A BALOLDAL BAJA

Kedves, Kanadában élő, de a magyar belpolitikát minden idegszálával figyelő, titkos - és számos hivatásosnál felkészültebb és jobb intuíciós képességekkel rendelkező - amatőr politológus hölgyismerősöm már Orbán hatalomra jutásának másnapján megmondta: Hidd el, ezeket nem lehet majd békésen kiszavazni a hatalomból, ezeket csak kapával-kaszával lehet majd elkergetni egyszer, ha eljön az ideje.
Egyre inkább úgy tűnik, hogy igaza lesz, legalábbis aki nézte a bajai időközi választás eseményeit, az nemigen tud ezzel az állítással vitatkozni.
A rendszerváltás után a pártok úgy óvták a választási rendszer tisztaságát, mint lánya szüzességét a szicíliai apa, de hol vannak már azok az idők?
A Vezér számára úgysem mond semmit sem az erkölcs, sem a tisztesség, ő leginkább eredményorientált, példaképe pedig nagy valószínűséggel Sztálin (Hány hadosztálya van a Pápának?), jelmondata pedig: A cél szentesíti az eszközt!
A bajai időközi választáson a Fidesz által bevetett eszközök persze meghozták az eredményt, a dolgok pillanatnyi állása szerint elvitték a mandátumot, lehet ismét győzelmi jelentéseket harsogni, holott ezen a választáson nem győzött senki, csak a brutális, a demokratikus politizálástól távol eső manipulációs technika győzött a tehetetlen, weimari típusú demokrácia felett.
A választás tétje egyébként nem volt több, csak ennyi: mindkét oldal szeretett volna az országos választások előtt hivatkozni valamire, amiből kiderül, hogy a népszerűsége magasabb, mint a másiké, érdemes tehát rájuk szavazni - ehhez keresett mindkét oldal kapaszkodót.
A kampány azért ad némi reményt, hiszen a Fidesz olyan görcsösen akart bizonyítani, hogy azt épeszű ember már csak mély sajnálkozással és lenézéssel tudta szemlélni, viszont az még kérdéses, hogy ez hogy váltható majd szavazatokra.
A kampányt az egész ország szemlélhette, de a jelöltek mindegyikéhez nem volt szerencséje, hiszen csak a demokratikus oldal csinos és megnyilatkozásaiból következtethetően okos jelöltjét követték autókkal, mindenfelé, amerre járt.
Ezt egyébként minden épeszű társadalom zaklatásnak tekintené, és a rendőrök kezelnék a problémát.
Nálunk nem minden probléma vált ki ilyen durva reakciókat, végtére is nőről és közmegbízatás betöltésére pályázó állampolgárról van szó, nem elítélt gyilkosról, akit csak neve kezdőbetűjével lehet emlegetni, nemde?
Hogy aztán a választási gulyáspartik szervezéséről szó se essék, meg arról se, hogy milyen ótvaros, ócska mentalitást tükröz a legszegényebb, legkiszolgáltatottabb réteg, a cigányok fel és kihasználása ebben az ügyben.
A nincstelennek egy tál jóféle gulyásleves is számít, hát még, ha a gyerekek is jóllaknak, meg még kerül mellé friss kenyér, egy-két üveg sör, ne adj Isten, még kis szotyoláravaló is, legyen bármennyire jelentéktelen is az összeg…
Merthogy van egy réteg – egyre szélesebb réteg egyébként – amelyik magasról tesz a politikára.
Nekik ugyanis valóban mindegy, hogy melyik párt fog nyerni, de még az országos választáson is mindegy lesz, hiszen nekik a rendszerváltás negyedszázada meglehetősen egyhangúan telt.
Az első öt évük azzal telt, hogy visszarugdalták őket a kilátástalan nyomorba és kiszolgáltatottságba, aztán már csak a beletörődéssel voltak elfoglalva, hiszen a képzetlenségüknél fogva azt se nagyon értik, amit ezek a politikások ugatnak nekijük, az ezresnél meg a bogrács partján megáll náluk a tudomány.
Amúgy sem egy lázadó népség, amíg valahonnan akad egy szelet kenyér, nem szerveznek felkelést, száz generációjukba verték bele bikacsökkel, hogy lázadni nem kifizetődő.
De élni kell.
Inkább visszatérnek hát a régi életvezetési stratégiához, a legnincstelenebbek libát például többnyire kétszer vesznek (egyszer észre, egyszer meg el…) és próbálják elkerülni a büntetést, amire a dolgok mai állása szerint hatvan százalék esélyük van is.
Nekik egyik párt éppen olyan, mint a másik, egyiket sincs miért szeretniük, és arra fognak szavazni, aki jobban fizet, ha ezt Fidesznek hívják, hát a Fideszre.
Vannak vagy négyszázezren.
Azért sohasem lehet tudni, mikor akad majd egy cigány, aki felemeli a fejét, így hát a kisebbségeket, akik saját listájukra szavaznak, kizárják majd a pártlistákra szavazók közül.
Ez persze szemétség, ilyen eljárás csak akkor lenne elfogadható, ha saját listájukról is be lehetne jutni a törvényhozásba – na, ne már!
Így aztán meg se kell venni őket, szavazzanak a nemzetiségi önkormányzatukra, majd odalökünk nekik kis pénzt, oszt jónapot!
Majd pótolják őket határontúli véreink, akikről még a postaköltség terhét is levesszük, ellentétben azokkal a foglalkoztatottsági statisztikát javító megtévedt fiatalokkal, akiknek keresztül kell utazniuk Skóciát és Angliát, hogy leadhassák szavazatukat Londonban – például.
És hozzájuk jönnek a hófehér lecsúszottak, akik vagy kétszer annyian is lehetnek, és akiknek egy hangyafülnyivel sem több az erkölcsi érzékük, mint a cigánynak, nekik is számít a téli tüzelő, a kis pénzmag – mintha a múlt század első évtizedébe csúsztunk volna vissza.
Tulajdonképpen ezt az időközi választást nem most rontotta el az ellenzék, hanem amikor hagyta, hogy ilyen csekély szavazatkülönbséggel nyerjen a Fidesz.
De ha egyszer elkezdik ezt elemezni – hogy hadd engedjek meg magamnak utópista gondolatokat is – akkor nem fognak más eredményre jutni, csak arra, hogy felkészült/felkészített választási apparátus és hatékony módszerek nélkül nem fognak tudni sehol sem nyerni.
Az összes dolog szinte, ami ezidáig tilos volt, az országgyűlési választáson már engedélyezett lesz, Kubatovnak sem okozott sok gondot, hogy a nyilvántartását frissítse és törvényessé tegye, lépni kellene e tekintetben az ellenzéki oldalon is..
Már persze, ha nyerni akarunk, mert azzal a mentalitással, hogy a „szövetségi tárgyalásokat egyszer és mindenkorra lezártuk” – csak veszíteni lehet.
Ez lenne a cél?
Hacsak úgy nem…

:O)))

AZ EGY NÉHA TÖBB, MINT HÁROM...

Hát lement a bajai időközi választás, a tétet besöpörte a Fidesz.
Még mielőtt a tét címszó alatt bárki a megüresedett önkormányzati mandátumra gondolna, ki kell ábrándítsam, a tét itt az volt, hogy sikerül-e a demokratikus oldalt úgy felvezetni a társadalomnak, mint hamvaiból feltámadó büszke főnix-madarat, vagy marad a társadalomban a kép a mai magyar baloldalról, a béna kacsáról, mely gágog meg totyog, de szárnyalni mostanában nemigen fog.
Ez volt a tétje a választásnak, mert az magában, hogy Baján ki lesz a megüresedett választókörzet új gazdája, az országos politikai helyzet tekintetében nem bír semmiféle jelentőséggel.
Legfeljebb a bajaiak közül érinthet úgy háromezer embert, hacsak nem módosította volna egy baloldali győzelem a helyi önkormányzati erőviszonyokat.
De azt hiszem, hogy még erre sem került volna sor.
Most a győztes oldal természetesen önelégülten megállapítja, hogy diadalmaskodott a fülkemicsoda, merthogy ha nem forradalom, akkor amit még a fülkében csinálni szoktak, arról legfeljebb az orvosnak szokott beszélni az illemtudó ember.
Ne legyen kétségünk, a jobboldal propagandistái fel fogják használni ezt az eredményt, mely saját választóik lelkesítésére, és a győzelembe vetett hitük erősítésére tökéletesen alkalmas, míg demokrata ellenfeleik számára demoralizáló, csüggesztő, elszomorító, kiábrándító.
Erről az oldalról meg majd hallgathatjuk a sablon-dumákat a tisztes helytállásról, lesz egy sor „ahhoz képest” mondóka, meg optimistára hangolt magyarázkodás, de ettől a tény még tény marad: a célt nem értük el.
Pedig ez nekünk lett volna fontos, mert – sajnos – a jobboldal van olyan helyzetben, hogy megengedheti magának a szavazatarányok változása miatti magyarázkodás elmaradását is – majd meghallgathatjuk, hogy a zemberek őket támogatják, hogy ők nyertek, hogy a „kedves Angela” is nyert, világtörténelmileg is győzött az igazság, hála Pártunknak és Kormányunknak, élén Szeretett Vezérünkkel, Orbán Viktátor elvtárssal, a Népek Tanítómesterével.
De hát persze igazuk is van - hülyék, vagy baloldaliak, esetleg is-is lennének, ha egy ilyen remek propaganda-lehetőséget nem használnának ki, ahogy azt a szakma szabályai megkövetelik.
Ha valamelyik pártvezér azt hiszi, hogy választóit meghatja a szöveg, hogy most éppen hogy csak vesztettünk, akkor az téved, a választó azt gondolja, hogy már megint, és hogy most csak egy monoklija van a demokratikus oldal versenyzőjének, pedig legutóbb kékre –zöldre, ronccsá verték, azzal nemigen törődik.
Éppen azok között okozza egy ilyen vereség a legnagyobb rombolást, akiket elsőrendű célcsoportként szemeltek ki a demokraták – a bizonytalanok között.
Ha valaki nem pártelkötelezett, akkor többnyire pragmatikusan gondolkodik: mi a túrónak szavazzak én ezekre a lúzerekre, ezek úgysem nyernek, nekem meg munka kell, megrendelés kell, beállok hát a várható győztesek közé, aztán vagy szerencsém lesz, vagy nem.
A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy mindhárom pártvezető, Mesterházy, Bajnai és Gyurcsány is személyesen részt vett a kampányban, Orbán viszont – nagyok okosan – nem adott ekkora hangsúlyt az ügynek, hagyta helyi ügyként kezelni.
Így aztán most a dolog optikája az, hogy ezek hárman sem voltak képesek annyi embert megmozgatni, mint a Fidesz helyi versenyzői, habár azért a jobboldalnak voltak ott Pestről is aktivistái, még a Fidesz-székház hős védőit is bevetették, de csak a háttérben…
Szóval, pofáraesés ez a javából, hatvanegy szavazattal veszíteni akkor, amikor kétezer választó nem adja le a voksát, ez szegénységi bizonyítvány.
Még akkor is pofáraesés, ha esetleg a jobboldal valóban csalt volna, mert hatvanegy szavazattal veszíteni nem illik, ennyit az utcán össze lehet szedni, ha szorul a hurok.
Persze azzal versenyezni, aki már a választás előtt tudja, hogy hány szavazója van, roppant nehéz annak, akinek a sajátjairól csak sejtései vannak.
Nem csoda, hogy az ilyen szervezet a bizonytalanok megnyerése érdekében beveti a majdan majd legendásként emlegethető trükköt.
A választás előtt néhány nappal nyilvánosságra hozza, hogy a megújulás jegyében a párt választási listáján rajta lesznek a nép kedvencei: a zsurki mágus Baja Feri, Szekeres Imre, aki láthatólag elhatározta, hogy nem halálozik el addig, míg legalább egyszer, három napra pártelnök nem lesz.
Meg a Tiszta Kezek Mozgalom két neves aktivistája, a Tocsik-ügyben elhíresült Boldvai expénztárnok és a nép körében méltán nagyrabecsült Puch László, minden mutyi atyja, rossz nyelvek szerint Simicska szocialistákhoz delegált helytartója.
Na, ez lehetett az a pont, amikor azt mondta a bizonytalan, hogy bár bizonytalan vagyok abban, hogy kire adjam a szavazatomat, de abban biztos vagyok, hogy ezekre nem.
Aztán az sem biztos, hogy a három több, mint az egy, mert például akinek egy szerelme van, az azért több, mint akinek három – így van ez a pártelnökökkel is.
A választási szövetséget valakinek meg illene személyesítenie, aki személyiségével vonzani tudná a bizonytalanokat és elfogadható mindegyik résztvevő párt választói – hangsúlyozom, választói, nem vezetői! - számára.
És közös lista, mert ha vennék a pártok vezetői a fáradságot, hogy figyelemmel kísérjék azt, miket firkálnak a kommentelők a neten, akkor tudnák, hogy a dolgok mai állása szerint egy szocialista jelöltre egy Együtt-PM-es, vagy Szolidaritásos mezei szavazó még tudatmódosult állapotban sem fog szavazni, egy MSZP-s egy DK jelöltre dettó, de azt hiszem, ez fordítva sem üzemel, oszt mondjanak neki a pártkorifeusok bármit, akkor sem.
Ez a hárman vagy csak ketten majd jobbak leszünk, mint együtt lennénk, ez egyszerűen marhaság, ez csak Orbán céljainak rafinált támogatása, és csak remélni merem, hogy nem tudatos, csak hülyére vették őket, talán nem véletlenül.
Abban, hogy még a külön indulásban sincs egység, természetesen Gyurcsány a hibás, ő az, aki már megint nem bír magával és a közös indulást erőltetgeti, de minek?
Erőlteti itt a prófétaságot, ami ellen a többieknek nem is lenne kifogásuk, csak vonulna akkor ki a sivatagba, oszt vissza se jönne, prófétálhatna ott bárkinek, nem zavarna senkit.
Lassan azt hiheti a választó, hogy ezek nem is választáson, hanem olimpián akarnak résztvenni, ahol nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos.
Még le lehetne vonni azért egy-két következtetést.
Túl optimista nem vagyok…

:O))) 

A MAGUNK BAJA...

Már a bevezető rész is hamis képet sugall.
A Baja Ferenc által jegyzett tanulmány. melynek címe  "A hitelesség elvesztése és viszaszerzésének lehetséges útjai"  tulajdonképpen az MSZP Gyurcsány-ellenes vezetőinek kiáltványa a pártkongresszust megelőzően öt perccel.

Az írás megpróbálja elemezni az elmúlt éveket, habár meglehetősen sajátos személettel.

Alapfeltevése az, hogy " az MSZP 2010-es bukását – a konkrét okokat tekintve – nem 8, hanem

mindenekelőtt az utolsó 4 év politikája okozta. 2006 előtt az MSZP politikai értelemben sikeres volt, hiszen választást nyertünk."

Kicsit olyan ez a megállapítás, mint amikor a száztizenhat betegségben szenvedő és a vége felé már moccanni sem tudó elhunytról beírják a halotti anyakönyvi kivonatba: a halál oka tüdőgyulladás.

A 2006-os választási győzelem isteni kegy volt, kivívása majdhogynem teljesen Gyurcsány Ferenc érdeme, aki szó szerint hátára vette a pártot és hihetetlen energiával, magával ragadó hittel és llelkesedéssel győzelemre vitte a baloldalt.

De azért ne felejtsük el azt, amit Őszödön mondott, - merthogy ott a valósággal próbálta meg szembesíteni a dolgozat készítőit - a szarból hoztuk vissza a választást, és ha a győzelemnek akkor  tudunk örülni, akkor most, négy évvel később ne kezdjünk el csodálkozni és fintorogni, ha a kivívásához szükséges eszközök egyike-másikának alkalmazása mai szemmel talán nem volt a legszerencsésebb.

Népszerűségi görbékről beszélni meg egyenesen nevetséges, - a 2006-os választások után Gyurcsány volt népszerű, nem a párt, mert a párt a kormányzás első két évét tekintve tragikusan vizsgázott.

Bajának az a megállapítása, hogy "ha az MSZP kudarcának okait kutatjuk, nem az elmúlt nyolc vagy hat évet, hanem a 2006 utáni időszakot érdemes csupán vizsgálni." hazug és cinikus, elkendőzése a tényeknek és a felelősségnek, mely a helyzet kialakulásában a szerzőket is terheli.

Tudomásul kell venni, hogy az "ősbűn" Medgyessy nyakló nélküli - kétségtelenül jó szándékú,  de voluntarista - osztogató politikája volt, amelyhez akkor mindenki lelkesen tapsolt és még a Fidesz sem mert ellene szavazni, - e tekintetben egyedül Dávid Ibolyának volna erkölcsi alapja felemelíteni a múltat.

Ha ez nincs és Medgyessy a választások után azonnal leállítja a Fidesz által  időzített bombaként ráhagyott finanszírozhatatlan lakásépítési támogatási rendszert, akkor nincs tarthatatlan mértékű kölségvetési deficit, nincs konvergenciaprogram, nincs őszödi beszéd és Gyurcsány sincs a mai értelemben, hanem ma egy lenne a párt vezetői közül, aki imígyen be tudott volna ágyazódni az ősbölények (őstulkok?) közé, - igaz, valószínűleg akkor is kilógna közülük.

Felfelé.

"Az MSZP kevéssel a 2006-os választási győzelme után súlyos hitelességi válságba került. A szocialista párt népszerűségvesztése már az őszödi beszéd nyilvánosságra jutása előtt bekövetkezett", állapítja meg a tanulmány.

Ez így igaz, és ennek oka az, amit minden politika iránt érdeklődő ember tudott, - a választási ígéretverseny befejezte után elkerülhetetlenné vált a költségvetési szigorítás, ami természetesen a népszerűség gyors erodálódásával járt.

Emberi jelenség ez, a magyar választó meg még mintha butább is akarna lenni a nemzetközi átlagnál, hiszen el akarja hinni, hogy neki mindenképpen, csak és kizárólag jól lehet járni, hogy róla az állam köteles gondoskodni és hogy majd valaki elhozza neki végre azt a társadalmat, amelyikben kevés munkával juthat kimagasló jövedelemhez és adózás nélkül egy olajsejkség állami juttatásaihoz.

De a dolgozat írói tudták, hogy mi fog következni, és évtizedek óta politikusok lévén prognosztizálhatták is a bekövetkező romlást, - mégse tették, hallgattak és ők is beálltak a csodavárók közé.
Aztán egy táblázattal bizonygatja az igazát 2002 és 2006 végének népszerűségi mutatóit egymás mellé állítva, - csak éppen azt nem írja oda mellé, hogy 2002 az osztogatás éve volt, 2006 meg az az év, amikor elkezdtük megfizetni ennek az osztogatásnak az árát - kamatostul.
Annak pedig, aki politikus létére azt kifogásolja, hogy Gyurcsány nem az elkerülhetetlen költségvetési megszorításokat helyezte a kampány centrumába, talán mégis inkább kultúrházigazgatónak kellene mennie, és azonnal felvenni egy hozzáértő közönségszervezőt...

És igen, - az adócsökkentés ígéretével kampányoltunk, de nem azonnali adócsökkentésével és ha ma Baja megnézi a statisztikákat, akkor érdekes dolgokkal szembesülhet, - az adócsökkentési ígéretek zömét betartottuk.

A kampányban pedig nem esett szó a vizitdíjról, - reeceptdíjról szóltak a történetek, az pedig nem is lett.

Nagyon jeellemző, hogy a Fideszes hülyeségek még a szocialista párt egyes vezetőit is megfertőzték, - talán ha akkor megértik az intézkedéseket, akkor ma nem tartunk itt, ahol tartunk.

A kampányban a Fidesz 300000 Ft.-os vakbélműtéttel riogatott, ez ellen próbált a szocialista stáb egy része küzdeni, - mint a jelek mutatják, nem valami messze hangzott a hangjuk, Bajáig biztosan nem...

A népszerűségvesztésnek egyébként fikarcnyi köze sincs a valósághoz, hiszen egyetlen év kivételével minden évben növekedett a lakosság reáljövedeelme, a nyugdíjak vásárlóértéke, de kit érdekelt ez?

Beérett a Fidesz sokéves vetése, - az emberek fülébe immár öt éve duruzsolt nyomor, szenvedés és döghalál elérte célját, - az első apró kényelmetlenségeket ennek igazolásaként fogták fel.

Abban sincs igaza a szerzőnek, hogy a megszorítások sokkszerűen érték a társadalmat, - egyrészt ezek mértéke sem volt sokkszerű, másrész meg már a választások előtt visszadobott az EU egy általunk beterjesztett konvergenciaprogramot, ez a tény mindenhol megjelent, a Fidesz is kéjelgett rajta egy sort, de akkor nem állt érdekében nekimenni, megvárta a választások végét.

A megszorítások bejelentésének időpontja pedig nem a kormány elhatározásától függött, hanem az Uniós követelményektől, - mikortól  a konvergenciaprogramot elfogadták, onnen kezdve nem volt szabad mozgástér, rigorózusan be kellett tartani a vállaltakat, - ez egyébként meg is hozta az eredményeket az orzág számára.

Az őszödi beszéd értékelése meg egyszerű szerecsenmosdatás.

Emellett - úgy látom - a szerző nem is igen bíbelődik azzal, hogy megértse annak tartalmát, - szorgalmasan böfögi vissza a Fidesz retorikáját.

A beszédet Gyurcsány a frakciónak szánta, - azt gondolhatta, hogy a harcostársainak, - no, ez hiba volt a javából, ezt támasztja alá ez a dolgozat is.

Amikor Gyurcsány azt mondta, hogy hazudtunk, akkor azt is mondta, hogy azt hazudtuk, hogy az ország elbírja azokat a szociális és jóléti kiadásokat, melyeket a választási kampányokban ígértünk és az ország népének biztosítottunk.

És itt talán igaza is lehetne a szerzőnek, mikor azt állítja, hogy nem a hazugság bevallása volt a bukást kiváltó ok, hanem a hazugság maga, csakhát sajnos az a helyzet, hogy ő a hazugság elkövetőjét felmenti, a nép pedig a juttatásokat jogos jussának tartja, de ezzel párhuzamosan kígyót-békát kiabál Gyurcsányra, pedig ha belegondolunk, ő volt az egyetlen, aki ezzel a problémával szembenézett, akart tenni ellene valamit.

Amit a szerző a beszéd kiszivárogtatójának személyéről ír, azzal egyébként mindenki egyetért, nincs értelme tovább takargatni az elkövető személyét, - gondolom, a titokgazda most már nem lesz fékje a jelentés nyilvánosságrahozatalának...

"Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy végső soron az őszödi beszéd vezetett a szélsőjobboldal hazai áttöréséhez. A Jobbik nem kis részben az utcai zavargásokat és azok esetenként jogszerűtlen rendőrségi kezelését meglovagolva növelte ismertségét" - írja Baja Ferenc.

Az őszödi beszéd nem vezetett semmihez.

Ha nincs őszödi beszéd, akkor van más, a beszéd nem oka volt semminek, csak ürügy.

A Fidesz már régebben elhatározhatta, hogy megpróbál az utcai nyomásgyakorlás eszközével élni, mint ahogy arról is gondoskodott, hogy megzavarja a kormányzást minden nap előadott cirkuszaival, melyhez bohócokat találni nem volt túl nehéz.

Azzal egyet lehet érteni, hogy a beszéd a szocialista pártból való választói kiábrándultság stabilizálódásában játszott szerepet, de hogy meghatározó lett volna ez a szerep, azt azért vitatnám.

Az kétségtelen, hogy jól jött a Fidesznek, és aki átadta nekik, az nagy szívességet tett vele a jobboldalnak, de hangsúlyoznám: ha nem ezt, akkor talál mást a Fidesz, és mindenképpen talál okot arra, hogy a jobboldal szélsőségeseit rászabadítsa a kormányra és a társadalomra.

A Fidesz ugyanis arra játszott, hogy forradalmi helyzetet teremt, és a nép majd kapára - kaszára kapva kergeti ezt az idegesítő nagyorrút.

Ma ennek az utózöngéit élvezhetjük Orbán retorikájában, - abban mindíg nagy volt Győzike, hogy beteg vízióit dumával váltsa valóra...

"Noha a ciklusból 2006 őszén még több mint három és fél év hátra volt, a pártnak nem volt megfelelő válasza arra, hogyan szerezhetnénk vissza elpártolt támogatóinkat, a kormányzás és a baloldal hitelességét" - írja a szerző.

Na, hát ha még ma is ezen törti a fejét, akkor elmondom neki: talán meg kellett volna fogadni Gyurcsány őszödi tanácsait és nem azonnal elkezdeni a helyezkedést a miniszterelnök bukása utáni időkre.

Ha az MSZP vezetésének tagjai egységesen és határozottan kiállnak már a beszéd nyilvánosságra kerülésének napján Gyurcsány mellett, ha nem kezdenek el nyavajogni, hümmögni, nyámmogni, hogy hátugye a stílusa, meghát ugye azért ezt sem kellett volna meg azt sem, akkor talán lehetett volna határozottabban is fellépni a szeptemberi-októberi lázadás ellen, de úgy harcolni rohadt nehéz, ha a mögötted álló kardjáról nem tudható hogy téged véd, vagy rád sujtanak vele.

Ha bátran kiálltak volna mellette, akkor nem bizonytalanodik el a szavazó sem, mert így némi hezitálás után azt mondta: hát, ha a sajátjai sem védik meg, akkor biztosan lehet a Fideszt által hirdetettekben valami.

Mert egébként nem hiteles ügyeket kell keresni, hanem hitelesen kell viselkedni és hitelesen viselkedni csak az tud, aki egyetért azzal, amit hirdet.

Márpedig ez a pártvezetés a primadonnák testülete, és ha valaki közülük veszi a bátorságot, hogy a reformok kudarcáról beszéljen, akkor az leginkább magát vádolja.

Fél szívvel és fél hittel nem lehet egy társadalmat átalakítani, ehhez az kell, hogy mindenki megértse a célokat, azonosuljon velük, képviselje azokat minden létező helyen a Parlamenttől a haveri körig, és harcoljon értük, de legalább is dolgozzon inaszakadtáig, ha már az ország megtisztelte azzal, hogy hatalmat adott a kezébe.

Ehelyett folytak a kibeszélések, a magánötletelgetések, a szerencsétlenkedések, a koalíciós partner csuklóztatása, és folyt a reménykedés, hogy mikor bukik már meg Gyurcsány, aztán majd az Imrével, a Péterrel vagy az akárkivel jobban kijövünk majd, mint ezzel a túlmozgásos robotemberrel...

Hát ez bizonyára igaz is lett volna, csakhát volt most a végén egy év, amikor lehetett volna legalább egyet villantani.

Sikerült?

Azt írja Baja, hogy noha Gyurcsány a kampányban egy „új Magyarország” felépítését hirdette meg, a kormányzás inkább az ad hoc megszülető, majd elvetett reformötletek, a sodródás, az összevisszaság, és nem a hosszú távú, előrelátó építkezés időszakaként maradt emlékezetes.

A vicc az, hogy az ország igen jlentős eredményeket ért el ezekben az években, de erről egy szava sincs a Szocialista Párt elnökségi tagjának.

Neki a felépített autópályák nem előreelátó, hosszútávú építkezés, az egészségügyi reform sem érdemli meg a tárgyilagos kritikát, ellenben az időszakot a Fidesz intézkedéseivel, mint sikertörténettel ellenpontozza: "...tény, hogy a Fidesz még az új kormány beiktatása előtt egysor olyan, a kampányban ismertté vált törvényjavaslatot nyújtott be, amelyek az ő értelmezésükben egy új korszak kezdetét jelzik – legyen szó akár a büntető törvénykönyv szigorításáról, a minisztériumok, valamint a parlamenti és önkormányzati képviselők számának csökkentéséről, a határon túli magyarok könnyített honosításáról,vagy a 2006 őszi rendőri fellépés áldozatainak kártalanításáról. Ezzel szemben négy éve úgy tűnhetett, hogy a baloldalt meglepte a választási

győzelem. Az elhúzódó koalíciós egyeztetés után a kormányzás – ahogyan már utaltunk rá – nem szimbolikus törvényhozással, vagy az egyébként valóban kisszámú választási ígéret betartásával, hanem azok felülírásával kezdődött. A kormány úgy tett, mintha váratlanul érte volna az államháztartás helyzete, ami merőben új politikár késztette. Csakhogy hivatalában maradó miniszterelnökként nem hivatkozhatott elődjének felelőtlenségére, arra, hogy – amint ilyenkor mondani szokás – üres kasszát örökölt. Azt ugyanis ő hagyta hátra."

Leszámítva azt, hogy a kasszát nem ő hagyta üresen, - ő üresen és kötelezettségekkel terhelten kapta meg, engem azért kicsit meglep, hogy valaki, aki évtizedek óta a politikából él, képtelen felfogni azt, hogy bizony, érhetik a politikust meglepetések, mikor ütközteti az elképzeléseit a valósággal.

Az nem igaz, hogy úgy tett, mintha váratlanul érte volna az államháztartás valós helyzete, hiszen túl volt már egy konvergencia-program tervezet elutasításán, - szerintem úgy járt, mint parasztbácsi műrepülés közben - ezt is gondolta volna, azt is gondolta volna, de ezt aztán igazán nem gondolta volna...

Aztán - amúgy kívülállóként - Baja ejt néhány jóindulatú mondatot a kormányzás cikk-cakkjairól, de erről majd legközelebb, - mára ennyi talán elég is.

Vasárnap kongresszus, ott elmondhatja mindenki a véleményét, mi meg - ahogy elnézem -  majd sopánkodhatunk és nézhetünk ki a fejünkből, hiszen semmi újat nem tudunk meg azon kívül, mint amit már eddig is tudtunk: a sok Hófehérke között egyedül Gyurcsány a hibás.
Ha nem lenne olyan nagyon szomorú, igen jókat lehetne röhögni rajta...
:O)))