Pontosan ennyi idő kell egy szabványos lágytojás elkészítéséhez, de csak közepes méretű tyúktojásból, már ha libatojást használunk az attrakcióhoz, akkor ez az idő valószínűleg kevésnek bizonyulhat.
Valaha három percre volt korlátozva a beszélgetési idő a tantuszos telefonoknál, és hogy ez nem volt túl sok idő, azt az is tanúsítja, hogy a nótában arról énekeltek, hogy „tíz perc ez nagy idő, Elemér!” – ehhez képest a három perc már akkor sem volt az.
Persze ez az idő is bőven elég volt arra, hogy pökhendi, de hihetetlenül felkészült kormányzatunk tanulmányozza a szocialisták megoldási javaslatát a devizahitelesek megmentése ügyében, majd meghozza a megalapozott döntést - talán még a kézmosás is belefért ebbe az időbe az öblítőgomb megnyomása után.
Ez természetesen a nemzeti együttműködés jegyében történik, hiszen első az ország érdeke és vannak helyzetek, amikor félre kell tenni a pártpolitikai szempontokat.
Ha megvizsgáljuk a devizahitelesek felkarolásának történetét, akkor azzal tulajdonképpen megvizsgáltuk a Fidesz egész kormányzati módszerét is.
A probléma nem új, a devizahitelesek története tulajdonképpen lerágott csont.
Az első orbánjárás alkalmából, mikor vesztésre álltak, hagytak a szocikra egy finanszírozhatatlan lakástámogatási rendszert, mellyel a hibát a szocik nem azzal követték el, hogy megszüntették, hanem azzal, hogy ezt nem kormányra kerülésük első percében tették.
Ezzel párhuzamosan Járai jegybankelnök gondoskodott arról, hogy a kamatlábakat az egekben tartsa, jóllehet rajta kívül egyetlen szakértő sem volt, aki ezt indokoltnak tartotta volna, igaz, hogy a többiek az ország érdekeit nézték, Járai meg a Fidesz érdekeit.
Ebből adódott az az érdekes helyzet, hogy aki hitelt akart felvenni, az jobban járt, ha valamelyik más ország fizetőeszközében tette ezt, és a svájci frank annyira megbízhatónak tűnt.
Svájci óra, svájci tiszti zsebkés, svájci bankok, svájci frank, svájcisapka – a megbízhatóság szimbólumai, hát akkor legyen ez a kiválasztott deviza, mondta Julis néni és nekilátott boldogan kocsit, lakást, miegymást svájci frank hitelre venni.
Sajnos, nem csak Julis néni gondolkodott így, de hát hülye ember az, aki nem az aktuálisan legolcsóbb hitelre utazik, ha már hitelre kényszerül vásárolni.
Aztán ahogy jött a válság, úgy változott vele a svájci frank árfolyama és az induláskor elviselhető terhek növekedni kezdtek, eleinte lassabban, aztán tavaly meglódult az árfolyam és rettenetes törlesztőrészletekre tehettek szert a boldogtalan adósok.
Az sem kellemes dolog, hogy az ember autóját viszik el a végrehajtók, ennél már csak az a kellemetlenebb, amikor a lakását akarják magukévá tenni, ez valóban katasztrófa lehet egy család életében.
A probléma – habár most elkezdődött a hátrafelé mutogatás – már az Bölcs Vezér kormányzása alatt kezdett kezelhetetlenné válni, - ameddig a frank árfolyama a kétszáz forint alatt volt, addig az adósok zöme vért izzadva teljesített.
Most viszont itt a vége – fuss el véle.
Orbán egy könnyebb utat választott – nem véle futott el, hanem előle, rejtekhelyre vonult és most vagy kint él a sivatagban és várja, hogy a csipkebokor lángra lobbanjon, és az Úr megmondja végre neki, hogy mifrancot kezdjen a bedőlt lakáshitelesekkel, akik túl sokan vannak ahhoz, hogy ki lehetne tiltani őket az aluljárókból.
Egyébként a töketlenkedés és a haszonlesés kéz a kézben járnak ebben az ügyben, egyrészt komolykodó pofával leültek tárgyalni a bankokkal, majd vagy száz nap tárgyalgatás után megszületett a megmentő ötlet: hosszabbítsák meg a futamidőt, ütemezzék át a hitelt, de ezt akár az első percben is meg lehetett volna tenni, hiszen a Bajnai –kormány ezt már régen javasolta és lehetővé is tette.
De ez nem kommunikálható eléggé ütősen ebben a formában, hát azt mondták, hogy rögzítik az árfolyamot, és majd a következő választások után – ha lesznek - kell csak fizetgetni az árfolyam-különbözetet meg a rá eső kamatokat is,
Hadd izzadjon, aki utánuk jön, ha lesz még szabadlábon politikus addigra.
Mire ezt nagy keservesen megszülték, az élet túllépett rajtuk és a helyzet mára teljesen elfajult, most valóban nagy a baj.
Annyira, hogy már Orbán főnöke is megunta a tökölődést és az OTP saját mentőcsomaggal rukkolt elő – gondolom, rájöttek, hogy ez is jobb, mintha lángra kapnak a bankfiókok szerte e hazában…
Ez lenne az a pont, amikor valóban szükség lenne az összefogásra, mert amit a kormány csinál, az minden, csak nem válságkezelés.
Állítólag augusztus közepére lesz Nemzeti Eszközkezelő, mint hírlik, ez aztán majd fél áron felvásárolja a bedőlt hitelesek lakásait, emellett remek - valóban zöldmezős – beruházásokkal házakat épít ott, ahol a vadludak is háromnapi hidegélelemmel szállnak csak le.
Hát akkor már meg is van az első nyolcvan családnak a megoldás, márcsak a maradék pártízezer családnak kellene valamit kitalálni.
Vannak remek ötletek, fizessenek a munkáltatók – szerintem meg fizessenek a kerékpárosok.
Miért pünkt a kerékpárosok, kérdezi a klasszikus vicc, én meg azt, hogy miért éppen a munkáltatók?
Talán erre a problémára remek megoldást tudtak volna nyújtani a MOL-ra eltőzsdézett százmilliárdok, ezek meg itt bohóckodnak a lakóparkjukkal, meg az önkormányzatokra mutogatnak, amelyek szintúgy nyakig ülnek a ganéban, mint a lakáshitelesek és legjobban azt szeretnék, ha végre őket is megmentené valaki.
Egyébként is, éppen most húzzák ki alóluk a szőnyeget - hatáskörök helyett joguk lesz dönteni az olyan fajsúlyos kérdésekben, hogy a Főutcán a körforgalom közepére petúniát vagy pistikevirágot ültessen ki a fideszközeli kertészeti vállalkozó.
Szóval érdekes napoknak nézünk elébe, de persze most is nyerésbe vagyunk, mint ezt a kormány pitbullra hajzó és Szijjártót felülmúlóan kereplő szóvivője kifejtette.
Végül is, az a lényeg, hogy nekik jó véleményük van saját magukról.
A szociknak meg üzenem, hogy kerítsenek már friss arcokat, mert amikor a fiam meglátta Szekerest magyarázni, legyintett egyet és kifordult a szobából.
Krupszkája asszonynak is voltak felülmúlhatatlan érdemei, okos gondolatai, de rúdtánc kategóriában mégsem őt kellene indítani.
Persze edzőnek elmenne….
:O)))
