EGYSÉG

Azt mondta Balogh András, az MSZP elnökhelyettese, a párt megújulásának kétlábon járó jelképe, hogy „az az akció, amelyet Gyurcsány Ferenc megkezdett, illetve folytatott, kifejezetten káros, nemcsak az MSZP számára, de a teljes baloldal és az ország számára is” mertmivelhogy most, amikor kritikus időszakot és szociális válsághelyzetet él át az ország, a fontos kérdésekkel kellene foglalkozni, nem pedig a párt belső ügyeivel.

Egyre szilárdabb bennem a meggyőződés, hogy a Szocialista Párt káderpolitikája felülmúlhatatlan, mindig, minden posztra a legmegfelelőbb fiatal káder kerül, emellett hálatelt szívvel örvendezem amiatt is, hogy hazánk és a Thaiföld mind a mai napig nem áll háborúban egymással, annak dacára, hogy Balogh András Őexcellenciája éveken keresztül képviselte ott hazánkat.

Csipet kis balszerencse és most Viktornak nem a saját népével, hanem Bhumibol királlyal kellene megvívnia harcát a hazáért a Vérmező síkján.

Tulajdonképpen érthető a dolog.

Mikor egy hajó a tengeren hánykódik, a vihar tépi a vitorlákat, az elszabadult kötelek csapkodnak, a motortér vízben áll, a hajómotorok állnak és a legénység evezőlapátokkal veri egymást, időnként egyet-egyet hadonászik a hónuk alatt a ketrecekbe zárt libáinkkal elrohanó kalózok felé is – ilyenkor fontossági sorrendet kell állítani.

Balogh elnökhelyettes szerint ilyenkor jött el az ideje annak, hogy a hajózás távlatos kérdéseiről beszélgessünk, megvitassuk a kalózokkal, hogy ha majd egyszer kikötünk, akkor mit is kellene tennünk, milyen rakományt kellene felvennünk, milyen széplányokat kellene Pepita Ofélia műintézményében megpocsékolnunk.

Hát nem is tudom, én kicsit azért másként látom a dolgokat, valószínűleg ideológiai fejletlenségem okán.

Valahogy úgy képzelem, hogy egy ilyen helyzetben a legelső feladat a hajó működőképességének helyreállítása, ennek pedig személyi és tárgyi feltételei is vannak.

Mondjuk, a mindig részeg fedélzetmester helyére kell keresni valakit, akinek nem ez az egyetlen pozitív tulajdonsága, hanem emellett képes a legénység irányítására is, aztán meg kell szervezni a fedélzeti őrségeket, úgy, hogy mindenki tudja a feladatát, aztán be kell tömni a lékeket, meg kell javítani a hajómotort és ismét mozgásba kell hozni a hajót.

Természetesen az elnökhelyettes nem vonja kétségbe e munkálatok szükségességét, de rögvest elkezd visszamutogatni az előző kapitányra, akit egyébként többségükben azok távolítottak el a hídról, akik most éppen roppant elégedettek a hajó állapotával, hiszen még úgy-ahogy úszik – na jó, a korlátokat át kellene festeni…

Hogy itt az elmúlt egy évben semmi érdemleges nem történt a párt környékén a Demokratikus Koalíció megalakulását leszámítva, az a párt elnökhelyettesét nemigen érdekli, mivel szerinte a pártszavazási kezdeményezés egy egységbontó törekvés, amely gátat jelent a kibontakozás számára.

Namármost egységet bontani akkor lehet, ha van egység, de itt nemhogy egység nincs, de még azt sem fogalmazták meg rendesebben, hogy miben is kellene egységet felmutatnia a párt tagságának.

Másrészt meg az egység önmagában nem érték.

Ez csak akkor válik értékké, ha valaki képes egy elérendő célt felvázolni, annak elérése érdekében mozgósítani azokat, akik aztán egységes fellépéssel és döngő léptekkel el is érik majd azt.

Enélkül az egység nem sokat ér, hiszen - bár a temetőben sincsenek viták -  mégsem a halottak kongresszusa a leghatékonyabb testület.

Pofára estünk, bevertük az orrunkat, azóta meg legfeljebb a viszkető – égő sebek vakargatásával vagyunk elfoglalva.

Még elképzelés se nagyon van, hogy kikkel együtt, mikor és hogyan tudja majd a Szocialista Párt megszorongatni a nagyképű ám egyre érzékelhetőbben önmaga által sarokbaszorított ellenfelet.

A pártvezetés egy év alatt sem tudott felmutatni semmiféle épkézláb elképzelést, lassan ott tartunk, hogy egyetlen szilárd pontja van a programnak: Gyurcsányt ne!

A frakció beásta magát, mint Montgomery El-Alameinnél, befestették magukat terepszínűre és most várom a hírt, hogy miután kiderült, hogy mégsem követ kell törniük, melyikük vesz fel háromszoros költségtérítést.

A végeken a vert hadak megszeppenten pislognak, fogalmuk sincs, kinek higgyenek, időnként elhúz előttük a pártvezetés valamelyik küldötte és gyurcsányriogatót tart.

Elrikkantja magát, hogy „LIBERALIZMUS!” meg, hogy „KÖZÉP FELÉ NYITÁS!” – ilyenkor a helyi kórus siratórészlege a „prolidiki, prolidiki” szavakat zsolozsmázza és közben vörös lepedőre festve egy nagyorrú ördög képét lóbálja.

Szóval át kellene szerintem ezeket a dolgokat jobban gondolni, míg van még kikkel és miért.

Az elnökhelyettes azt is mondta, hogy „Senkit nem izgat, hogy mi is történik az országban, mi történik a munkavállalókkal, mi történik az oktatási rendszerrel.

Engem ezek a kérdések izgatnak, és amikor előjön, hogy a pártban döntsük el, miféle rivalizálások folynak, azt felháborítónak és elfogadhatatlannak tartom” 

A pártban nem azt kell eldönteni, hogy miféle rivalizálások folynak, hanem azt, hogy mit kezdjünk azokkal.

Másrészt meg én súlyos tévedésnek tartom ebben a beosztásban valakitől, hogy a problémát ilyen módon – szimpla személyi rivalizálássá – egyszerűsítse.

Itt arról van ugyanis szó, hogy milyen legyen ennek a pártnak a jövője, ez pedig nem bagatell probléma, hiszen ebben a kérdésben az ország jövője is többé-kevésbé benne van.

Mellesleg említeném, hogy Gyurcsány milliója, amit a cigányoknak ajánlott fel meglehetős vihart kavart.

Ennek oka az, hogy a csak önmagának kaparó kisszerűség megint szembetalálkozhatott önmagával és a Gyurcsánnyal való összehasonlításból egy istennek se jött ki jól.

Tulajdonképpen ő az egyetlen magyar politikus, aki mindenféle sunyi maszatolás nélkül odaállt az üldözött kisebbség mellé és adott nekik.

A sajátjából.

Nem az ország pénzét osztogatta, hanem a saját pénzét.

Jó lenne, ha ezt mindenki egy tiszteletteljes fejbólintással tudomásul venné.

:O)))

KIÚT...

Kiutat keresünk.

A Szocialista Párt munkás- és érdekképviseleti tagozatának Kiútkeresés című országos értekezlete előtt interjút adott a Távirati Irodának Balogh András, az MSZP elnökhelyettese.
Már maga a felbukkanása is óriási megnyugvást hozott számomra.

Azt hittem ugyanis, hogy a választások után – bosszúból az általa képviselt tömegmozgósító hatásért – Orbán pribékjei elrabolták és titkos tömlöcbe vetették egy Cinege utcai, máig rejtélyes jogi helyzetű ingatlanon.

A szívem zokogott érte, amikor elképzeltem, hogy a harcos munkásvezér a rácson át nézi az éjszakai égen lassan vonuló vörös csillagokat, miközben a jószívű Ráchel által cellájába hajigált penészes sercliket rágja, de az is lehet, hogy inkább csak csócsálja szegény.
Mivé lehet egykor legendás bajsza, dús pocakja (ebbe aztán fér lélek bőségesen!), melyre hajdan irigykedve tekintettek buddhista partnerei a távoli, egzotikus Thaiföldön, ahol minden veszélyt (skorpiók, vad elefántok, cunami, dögös prostik) vállalva emelte hazánk fényét, miközben azok, akik itten a politikával foglalkoztak minden erejük megfeszítésével azon dolgoztak, hogy a hogy az MSZP és a társadalom nehéz helyzetbe kerüljön.
Erre most tessék, felbukkanva, mint Afrodité a habokból egyszerre itt áll nekem teljes szépségében és mindjárt irányt is mutat.
Nem tudom, miért van olyan érzésem, hogy egyelőre nem benne tisztelhetjük majd Marx XXI. századi reinkarnációját, de a csak Schmitt Pál elméleti alapvetéseihez mérhető megállapításai kicsit megfeküdték a gyomromat.
Megállapította, hogy vissza kell lépniük az élvonalbeli politizálástól azoknak, akik közvetlenül felelősek azért, hogy az MSZP és a társadalom nehéz helyzetbe került.
Én is ezt mondom, - minden élvonalbeli politikus vizsgálja meg, hogy a maga területén mindent megtett-e a koalíciós kormány sikeréért, és odatette e magát, amikor kitört az őszödi beszéd körüli cirkusz - merthogy szerintem inkább olyanok voltak némelyek nagy pozicióféltésükben, mint a nyárilúd télikabátban...Azok, akik akkor elkezdtek sunnyogni meg helyezkedni, elkezdtek a Gyurcsány utáni időkre készülni, pozícionálgatni magukat egy majdani új pártvezetésnél, azok lépjenek vissza.
Aztán azok is lépjenek vissza, akik miatt nemigen lehetett a kormánynak egy intézkedést sem hoznia anélkül, hogy már a tervezetet ne adták volna ki a politikai ellenfélnek, akik Gyurcsány lemondása után az új miniszterelnök jelöléséből bohóctréfát csináltak, merthogy a felelősséget vállalni egyikük sem merte.
És vonuljon vissza az, aki őt Köztársasági Elnöknek jelölte, merthogy ez a Schmitt ugyan nem egy nagy durranás, de neki legalább a neve ismert, és idő kell – igaz, nem sok - amíg Deutsch Tompika szintjére küzdi le magát, ellenben ő, bár rendes ember, teljesen terepszínűre lehet mázolva, merthogy felfedezhetetlen…
Vonuljon vissza az őszödi beszéd kiszivárogtatója, legyen az bárki is, és vonuljanak vissza azok is, akik beálltak a fanyalgók sorába és a mai napig visszhangozzák a Fidesz érveit a nyomorba döntött országról.
Amelyikben úgy egyébként minden egyes évben, - egyetlen válságév kivételével nőtt a lakosság jövedelme, a nyugdíjasok nyugdíja, ahol több autópálya és Duna híd épült, mint a megelőző húsz évben összesen,
Ahol az autóktól már élhetetlenné váltak a városok, mindennapossá a közlekedési dugók, ott ül a benzingőzben a sok nyomorgó, miközben a BKV tönkremegy.
Majd beállnak az egymás hegyére-hátára épített bevásárlóközpontok parkolóiba, amelyek olyannyira szenvednek a kereslet hiányától, hogy alkalmasak arra, hogy a rájuk kivetett sarcból az új kormány megoldja a költségvetési gondjait.
Abban az országban, ahol minden egyes állampolgárra – a csecsemőkre is - jut egy mobiltelefon, és amelyikben nem látsz embert autóban-utcán, aki ne a fülére szorított, lehetőleg a legújabb divatnak megfelelő ketyerével csacsogna bele a világba – szintúgy nem ingyen.
Nekem az MSZP alelnöke ne beszéljen megalapozatlan marhaságokat, legfőképpen ne helyeselje az előző kormány ügyeinek elszámoltatását, mert ezzel azt ismeri be, hogy az előző kormánynak ügyei lettek volna, és azt tartja helyes eljárásnak, ha a kormányok egymást követő végtelen sora egymást vegzálja a hatalomban meghozott döntései miatt, vad boszorkányüldözések keretében.
És ne azt mondja, hogy ha megalapozatlanok a vádak, akkor kiállnak az érintett politikusok mellett, mert az MSZP alelnökének fel illik ismerni, hogy mi folyik itt éppen, nem pedig finomkodni, hogy „vannak olyan kormányzati intézkedések, amelyek tekintélyuralmi tendenciákat mutatnak. "
Vannak hát bakker, de ne is tipródj velük - ráérsz majd felismerni a veszélyt, mikor összeszednek…
Balogh András előadásában hangsúlyozta: a mostani körülmények között az alkalmazottak, munkások helyzete többnyire megnehezedett. Ebből is adódik, hogy "szélsőséges eszmék, a fasiszta típusú szélsőjobboldal nyert teret azokon a helyeken, ahol az MSZP-nek nyernie kellett volna a választásokon."
Hát ez szép teória, csak nem igaz, - a mi választóink nem a szélsőjobbhoz igazoltak át, hanem otthonmaradtak, mert kiábrándultak abból a pártból, amelynek vezetői sunyi óvatoskodásaikkal, a bátor kiállás hiányával azt a benyomást keltették, hogy a politikai ellenfél akár igazat is mondhat, pedig ma már nyilvánvalóan látható, hogy minden szavukkal hazudtak, ha úgy tetszik éjjel-nappal, a nap 24 órájában.
Viszont Gyurcsányra szükség van, nyilatkozta, merthogy mindenkire szükség van, aki tömegeket tud mozgósítani, csak csinálja azt, amit ők diktálnak.
Nem akarom Balogh Andrást nehéz helyzetbe hozni, de ennek tükrében talán meg kellene vizsgálnia, rá ugyan szükség van-e, ebből az aspektusból nézve a dolgokat?
Filló Pál is beszélt, megállapította, hogy "az MSZP-nek újra a munkások és az alkalmazottak érdekeit kell képviselnie".
Hadd meséljem el neki, hogy a munkások és az alkalmazottak érdekeit a szakszervezeteknek kell képviselnie, a magyar baloldal vezető pártjának pedig a baloldali értékre alapuló politikai alternatívát kell felmutatni a választóknak, mely kívánatossá teszi azt, hogy inkább ez a párt vezesse az országot, mint bármelyik más.
És akkor a kormányzás során kell majd megjeleníteni azokat a baloldali értékeket, melyeket Filló Pál - úgy tűnik - nem lelt meg visszamenőleg, de most majd a Fidesz megmutatja neki, hogy milyen is az, ha ezek az elvek nem érvényesülnek a gyakorlatban, például egy adótörvényben, vagy egy közalkalmazotti, köztisztviselők jogállásáról szóló törvényben, vagy az érdekegyeztetési folyamatban.
A szocialista politikusoknak éppen ideje lenne abbahagyni a Fidesz ostobaságainak visszaböfögését, mert ezzel kártékonyabbak, mint a politikai ellenfél egész propagandagépezete, - márpedig nem hiszem, hogy most a saját magunk ostorozása lenne a cél.
Hacsak nem vagyunk mazochisták, amit egyébként Balogh András megválasztása után azért meg kellene vizsgálnunk tüzetesebben…


:O)))

A bejegyzés még itt olvasható: http://kapcsolat.hu/blog/kiut

MOLNÁR CSABA

Molnár Csaba nem indul semmilyen posztért az MSZP szombati, rendkívüli tisztújító kongresszusán.

Két napja jelentette ezt be, azóta várom, hogy valaki az MSZP vezetéséből kommentálja a hírt, de csak Mesterházy egy nyúlós-nyálas-elkenős nyilatkozatával lehetett találkozni, mely szerint Molnár és Botka visszalépése sajnálatos, ámde ő így is számít rájuk, stb... stb... stb...

Molnár Csaba a bejelentését egyébként igen röviden indokolta, mondván  a helyzet úgy kívánja, hogy Balogh András - akit vele együtt szintén jelöltek ez elnökhelyettesi posztra - ellenjelölt nélkül indulhasson az MSZP elnökhelyettesi tisztségéért.

Persze ilyenkor aztán elindul a mezei szimpatizáns agya és elkezd azon spekulálni, hogy a kétségkívül Gyurcsány szellemi köréhez tartozó de önálló egyéniségű és megítélésem szerint az egyik legtehetségesebb és legígéretesebb fiatal magyar baloldali politikusnak miért is kell az út  gödrébe feküdnie ahhoz, hogy aztán a hátán át kényelmesen ballaghasson be az elnökhelyettesi posztba az a Balogh András, akit egyébként Szili, Baja és Puch platformja tolt be most a köztudatba.

Félreértés ne essék, amúgy semmi bajom Balogh Andrással, - megnyilatkozásai igen rokonszenvesek voltak, habár jó diplomta módjára államfő-jelöltként nagyon fínoman, de éreztetett némi távolságtartást a szocialista párttól, de tekintsük ezt taktikai elemnek.
Ellenben nem ő lesz az, aki fékezhetetlen dinamizmusával szét fogja hajtani a pártot, márpedig öregecskedő, kenetesképű, lassan és megfontoltan nyilatkozó ámde semmit nem mondó pártkorifeusokból bőségesen van a készleten - pártban és frakcióban egyaránt.
Baloghnak nem a kora a hibája, hiszen Lendvai Ildikó például bármikor ráver egy kört Tóbiásra dinamizmusban és fiatalos gondolkodásban is, - és tulajdonképpen még a párt vezető testületében is lehetne nagyon hasznos funkciója, de ha az az ára az ő testületbe kerülésének, hogy kimaradjon egy olyan fiatal, akit a képességei feljogosítanának a pozicióra, akkor azt mondom, hogy a helyzet úgy kívánná, hogy az az ember kerüljön előtérbe, aki esetleg meg tudja szólítani a fiatalokat és tud az ő nyelvükön kommunikálni.
Nem szeretném Mesterházyt ekézni, hiszen kétségtelenül jószándékú és bolond lenne, ha nem élne a helyzet felkínálta lehetőséggel, - egy ekkora és ilyen multú pártot még sírba fektetni is gyönyörű - mondhatnám történelmi - feladat, de az ő személyisége nem átütő, - talán neki is jót tett volna, ha ott liheg a nyakában valaki, akinek lételeme a hajtás és a teljesítmény.
Botka is visszalépett, gondolom, okosan meggyőzték, ő meg nem egy kapkodós tipus, - persze lehet, hogy még az lesz, ha az önkormányzati választásokon nem jön neki össze az áhított siker.
Róla legalább lehet érezni, hogy neki a szegedi polgármesteri szék jelentené a politikai biztonságot, és azt gondolhatja, hogy egy mélyponton levő párt választmányának elnöki széke esetleg árnyékot vethetne a sikeres városvezető imázsára.
De Molnár Csabánál ilyen ok nem játszik, - akkor hát mi?
Annyira kilátástalannak látja a helyzetet, hogy nem akar részt venni az új vezetés vergődésében?
Esetleg egy új pártalakulat előkészítése folyik a háttérben?
Mi erről Gyurcsány véleménye?
No, mindegy, - a hét végén majd meglátjuk, mire ment ki a játék, - talán.
:O)))

A MI JELÖLTÜNK...

Nincs nekünk szerencsénk ezzel a köztársasági elnöki funkcióval.

Az első jelöltet az MDF-SZDSZ paktum adta, és csak a sors különös kegyének köszönhető, hogy ennek dacára egy arra méltó, rendes ember került a funkcióba, - a rendszerváltás zűrzavarában jelölői bizonyára nem ismerték jól a személyiségét...

Aztán jött Őexcellenciája Jellegtelen. Egérszürke, akit a jobboldal jelölt.

Ő aztán személyében kifejezte a nemzet egységét - már amennyiben a nemzeten a jobboldalt értjük - igaz, javára írhatjuk, hogy túl otromba sem volt.

Majd parlamenti többségünk birtokában megválasztottuk jelenlegi elnökünket, aki viszont meglehetősen sok borsot tört az orrunk alá és annyira jobbra júzott, hogy amikor ellépett egy díszzászlóalj előtt, állandóan  nekiment az őt kísérő parancsnoknak...

Nem, nem írtam rosszul, - ezt az embert mi szabadítottuk az országra és a saját nyakunkra, - nélkülünk a Fidesz hiába alakította volna át nyílt szavazássá a Köztársasági Elnök megválasztását (v.ö: a nyílt magyar néplélekkel nem fér össze véleményünk eltitkolása...), ez a helyzet csak a mi szorgos együttműködésünkkel alakulhatott ki.

Nézegetem is itt mostanában a közkinccsé tett elméleti alapvetéseket meg a hibák nagyívű elemzéseit, de nem találok egy platformot vagy politikust, egy bánatostekintetű nagyasszonyt sem, aki a saját vagy másokkal aláíratott dolgozatocskájában leírná: emberek, ezt én qrtam el, nem más.

Ehelyett ezt is belesöprik a nagykalapba, - ezt is biztosan a Sátán helyi képviselője, Gyurcsány tette...

És akkor eljutottunk a mai napig, amikor politikai érzékünk, praktikus gondolkodásunk ismét diadalát ünnepelheti, - csak a vak nem látja, hogy rohamlétekkel megindultunk kifelé a gödörből.

Köztársasági elnököt jelölünk rövidesen, ő lesz a mi kiválasztottunk a Nemzet Első Embere címre.

Nem kapkodtuk el ezt a választást, hosszasan hezitáltunk előtte, -  mi is a helyes teendő, ki lenne az, akiben a zemberek felismerik az országot közösséggé formáló tekintélyt, a hazafit vagy honleányt, aki mögé bátran oda lehet állni valamennyiünknek, mert biztos, hogy nem valamely párt, de a haza érdekeit fogja szolgálni.
Első kanyarban felmerült a Trianoni Páva ismételt jelölésének ötlete, de ezt hívei szomorú szívvel ugyan, de elvetették, hiszen egyelőre ( a tervezett alkotmánymódosításig, ugye...) nem férne össze a pártelnöki stallummal, melyre esélyessége vitán felül álló.
Így aztán - bármennyire kézenfekvő lett volna a javaslat - le kellett mondani róla.
Némi tanácstalankodás után a a főideológusi cím várományosa nagyot durrantott a nulláslisztbe: legyen a mi jelöltünk maga a Gonosz Hókuszpók, ugrasszuk ki ezzel a tapsifülest a bokorból!

Az ötlet azonnal megtetszett a párt korifeusainak, de a frakció ma még túl nagy ahhoz, hogy tagjai együttesen átüljenek a patkó másik oldalára, így az ötletet a párt vezetői a helyzet ilyen irányú változásának bekövetkeztéig elvetették, egyben megfogadták, hogy a probléma elhárításáért - magukat és minket nem kímélve -  mindent meg fognak tenni.

És akkor a hegyek hosszan vajudtak és még hosszabb nyilvános tanácstalankodás és tökölődés után megszülték a kisdedet, mely itt cincog ma az orrunk előtt: legyen a mi jelöltünk a Köztársasági Elnöki címre Balogh András!
Lett is zavar a Fidesz vezérkarában, - ebbéli állapotukban hirtelen felindulásból  nyilatkoztak is néhányat, lenullázva az ország hat éven át kifejtett erőfeszítéseinek eredményét, mellesleg megemelve a kocsim törlesztőrészletét, melyért ideológiai ellenérzéseimtől függetlenül is minden jót kívánok nekik, és ha van macskájuk, annak is...
Balogh András az optimális jelölt.

Már maga a neve is a rátermettséget szimbolizálja, ezenkívül senki a világon - Kovács László kivételével - nem ismeri őt, de neki meg munkaköri kötelessége volt megismerkedni vele külügyminiszter korában.

Akit nem ismer senki, arról nehéz rosszat mondani, - persze a Fidesz azért majd leveri ezt a nehézséget is mint a forint árfolyamát, és néhány napon belül várható a bejelentés arról, hogy visszahívták bangkoki nagykövetünket, mert kiderült róla, hogy drogcsempész hálózatot irányított egy gyermeklányokat foglalkoztató masszázsszalonból, ahol maga a közismerten bővérű  Kovács László is többször megfordult...

Hogy a szocialistáknak ezeket a világraszóló ötleteit ki álmodja meg, ez általában rejtély, de most a hajdani külügyminiszter erős gyanúba esik, és bár nagy tisztelője vagyok, melyet a szebbik nem iránt tanusított érdeklődése csak elmélyített bennem, mégis azt kell monjam, hogy talán egy kicsit elhamarkodta ezt a dolgot.

Ebben a ciklusban a Fidesz fog köztársasági elnököt jelölni és választani is,  ez a szomorú tény.
A mi jelölésünknek szimbólikus jelentősége van, értelme csak akkor lehet, ha üzenünk vele a választóknak.
Ezzel a jelöléssel azt üzenjük, hogy egyetlen normális ötletünk sincs, nem is nagyon érdekelnek bennünket, elvagyunk a maradék kis homokozónkban, kelj ki pipiske oszt jónapot!

Ha már jelöltünk, akkor olyan személyiséget kellett volna jelölni, aki jelleménél és az azt hitelesítő életútjánál fogva nem tud a szó klasszikus értelmében megbukni, aki valamilyen üzenetet közvetít a társadalom számára.

Például fel lehetett volna kérni Ferge Zsuzsát, aki egész életében a szegények érdekében harcolt, aki nem csak elméletben, de gyakorlatban is baloldali, nagy nemzetközi és hazai ismertségnek és elismertségnek örvend és aki mellett a kormánypárti jelölt - vélhetőleg Schmitt Pál - annak látszana, ami, - hadd ne fejtsem ezt ki bővebben...
Egy nő aki sikeres, akinek  a baloldali értékek melletti elkötelezettsége megkérdőjelezhetetlen, akit az ország véleményformálói ismernek, megkockáztatom szeretnek is, és akibe a Fidesz se merne belemarni, mert ezzel a társadalom jelentős hányadát kitevő szegényekbe és elesettekbe marna bele.
Hogy értelme legyen a jelölésnek, ilyen kaliberű jelöltet kellene - kellett volna - találni.
Félreértés ne essék, nincs énnekem semmi bajom Balogh Andrással, - hiszek Kovács Lászlónak, bizonyára kiváló szakmai felkészültséggel bíró és jellemes ember, nyersége lenne a szocialista pártnak, ha hamarosan esedékes kirugása után segítené nemzetközi kapcsolataink ápolását,-  tartsa meg őt a szocialista atyaúristen bis hundert und zwanzig, ahogy a művelt francia mondja...
Ezzel a választásunkkal ismét egyel szaporítottuk a bizonyítványunkba bekerülő elégtelenek számát.
És nincs már sok idő a következő bizonyítványosztásig.

:O)))