KENJÜK BE SÁRRAL!

A kormány egy hárommilliárd forintos ösztöndíjprogram felét roma fiatalok oktatására szeretné fordítani szeptembertől.
Balog Zoltán államtitkár a Siófokon megrendezett Nyári Polgári Cigánytalálkozó rendezvényén diplomás roma fiataloknak büszkélkedett: Magyarországon még sohasem fordítottak ekkora összeget ilyen célokra.
Az ösztöndíjprogram révén cigány diákokat szeretnének középfokú és felsőfokú tanulmányaikban segíteni.
Balog Zoltán mindemellett hangsúlyozta, hogy komoly feltételrendszert alakítanak ki az ösztöndíjprogram résztvevői számára.
A feltételek között lesz például az is, hogy a tanulók semmiképpen sem ronthatnak tanulmányi eredményeiken, amíg a program támogatásával vesznek részt az oktatásban.
Remek, csak támogatni lehet a kezdeményezést, habár én attól tartok, hogy ez is oda fog jutni, ahová az eddig elindított hasonló programok jutottak - harmatos eredményekkel elhalálozik.
Egyébként is apolitikus és ügyetlen a program kommunikációja, hiszen egy olyan országban, melyet hosszú évek áldásos munkájával éppen az uralmon lévő koalíció által világra segített szélsőjobb a cigányok ellen hergelt, más sem kell, csak az, hogy a programot így kommunikálják.
Mondhatták volna azt, hogy indítottak egy másfélmilliárdos programot a cigány fiatalok oktatásának támogatására, de nem ezt mondták, hanem azt, hogy a lakosság nyolc-tíz százalékát kitevő cigányság kapja meg az e célra rendelkezésre álló pénz ötven százalékát.
Borítékolni lehet a szélsőjobboldali halálhörgéseket, Bunkó Józsi és Furkó Ferkó hőbörgését a kocsmában minden egyes faluban, melynek névtáblája alá odaírták, hogy „Európai település”.
Egyébként sem vagyok híve a bőrszín szerint kiírt ösztöndíjaknak, merthogy ebbe ugyanúgy bele fog esni a cigány építési vállalkozó – horribile dictu a cigány uzsorás – gyereke, mint a második generációs munkanélküli fia-lánya – sőt!
Merthogy azok, akiken igazán segíteni kellene, azok el se jutnak a középiskola kapujáig, úgy az általános iskola első osztályának első féléve tájt leszakadnak a náluk szerencsésebbektől.
Utána már csak az iskola és a többségi társadalom gyűlöletét tanulgathatják és gyakorolhatják a várhatóan hamarosan tizenkét évre leszállított tankötelezettség végéig.
Ösztöndíjat kiírni nem bőrszín, hanem rászorultsági alapon kell, mert ellenkező esetben és megfelelő szabályozás híján tanulóifjúságunk élelmes szülei hamar megtalálják a pénz csendesen csurdogáló forrását és némi fontolgatás után gyermeküket cigánynak nyilvánítják.
Van az a pénz, amiért korpás az ember haja, ugye…
Ha ehhez – mondjuk - kell egy kisebbségi önkormányzati pecsét, hát majd lesz.
Természetesen nem kizárt, hogy többségében jó kezekbe kerül majd ez a pénz és valóban a cigány fiatal épülését, okosodását szolgálja, de attól tartok, ezzel a módszerrel a Dunába hordjuk a vizet.
Mintha elhatároznánk, hogy a libákat megtanítjuk a díszlépésre, de csak azt segítenénk, amelyik már el tudja táncolni a kánkánt a la Folies Bergere, a többi meg már tojás korában menne a rántottába.
Teljességgel érthetetlen, hogy azokból lehetnek döntéshozók, akik még ma sem képesek megérteni, hogy a falvakban mélyszegénységben élő cigányok (és nem cigányok) problémájához alapjaiban kell nyúlni, nem csak a romokat kell bekenni sárral.
Nem csak az a gond ugyanis, hogy a szülő nem tudja megvenni a gyerekének a ruhát meg a könyvet, mert játékgépbe dobálja meg eldorbézolja a hihetetlenül magas szociális támogatást, ezen könnyen lehetne segíteni (de nem segít a társadalom persze ezen sem…).
Ennél sokkal súlyosabb a gond.

Mikor a szerencsétlen purdé rányitja a szemét a világra, akkor meglehetősen ingerszegény világot lát, némi változatosságot csak az visz az életébe, mikor apuka megveri anyukát, és akkor szaladnak a kertek alatt.
A szülő nem képes teljesíteni a többségi társadalom egyetlen elvárását sem, nincs képzettsége, nincs még sokszor minimális műveltsége sem, nincs szókincse, nincsenek a többségi társadalom számára elfogadható szokásai, valahol a XIX.-XX- század elejének világában él, elkülönítve, gettósítva.
Ha ki akarna törni, akkor a sajátjai lesznek az elsők, akik visszarángatják, kigúnyolják, hiszen azokhoz akar alkalmazkodni, akik őket kirekesztik, kigúnyolják, megvetik, üldözik, lenézik – cigány ember éljen a saját közösségén belül, a saját környezet mégis ad némi védelmet, ha sokat nem is.
Hát mit tud átadni egy ilyen szülő a gyerekének?
Tulajdonképpen egy esetben lehetne változást elérni – ha a kisgyerekeknek kötelező lenne a bölcsőde, kötelező lenne az óvoda, ahol a megfelelően díjazott és eredményorientált és azért jutalmazott gondozók, pedagógusok nevelnék is a gyerekeket.
Az iskolának meg iskolaotthonosnak kellene lenni, ahol a tanuláson kívül a szabadidő értelmes eltöltésének is teret kellene adni, sportéletet szervezni, internet-hozzáférést biztosítani, programokat szervezni, megmutatni a gyerekeknek a világot.
A társadalom meg adná természetben a ruhát, az élelmet, mert a nem megfelelően táplált gyereknek nem csak a teste lesz csenevész, hanem a szelleme is, márpedig az országnak értelmes emberekre van szüksége.
Az már csak hab a tortán, hogy az ösztöndíj feltételrendszerében kizárják a tanulmányi eredmények romlását.
Aki ezt kitalálta, az még nemigen látott iskolát belülről, arról nem beszélve, hogy például egy egyetemen vagy főiskolán elég egyetlen rasszista tanár, aki három perc alatt be tudja bizonyítani, hogy ostoba a kokeró.
Lehet ilyen?
Persze, hogy lehet, és máris ugrik az ösztöndíj.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ha egy cigány fiatalt kirúgnak a vizsgán, akkor az okvetlenül a rasszizmus áldozata…
Rengeteg pénz kellene.
De még többe fog kerülni, ha becsukjuk a szemünket és időnként úgy csinálunk, mintha csinálnánk valamit.
El kellene ezen gondolkodni.

:O)))