EGYNAPOS SZENZÁCIÓK

Átszervezi kommunikációját a Szocialista Párt.
Ami azt illeti, ezt évekkel ezelőtt, a vesztes választások után azonnal meg kellett volna tennie, hiszen katasztrofális vereségének egyik – ha nem a legfőbb – oka a minősíthetetlenül gyenge tömegkommunikációs tevékenység volt.
Ha most kezd hozzá, akkor az olyan, mint a sült liba elé szórt kukorica, nemigen segít rajta.
Már az egész világ attól volt hangos, hogy a média a negyedik hatalmi ág, és most tekintsünk el ennek elemzésétől, igaz vagy téves voltától, de arra ez a közvélekedés határozottan rámutatott, hogy eltolódtak a hangsúlyok a média XXI. századi szerepét illetőleg.
Régen a sajtó, a rádió, televízió tudósított az eseményekről, ma formálja azokat.
Ennek megállapításához nem kell egyetemi végzettség, elég hozzá bőven a józan paraszti ész, meg nyitott szemmel járni fel-alá a világban.
Elég észrevenni és megérteni azt az egészen szélsőséges változást, mely a hétköznapokban végbement, mely szerint ami, vagy aki nincs a médiában, az nincs.
Ezért aztán nem közömbös, hogy a média felületeit ki uralja, melyik politikai erő hol és hogyan tudja eljuttatni üzeneteit a választókhoz, egyáltalán, el tudja-e juttatni mondandóját a néphez.
Ezzel választást lehet nyerni és veszíteni egyaránt.
Ezért elképesztő, hogy hova jutott a baloldal ezen a területen, és a mai napig nem látszik, hogy bármiféle változást várhatnánk.
Történelmi bűne ez a baloldal vezetőinek, ha árulás és mutyi az oka, ha egyszerűen csak szűklátókörű felelőtlenség.
Egyszerűen elfogyott a baloldal rendelkezésére álló médiafelület, sem rádió, sem televízió-csatorna nincs, amelyik egyértelműen baloldali irányítású lenne, tehát valamelyik baloldali alapítvány vagy intézmény működtetné.
A közismert, baloldali médiumok közül egyetlen napilap, a Népszava harcol az idővel, az egyre zsugorodó piaccal, az állandó forráshiánnyal, az egyébként baloldalinak tartott médiumok közül az ATV a Hit Gyülekezete tulajdonában van, míg a Klubrádió magánkézben.
Ez azzal is jár, hogy mindhárom kiszolgáltatott helyzetben tevékenykedik, egyiket a pénzügyi ellehetetlenülés állandóan fel-felbukkanó réme fenyegeti, másikat a frekvencia megvonásával és a frekvencia-díjjal lehet kézben tartani, a harmadik pedig az állami egyházi finanszírozáson keresztül lehet konstruktív szerkesztésre késztetni.
Kézben is tartják őket – nem a baloldal érdekeinek megfelelően.
Remekül érzékelhető ez, elég az október 23.-i tüntetéssel kapcsolatos reakcióikat megfigyelni, azt a teljesen egybehangzó kórust, mely az összefogás ellen zengte dalát, nyilvánvalóan nem a baloldal szekerét tolva és a Fidesz kommunikációjának állításait szajkózva, Mesterházy vélt érdekeit támogatva.
Érdekes módon Mesterházy a legkevésbé támadott baloldali politikus a jobboldali, vagy a jobboldal által felügyelt médiában, beleértve ebbe a kereskedelmi televíziókat is - talán nem véletlenül.
Két eset lehetséges: vagy háttérmegállapodás van a személyéről, vagy annyira vértehetségtelen, hogy kár is rá a szót pazarolni.
Ellenben Gyurcsányt, Kunczét, Fodort lelkesen támadták balról is, mert a teljes demokratikus ellenzék összefogása mellett mertek szót emelni, nem is szólva arról a hisztériáról, melyet a tömeg skandálása váltott ki azok között, akiknek elvileg ennek az elvnek elsőszámú propagandistáinak kellene lenni.
Csakhát, ugye, az a korpás hajuk…
Merthogy meg is kellene élni valamiből, és ha valaki azoknak dolgozik, akik az összefogás elvének esküdt ellenségei, hát nemigen várható el tőle harcos kiállás.
A mai megrendelés sokkal kedvesebb tud lenni, mint egy bizonytalan választási győzelemért folytatott harc, persze azért lehet időnként harcias kijelentéseket tenni, de mindjárt utána kell tenni, hogy másrészt, és a végkicsengésnek okvetlen azt a célt kell szolgálni, melyet a megrendelő meghatározott.
Az egyértelműen érzékelhető, hogy valahonnan valakik hirtelen beleöntöttek egy kisebb zsák pénzt a véleményformáló, baloldalinak tartott média zsebébe.
A Táncsics – alapítványról is kiderült, hogy van pénze a Népszavára, az ATV fenntartója történelmi egyházzá érett, jogosulttá válva ezzel az újonnan született egyházi kisded a dúsan duzzadó állami csecs szopogatására, a Klubrádió is hozzájut az ingyen-frekvenciához, Kuncze Gábor meg repült, mikor olyat mondott, amit nem kellett volna.
Van még egy szegmense a médiának, mely ma még szabadnak mindható, de persze a baloldal szempontjából nézvést ez sem problémamentes.
Az internet ma még szabad, de ha veszít a választáson a baloldal, akkor el lehet kezdeni erről is múltidőben beszélni.
Az internet a jövő médiája, a nyomtatott sajtó egy részét – a napilapokat – gyakorlatilag már le is takarította a pályáról, hiszen azok nem képesek nyerni az internetes felületekkel folytatott hírversenyben, másrészt az olvasói szokások is megváltoztak.
A mai középkorosztály és a fiatalok egyaránt az internetes felületeket és a közösségi oldalakat preferálják, a híreket, de a háttér-információkat is azonnal szeretik olvasni, lehetőleg számukra kedvező formában, például okostelefonjaikon keresztül is fogyaszthatóan.
És imádják az interaktivitást, szeretik elmondani a véleményüket a világ dolgairól, eközben persze előfordul, hogy jelentősebb tömegeik - mondjuk úgy, a baloldal aktív része - nem csak a hivatásos véleményformálók sztereotípiáit böfögi vissza, hanem elkezd önállóskodni és – óh, irgalom atyja ne hagyj el – még gondolkodni se restell.
Nem is szereti ezt senki, mint ahogy a bloggereket sem - még a legkiválóbb emberi kvalitásokkal bíró politikusok sem viselik könnyen, ha az egérszürke parlagi blogger nem osztja a nézeteiket, nyíltan vallják, hogy nem olvasnak blogokat.
Pedig abban van a választó véleménye, mert a blogokat többnyire ingyen írják, míg a pénzért született írások mögött ott a sanda vágyakozás a következő írás megjelentetésére.
A Népszava online például kiirtotta az új dizájnból a blog-felületet, az ország vezető politikai napilapja, a Népszabadság nolblog-felületén előbb kerül ajánlólistára a pireneusi hegyikecske szerelmi életéről szóló értekezés, mint egy aktuális politikai témára reflektáló, amatőrtől származó írás.
Baloldali, színvonalas internetes portál nemigen létezik, a pártok hivatalos honlapjait ne tekintsük most médiának.
A szocialisták Táncsics-alapítvány által fenntartott portálja csak addig volt érdekes, míg ki nem szorították belőle Gyurcsány látens és virulens híveit, azóta zenei ajánlatok és szabásminták, továbbá áfonyáspacal receptek kincsestára.
A DK internetes fórumát is átadták az enyészetnek, a pártok honlapjain meg a politikusok végeznek fogalmazási gyakorlatokat, meg üzengetnek egymásnak, elbeszélve a választó feje felett.
Baj ezen kívül már csak a média működtetésével van, no meg a tömegpropaganda egyéb eszközeivel.
Amit ugyanis el lehet rontani, azt a baloldali média elrontja, a tömegpropaganda meg gyengécske.
Ha holnap Orbán Viktor - kezében egy nyilaskeresztes zászlóval, meztelenül és a „Margaréta drága kis cseléd” című slágert énekelve - egy bakkecske hátán lovagolna végig a körúton, karikásostorral hajtva maga előtt a szintúgy meztelen Selmeci Gabikát - ezek akkor sem tudnának hírt csinálni belőle, arról nem szólva, hogy másnapra még az eseményről megjelent mínuszos hír is feledésbe merülne.
Itt van például a felcsúti polgármester esete, aki bekerült Orbanisztán milliárdosai, a leggazdagabb magyarok közé.
Nyilvánvaló, hogy ezt tisztességes úton elérni lehetetlen, Mészáros Lőrinc meg nem egy feltaláló-típus,
de abban biztos vagyok, hogy jobb, mint Széles Gábor, aki a semmiből fakaszt energiát, mert a stróman-típusú polgármester a semmiből fakaszt annyi pénzt, hogy akár egy erőművet is meg tud venni rajta.
Hát ez az ő dolga.
Kultúrállamokban ugyan a rendőrség dolga is lenne, de ez Magyarország, ne éljünk álomvilágban.
Viszont a médiának dolga lenne, hogy nyúljon alá, mint a zsidólátó asszony Vonának, és addig csavargassa – tekergesse dicső függesztékeit, mígcsak ki nem derül, hogy kitől-mitől tollasodott meg az istenadta.
Ne reménykedjünk, ez mostanában nem fog bekövetkezni.
Márpedig aki azt állítja, hogy médiatámogatás nélkül választásokat lehet nyerni, azt minden valamirevaló teve leköpi, mert az hazudik.
Viszont bukni lehet rajta, hiszen a hajdani hashajtó-reklám is azt mondta: Míg ön alszik a Darmol dolgozik.
Ez igaz a Fidesz nagyon primitív, nagyon mechanikus, nagyon gyermeteg, de nagyon hatékony, nagyon következetes kommunikációjára is.
És az eredmény is azonos lesz, sajnos…

:O)))

KÓTYAVETYE HELYETT

Felelősen gazdálkodunk a magyar emberek vagyonával, nincsen herdálás, nem adunk el semmit, ami magyar érték.

Csődbe visszük.

A Magyar Alumínium Zrt. ilyen szempontból könnyű eset volt, vagy a fene tudja, de biztos, ami biztos, az állam csődbe taszigálta, még mielőtt egyértelműen tisztázódott volna a tragédia oka és a kárfelelősség.

De minek is kellett volna sokat cicózni, mikor maga a Szigorú Atya állapította meg a felelősséget és adott hírt a tettes őrizetbe vételéről akkor már, mikor azok még otthon reggelizgettek.

Ha esetleg kiderül, hogy az államvolt felelős a történtekért, majd legfeljebb azt mondják, hogy nem fogadják el az ítéletet, mint az igazságügyi szakértői véleményt, mert ők sokkal jobban meg tudják szakérteni – lásd: Hunvald ügye.

Ha megússza az állam, akkor viszont övé a cég, lehet reorganizálni, átalakítani a tulajdonosi struktúrát szakmai befektetők – bányavállalkozások bevonásával

Utána aztán a vörösiszap-tárolón kívül nem lesz gátja a hatékonyságnak, és még örülhetünk, ha a Gellérthegyet nem bontják el a Nemzeti Sörnyitó alól.

A Malév volt az első , melyet tudatosan bedöntöttek, aztán most nézik bávatag tekintettel, hogy hogyan cincálja szét a piacot a konkurencia.

Közben hallani híreket arról, hogy nem tettek le egy vadonatúj nemzeti légitársaság megalapításáról, amelyet persze nem lehet száz százalékos állami tulajdonban tartani, az Uniós előírások ezt nem engedik.

Az új légitársaságban lesz magántőke, pontosabban a magán-légitársaságban lesz állami tőke is, de persze mi nem privatizálunk, hanem segítjük egy új, nemzeti légitársaság világrajövetelét.

Kár, hogy a tolófájásokat a Malév alkalmazottai és beszállítói érzik, jajgathatnak is, joggal.

Mi is jajgathatnánk, de amíg nem direktben veszik ki emiatt a pénzt a zsebünkből, csak adókat emelgetnek meg inflációt gerjesztenek, addig magyarember csak a vállait vonogatja.

Semmi összefüggést nem keres és nem is talál az ilyen szemétségek és az ő pénztárcája között.

Majd aztán később kiderül, hogy kik lesznek azok a befektetők, akiknek akad némi pénzecskéjük a ládafiában, hogy részt vegyenek a buliban.

Az a félelmetes a dologban, hogy a folyamat itt valószínűleg nem áll meg, a következő stáció elképzelhetően a BKV lesz, melyet szintén nem kótyavetyélünk majd el, az is ballag már szépen a csőd felé.

Kettős lesz a siker, egyrészt el lehet hajtani az egyre kellemetlenebbé váló Tarlóst, aki ma még kapálózik, de sokat tenni nemigen tud, a kasszakulcs ott lóg ugyanis Alcsúton a spájzban, a szalonnatábla és a kalbász között egy kampón, ahhoz ugyan hozzá nem fér soha.

Mikor leáll a tömegközlekedés, akkor elsöpri majd a népharag, jön az elmúlt nyolc év, mert mi nem engedünk a negyvennyolcból!

Van ugye az átkos elmúlt negyven év meg az elmúlt nyolc év, az összesen negyvennyolc, és így van ez jól.

Aztán a BKV feladatait majd átveszi egy vadonatúj közlekedési vállalat, melybe a Vezér jóemberei tolják be a lóvét, aztán mindjárt lesz rend és hatékonyság, elindul a Metro, elkezd csurdogálni az állami támogatás és az új vállalat gyakorlott vezérigazgatója boldogan lengetheti füleit – vitézy tett volt!

A jegyárakat kicsikét megemelik, a járatokat kicsikét ritkítják, a támogatást növelik, fog ez gurulni.

A MÁV ugyan nehezebb feladat lesz, de azért ott is van tere a kreatív gondolkodásnak, majd először mindent vissza kell államosítani, aztán tőkeemeléssel részvényeket kell vásárolni a GySEV-ben, és úgy kell dönteni, hogy a bedőlt céget tokkal –vonóval el kell adni nekik, jelképes egy forintért meg egy zacskó Ziziért.

Így aztán, ami repül és gurul, az már rendben van, ami úszik, az nem egy tétel, csak a Hapci motorost kell állami kézben tartani, nehogy elkezdje egyszercsak lőni a képviselői irodaházat…

Ha meg az emberek idegbajt kapnak ezektől az előremutató változásoktól, akkor várja őket a magasszínvonalú egészségügyi ellátás, ahova – bizonyos részterületekre – beengedhetők lesz a magántőke, majd lehet kiegészítő biztosításokat kötni az erre kijelölt egyetlen biztosítónál, erre lehet hitelt felvenni az OTP-nél, majd a magánklinikákon az állami hozzájárulást le lehet vonni a számlából.

Aki meg beledöglik, hát majd eltemetik – apropó, csapott intelligens homlokára a Vezér, az se rossz üzlet, mondta és gyorsan magára csukta két méter favastagságú, ólommal borított betonfalakból álló dolgozószobájának ajtaját, levette gumikesztyűjét és gázálarcát, melyet biztonsági okokból viselt, mert felmerült a lehetősége annak, hogy a vakondokok szarinnal vagy tüsszentőporral akarják megmerényelni.

Az asztalán álló ugafon (egy gomb, nem egy mobiltelefon, ami csak összezavarja az embert - a Mi Bölcsességünk idegenkedik az ilyen úri huncutságoktól…) segítségével magához füttyentette hű feljelentésügyi megbízottját és kiadta a feladatot.

A Párt Ökre nem egy tétovázó típus, de folyik is ám már az eljárás ismeretlen tettes ellen a Temetkezési Intézetnél!

A folyamatot természetesen az államcsőd fogja megkoronázni, na, akkor aztán mindent fel lehet vásárolni annak, akinek pénze van és a Vezér ezen a területen nem bízott semmit a véletlenre!Én is elkezdtem gyűjtögetni egy libára, hátha harmadáron hozzájutok - az embernek legyenek tervei még a legsötétebb helyzetekben is, ugye....

A Mi Boldogságunknak meg, ha majd visszagondol az első, állami pénzből lopott Boss öltönyökre, könnybe lábad a szeme.

A mienk is…

:O)))