PANCSÓ KANCSÓ ÉS FŐPOLGÁRMESTER

Azt már hallottuk, hogy a szent cél a baloldal teljes megsemmisítése, de azt nyíltan még soha nem merte kimondani, hogy Budapest szétverése is a céljai között lenne.
Még azután sem, hogy 2006-ban már tett erre kísérletet - elég szép eredménnyel.
Azt azért lehetett tudni, hogy a falusi klottgatyás suttyó összes kisebbrendűségi érzésből fakadó bosszúvágyával szemléli a Bűnös Várost, ahol romkocsmák mélyén lakik a hétfejű liberálbolsevik sárkány, melynek ha lecsapják egy fejét, kettő nő helyette.
Így aztán nekilátott, hogy Budapestet lecserélje Felcsúttal.
Mint tudjuk, ha bármit nivellálunk, az általában lefelé szokott történni, ritka eset, hogy ez fordítva történjék, így hát az várható, hogy a főváros hamarosan eljut oda, hogy neki is lesz egy vedlett főutcája, lehet ez akár a Nagykörút is, meg egy reprezentatív stadionja, melyben akár vizilabdamérkőzéseket is lehet játszani, mint a felcsúti stadionban, melynek neve ezidáig Pancho Aréna volt.
Miután a legutóbbi nemzetközi mérkőzést, melyet a magyar fiatalok dicsőségesen elvesztettek, derékig vízben úszva játszották, ez úton javaslom a stadion átkeresztelését, legyen az új neve Pancsó Kancsó!
Budapest gyönyörű város, még ma is az.
Éppannyira nem számít neki, hogy itt-ott ütött-kopott, mint ahogy az sem, hogy a Vezér odacsinál ezt-azt legszebb tereire, éppúgy, mint ahogy a Floki kutya is odapiszkít az Körút mellékutcáinak járdáira.
Kikerüljük fintorogva ezt is, azt is.
Ha Budapestről beszélünk, akkor arra a településre gondolunk, mely három város, meg néhány falu egyesüléséből jött létre, nem egyetlen varázsintésre – ennek talán az lehetett az oka, hogy a hajdani megfontoltabb korok nem igényelték a vezéri lángelmét, elégedettek voltak a százkilencven évvel ezelőtt született „kockás báró”, Podmaniczky Frigyes szorgalmával és

felkészültségével, aki harminckét évig dolgozott a Fővárosi Közmunkák Tanácsában.
Ha kiegyezés korának városfejlesztéséről beszélünk, az ő munkájáról is beszélünk, az ő idejében készült el a főváros általános rendezési terve, ekkor épültek ki a körutak és a sugárutak, a dunai rakpartok kiépítése, három Duna-híd, ő virágoztatta fel az Operaházat, a Nemzeti Színházat, de elnöke volt a hajléktalanok menhelye egyletének és az országos honvédegyletnek is.
De szép is lenne, ha Tarlós főpolgármester is elnöke lenne a hajléktalanok Menhely Egyletének, esetleg a Nyugdíjfosztottak Honvédegyletének, de én már egy Fővárosi Közmunkák Tanácsával is kiegyeznék.
Akkor a város egyesítése volt a feladat, ma a város szétszaggatása állítja kemény feladat elé a döntéshozókat.
A cél természetesen politikai: az erős Főváros komoly ellensúlyt képezhet a kormánnyal szemben, ez pedig a mai világban nemigen kívánatos, úgyhogy elindult a „Hogyan csináljunk egy metropolisból huszonhárom falut” munkacímű projekt, melynek végleges címe természetesen „Megvédtük Budapestet” lesz.
Így aztán a Főpolgármester nem Budapest első polgára lesz, hanem a huszonhárom torzsalkodó kiskirály prédája.
Ez természetesen nem városszervezési modell, hanem politikai akció, mely évtizedekre vetheti vissza egy nagyváros fejlődését, közvetve pedig az ország fejlődését is, hiszen a Főváros adja a magyar GDP negyven százalékát.
Emellett a főváros a vasúthálózat, úthálózat, telekommunikáció és a kultúra centruma.
Az ilyen gyermeteg próbálkozásokon, mint egyes minisztériumok vidékre költöztetése, csak röhögni lehet – ne is vegyük túl komolyan, tekintsük egy bomlott elme legfrissebb tünetének.
A probléma nem is a szándék, hanem az az apátia, mely belengi az egész magyar közéletet, köztük a magyar főváros jövőjének kérdését is.
Az mondjuk természetes, hogy a felcsúti kocsmában megértő bólogatás kíséri Budapest viviszekcióját, de az azért már mégiscsak érdekes, hogy Budapest népe, élén a máskor minden kivágott fáért hisztérikus rohamokat produkáló értelmiség milyen csendesen tűri, hogy magának a fővárosnak menjen neki ez a láncfűrészes gyilkos.
A magát demokratikusnak nevező oldal pedig alulmúlja önmagát.
Nem tanult semmit a parlamenti választások előtt tanúsított magatartásának gyászos eredményéből, most ugyanazt az előadást viszi színre, csak népszínműnek feldolgozva, ahol a szereplők egymás seggét rugdossák - száz nappal az előadás vége előtt.
Mert abban ne legyen kétség, hogy a jobboldali zombik egységesen fognak szavazni, ha a jelöltjükkel szemben öt demokrata, zöld meg civilnek nevezett kitudjaki áll, akkor sajnos ebből sem lesz énekes halott…
De még jelöltek sincsenek, a demokratikus oldal közös főpolgármester-jelöltje pedig egyelőre még az utópiák birodalmában él.
Ha valaki azt mondja, hogy nincs ebben céltudatosság, akkor az vak.
Ha elhiszi valaki, az meg ostoba.
A budapesti baloldali politikai elit olyan, mint a hármas metró járműparkja, legjobb lenne az egészet lecserélni, de hát már ehhez is későn vagyunk.
A libáknak is több eszük van, mikor nekiindulnak az útnak, egyikük az élre áll és vezeti a csapatot, de én még olyan unortodox libacsapatot nem láttam, amelynek élén öt vezérliba ötfelé repült volna.
Ennyit Budapestről, a többit majd már huszonhárom iciripiciri fatornyos kis faluról kell írni, huszonhárom iciripiciri maffiáról, huszonhárom iciripiciri kiskirályságról, melyek vagy vazallusai lesznek I. Miháj kirájnak - vagy nem lesznek…
Ha valaki meg tudná szervezni, hogy a kerületek többségének élére demokraták kerüljenek, abból akár még politikus is lehetne.
Meglátjuk…

:O)))

LONDONI FIATALEMBEREK

Hiába, rohan az idő, beérett a Nagy Degeneráció, pejoratív jelző lett a fiatal.

Azt nyilatkozta a forint bedöntése után egyre inkább világpolitikai tényezővé avanzsált Kósa Lajkó, hogy a Fidesz igenis jogosan bírálta a valutaalapot, amiért a szocialista kormányok idején a finanszírozás fejében „londoni és new-yorki fiatalemberek” diktálták a reformokat.

Éppen ezért a Fidesz nem szeretne olyan megállapodást kötni, ami megköti a magyar kormány kezét olyan mértékben, ahogy az korábban tapasztalható volt.

Ehelyett olyan garanciális megállapodásról tárgyalnának, amely segítheti Magyarországot a válságból való kilábalásban.

Ez egy teljesen legitim tárgyalás lesz, és csak azoknak van ezzel problémája, akik a világot csak feketén és fehéren hajlandók látni.
Márpedig ennél bonyolultabb az IMF megítélése is, tette hozzá.

Hát igen.

Magyarország és az Orbán kormány megítélése viszont nem túl bonyolult, ezek a fránya fiatalemberek idejönnek, megtekintik a tetemet, fintorognak, egyet majd megrázzák a fejüket.

Olyan a szituáció, mintha egy halálos gázolás színhelyén megjelennének a mentők és a gázoló traktoros kezdené el a mentőorvosnak előírni a követendő terápiát, valahogy így:
Hát akkor most ne villogjál, meg ne szirénázz itten jóbarát, csak add ide szépen a táskádat, dugd fel magadnak a defibrillátorodat és húzz a sunyiba azzal a gusztustalan véres-zacskóddal!

Az én zacskóm még így, a tizenhatodik fröccs után is különb, mint a tied, bakker, majd én megmondom a tutifrankót, hogy mit köll csinálni, ne szójjál bele, ez az én áldozatom, nem te mentél rajta keresztül!

Ha erre se tudja a helyét a londoni fiatalember, akkor majd ráküldjük a reggeltől-estig testüket építgető terroristáinkat, majd lenyomják kicsit a földre, beleverik azt a nagy arcukat a terepbe, aztán majd azt mondjuk, hogy azt hittük, ők a nemzetközi összeesküvők, akiket mostanában vad buzgalommal keresünk.

Elég, ha ránéz valaki annak a new-yorki fiatalembernek az orrára, mindjárt belátja az eljárás indokoltságát – mecsoda pónem!

Ha minden part szakad, majd bevetjük a Mi Csodafegyverünket is, aki aztán majd felágaskodik és jól megharapja az IMF nagylábujját…

Csak néz magyarember és álmélkodik, hát ide jutottunk?

Mert kétségtelenül lehet egy primitív, de gátlástalan emberből is jó polgármester, magam is láttam már ilyet, nem egyet, aki kisunyiskodta, kitrükközte településének a kívánatos javakat, de az, hogy egy egész országot a bunkókra kellene optimalizálni, ez azért idáig még nemigen vetődött fel.

Hát most eljött ennek az ideje is.

Hőseink meg úgy csinálnak, mintha mi sem történt volna, alibi közgazdász-vándorgyűléseket szerveznek, bankárokkal jópofiznak, vihorásznak, röhigcsélnek, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.

Úgy viselkednek, mint Szálasi a gyepűn túl, mint a süllyedő hajó gépe, amelyiket akkor sem állít le a kapitány, mikor már látja, hogy a tengerbe esett legénységét és utasokat aprítja miszlikbe az értelmetlenül forgó hajócsavar.

Ezek még azt hiszik, hogy van kiút, hogy majd ők még folytatni fogják.

Mint aki kiesett a felhőkarcoló száztizenharmadik emeletéről, és a hogyléte iránti érdeklődésre a nyolcvanadik emelet táján vidáman rikkantja, méééééég jóóóóóóól!

Tulajdonképpen érezhetik akár így is, mert a társadalom hallgat és várakozik, mint hívő náci Hitler csodafegyverére, de ahogy akkor is hiába várták a csodát, úgy ma sem jön el - ez a meccs elveszett, menthetetlenül.

Nagy kár, mert a helyreállítás évtizedeket fog igénybe venni, a demokratikus jogállam norvégkötött pulóvere ott hever előttünk egy kosárban, szép színes fonalgombolyagok alakjában, és nyakunkon a hideg.

Ezek meg alkotnak, mi dobozolunk tovább, a hibbant meg vezényel, mint a Tóték őrnagya, és ennek az a veszélye, hogy a végén meglehet, valóban csak egy szép nagy papírvágó-olló vethet véget ennek az őrületnek.

Mit gondolhatnak ezek, mikor megrajzoltatják a választási térképüket a Duna két partjára kiterjedő választókerülettel olyan helyeken, ahol a választókerület egyik falujából a másikba való átjutáshoz be kell autózni Budapestre?

Vagy kajakozhat egy órát a polgár, majd hátára véve a hajót gyalogolhat néhány kilométert folyásiránnyal szemben?

Talán az volt vágyaink netovábbja 1989-ben, hogy egy élhető, kulturálisan sokszínű slampos, puha diktatúrából egy szociopata bunkó poroszosan agresszív, pszeudoparlamentáris diktatúrájába csöppenjünk?

Nem hinném.

Most éppen Budapestet barkácsolják szanaszéjjel.

Már a rendszerváltás idején is túlzás volt a világvárost szétszabdalni kiskirályságokra, hiszen így a fejlesztések állandó bonyodalmakkal jártak, a forrásokat szétforgácsolták, a kerületi polgármesterek meg vívták a maguk szabadságharcocskáit a Fővárossal.
Mindegyikük odacsinálta kerületébe a maga emlékművét, de úgy látszik, ez is kevés.

Budapest is megkapta a maga leminősítését, kétségtelen, hogy ez a legjobb időpont a város végleges tönkrezüllesztésére - szép nap ez a halálra, ahogy a klasszikus ponyvákban mondani szokták.

Viszont Debrecen lesz a legnagyobb magyar város, hacsak addig Felcsút be nem előz.

Azt mondják, jön az előrehozott választás.

Én meg úgy vélem, hogy az inga ki szokott lengeni a végpontjáig, vár még ránk itt egy-két meglepetés.

Nem lennék annyira optimista, hogy arra számítsak, hogy a vadludakkal együtt ezek is elhúznak tavasszal, ezek még sokáig itt akarnak tojni.

A fejünkre.

Önként ezek el nem mennek soha.

Fogcsikorgatva, de be fognak állni a sorba, ha az IMF azt kívánja, hát beülnek az iskolapadba és megtanulják az ortodox gazdaságfilozófiát, ha kell, betérnek, ha kell, körülmetéltetik magukat és sziszegve várják, hogy megjöjjön a gazdasági érzékük - mindent a hatalomért.

Nem a körülmények felett.

Felettünk.

Lehetne esetleg ezen kicsinyt eltöprenkedni?

:O))))

BUDAPEST – SZÍV-E?

Remek tervekről beszél Vitézy Dávid, a Fidesz sikerágazata, a közlekedésszervezés prominens képviselője.

Míg Orbán az államot zilálja szét, addig ő nekilátott, hogy Budapest amúgy is remek közlekedését tegye működésképtelenné.

Menni fog ez, hiszen ért hozzá – a szükséges képesítésnek már egy éve birtokában van, hiszen tavaly szerezte meg diplomáját a Műszaki Egyetemen.

Igaz, hogy egy orvosnak, egy jogásznak az egyetem befejezése után még néhány évet le kell húzni – nem vezérigazgatói állásokban – ahhoz, hogy magára ölthessen egy ügyvédi vagy bírói talárt, az orvosnak is kell még néhány évi tanulás ahhoz, hogy egy műtét után bevarrhassa a főorvos vagy professzor úr által műtött beteg hasán a műtéti nyílást, de persze ezt is felügyelet mellett.

Aztán évekig még csak kisebb műtéteknél segédkezhet, eltávolíthat esetleg szemölcsöket, miegyebet, de csak a megfelelő rutin megszerzése után nyúlhat teljes felelősséggel a beteghez.

Úgy látszik, a 26 éves vezérigazgató zseni lehet, hiszen neki egyetlen év hozott olyan szakmai előmenetelt és rutint, mint másoknak egy végigdolgozott élet sem.

Talán persze neki sem ártott volna meg, ha – mondjuk - eleinte Tolnán tervez egy játszóteret, vagy átszervezi Áporka közlekedési hálózatát, esetleg a kiskunbürgözdi libaúsztatóból csinál élményfürdőt, aztán darabideig elemezgeti az eredményeket.

Na, de hát forradalmi időket élünk, és ilyenkor egy jó családdal a háta mögött hamar felszínre tör a tehetség a fülkéből, ha eldugul a lefolyó.

Ő az az orvos, aki sebészi szakvizsga nélkül nyitott szívműtétet végez, a beteg meg örüljön, hogy ebben a hatalmas megtiszteltetésben részesül.

Mikor meghallottam legújabb terveit, igazán büszke lettem.

Kevés világváros található a világon, amelyik be akarja temetni az aluljárókat, de a mi fővárosunk ezek között van!

A kreatív ifjú titán megállapította, hogy az igen jót fog tenni a főváros közlekedésének, ha a Ferenciek terén található autós és gyalogos aluljárókat betemeti és helyette remek zebrákat fest az utakra, lámpákkal, miegyebekkel.

Hogy aztán majd mi lesz a Kecskeméti utcából a hídra zúduló forgalommal, ér e majd a sor a Kálvin térig, lesz e dugó a Rákóczi úton, a BAH csomóponttól a Keleti Pályaudvarig, az a jövő zenéje, mindenesetre azért holnapra megforgatjuk az egész világot.

Természetesen kétharmados felhatalmazással, ami azt jelenti, hogy a kutyát sem kell megkérdezni a dologról, legkevésbé a budapestieket.

A világban egyébként az a tendencia, hogy a gépkocsiforgalomból és a tömegközlekedésből amit csak lehet, a föld alá visznek annak érdekében, hogy a földszinti világ élhető és barátságos legyen.

Boston például gigászi összegeket fordított arra, hogy föld alá vigye a közlekedését, de mindenhol a világon iparkodnak elkerülni a szintbeli kereszteződések kialakítását, mert ahány ilyen készül, az mind-mind forgalomlassító és környezetszennyező.

Amikor egy lámpa pirosra vált, a megállított autók fogyasztása automatikusan megnő, hiszen az újbóli induláshoz többletenergia kell, - a liba is nekifut felszállás előtt és ehhez neki is többlet-kukoricát kell elégetnie.

Amíg pedig a kocsi egyhelyben áll járó motorral, addig tovább terheli a környezetet, büdösíti a levegőt, hogy szegény dohányos, aki a buszmegállótól ötven méterre szégyenkezve szívja cigarettáját, szénmonoxid-mérgezésben visszaadja lelkét teremtőjének, - persze majd meghallgathatjuk, hogy ez a dohányzás káros hatása.

Zajterhelés, korom, idegesség az araszolásban, közben meg lehet itt-ott hallani az érveket, hogy akkor jó a közlekedés, ha az autós úgy megutálja, hogy átszáll a tömegközlekedésre és növeli Vitézy cégének bevételeit.

Csakhát az autós, nem az autóját fogja megutálni, hanem Vitézyt, ami nem is kerül olyan túl nagy erőfeszítésébe, hiszen olyan kedves, unszimpatikus gyerek egyébként is.

A Lánchíd forgalmát is megreformáljuk – itt a forgalmat a József Attila utcából a hídra vezeti a bölcs tervező, biztosítva ezzel az Andrássy út és a Lánchíd dugókkal való magas színvonalú ellátottságát, egyúttal a Széchenyi téren álló szálloda meg Pintér Sándor nyugalmát.

Mindenesetre az autók száma nem lesz kevesebb, viszont az a felület, amelyet elfoglalhatnak jelentősen csökken, az eredmény nem kétséges, hacsak nem pakolják az autókat forradalmi módon egymás tetejére…

Szóval újjáalapítjuk az államot szertefele, hadd tudja meg az ostoba magyar, hogy itt új világ épül, egy szebb világ, egy jobb világ, mely a végén polgárai számára maga lesz a másvilág…

Kerényi rendező úr is előterjesztette terveit a Szent Asztal szolgálatának továbbfejlesztésére, lesznek alaptörvény-festmények, lesz a kisiskolásoknak még az eredetinél is lebutítottabb alaptörvény-könyvecske, a középiskolásoknak maga az iskolaigazgató fogja dedikálni a Közlönyt, míg az egyetemisták díszkiadású Alaptörvényt kapnak a diplomájuk mellé.

Futja majd a papírból, ami a megspórolt diplomákból visszamarad.

De szép is lesz Orbán olajban, de ha Pintér is olajban lesz megfestve, akkor azért javaslom, hogy az háztartási tüzelőolaj legyen!

A vadludak is alaptörvény-gyűrűt kapnak, hadd vigyék jóhírünket a világba, - már csak a miniszterelnöki bársonyszék áthuzatolása van hátra, Gyurcsány bőrével.

Hiába, a szakértelem és a lelkesedés meghozza eredményét!

:O)))