ÍTÉLET

A bírák bírája, a Legfőbb Hadúr egy cseles mozdulattal világgá zavarta a bírósági szervezet vezetőit, velük együtt azoknak a bíráknak nagyrészét is, akik sok évtizedes szakmai munkájukkal társaik és a közvélemény előtt mérhető tekintéllyel rendelkeztek.

Indoklás nem volt, csak hazudozás, az is annyira színvonaltalan, mint Viktor egész „kormányzása” és a lépés célja is ugyanaz volt, mint idáig – szinte kivétel nélkül – az összes döntésé: az Orbán rezsim bebetonozása a hatalomba és az összes olyan állami tisztségviselő eltávolítása, akik valódi befolyással tudnának lenni az államszervezet működésére.

A bírák kétségkívül ilyenek, rengeteg kellemetlen percet tudnak okozni egy kormányzatnak, hiszen ítéleteikkel a társadalom viszonyait, kezdve a tulajdonviszonyokon és befejezve a politikai viszonyokkal sok mindent tudnak befolyásolni.

Ezt ők tudják is jól, hiszen az elmúlt nyolc évben rengeteget tettek azért, hogy a számukra kedves politikai irányzat kerekedhessen felül.

Az ítélet ugyanis mérlegelés, és mérlegelni sokféleképpen lehet, lehet adott esetben a legegyszerűbb ügyből, mondjuk egy előzetes letartóztatás elrendeléséből a választások előtt ütős politikai adu-ászt csinálni.

Lehet ítéleteket évekig húzni-halogatni, lehet a titkosszolgálat vezetőjének megfigyelését jogszerű tevékenység rangjára emelni, lehet asszisztálni politikai ügyek kriminalizálásához – csak akarni kell.

Vagy lehet a jogalkotó szándékát figyelmen kívül hagyva nyelvészkedni egy politikus befolyással való üzérkedése és pofátlan tolvajkodása esetén a taggyűlés – tagok gyűlése problematikáján, lehet pártosan és pártatlanul ítélkezni, de egy értelmes embernek egy dolgon nem lehet: csodálkozni, mikor az általa felnevelt hiéna leharapja a karjait.

Márpedig most ez történt, és a bírói kar krémje most csodálkozik és szót emel.

Pedig tudhatták volna, hogy amikor kiszolgálják a felcsúti Hókuszpók érdekeit, akkor saját maguk alatt is vágják a fát, hiszen ezerszer kiderült már, hogy a hála nem politikai kategória.

Ameddig ők el voltak foglalva azzal, hogy tizennégy éves gyerekeket csukjanak börtönbe, meg hogy példás büntetéseket osszanak ki a faluszéli libatolvajokra, addig lassan de biztosan kialakult a lopakodó önkényuralom.

Bíráinknak ez sem lett volna ellenére, hiszen egyetlen egy erre illetékes bíróság sem merte kimondani azt, hogy a kétharmadnak nincs sem joga, sem felhatalmazása az alkotmány hatályon kívül helyezésére és egy nevetséges fantazmagória erőszakos eszközökkel történő bevezetésére.

Nem merték, talán nem is akarták, merthogy úgy képzelték, hogy őket nem fogja a golyó, velük nem történhet semmiféle kellemetlenség, hiszen ők a társadalom felkent bírái, ők extra védettséget éreznek.

Hát most felkente őket Viktor, és ha érdekelné esetleg őket, hogy milyen krizmával kente fel őket a kettéfűrészelt Nagy Magyar Akarat, akkor csak simítsanak végig a fejük tetején, aztán szagolják meg a tenyerüket.

Csak utána ne nagyon fintorogjanak, ennek a balzsamnak az alkotóelemeit ők is keverték, ebben vastagon benne van, hogy a magyar bírói ethosznak nem része az elfogulatlan pártatlanság.

Inkább az írott jog csűrése-csavarására való képesség az, mely egy bíró pályaívét bearanyozhatja.

Mikor a 2006-os zavargások idején nem a demokratikus államhatalom, hanem a Fidesz által kivezényelt fasiszta csőcselék mellé álltak, mikor az államhatalom védelmével szemben előnyben részesítették az

álszent  jobboldali nyáladzást, mikor nem azt kérdezték a vádlottól, hogy miért verte kapanyéllel a televízió székházát védő rendőröket meg miért hajigálta őket kockakővel, hanem azt firtatták, hogy miért okozott a vádlott csuklóján bevágódást a szíjbilincs, akkor választottak.

Ma már talán tudják: rosszul.

Mi meg tudjuk, hogy ugyan lehet még egy kis kitérő, de a demokratikus államrend úgyis helyreáll, és akkor a ma világgá zavartak pártelkötelezett utódainak – mint Gyurcsány meghirdette - nem lesz bocsánat.

Most a bírói kar vezetői Európához fordultak.

Előre megjósolom – nem sok eredménye lesz petíciójuknak, és nem is nagyon tudom sajnálni őket.

Lenne ugyan még egy lehetőségük - ha az új Alkotmány kihirdetése után a teljes magyar bírói testület, alkotmánybírástól-mindenestől kimondaná annak érvénytelenségét, de ezek az emberek nem erre lettek szocializálva.

Elballagnak majd nyugdíjba, és ha sokat pofáznak, még a nyugdíjalap számításának módját is megváltoztatja visszamenőleg Vityka, aztán számolgathatják a három kiflit, amit venni tudnak majd a hűségpénzükből.

Ezt is megérdemlik, hiszen akkor sem emelték fel a szavuk, mikor Viktor gátlástalanul lenyúlta hárommillió ember nyugdíjra félretett pénzét, amikor a hárommillió nyugdíjastól most elveszi a valóságos nyugdíjemelés lehetőségét, nem emeltek szót semmiért, csak boldogan üldözték a falusi ólak libatolvajait, meg a bolti szarkákat.

Hát legyen sikerük Európánál, de ha nem lesz, akkor se csodálkozzanak: csak azt kapják, amit megérdemeltek.

:O)))