AZ UTOLSÓELŐTTI FELADAT

Hát ez aztán komoly megkönnyebbülés, elítélték Biszku Bélát.
Természetesen nem a személye fontos, hanem a praktikum, rendszeresen kell dobni egy-egy csontot a szélsőjobbnak is, ne érezzék úgy magukat, mintha cigányok lennének, nem mintha nem lenne elégedett cigány ebben az országban.

Amikor a Vezér megszületett, az 56-os elítéltek már szabadlábon voltak, éppen kezdték lerakni a szocializmus alapjait, a kőbányákban is önkéntes munkavállalók forgatták már a csákányt.
A kőbányák párttitkárainak élete is könnyebb lett, ráértek már gyereket csinálni, habár talán jobb lett volna, ha először az ádáz osztályharcot kipihenni moziba mentek volna – fáradt embereknek gyakran születnek sérült leszármazottaik.
Ha ehhez még rendszeresen ütlegelik is a szerencsétlen gyerekeket attól kezdve, hogy kivették őket a kőbölcsőből, hát kevés az esély, hogy a megpróbáltatásokat megússzák ép elmével.
Aztán évtizedek múltán – ha gazdagok – járhatnak majd Grazba gyógyászhoz, ha szegények, akkor meg állandóan a seggükbe harap a Bodri, mert azt hiszi, hogy őt csúfolja a delikvens azzal a kilógó nyelvével.

Mindenesetre Biszku remek alanya mindenféle áljogállami bosszúnak, hiszen senki nem tud rá semmiféle terhelőt sem mondani, egész életében terepszínű volt, amit meg kitalálnak, az karcsú, mint a nyúzott macska.
Horn Gyulára legalább azt tudták mondani, hogy kirugdalta áldozata fogait, de Biszkura nem mondott soha, senki, semmit.
Biszku miniszter volt, egy ellopott korszak vezető tisztviselője, a Magyar Népköztársaság belügyminisztere egy nehéz és bonyolult korszakban.

A jelenleg regnáló rezsim elképzelte, hogy egy egész korszakot hatályon kívül helyez, - ez a törekvés + Deutsch Tompika - rámutat a kommunista jogászképzés elképesztően alacsony színvonalára.
A Vezér kihirdette, hogy 1949 és 1989 között az államiság szünetelt, így az állami kényszerintézkedések egytől-egyig jogtiprók voltak, ezért a kor törvényei alapján elítéltek egytől egyik áldozatok, még akkor is, ha a kezük könyékig véres.
Sajnos, ha következetesek vagyunk, akkor ennek alapján érvénytelen a diplomája, papa-mama sem értelmiségi, ő meg traktoros jobb esetben, vagy kábítószer-dealer, mert ahhoz vannak talán a legjobb adottságai.
Ami azt illeti, nem egy libatolvaj-tipus, nem szeret személyesen lopni, vannak erre katonái a családban…

Sajnálatos, de annak a rendszernek a legitimációt nem a Vezértől kellett kérni, azt már régen megkapta Jaltától, mikor ő még egy kellemesen meleg zacskó utasa volt - de nagy kár, hogy kiszabadult.
Biszkut azzal vádolják, hogy emberölésre bujtotta fel a salgótarjáni tömegoszlatás résztvevőit, ami egy marhaság, merthogy a tömegoszlatás szabályait ugyanúgy szabályzatok írták elő a korabeli parancsnokoknak, mint ma a kardlengetését, úgyhogy nem kellett ott senkit felbujtani, ha rálőttek a karhatalomra, akkor az visszalőtt, ahogy ez amúgy logikus is.
Bonyolítja a konkrét ügyet, hogy a helyszínen szovjet alakulat is tartózkodott és részt vett a ma sortűznek nevezett lövöldözésben.
Na, az azért érdekes lett volna, ha azokat bujtogatta volna Biszku Béla.

De hát, ez a történet nem erről szól, hanem a Lánglelkű Vezér legitimálásáról, meg arról, hogy vele kezdődött a történelem.
Biszku elsőfokú ítélete öt és fél év fegyház, azt hiszem, hogy ha ez jogerős lesz, akkor ezt az időt azzal fogja tölteni, hogy először is ír egy egymondatos levelet Viktornak: "úgyis túléllek” lesz a szövege, a maradék időben meg azon elmélkedik majd, hogy hogyan lehet elkövetni háborús bűntettet háború nélkül, merthogy a háború az reguláris erők egymással vívott harcát jelenti.
A reguláris erők az utcákon voltak, a reguláris erőtlenség (Magyar Honvédség) meg a laktanyáiban, hálistennek.

Biszku meg ült az irodájában és próbálta fenntartani a rendet, a rendelkezésére álló erőkkel és eszközökkel.
Merthogy ő volt a törvényes kormány belügyminisztere, míg akik meg lesből az embereire lövöldöztek, azok az ő terminológiájukkal szólva ellenforradalmárok, mai fogalmak szerint terroristák, de legjobb esetben is csak felkelők voltak.
Felkelőnek lenni pedig veszélyes dolog, esetenként bele is lehet halni.

Mindenesetre ezzel a második választás előtt is megvolt a cirkusz, már csak az van hátra, hogy kiderüljön, mi lesz a produkció az önkormányzati választások előtti cirkuszi előadásban.
Jómagam arra tippelek, hogy merénylet készül az Uralkodó ellen: Gyurcsány fog személyesen odalopakodni egy felhős éjen a Cinege utcába, kezében kéjgázdemizson.
Az Úr legyen kegyelmes hozzád, mein Führer!

:O)))

VIGALMI ADÓ

Már megint egy gumicsont.

Ez a Biszku igencsak megakadt jobberék torkán, úgy krákognak tőle már vagy huszonéve, mint akinek a zsírtól csorgó zabálás közben a libacombból egy csontszilánk akadt a torkán, oszt se le, se fel, egy istennek se!

Rohadt helyzet az ilyen, idegesíti a felháborodott nemzeti érzelműt, hiszen ha ő egyszer valakire azt mondja, hogy bűnös, akkor annak bűnösnek kell lennie, ha a fene fenét eszik, akkor is.

A fene ugyan most Benét eszik, hiszen a 2006-os húgyospuccs idején beosztásban lévő volt Országos Rendőrfőkapitányt és helyettesét is felelősségre akarják vonni, mert nem vonta felelősségre a Budapesti Rendőrfőkapitányt, akit azért is utálnak oly nagyon, mert a frizurája hasonlít a hős randalírozók frizurájára, - szóval megy a népszórakoztatás.

Mennie is kell, nehogy a Jobbik kiénekelje a sajtot a Fidesz csőréből, jobbról kell őket előzni, akkor mindjárt rend lesz.

De vissza Biszkura, aki most, egy álmatlan éjszakáján 56 Nagyasszonyának, Wittner Máriának jutott megint eszébe, merthogy álmában megjelent előtte a Falábú szelleme és azt mondta neki: Te Maris! Neked több jár, hiszen amit eddig kaptál, az smafu, kellene még egy kis zsozó, hátha abból telne neked valami tűrhetőbb küllemre, mert mikor utoljára láttalak, még mintha jobban néztél volna ki!

A Nagyasszony tudta, hogy felelős ember csak akkor kér pénzt, ha megmondja azt is, kitől kell azt elvenni, merthogy sajnálatosan ma már nem lehet csak úgy kipakolni egy szövetkezetet, ha topánkára van szükségünk, mint a hősi napokban.

És itt jött a képbe Biszku, - fizessen a rohadt!

Kezdeményezése vájt fülekre talált, a Fidesz ugyanis mindent megtesz az ő bánatos és fogyatkozó számú népéért, ezért aztán tovább is fejlesztette a javaslatot, kiterjesztve minden elnyomóra, sőt, most már retteghetnek a megyei, járási meg egyéb pártapparátusok tagjai is, na és a munkásőrök.

Rájuk is ki akarja terjeszteni a kormányzó többség a jóvátételi adó intézményét, ezek is gazdagok, fizessenek ezek is!

Mondjuk rengeteg olyan ember él már, aki még soha nem látott élő munkásőrt, és akik láttak, azokban sem hagyott mély nyomot a látvány, hiszen fennállásuk rengeteg éve alatt a fegyvereiket csak akkor töltötték élesre, ha mondjuk körözött rablógyilkost, rendőrgyilkost vagy mai szóval terroristát kerestek, a szolgálati idejük további részét leginkább árvízi segítségnyújtással, véradással, meg óvodák kifestésével töltötték, leszámítva a birkapörkölt és a vörösbor (Elvhűség elvtársak, nem is zöldveltelini!) elfogyasztásával eltöltött időt.

A munkásőr civil volt a hónap huszonkilenc napján, kivéve a parancsnoki állományt, akik viszont acélkékbe öltöztetett katonatisztek voltak, oda vezényelték őket, ők meg boldogtalanok voltak miatta, de aztán a pörkölt-bor kombó előbb-utóbb elmosta a bánatot…

Hogy miért találták meg őket?

Mert a rendszerváltáskor ők voltak a mumus, velük ijesztgették a rózsadombi proletár anyák gyermekeiket: ha nem alszol Pistike, elvisz a munkásőr!

Hogy aztán a pártapparátusok tagjaival mi a bajuk, az végképp érthetetlen, hiszen ezek az apparátusok rendszerváltás táján már tele voltak fiatal, jólfelkészült, okos és rátermett emberekkel.

Az is ezt bizonyítja, hogy többségük remekül megállta a helyét a polgári életben és mifelénk is, az összes környező községben a polgármester vagy korábbi tanácselnök, vagy volt PB titkár volt, van, amelyik a mai napig vezeti fatornyos kis faluját a kapitalizmus paradicsoma felé.

Ami ezt a jóvátételinek nevezett adót illeti, ebben az a vicces, hogy nincs mit jóvátenni.

Olyan ez, mintha holnap felróná neked a folytatólagosan elkövetett libasült zabálást a hatalomra került kormánypárt a Nemzeti Libák Szövetségének kezdeményezésére, - hálistennek a magyar libának ennél azért sokkal több esze van, több, mit egyes képviselőknek.

Magyarországon úgy hozta a történelem, hogy – mint Kádár elvtárs mondotta volt – történelmileg egypártrendszer alakult ki.

És hogy milyen okos ember volt, azt az is bizonyítja, hogy a jövőbe látott, merthogy így folytatta: és az is marad.

Megjövendölte a Fideszt.

Mindenesetre akkor, akit érdekelt a közélet, a társadalmi problémák, az vagy abban az egy pártban, ami rendelkezésre állt, vagy pedig a Hazafias Népfrontban politizált Stumpf és Mikola elvtársak irányítása alatt.

Az is azért árnyalja a képet, hogy a hajdani MSZMP tagjai nem csak ingyér ugattak, hanem fizetniük is kellett érte, mintha a Hit Gyülekezete lettek volna, csak kicsit több tagjuk volt, úgy nyolcszázezer.

És a tagdíj nem két forint volt, ami két forint volt, azt fagylaltnak hívták.

Nem taglalnám én a Nagyasszony hősi múltját, ha azt mondom, bottal sem piszkálnám, akkor nem túlzok, de annyit azért elmondanék, hogy ő ott ülhet a magyar parlamentben, a kormányzó párt soraiban, az a nemzet szégyene.

Nem sajnálom tőle a pénzt, a lakásokat, azt sem zavar, hogy úgy ünnepelteti magát, mint egy nyugdíjas Jeanne D’ Arc, ő dolga.

A mienk meg az lenne, hogy olyanokra bízzuk az országot, akik a gyűlöleten és a vagyongyüjtögetésen kívül máshoz is értenek.

Utópia…

Pozsgayt és Szűröst üdvözlöm, rajtuk még jobban tudok röhögni, mint hajdan a Rajk Lászlón, aki elintézte, hogy a koncepciós perben kivégzett apjáról elnevezett utcát átkerszteljék, - ez lett harcának hozadéka, meg mára a Fidesz...

:O)))

BISZKU....

Lakodalom van a mi utcánkban!

Sikerül-e végre bíróság elé citálni azt a kommunista belügyminisztert, aki az 1956 utáni megtorlásokat irányította - ez itt a kérdés.

És ez ma az egyik legfontosabb feladat is, hiszen a 89 éves ember mikor megkérdezték tőle, hogy mit gondol a saját 1956-os szerepével kapcsolatban, akkor elmondta, hogy mit gondol, és ez a mai igendemokratikus világban - úgy tűnik - megbocsáthatatlan bűn.

A tetejébe a gyanúsított nincs olyan árnyalt gondolkodással felvértezve, mint hajdani kollegái közül Pozsgay vagy Szűrös Mátyás, nem is próbál egyszerre egy lyukból hideget és meleget fújni egyszerre, mint mondjuk az egyébként általam a baloldal egyik kisiklott és elpocsékolt tehetségének tartott Berecz.

Biszku volt és maradt is az, aki egész életében volt: elkötelezett, merev és keményvonalas kommunista.

Tökös legény még ma is, nem tagadja meg a múltját, vállalja, amit tett és karakteres véleménye van a dolgok mai állásáról is, amit nem is nagyon titkol.
Viszont van mögötte erkölcsi tőke, merthogy ő volt a nyilasuralom és a német megszállás alatt a fegyveres ellenállás egyik szervezője, és 1956-ban is ő szervezett fegyveres csoportokat a felfegyverzett felkelők elleni harcra.
57 márciusától lett belügyminiszter.
A Kádári konszolidáció megkezdődésével közvetlen állami szerepe véget ért és a KB titkáraként dolgozott, majd 1978-ban, miután nem értett egyet Kádár politikájával és ennek hangot is adott, ezért felmentették tisztségei alól, és nyugdíjazták.
Ő tudta azt, amit kevesen hittek el, hogy a kapitalisták mindent megtesznek a társadalmi rend megváltoztatása érdekében, és azt gondolta, hogy ennek meghiúsításáért semmilyen ár sem drága.
Tevékenységéről lehet mindenféle véleményt kialakítani, lehet démonizálni, lehet a korról és benne Biszku szerepéről mindenféle marhaságokkal traktálni a társadalmat, de most nem a kor és benne Biszku Béla tevékenységének értékelése van porondon, hanem a gondolat és szólásszabadság fogalmi körének újrarajzolása kezdődött meg.
Mondhatnám, hogy ez a kör a pont felé konvergál éppen...
A volt belügyminisztert a jobbikos Szilágyi György képviselő jelentette fel, mert egy interjúban kifejtette, hogy ő 56-ot nem tartja forradalomnak, hanem ellenforradalomnak gondolja, továbbá határozottan állította, hogy a bírósági ítéletek a bűncselekmények elkövetéséneek időpontjában hatályos jogszabályok szerint születtek, és tagadta, hogy azok meghozatalára neki befolyása lett volna.
Szilágyi György szerint Biszku szavai kimerítik a Büntető Törvénykönyv módosításában foglaltakat, amely szerint nem csak a nemzetiszocializmus, hanem a kommunizmus idején elkövetett bűntettek nyilvánosság előtti tagadása és kisebbítése is három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Szilágyi értelmezése szerint Biszku az interjúban tagadta, hogy bármilyen bűncselekmény történt volna az 1956 utáni években, ezért feljelentést írt, Hatala József országos rendőr-főkapitánynak címezve.
Szilágyi György természetesen jogi fogalmak tekintetében (is) kihívásokkal küzd, de hát ez a feljelentés nem is a jogról szól, hanem a bosszúért lihegő hajdani futballhuligán feltűnési viszketegsége.
Viszont az kétségtelen, hogy bár maga sem tudta, hogy mit tesz, komoly kihívás elé állította a vádhatóságot és a bíróságot, melyek ez ügyben hozott döntéseinek nagyon hosszú távú hatásai lehetnek.

Ez a történet a vélemény és szólásszabadságról szól, arról, hogy van e joga Magyarországon ma akárkinek is a történelmet szabadon értékelni és a véleményét szabadon kifejteni.

Merthogy a derék jobber azt is kitalálta, hogy a Parlamentnek kellene eldönteni, hogy mi volt és erre a feladatra minden párt delegáljon egy bizottságba történészt, aztán majd együtt megmondják a frankót.

Marhaság, - különösen, ha a pártok által favorizált, magukat történésznek tartó történelemigazgató udvari történészekre gondolunk…

Ami különösen zavar, hogy sehol sem hallom azoknak a hangját, akik húsz éven keresztül állandóan fennkölt pofával hirdették Voltaire liberális gondolatát: „Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de életem végéig harcolni fogok azért, hogy mondhasd.” ...

Vagy ez csak akkor igaz, ha a mi seggünket rugdossák?

Egyáltalán, a saját táborom túlnyomó többsége ma olyan, mint aki odacsinált az asztal alá, és most fintorogva csóválja a fejét, és lamentál, hogy nincs párt, akire jó szívvel tudna szavazni, inkább el sem fog menni, - de ez csak kis kitérő.

Persze vannak itt alapdolgok a történelemmel meg a múlttal kapcsolatban, amelyeket tisztázni kellene, hogy az ilyen ostoba kóklerek, mint a magát politikusnak és ettől már okosnak is tartó képviselők ne etethessék a népet gátlástalanul ostoba, de hangzatos szövegekkel

Sajnos, ebben a társadalmi politikai légkörben még nem jött el ennek az ideje.

A törvény egyébként így fogalmaz: aki nagy nyilvánosság előtt a nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek által elkövetett népirtás és más, emberiség elleni cselekmények tényét tagadja, kétségbe vonja, vagy jelentéktelen színben tünteti fel, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Népirtás Magyarországon az elmúlt században a Holocauston kívül nem volt, az emberiség ellenes bűncselekmények körét pedig pontosan meghatározza a törvény, már csak ezért is képtelenség ezek tagadásával vádolni Biszkut.

A jog nem olyan, mint a pattogatott kukorica, hogy belenyúlunk a stanicliba és ki-kikapunk egy-egy nekünk tetsző szemet, és aztán már csak ropogtatjuk, mint a papagáj: Gyurrrika vagyok, bosszút akarrrok!

Legalábbis remélem, mert abban azért nem vagyok teljeesen biztos, hogy Biszku megússza póráz nélkül, hiszen a rendőrség már meggyanúsította, ami tulajdonképpen az eljáró hatóság szakmai alkalmatlanságáról állít ki csúfos bizonyítványt és fertelmes kórképet társadalmi állapotainkról.

Soha nem szerettem Biszkut, mert szerintem Magyarország népének érdekeit az adott kor hazai és nemzetközi körülményei között Kádár jobban képviselte.

De ahhoz azért joga van, hogy 1956-ot ellenforradalomnak tartsa, és ahhoz is, hogy arra hivatkozzon, hogy az állam büntetőjogi igényét a megtorlások során is a hatályos törvényeknek megfelelően, bírósági eljárások keretében érvényesítette.

Mindenesetre az tény, hogy nem a körúti fákon lógtak a rendszerre fegyvert emelők, mint a szerencsétlen rendőrök, honvédtisztek vagy az ávós kiskatonák; akit elítéltek – nagyon kisszámú bűncselekménytől eltekintve – azokat a Magyar Népköztársaság bírósága ítélte el.
Ha úgy tetszik, a Magyar Köztársaság jogelődjének bírósága, a nép nevében…
Hogy a büntetésre annak idején ki és mennyire szolgált rá, azon lehet persze vitatkozni, meg történészkedni, de egyet nem lehet: a tényeket letagadni…
És talán még ezekben a forradalmi időkben sem lehet számunkra közömbös a gondolat és szólásszabadság...

:O)))