból.

Ha egy rendőr libasültet akar enni, akkor neki is el kell menni libát lopni, mert a boltban a fizetéséből nemigen futja rá – az életpályamodellre meg nem adnak libát.

Voltak itt nagy ígéretek, rendőr minden faluba, két hét alatt rend lesz meg ilyesmi, ehelyett megerősítették a tüntetések és zavargások kezelésére alkalmas rendőralakulatokat, Juci néni meg, ha óvni akarja a libáját, akkor kiköltözhet a fészerbe egy Magnum társaságában.

Ma nem a bűnözőket fenyegeti az állam, hanem a rendőröket.

Most éppen azon megy a balhé, hogy a jobboldal elkezdte közzé tenni azoknak a rendőröknek a nevét és lakcímét, akik részt vettek a tömegoszlatásban.

El lehet képzelni annak a rendőrnek és családjának a lelkiállapotát, akinek személyes tapasztalatai vannak a gátlástalan csőcselékről, az ország aljanépéről akcióban.

Normális jogállam védi a rendőrségét, de ez sem nem normális, sem nem jogállam.

Hát legalább védjük mi őket, akik minket védenek - ne hagyjuk, hogy ezek az idióták pofozóbábúnak használják őket.

Mi rendet akarunk és ők a mi rendőrségünk.

Becsüljük meg őket.

:O)))