ERŐD

Mintha ostromra készülne, úgy építgeti hatalmi erődjét Orbán.



Vezérünk végtére is csak mentálisan beteg, egyébként nem buta gyerek - tudja ő, hogy semmi sem tart örökké – a népszerűsége sem.

Igenám, de a hatalmat igennagyon szereti és szerintem mostanra már elkezdett félni is, - tudja ő, hogy amit csinál, azzal már messze túlment minden demokratikus játékszabályon és az általa levezényelt átalakítások a néhai jogállam szerkezetén igencsak belecsúsznak a büntetőjog által szankcionált területekre, igaz, ezt ma még senki nem meri ebben a formában felvetni.

De tudni mindenki tudja, hogy itt az egyszemélyi hatalom kialakítása folyik, ha úgy tetszik, Orbán diktatúrája bontogatja szirmait, erről pedig azt írja a hatályos Alkotmány, hogy az ilyen törekvések ellen minden jogszerű eszközzel fellépni minden magyar állampolgár kötelessége.
Nem lehetősége, hanem kötelessége.
A nagybeteg pedig szorgalmasan építgeti védelmi sáncait, elbarikádozza magát az általa vezérelt intézmények mögé.
Tudjuk, hogy az államigazgatás hatalom?
Nosza, rugdaljunk ki mindenkit és töltsük fel olyanokkal, akik a mi kezünkből nyerték el a stallumot.
A büntetőjog hatalom?
Nosza, helyezzük el kedvenc és már sokat bizonyított hívünket a legfőbb ügyész pozíciójába, tartsuk kezünkben a vádhatóságot, majd mi megmondjuk, hogy ki ellen kell eljárást indítani, kit hagyunk futni, kit zsarolhatunk meg vádalkunak nevezve az eljárást.
Hatalom a média?
Az hát, vegyük hát védelmező szárnyaink alá és egy százmilliós bírságocskával mindjárt az elején mutassuk meg, hogy bármikor bárkit, még a nagy, tőkeerős műsorszolgáltatókat is tönkretehetjük.
Hatalom a gazdasági élet?
Hát egyrészt etessük kezeinkből a nékünk kedves vállalkozókat, másrészt meg vezetgessünk pórázon legalább egy nagyvállalkozóhoz közeli személyt, és tegyük rá a kezünket a vállalkozására, hadd lássa mindenki, hogy mi bármikor bármit megtehetünk!
Hatalom az információ?
Hát gondoskodjunk róla, hogy minden állampolgárról minden információ a mi kezünkben fusson össze, számoljuk fel a Kubatov féle kisipari módszereket és teremtsük meg a személyes adatok olyan koncentrációját, mely még a Kádár-rendszerben is ismeretlen volt!
Nem bízunk senkiben?
Hozzuk létre saját pretoriánus gárdánkat, nevezzük őket terrorelhárítóknak, az legalább olyan vicces lesz, mint saját magunkat demokratának nevezni!
És minden pénzes zacskó tartalmát öntsük össze a mi zsákunkba, a zsák száját meg személyesen tartsuk megszentelt kezeink között, nehogy akárki is belenyúlkálhasson.
Legyünk élet és halál ura ebben az országban, Arturo Ui birodalmában, Abszurdisztánban.
Aztán pislogjunk ki időnként bizalmatlanul az erődből, lessük, melyik vazallusunk mikor fog elárulni bennünket, - aki nincs velünk, az ellenünk van” - ringassuk magunkat abba a hitbe, hogy minket szeretnek hálás alattvalóink.
Mint tette ezt nem is oly régen Ceausescu.
És amikor ott állunk majd a fal előtt, akkor is legyünk meggyőződve arról, hogy itt valami tévedés lehet, merthogy mi a hazát szolgáltuk.
Rosszul.
A mellékelt képet ki kellene akasztania az irodájában, hadd lássa naponta, hogy hova vezethet a gátlástalan diktatúra, - talán kicsit visszafogná magát


:O)))