Valamikor, réges-régen volt egy jókedvű, mosolygós ország itt, Európa közepén, már amennyiben Európa nem a Lajtánál végződik.
Irigyelték is keleten-nyugaton egyaránt, mert bár lakói diktatúrában éltek, de ez a diktatúra olyan slampos volt, hogy az emberek zömében vidultak rajta és remek vicceket gyártottak a hatalom rovására, beleértve annak képviselőit is, akik aztán maguk is fülig érő szájjal mesélték a róluk szóló kis remekműveket.
Sehol remekebb rendőrvicceket nem lehetett hallani, mint a rendőröktől és még a mai terminológiával élve politikailag kevésbé korrekt cigányvicceknek is volt egy sajátos zamata és bája, nem volt bennük sem gyűlölet, sem rosszindulat, és a csattanó sem a kiirtásukról szólt.
Akkoriban a magyar zsidók magyarok, és a magyar cigányok is magyarok voltak, és ezt senkinek nem jutott eszébe megkérdőjelezni.
Az iskolák padjaiban egymás mellett ültek a nebulók, és ha valaki elkezdett volna cigányozni, zsidózni, akkor olyan szent tisztelettel néztek volna rá, mint az indiánok az elmebetegekre – megszállta szegényt a Nagy Manitu!
Egy vagy két generáció úgy nőtt fel, hogy eszébe sem jutott vizsgálgatni, hogy ki a zsidó vagy ki a cigány, - utóbbiaknál ha a bőrszínből nyilvánvalóvá vált is a származás, akkor sem ez volt a meghatározó, inkább az, hogy ő nyesi be legjobban a labdát a kapu elé.
Az emberek általában és alapvetően udvariasan beszéltek egymással, a villamoson a gyerekek átadták a helyüket az idősebbeknek és nem vertek és gyilkoltak hajléktalanokat, merthogy nem léteztek hajléktalanok.
Jókat ettek-ittak, a gyerekeiket taníttatták és nem létezett éhes gyerek az országban – hogy ez mekkora szó, azt csak ma tudjuk talán felbecsülni.
Amikor a barátaikkal összeültek babgulyás főzni a telken, eszükbe nem jutott azon elmélkedni, hogy ki a magyarabb, ki a nagyobb hazafi.
Viszonylag kevés embert ástak be nyakig a földbe és az autóbaleseteknél sem kellett attól tartani, hogy a másik kocsiból kiszálló ember kezében nem betétlap, hanem baseballütő lesz, mint manapság ez nem oly ritka.
Érdekes lenne egy felmérést készíteni arról, hogy a közlekedésben résztvevő autók hány százalékában van a vezetőülés mellé készítve pajszer, baseballütő, husáng, RPG-7 vagy Stinger rakéta, hány közlekedő zsebében lapul ma minimum flóbert-pisztoly, de inkább Jerikó…
Elfelejtettem mondani, hogy ezt az országot Magyarországnak hívták, a diktatúrát a legvidámabb barakknak, diktátora pedig tisztelt és szívesen látott vendége vagy vendéglátója volt valamennyi nyugati demokráciának, kezdve a Pápától a Szövetségi Köztársaságig vagy Angliáig.
Még mielőtt valaki kiakadna, hogy mire ez a kádárista nosztalgia, szeretném elmondani, hogy értem én, nem is hánykódok ellene, hogy a világ folyvást változik, és tudom, hogy nem lehet ugyanabba a folyóba kétszer belelépni.
Mindössze azon töprengek, hogy ez a húsz év történhetett volna-e másként?
Emlékszem, a rendszerváltás idején az emberek többsége tele volt optimizmussal, tele volt jószándékkal és tiszta elvekkel, és nem csak a jobboldalon vagy minek is nevezzem a sok politikai analfabéta zavaros eszméit, de a baloldalon is ott ágáltak a reformkommunisták meg a magukat szociáldemokratáknak képzelők, akik hasonlóképpen ostoba, zavaros és utópisztikus dolgokat fogalmaztak meg – csak ők balról.
Mindenesetre volt nagy nekibuzdulás és zászlólengetések, a lyukas zászló is előkerült, ami azt jelképezte, hogy mi általában a semmit írjuk zászlainkra, oszt azon keresztül szebbnek látjuk a világot, azon keresztül például úgy tűnik, mintha mi kergettük volna ki az oroszokat..
Aztán hamar eljött az igazság pillanata, amikor a vélt és valós politikai és gazdasági érdekek felülírták az elveket, és az addig még viszonylag kulturáltan viselkedő ország egymásnak esett.
Érdekes, de én az ősbűnt e tekintetben nem Antallhoz vagy az MDF-hez, még csak nem is az akkor még a kis izgága szerepében állami pénzből Boss-öltönyökre hajtó Viktorhoz kötöm, - szerintem az ősbűnt egy doktriner liberális, a szabaddemokrata Kis János követte el akkor, mikor az első szabad választás estéjén nem fogadta el Vitányi Iván felé nyújtott kezét.
Ezzel két dolgot is demonstrált egyszerre, - az egyik az volt, hogy ebben az országban innentől kezdve a bunkóságnak tág tere lesz.
A másik, hogy ebben az országban innentől kezdve soha nem lesz kulturált politizálás, csak vad acsarkodás.
Kis János Vitányi Ivánhoz mérten akkor is egy senki volt és a helyzet számára azóta csak romlott.
Viszont az ország számára ez volt a jeladás – szabad a pálya, nem kell itt semmiféle illemszabályt betartani, ezért aztán az illemtani new deal hamar szárbaszökkent.
Amikor a tanulékony Viktorka először pattant fel a Parlamentben, hogy közkinccsé tegye, miszerint „ a kormány hazudik”, nagyon kevesen voltunk, akik elkezdtünk viszketni a stílus hallatán, merthogy a magyar nyelv oly gazdag és annyiféleképpen ki lehet fejezni udvariasan rosszallásunkat, hogy erre aztán semmi szükség nem volt.
Aztán ez lett a hivatalos stílus, és aki nem emlegette például egy nőnek a borotválkozótükrét, az kilógott a sorból.
A baloldal úgy-ahogy tartotta magát, nem engedett meg magának rendkívüli bárdolatlanságokat, de közben a nép is boldogan vette tudomásul, hogy a konvencióknak annyi, és igen hamar lepergett róla az a vékony kulturális máz, melyet a szocializmus vérgőzös esztendei rákentek.
Aztán jöttek az évek, amikor a vagyonért ment a harc, amikortól a maffiózók hulláit kutakba dobálták a tanyavilágban, amikortól rendőröket gyilkoltak öngyilkosságnak feltüntetve, amikor politikusok bűnöző csókosai rendőrkapitányok leváltását tudták elintézni, - eldurvult a világ.
Ahol ma tartunk, az még nem a mélypont, a mélypont majd akkor jön el, amikor a jobboldal vérbunkó és felhergelt rohamosztagosai fegyverrel próbálják ki, hogy lehet e egy kis vérfürdőt rendezni, merthogy szüleik erre várnak már vagy ötven év, és nincs szebb dolog egy gyermek számára, mintha valóra váltja a szülők álmát.
Hát ez van.
Ma a libasültből viszonylag keveseknek jut, ellenben lehet majd jogfosztott újrabszolgaként dolgozni - mintha csak a múlt század közepéig zuhanna vissza az ország.
Nem hiszem, hogy ezt akartuk volna…
:O))))
