Hát ez a mai jegyzet kissé rövid alkotás lesz, meglehetősen prózai okokból.
A legkisebb unokám három éves lett, ennek örömére összegyűlt a család és mindenki ünnepelte a família kedvencét, aki három éves korához képest meglehetősen jó kommunikációs képességekkel rendelkezik, igen erős az érdekérvényesítő képessége, a hatalomgyakorlási technikája kifinomultan agresszív, egyszóval ő a családban a Fidesz, csak sokkal kedvesebb, legalábbis eddig még nem rúgott ki senkit.
Persze el is kényeztetjük, hiszen erre a célra tökéletesen alkalmas, meg csodáljuk, hiszen csodagyerek, mint az összes többi unoka is volt anno, a maga korában.
Ma például a védőnőnél hallásvizsgálaton vett részt, és amikor a védőnéni körbekínlódta, hogy ugyan, melyik fülével hallja a hangot, akkor a gyerek nem mutogatott, nem tanácstalankodott, hanem közölte, hogy a jobb fülével, ami azért belátható, hogy a csodagyerekség megcáfolhatatlan bizonyítéka.
Örültünk neki, mikor jött és rengeteg szeretetet borítottunk rá, ami valószínűleg azért meglátszik a viselkedésén.
Szeretem a családi rendezvényeket, főleg, ha a hangulat olyan, hogy a társaságnak kedve van beszélgetni, na, ez a mostani rendezvény ilyen volt – a teraszon terítettünk és ott iszogattuk a vörösbort (Gere…) és eszegettünk is hozzá erre az alkalomra sütött, rétestésztából alkotott, nem tudom milyen, de kissé erős és finom töltelékkel megtöltött batyukat, meg remek, menyem sütötte pogikat.
Hát nem libacomb, de egy koraesti összejövetelre megteszi – szégyentelenül bezabáltam belőle…
Holnap felkerekednek a gyerekek, a csapat egyik fele megy az Adriára, a másik fele a hétvégét a Tisza-tónál tervezi eltölteni, kerékpárokat is visznek, csak hőgutát ne kapjanak a nagy sportélettől.
A menyem apukájával (kim is ő nekem?) megállapítottuk, hogy ilyen időben a hosszútávú kerékpározás egészségtelen, míg hűvösebb időben csak káros az egészségre - a megoldást az elektromos kerékpár jelentheti, a vendéglő kerítésének támasztva.
Mikor aztán felkerekedtek, a romeltakarítás után belenéztem a nap történéseibe és meg kellett állapítanom, hogy itt a nyár, már a politikusok sem szidják egymást olyan vehemenciával, mint tavasszal tették.
Hoffman Rózsika meghirdette az iskolák államosítását, miközben gőzerővel folyik az iskolák egyházi kézbe adása és a bennük működő pedagógusok felvilágosítása arról, hogy ők tulajdonképpen hívő katolikusok.
A szocialisták ismét megállapították, hogy össze kell fogni, majd mindenki hazaballagott, - néha az az érzésem, hogy maguk sem tudják, mifenén vitatkoznak.
Tarlós eldicsekedett, hogy meg fogják kötni a metró szerelvényeinek szállítására a módosított szerződést – hurrá – ehhez az kell, hogy a magyar hatóságok megadják a típusengedélyt, ehhez meg az kell, hogy a metrókocsik vezetője egy fustélyt szorítson a kerekekhez, ha fékezni akar, mert ez a magyar szabvány.
Mindenesetre elment egy év, megvolt a habverés a dolog körül, Gyurcsány a hibás, majd most esetleg már lehet metrószerelvényünk is.
Aztán orrba-szájba nyomja a média, hogy az Állami Számvevőszék büntetőfeljelentést tett a Közraktárak project – leánykori nevén a CET beruházásával kapcsolatban.
Mikor megkérdezték, hogy mennyi kár érte az államot, akkor azzal röhögtetett meg az illetékes, hogy ötven millió forintot említett, ami egy többmilliárdos beruházásnál ugye akár a kerekítésekből is adódhat.
Úgy tűnik, valakinek nagyon kell ez az üzlet, amit idáig is buzgón fúrtak mindenféle fórumokon jobberék, pedig ez egy nagyon jópofa színfoltja lehet a Dunapartnak.
Mindenesetre jobban mutat, mit az Orbán iránymutatásával épült Nemzeti Színház.
Biztos történtek még egyéb dolgok is, de beláthatjátok, az osztályharcot itten ma a vörösbor jelképezte, ez pedig kissé csökkentette a blogászati ambícióimat.
De rettegjetek, - holnapra kiheverem!
:O))))
