Valami túl nagy visszhangja nem
támadt, hogy a jobboldal elhatározta, eltakarítja a kommunikációs térből az
Amerikai Népszava főszerkesztőjét, Bartus Lászlót.
Régóta szálka lehet már ő a jobboldal körme alatt, de ameddig a médiapaletta színes volt, addig ő is csak egy volt a baloldali véleményformálók közül, még ha cikkei, posztjai időnként vihart is kavartak.
Mert kavartak, ez nem kétséges, manapság népszerű kifejezéssel élve ő megosztó személyiség, aki a kifejezéseket sem nagyon válogatja, megírja azt, amit gondol az adott témáról, személyről, helyzetről.
Azért is van rengeteg olvasója, mert elemzései pontosak, jövendölései, prognózisai beteljesülései láttán számos neves politológus magábaroskadtan, bánatosan néz maga elé, csendesen csikorgatva fogait.
Nem minden esetben kell vele egyetérteni, de minden esetben érdemes elgondolkodni az írásain, elemzésein, mert ezer eset bizonyította már, hogy jó érzékkel fogja meg a problémák lényegét, remek stílusban elemez, elkötelezettségéhez pedig a legkisebb kétség sem fér.
Anélkül, hogy akár egy lépést is tett volna, mára ő került célkeresztbe, és ahogy látom, nem kimondottan élvezi az űzött vad szerepét.
Nem ő változott, a körülmények változtak meg körülötte, átalakult a magyar média.
Már amennyiben átalakulásnak lehet mondani azt, hogy az internetes felületeken túl minden néven nevezhető médiumra rátette a kezét a Fidesz, a baloldal pedig ottmaradt kommunikációs lehetőségek nélkül.
Egy ideig ezt nehezen lehetett észlelni, de mára egyértelműen kiderült, hogy még az olyan patinás lapok, mint például a Népszava függetlenségét is megnyirbálták, - hiába, aki fizet, az rendelheti a zenét.
A palettán az internetes felületek is átrendeződtek, a hajdan a baloldalhoz közel álló Index egyértelműen jobbra tolódott, még azok az újságírói sem kellettek egy idő után, akik hajlandók lettek volna a kenyérért megkötni a maguk kis kompromisszumait.
Az internetes világban két mértékadó balliberális portál maradt talpon, a másik a Galamus.
Hogy ezek fenntartása mennyi nehézséggel jár, azt nem tudom, de mindkét portál tartott már rövid üzemszünetet, ameddig össze tudták szedni a pénzt a folytatáshoz.
Rajtuk kívül csak a magányos bloggerek egymástól elszigetelt egyedei írnak buzgón, bármiféle erkölcsi vagy anyagi elismerés nélkül, nekik valóban csak olvasóik érdeklődése a fizetség.
Úgy tűnik, most eljött az ideje az internet jobboldali domesztikálásának is, ehhez pedig az út a jelenlegi véleményformálók ellehetetlenítésén keresztül vezet.
Közülük is első Bartus László, mert őt utálja legjobban a jobboldal, és mivel általában átlát a pitiáner trükkökön, ő a legveszélyesebb is a jobboldali kommunikáció számára.
Ezt az embert anyagilag szinte lehetetlen megfogni, egzisztenciálisan nem lehet fenyegetni, miután Amerikában él becsukni sem egyszerű, habár nem megoldhatatlan, de ez aránytalan veszteségekkel járna, így hát erkölcsileg kell tönkretenni.
Ez azért kecsegtet a siker esélyével, mert rengeteg politikust, üzletembert és egyéb emberszabásút sértett már vérig, rengeteg ellenségre tett szert, akik mind-mind lelkesen tapsolnának – sok esetben nem csak erkölcsi – pusztulásának.
Nem szereti őt a Hit Gyülekezete vezető lelkésze, nem szereti a szélsőjobb, nem szereti a Fidesz, de nincsenek érte oda a szocialisták sem, bizonyítva ezzel azt, hogy rendes emberről van szó.
Így aztán most nekimentek.
Régóta szálka lehet már ő a jobboldal körme alatt, de ameddig a médiapaletta színes volt, addig ő is csak egy volt a baloldali véleményformálók közül, még ha cikkei, posztjai időnként vihart is kavartak.
Mert kavartak, ez nem kétséges, manapság népszerű kifejezéssel élve ő megosztó személyiség, aki a kifejezéseket sem nagyon válogatja, megírja azt, amit gondol az adott témáról, személyről, helyzetről.
Azért is van rengeteg olvasója, mert elemzései pontosak, jövendölései, prognózisai beteljesülései láttán számos neves politológus magábaroskadtan, bánatosan néz maga elé, csendesen csikorgatva fogait.
Nem minden esetben kell vele egyetérteni, de minden esetben érdemes elgondolkodni az írásain, elemzésein, mert ezer eset bizonyította már, hogy jó érzékkel fogja meg a problémák lényegét, remek stílusban elemez, elkötelezettségéhez pedig a legkisebb kétség sem fér.
Anélkül, hogy akár egy lépést is tett volna, mára ő került célkeresztbe, és ahogy látom, nem kimondottan élvezi az űzött vad szerepét.
Nem ő változott, a körülmények változtak meg körülötte, átalakult a magyar média.
Már amennyiben átalakulásnak lehet mondani azt, hogy az internetes felületeken túl minden néven nevezhető médiumra rátette a kezét a Fidesz, a baloldal pedig ottmaradt kommunikációs lehetőségek nélkül.
Egy ideig ezt nehezen lehetett észlelni, de mára egyértelműen kiderült, hogy még az olyan patinás lapok, mint például a Népszava függetlenségét is megnyirbálták, - hiába, aki fizet, az rendelheti a zenét.
A palettán az internetes felületek is átrendeződtek, a hajdan a baloldalhoz közel álló Index egyértelműen jobbra tolódott, még azok az újságírói sem kellettek egy idő után, akik hajlandók lettek volna a kenyérért megkötni a maguk kis kompromisszumait.
Az internetes világban két mértékadó balliberális portál maradt talpon, a másik a Galamus.
Hogy ezek fenntartása mennyi nehézséggel jár, azt nem tudom, de mindkét portál tartott már rövid üzemszünetet, ameddig össze tudták szedni a pénzt a folytatáshoz.
Rajtuk kívül csak a magányos bloggerek egymástól elszigetelt egyedei írnak buzgón, bármiféle erkölcsi vagy anyagi elismerés nélkül, nekik valóban csak olvasóik érdeklődése a fizetség.
Úgy tűnik, most eljött az ideje az internet jobboldali domesztikálásának is, ehhez pedig az út a jelenlegi véleményformálók ellehetetlenítésén keresztül vezet.
Közülük is első Bartus László, mert őt utálja legjobban a jobboldal, és mivel általában átlát a pitiáner trükkökön, ő a legveszélyesebb is a jobboldali kommunikáció számára.
Ezt az embert anyagilag szinte lehetetlen megfogni, egzisztenciálisan nem lehet fenyegetni, miután Amerikában él becsukni sem egyszerű, habár nem megoldhatatlan, de ez aránytalan veszteségekkel járna, így hát erkölcsileg kell tönkretenni.
Ez azért kecsegtet a siker esélyével, mert rengeteg politikust, üzletembert és egyéb emberszabásút sértett már vérig, rengeteg ellenségre tett szert, akik mind-mind lelkesen tapsolnának – sok esetben nem csak erkölcsi – pusztulásának.
Nem szereti őt a Hit Gyülekezete vezető lelkésze, nem szereti a szélsőjobb, nem szereti a Fidesz, de nincsenek érte oda a szocialisták sem, bizonyítva ezzel azt, hogy rendes emberről van szó.
Így aztán most nekimentek.
Orbánék ha valamihez, hát emberek
tönkretételéhez remekül értenek, szokásuk a piszkos munkákat másokkal
intéztetni – erre a feladatra most a Goj Motorosokat találták meg.
Nőügyekkel csak akkor lehetett volna ellehetetleníteni, ha előkerül néhány felvétel egy édes együttlétről Selmeczi Gabikával, de ez még a photoshop korában is meredek akció lett volna, így hát a kiiktatásával megbízottak eldöntötték: ügynök lesz!
A Goj Motorosok hát előhúztak egy kartont, meg egy jelentést, a Hit Gyülekezetének vezetője, Németh Sándor pedig meglebegtette, hogy vannak dokumentumai Bartus ügynökmúltjáról.
Az előmutatott „bizonyítékok ezer sebből véreznek, némelyik eleme a dokumentumoknak olyan, mint mikor a Krisztus megfeszítéséről készített filmen az egyik lator csuklóján a keresztfán megcsillan egy karóra, kicsit kiábrándító.
De hát ne csodálkozzunk, a titkosszolgálatoknál is világgá zavartak mindenkit, aki értette a szakmáját, utódaik meg most éppen ott tartanak a felkészülésben, hogy Mattyasovszkyt olvasnak és Hódnak képzelik magukat, egyelőre gyufaszálakat rágva…
Bartus dühöng – jogosan, a Goj Motorosok meg ráléptek a fékre, de a feladat egy részét azért már teljesítették. a megvádolt feje felett jó ideig ott lebeg majd a gyanú árnyéka, - a jobboldal erről majd szilárd rendszerességgel gondoskodik.
Bartus László egyszemélyes intézmény a baloldalon, kiiktatásával sokat nyerne a jobboldal, amely most már az internet maga alá gyűrésén munkálkodik, egyre szűkítve a felhasználók mozgásterét.
A felhasználók véleménycseréjének fórumait is szűkítik, megszünt a Népszava blog-rovata, a nolblogon hetekig nem lehetett kommentelni, a bloggereknek akadozott a belépési lehetőség, szóval nem volt a portál kimondottan felhasználóbarát.
Ha nincs Bartus, nem lesz Amerikai Népszava sem, márpedig lassan oda jutunk, hogy hasonló portált a honi pályán nemigen találunk, viszont egyre több a baloldali retorikát alkalmazó jobboldali, sok esetben populista szélsőjobboldali portál, az emberek pedig hihetetlenül könnyen manipulálhatók.
Nehéz rendet tenni a fejekben, ha egy megjelenő hírrel, véleménnyel szemben nincs hitelesnek tekinthető, megbízható kontroll-lehetőség, ha nincs olyan felület, ahol megmagyarázzák legalább a net népének azt, hogy ami vele történik, az nem svédtorna, hanem az ilyet kerékbetörésnek hívják.
Ezért kellene, hogy védjük meg Bartust, ezért kellene, hogy bloggerek és olvasók álljunk ki mellette, ne hagyjuk, hogy elkoptassák a becsületét.
A Fidesz nagy mestere annak, hogy ellenfeleit egyenként vadássza le, tudnának erről mesélni ellenfelei és hajdani szövetségesei is.
A módszer ismert, nem kell bedőlni neki.
És el kell kezdeni törni a fejünket azon, hogy hogyan kellene ezt az áldatlan média-állapotot felszámolni.
Biztosan lenne megoldás, meg kell keresni!
Nőügyekkel csak akkor lehetett volna ellehetetleníteni, ha előkerül néhány felvétel egy édes együttlétről Selmeczi Gabikával, de ez még a photoshop korában is meredek akció lett volna, így hát a kiiktatásával megbízottak eldöntötték: ügynök lesz!
A Goj Motorosok hát előhúztak egy kartont, meg egy jelentést, a Hit Gyülekezetének vezetője, Németh Sándor pedig meglebegtette, hogy vannak dokumentumai Bartus ügynökmúltjáról.
Az előmutatott „bizonyítékok ezer sebből véreznek, némelyik eleme a dokumentumoknak olyan, mint mikor a Krisztus megfeszítéséről készített filmen az egyik lator csuklóján a keresztfán megcsillan egy karóra, kicsit kiábrándító.
De hát ne csodálkozzunk, a titkosszolgálatoknál is világgá zavartak mindenkit, aki értette a szakmáját, utódaik meg most éppen ott tartanak a felkészülésben, hogy Mattyasovszkyt olvasnak és Hódnak képzelik magukat, egyelőre gyufaszálakat rágva…
Bartus dühöng – jogosan, a Goj Motorosok meg ráléptek a fékre, de a feladat egy részét azért már teljesítették. a megvádolt feje felett jó ideig ott lebeg majd a gyanú árnyéka, - a jobboldal erről majd szilárd rendszerességgel gondoskodik.
Bartus László egyszemélyes intézmény a baloldalon, kiiktatásával sokat nyerne a jobboldal, amely most már az internet maga alá gyűrésén munkálkodik, egyre szűkítve a felhasználók mozgásterét.
A felhasználók véleménycseréjének fórumait is szűkítik, megszünt a Népszava blog-rovata, a nolblogon hetekig nem lehetett kommentelni, a bloggereknek akadozott a belépési lehetőség, szóval nem volt a portál kimondottan felhasználóbarát.
Ha nincs Bartus, nem lesz Amerikai Népszava sem, márpedig lassan oda jutunk, hogy hasonló portált a honi pályán nemigen találunk, viszont egyre több a baloldali retorikát alkalmazó jobboldali, sok esetben populista szélsőjobboldali portál, az emberek pedig hihetetlenül könnyen manipulálhatók.
Nehéz rendet tenni a fejekben, ha egy megjelenő hírrel, véleménnyel szemben nincs hitelesnek tekinthető, megbízható kontroll-lehetőség, ha nincs olyan felület, ahol megmagyarázzák legalább a net népének azt, hogy ami vele történik, az nem svédtorna, hanem az ilyet kerékbetörésnek hívják.
Ezért kellene, hogy védjük meg Bartust, ezért kellene, hogy bloggerek és olvasók álljunk ki mellette, ne hagyjuk, hogy elkoptassák a becsületét.
A Fidesz nagy mestere annak, hogy ellenfeleit egyenként vadássza le, tudnának erről mesélni ellenfelei és hajdani szövetségesei is.
A módszer ismert, nem kell bedőlni neki.
És el kell kezdeni törni a fejünket azon, hogy hogyan kellene ezt az áldatlan média-állapotot felszámolni.
Biztosan lenne megoldás, meg kell keresni!
:O))))
