AZ ELSŐ LÉPÉS

Ha valaki meg akarja mászni a Csomolungmát, nem lehet kihagyni az első lépést a csúcs felé.

Persze ezt nem a tengerszintről számítják, hanem attól a tábortól, mely elég közel van már a csúcshoz, és ahová feljutni önmagában is hatalmas teljesítmény.

Egy pártnál ilyen szint a választmány elnökének lenni, akár önmagában is célként kitűzhető cél, olyanok is törekedhetnek betöltésére, akiknek nincsenek markánsabb ambícióik.

Nem hiszem, hogy a szocialistáknál erről lenne szó, mivel Botka László indul a pozícióért, akiről nehéz lenne elhinni, hogy ez álmai pártkarrierjének vége, szerintem gond nélkül el tudja képzelni magát egy pártelnöki, sőt miniszterelnöki pozícióban is.

Nem is baj ez, végre lehet látni egy politikust, aki – legalábbis kívülről nézve – tudatosan építi fel magát, nem kapkod, türelmes.

Márpedig a türelem a politikában ritka erény, a politikusok zöme nemigen szereti a napi aprómunkát, olyanok, mint az a háziasszony, aki csak a zongoráról szereti törölgetni a port, a vitrin porcelán csecsebecséiről, a Ludas Matyi hóna alatt cipelt libáról, a haját fésülgető cicismacáról rendszeresen megfeledkezik, mivel azokkal bíbelődni nem túl látványos dolog.

Márpedig a munkához ez is hozzátartozik, és ha éles szemű vendég jön a házhoz, legyen bármennyire is csillogó annak a Bösendorfernek a teteje, ha a nippek porosak, koszosak, a csipketerítők elszürkültek – meglesz a véleménye a háziasszony rendszeretetéről.

Botka nagy előnye a többi politikussal szemben az önkormányzati gyakorlat, a gyakorlati életben felszedett sokéves tapasztalat, az emberekkel való bánásmód ismerete.

Erre talán nem is ezen a poszton lesz szüksége, hanem majd a későbbiekben, mint ahogy arra a tervezés – szervezés – ellenőrzés szentháromságra is, melynek elsajátítása nélkül már régen nem lenne polgármester a szőke Tisza partján.

Nagy párttapasztalatokkal rendelkező, elegáns, XXI. századi európai politikus, politikai ellenfelei Superman pólóval szokták megajándékozni, márpedig minden viccnek a fele komoly...

Bizonyára jó polgármester lehet, ha a szegediek a Fidesz ígéret-cunamija ellenére is megválasztották, emellett talán az sem baj, hogy ellenzéki többséggel kell együttdolgoznia, legalább szokja a klímát, mely a nagypolitikában várja.

Alkatilag is alkalmas vezető politikusnak, éppen olyan, mint amilyet a magyar ember szeret, szép nagy marha ember, jóarcú, mosolygós, nem hebrencs, nem konfrontatív, de nem is bujkál a problémák elől, tekintélyt parancsoló küllemű – éppen az az alkat, aki mellé a Vezér nem szeret odaállni.

Nem az a típus, aki lazán lekezelhető, veszélyes ellenfél válhat belőle, ha hagyják.

Nem csodálkoznék, ha a megválasztását követő héten vádat emelnének ellene kiskorú fiúk megrontásáért, esetleg a Magyar Nemzeti Bank aranykészletének ellopásáért, de sok sikert nem jósolok nekik – aki saját Boszorkány-szigettel rendelkezik, annak kis boszorkányüldözés meg se kottyan.

Nekem ugyan nem túl rokonszenves a magatartásában, hogy olyan, mint Pistike, aki hatéves koráig nem szólalt meg, akkor is csak azért, mert forró volt a kakaó, de hát voltak ott elegen, akik beszéltek, oszt mégis, ugye.

Most majd végzi a dolgát – remélhetőleg eredményesen és megint csendben lesz és vár – már amennyire az új funkció megengedi.

Magával a létével is jót tesz majd pártjának, mert versenyt generál, igazi versenyt, mert bárki lesz is a pártelnök, ott kell majd tudnia Botka politikai súlyát, mely a mai helyzetben nem kevés.

A Szocialista Párt tagjainak titkos reménysége ő, aki - majd ha kell - hozza azt a karizmatikus figurát, aki újjá tudja építeni a pártot.

Hogy mennyire lesz karizmatikus, azt ma még nem lehet tudni, de hogy a párt szervezésében sokat tud majd tenni, arra mérget lehet venni.

Ő a gyakorlat embere, a titkos favorit, a sötét ló, aki bármikor kihívást jelenthet bármelyik pártvezetőnek, és aki most is csak taktikai megfontolásból választotta a pozíciót, melyet majd iparkodni fog megtölteni a számára kedvező tartalommal.

Elődje okos, rokonszenves ember, nagyon kedvelem, de ez nem elég neki a boldogsághoz, jobban járna, ha én nem kedvelném, viszont a tagság jobban.

Ő is jó politikus, jól mérte fel a helyzetet, a tagság igényét az új arcokra, új szemléletre, új politikára - tudta, hogy ebben a helyzetben sok esélye nincs és nem akart fiatalon Kovács László sorsára jutni. Inkább visszalépett és választott magának egy alelnöki pozíciót, azért indul a tisztújításon, szerintem jó eséllyel.

Botka így egyedül maradt a stallumért folytatott küzdelemben, és mostmár el sem tudja kerülni, hogy az MSZP meghatározó politikusa legyen.

Megjelenése a pályán teljesen felforgatja z erőviszonyokat, hogy ki mellé áll vagy kik állnak mellé, egyáltalán nem közömbös.

Ha akar valamit, most megcsinálhatja.

Csendesen, lassan, apránként, amúgy Botkásan.

Forradalmárunk már van, nem lenne baj, ha lenne egy higgadt, megfontolt államférfi is a szocialistáknak.

Reménykedjünk ebben…

:O)))

SZEREPOSZTÓ DÍVÁNY

A  színigazgatók tulajdonában volt hajdan ez a nevezetes bútordarab, ezen dőlt el sokszor, hogy a színház nagyreményű üdvöskéje Szilvia szerepét fogja majdan játszni a Csárdáskirálynőben, vagy meg kell elégednie a hölgyvendég hálás, ám kétmondatos szerepével.

Ha a pályázó jól debütált ezen a magasztos színpadon, ha bejátszotta a teljes teret, mozgása kifinomult és attraktív volt, akkor zenghetett a hajhó, ha vonakodott bemutatni tehetségének széles repertoárját, akkor még a te rongyos élet elszomorkodásában sem lehetett biztos…

A döntő elem az volt, hogy kié volt a szereposztó dívány, mert bár a rendezőé is ígéretes lehetőségeket hordozott magában, de azon próbálkozni meglehetősen kockázatos volt, hiszen őt bármikor felülbírálhatta a nagyhatalmú színidirektor, és akkor hiába volt a befektetett energia, ambíció, lelkesedés meg a fergeteges finálé, mégis másé lett a szerep.

Ez a nagy dilemma a Szocialista Pártban is, melynek kongresszusa egyébként ma sikeresen lezajlott a küldöttek és a pártvezetés legnagyobb örömére, jóllehet azért nem volt ez annyira sima ügy, mint amennyire kívülről nézvést tűnik, meg aztán kérdés még, hogy a mezei párttagok mit szólnak a dologhoz.

A helyzet a rátóti legények helyzetének leképezése, akik éppen hazafelé tartanak a zsákba rejtett libával, és egyelőre együtt örvendeznek a sikeren, meg ejtenek egy-két szót a liba méltatlan viselkedéséről, miszerint elgágintotta magát.

Magában mindegyikük megfogalmazza igényét a liba combjaira, de senki nem kezd a szerencsétlen szárnyas elméleti feltrancsírozásához, mindenki hallgatva ballag, legfeljebb a legerősebb legények egyike tesz említést a pecsenyéstálról, melyből majd ő is szeretne villázgatni.

A kongresszus szervezői ügyesen végezték a dolgukat, látszik rajtuk, hogy nem tegnap kezdték a politizálást.

Új alapszabályt fogadtattak el a küldöttekkel, melyben a kivált Gyurcsány-tábor minden javaslata benne volt, ezzel vélhetőleg elérték, hogy akinek a tagságból csak félig volt tele a hócipője szeretett vezetőinek töketlenkedéseivel, és akik nem léptek ki első felháborodásukban a pártból, hanem a klubhűség meg a megszokás miatt még maradtak, azok most megnyugodhattak.

Tulajdonképpen minek is elmenni máshova, ha itt is teljesítik mindazokat a követeléseket, melyekért az elmenők harcoltak, megaztán hát mi szocialisták vagyunk, jelentsen ez bármit is a mi pártunk relációjában…

Egyetlen dolog volt, amit nem fogadtak el a küldöttek, az, hogy a párt elnökét és a megyei vezetőket közvetlenül válassza a tagság, ez túl magas kockázatot jelentett volna a megyei potentátoknak, akik a saját tagságukat kézben tartani vélik, és akik a királycsinálásba már amúgy is nagyon belejöttek.

Emellett egy megyei elnöki tisztség még ellenzéki pozícióban is lehetőségeket jelent az élet minden területén szinte…

Ami meglepetést jelentett, az Mesterházy bátorsága, mellyel felszólította a párt veterántagozatának tagjait, hogy ha nem esik nehezükre, akkor húzódjanak már egy lépéssel hátrébb és engedjenek fiatalokat, új arcokat a reflektorfénybe.

Azt mondta, hogy erről a kéréséről nem egyeztetett előzetesen senkivel, de kezdeményezése viharos tetszést aratott a küldöttek között.

Hogy az érintettek mit szóltak ehhez, azt ma még nem lehet tudni, vélhetőleg ha a ciklus végéig nem piszkálják őket képviselői mandátumukban, akkor akár egyetértően bólogathatnak is, más kérdés, hogy mit tesznek majd, amikor a liba tényleges széttrancsírozására kerül sor.

Az ember – magamról is tudom – fura jószág, nem érzékeli a saját korát.

Az eszével pontosan tudja, hogy ő már bizony nem ifjú, mégis, érez magában még ambíciót, alkotókészséget, bátorságot, holott már vagy tíz éve más nyelven beszél, mint unokái, meg sem érti, mifene az MP4 vagy IPhone, utálja a facebookot, az IPadba meg bele akar ülni.

Ha valaki azt meri neki mondani, hogy választási pártot kell csinálni, akkor azonnal a Népszava-kalapács után kap, egy PowerPoint prezentáción úgy örvendezget, mint hajdan a nu, pagagyin, de az ambíció a régi…

Szóval egyelőre nem kell ezt a dolgot olyan véresen komolyan venni, hiszen nincs olyan diszkó Magyarországon, ahol a párt tagsága ne keltene feltűnést, márpedig a hasonló a hasonlónak örül, a tagsághoz meg legjobban még mindig Szekeres Imre hasonlít.

Aztán mi van, ha menetközben kiderül, hogy a szereposztó díványt tulajdonosa csak kölcsönadta átmenetileg, míg el nem sikerült hessegetni a régi primadonnát?

Mi van, ha az új már ott toporog az ajtó előtt és alig várja, hogy hídba mehessen?

Szóval a pártválasztásokig tartó időszak meghatározó lesz, nem mindegy, hogy mi lesz a helyi tisztújítások eredménye, az sem, hogy a pártelnöki tisztségért hányan szállnak ringbe, - ketten már biztosan vannak.

Botka - aki most bak-Afroditeként felmerült a habokból, - már bejelentette, hogy sem a jelenlegi pártelnök mögé, sem elé, hanem mellé akar állni.

Hát a fene tudja - aki tíz évig képes volt hallgatni, attól sok minden kitelik, és azt is tudjuk Kósa Lali óta, hogy egy országos pártvezetőnek más képességekkel kellene rendelkezni, mint egy polgármesternek, de lehet, hogy Botka lába nyomán - miként Afroditének - csodás növények és virágok nőnek ki a földből, melyek fokozzák a szerelmi vágyat a szocialisták iránt.

Az új alapszabály létrehozott egy testületet a megyei pártelnökökből is, hát azt hiszem, ez melléfogás, mert nem kell sok idő és elindul majd a harc a párton belüli hatalomért a többi testület rovására – ne legyen igazam.

Mindenesetre Gyurcsány szerepe ebben a történetben sem elhanyagolható, ha ő nem izgágáskodik, hanem, mint a liba elül a tojásain, akkor a szocik most éppen kezdhetnék megszervezni a földalatti mozgalmat, így meg azért csak elindult valami, amiből akár pozitív eredmény is következhet – drukkoljon minden baloldali annak, hogy így legyen.

Mesterházy megköszönte mindenkinek, akik a párt tagjai voltak az utóbbi tíz évben a munkáját, azt mondta, hogy a kilépők sokat köszönhetnek a pártnak, és a párt is sokat köszönhet nekik. 

Szép, korrekt gesztus volt, tulajdonképpen ez a stílus lenne kívánatos a baloldal pártjai között, mindkét részről.

Hát most várjunk, folyik a hegyek vajúdása, kérdés milyen lesz a kisded, - sajnálnám, ha egér lenne…

:O))))

BOTKA...

Szegeden nem lehet alpolgármestereket választani, Viktor megtiltotta.

A helyi Fidesz állítólag kész lett volna a kompromisszumra, de megcsörrent a narancssárga telefon és jött a narancs-parancs - visszakozniuk kellett.

A követendő új stratégia Szeged működésképtelenségének bizonyítása és új választás kikényszerítése, eltávolítandó Botkát a pályáról.

Ha nem bírunk a védővel, le kell rúgni, ugye, hogy hordágyban vigyék le a pályáról.

Persze Botkát sem ma kezdték smirglizni, ezért hát a helyi televízió nyilvánossága előtt szólította fel a helyi Fidesz-vezetőket az együttműködésre, alpolgármesteri helyeket ajánlva fel nekik, amit azok a parancs értelmében természetesen visszautasítottak, egyúttal demonstrálták azt, hogy nincs szándékuk – még a város érdekében sem – együttműködni a szocialista polgármesterrel.

A szegedi választópolgárok ezt bizonyára regisztrálták magukban, de a jelen helyzeten ez bizony keveset változtat, a városban az ellenzék az úr.
Főként, ha a Jobbik képviselőjét automatikusan a Fidesz mellé soroljuk, és nem kezdünk el illúziókat táplálni az LMP-vel kapcsolatban.
Ez a társaság a lózungokat lehámozva az marad, amiért létrehozták: a politikai hajléktalanokként csellengő naiv liberálisokat begyűjtő Fidesz-tagozat…
Botkának nehéz dolga lesz, annak dacára, hogy megválasztása azt tanúsítja, hogy Szöged népe elégedett a munkájával és várja a folytatást, csakhát ilyen közgyűlési felállásban nem lesz könnyű döntéseket hozni.
Hamarosan várható az is, hogy a saját töltőtollát is csak többségi döntés alapján helyezheti át íróasztala egyik feléről a másikra, a kupakját lecsavarni pedig ma szinte kilátástalannak tűnik.
Egyetlen reménye maradt: a nyilvánosság.
Legutóbbi húzása bizonyítja, hogy tudja „használni” a médiát, el tudja juttatni üzeneteit a választókhoz, és ezek után a városban, ha Botka a Fidesz együttműködést akadályozó munkájáról beszél, mindenki tudni fogja, hogy miről van szó.
Nagy kár, hogy szocialista politikusoknak egy ilyen politikai helyzet kell, hogy felismerjék a nyilvánosság erejét.
Ha a döntések előtt tudni fogja a hírös város, hogy mit nyerhet vagy veszíthet, akkor ki lehet kényszeríteni döntéseket, ha nem, akkor a szokásos műsor szerint szavazni fogy a közgyűlés a 163/2010. számú határozati javaslatról, és a választópolgár semmit nem fog tudni és még kevesebbet érteni.
Botka természetesen tele van önbizalommal és ez helyes is – tele gatyával nehezebben menne a kardforgatás, márpedig itt harc várható, - Viktor számára ez egy újabb elfoglalni való vár, újabb leigázandó nép - Szeged szálka a pöttöm Batu szemében.
Nem tudom, hogy a szocialisták egyik ifjú reménységének tartott Botkának most mennyire volt időszerű belengetni igényét valamelyik vezető pozícióra a párton belül, merthogy laza beszólása a lejárt szavatosságú politikusokról tagadhatatlanul így jött át a médián.
Ezzel egyszerre három társaságot tett szerető barátjává.

Egyrészt a Szocialista Párt idősebb nemzedékét, amely ma a frakciót alkotja, másrészt a mai elnökséget, amely ugyan nem vonatkoztatja magára a kiszólást, de felismeri Botkában a fészkelődő konkurenciát.

És hát bizony Gyurcsány köreit is, akiknek nem túl nehéz felismerni Botka aggodalmát, hogy a volt pártelnök esetleg termetes akadályként tornyosulhat az ambiciózus városvezető elé a pártelnökséghez vezető rögös úton.

Botka tehetséges és fiatal, öröm lenne, ha sikeresen venné az akadályokat és négy év múlva a Partfürdő Kempingben sörözgetve nyugtázná elégedetten újraválasztását, - az esélye megvan.

Most már csak azt kellene megtanulnia, hogy hogyan szerezzen ellenségek helyett támogatókat, - Szegeden és az országban egyaránt…

:O)))

A http://kapcsolat.hu/blog/torlesztes ad felületet egy másik írásomnak, ami a takarékszöveztkezetekről, Demjánról és Orbánról szól, - olvassátok el azt is, ha kedvetek van hozzá!