A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Csurka. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Csurka. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. január 25., szerda

UTCA, BETYÁR, RENDŐRSÉG

A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége tüntetést szervez február 1-jén 17 órára az Új Színház elé.
A tüntetéssel tiltakozni szándékoznak az ellen, hogy az Új Színház vezetését a budapesti főpolgármester egy szélsőjobboldali kötődésű színész kezébe adta, aki mögött ott állt a magyar szélsőjobboldali eszme emblematikus figurája, Csurka István.
Csurka ugyan látszólag nem számít tényezőnek a mai magyar politikai mezőnyben, de aki azt gondolja, hogy személye és köre súlytalan, az bizony – sajnos – nagyot téved.
A szélsőjobb jobbszéle ugyanis nem látható, mert nem része a magyar politikai felépítménynek, nem mutatkozik nyilvánosan, nem lehet velük találkozni a politikai vitákban – ők ugyanis nem vitatkozni akarnak, hanem hatalomra jutni.
Azt gondolják, hogy a hatalom megszerzésének nem megfelelő módszere a demokratikus intézményrendszer használata, a hatalom megszerzésére az erőszak a megfelelő megoldás, a félelemkeltés, a terror a hatékony és megfelelő eszköz.
Ennek a társaságnak kíván szellemi vezére lenni a politikai pályája csúcsán csak Zsírtáltosként emlegetett néhai író, akinek személyiségét most nem méltatnám, olyan emberre kár túl sok szót vesztegetni, aki a zsidó Krisztus után 2012-ben gátlástalanul zsidózik minden felületen, melyhez hozzájut – szerintem otthon még a budi ajtaját is telefirkálja remekbeszabott neonyilas szövegekkel.
Bizonyos határig magánügye, - neki szabad olyan véleménnyel lenni a zsidóról, hogy ők a világ összes bajának okozói, az épeszű embereknek meg szabad róla azt gondolni, hogy piromán gyújtogató, gyufával és benzinespalackkal felszerelkezve.
Nem is lenne itt baj, ha nem Tarlós vásárolna neki állami pénzen benzint meg gyufát, hiszen ennek az embernek a szó a fegyvere.
Ő nem fog fokossal rohangálni az utcákon, ő olyan, mint az amerikai légierő Awacs repülőgépe, mely csak a célokat jelöli meg a csapásmérő gépeknek.
Az kétségtelen, hogy Tarlós utólag visszavonatta őt az első vonalból, de az sem vitás kérdés, hogy ennek alig van jelentősége ebben a szituációban, hiszen a Dörner-Csurka párosban kétségtelenül Csurka a meghatározó figura – most majd legfeljebb a háttérből irányít és körülményesebb, de nem megoldhatatlan feladat lesz az állami pénzből fizetni.
A színház igazgatója csak technikai feladatot lát el - mint amikor egy étterem vezetésére pályázik egy neves mesterszakács és egy közepes adottságú csálinger – a vendég a neves séf Budapesten világhírű libasültjére jön be, a csálinger meg bármikor, bárkivel behelyettesíthető, csak tudjon szépen köszönni.
Még ez sem lenne baj, Tarlós eldönthetné, hogy a mára már nemzetközivé terebélyesedett botrány megéri-e neki ragaszkodni döntéséhez, hiszen ő meg politikus, aki így félidőben már a következő választásra sandít, és döntéseit sejtései legalább annyira motiválják, mint világnézete és elvei, de most ő is nehéz helyzetbe keveredett.
Az a gond, hogy a jobboldal ráébredt, hogy sikereinek terepén már nem kizárólag hívei mozognak, a köztereken feltűntek – és igen hangsúlyosan tűntek fel – a demokráciát hiányoló és igenlő tömegek, méghozzá a lehető legrosszabb felállásban, ugyanis nem pártzászlók alatt, hanem civil szerveződések égisze alatt tartanak békés, mégis erőt sugárzó megmozdulásokat - kezdve a bohócforradalomtól a Charta tüntetésén át a Millások remek rendezvényén át a Klubrádió melletti tüntetésig.
Nehéz is ezt ép ésszel kibírni valakinek, aki a Kossuth tér kisárgult gyepén szocializálódott, ahol azt a hitet sikerült megszilárdítania magában, hogy ezer-kétezer adrenalinfüggő a mögöttük álló százezer -részben ostoba, részben megtévesztett - ember támogatását magáénak tudva terrorizálhat egy másfélmilliós fővárost.
Most kiderült, hogy van itt másik százezer is, aki veszi a fáradságot és kimegy az utcára a demokráciáért és a jövőért, sőt, hetente esetleg több helyszínen és többször, többféle jelszavakkal követeli vissza az ellopott demokráciát.
Hát meg kell oldani ezt a helyzetet: vissza kell venni az utcát a demokratáktól, hiszen az utca tradicionálisan a szélsőjobboldalé.
A szándék végrehajtásának megvannak a bevált technikái, kérdés, hogy ami Gyöngyöspatán működött, az működik e a hatodik kerületben is?
Mert nem biztos, ha kétszáz rémült cigány megijedt a lakóhelye utcáin masírozgató feketeruhás hadaktól, akkor a főváros demokratái is meg fognak ijedni a butapofájú, karikásostort csattogtató behemóttól vagy az őt kísérő, kutyájával együtt mázsálva tán ötven kilós díszbetyártól.
A főpróbát megtartották az operaházi tüntetésen, ahol a tüntetés kellős közepén ott provokálták - a Rendőrség vezetésének szégyenére - a valóban békésen vonuló embereket.
Most már jóelőre bejelentkeztek mindahányan, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, az Új Magyar Gárda, a Magyar Nemzeti Gárda, a Betyársereg, mind-mind, a nemzet söpredéke.
Ott fogják majd bőgetni motorjaikat a Goj Motorosok, mint tették 2006-ban, és remélhetőleg ott lesz a Rendőrség is.
Ez a nap vízválasztó lesz a magyar állam történetében, mert előre lehet tudni, hogy a szélsőjobb provokációra készül, ezt a Rendőrség is tudja.
Ha az állam nem akarja megvédeni állampolgárait az atrocitásoktól, akkor ez egy fasiszta állam.
És ha véletlenül majd azt mondja a Rendőrség szóvivője, hogy képtelenek voltak megvédeni a demokrácia mellett tüntetőket, akkor ez egy hazug fasiszta állam.
Azt hiszem, Orbán ezt nem tudná kimagyarázni a nemzetközi közösség előtt soha, de a magyar választók előtt sem, akik – legyenek bár jobb vagy baloldaliak, vagy a politikától hányingert kapó mezei állampolgárok – nemigen szeretnének egy olyan államban élni, melyben szabadcsapatok grasszálnak következmények nélkül.
Ott kell lennünk.
Sokan.
Hadd tudják, hogy nem mindenkinek tetszik az, hogy a magyar fővárost ismét harci tereppé akarják tenni mindenféle eszementek.
Hogy megtudják, hogy sok lúd disznót győz, mégha az a disznó akkora is, mint a néhai színházi szerző agresszív kompániája.
Mondjuk el nekik.

:O)))

2011. október 6., csütörtök

A TELHETETLEN HATALOM

Akár lehetne nagyvonalú is a Fidesz-kormány, hiszen már minden lényeges hatalmi pozíciót a kezébe kaparintott.
Övé a törvényhozás, a végrehajtó hatalom, az Alkotmánybíróság, folyamatban van a bíróságok lefejezése majd megszállása, ellenőrzése alatt áll a média, kinevezettjei ülnek az állami vállalatok irányító posztjain, éppen folyamatban van az iskolák igazgatóinak állami kinevezettekre cserélése, lassan már a portás sem lehet egy állami intézménynél kétes világszemléletű.
Gyanakodni erre a lehetőségre már akkor lehetett volna, amikor a választási győzelem másnapján, meg sem várva a hétvége elmúltát leváltották az Állami Egészségügyi Központ amúgy nem politizáló, állását pályázaton szerző és vitathatatlanul sikeres főigazgatóját, akinek bűne csak az volt, hogy testvére az Orbán által gyűlölt Szilvásy Györgynek, a korábbi titkosszolgálatokat felügyelő miniszternek.
Azóta nincs megállás, és a személycserék sora nem állt meg az állami politikai, gazdasági és intézményvezetők felső szintjén, az egyszerű beosztottak is rettegnek egymás előtt beszélni, hiszen a legkisebb gyanú is elég ahhoz, hogy repüljenek, mint liba a tél elől.
A hatalmi téboly még itt sem állt meg, magánvállalkozásokhoz is delegál a kormányzó erő felügyelőket, akik gondosan odafigyelnek arra, hogy az adott területen befolyással bíró szervezetben a nekik tetsző módon menjenek a dolgok - ez különösen a média területén tapasztalható meg igazán - a tulajdonosok kaphattak egy olyan ajánlatot, melyet nem lehetett visszautasítani...
Nem csak a televízióknál, már az interneten is ott nyomulnak.
Portálalapító főszerkesztőket és neves publicistákat küldenek világgá vagy hibernálnak a portálok tulajdonosai, mert a felügyeletnek ezen a területen is totálisnak kell lenni.
Nem lennék túlzottan meglepve, ha a kormány elkezdené zavarni a facebookot, mint tette hajdan Rákosi a Szabad Európa Rádióval.
Azért jutott ez a dolog eszembe, mert ma kiderült, hogy a budapesti főpolgármester Márta István pályázatát figyelmen kívül hagyva Dörner Györgyöt nevezte ki az Új Színház igazgatójává.  
A volt színigazgató 13 éven át vezette sikeresen a színházat, melynek gazdálkodása stabil volt, társulata jól érezte magát a bőrében, pályázatokat nyert és pályázott folyamatosan, senkinek nem okozott gondot, közönségének csak örömben és művészi élményben volt része.
A baj talán éppen ez volt.
Túl jól működött, felkeltette a munka nélkül dicsőséget keresők figyelmét, hiszen kinek kell egy lerobbant intézmény?
Ha már helyzetben vagyunk, akkor nézzünk ki magunknak olyan valamit, ahol a felhalmozott értékek felélése is évekig tarthat, addig fenn tudjuk tartani kenyéradó gazdáink előtt a sikeresség illúzióját, aztán majd keresünk magunknak más lerabolnivalót.
Janicsárok ezek, és a tevékenységük eredménye is a janicsár-gazdálkodást fogja másolni.
Azt a libát fogják először levágni, melyet az előző gazda tizenhárom éven keresztül nevelgetett, etetgetett, de a legkövérebb liba is elfogy egyszer a tepsiből.
Tarlós egyébként már ránézésből is ért a kultúrához, hiszen annak idején kiolvasott talán tíz Hahotát is és volt egyszer már színházban - tizenhárom éves korában a sulival.
Az ember tragédiája ment éppen.
Akkor már elhatározhatta, hogy ha belőle egyszer Isten lesz, akkor sokkal keményebben nyúl majd a dolgokhoz, nem köll annyit teszetoszáskodni ezekkel az Ádámokkal, vagy beáll a sorba, vagy megy a purgatóriumba.
Némelyik akkor is, ha beáll a sorba, mert a többieknek is kell tanulniuk valamiből.
Dörner egyébként köztudottan a Jobbik elveihez közel álló színművész, úgyhogy a színház jövő évi műsorpolitikája ezzel adott is, lesz ott hősi magyar virtus, kardlengetés, mint a tisztavatáson, lesz árpádsáv, a turul ott fog tojni a színpadon, a néző meg a színházra.
Hálistennek a színház intendánsa a sunyi nyilas Csurka István lesz, a Zsírtáltos, aki akár két zsöllyét is elfoglalhat majd a nézőtéren, mellette ülhet Tarlós és Dörner, nézőként meg ott majszolja majd a pattogatott kukoricát a Magyar Gárda aktuális reinkarnációja – nicsak, háromdimenziós mozi!
A mai napon egyébként az illetékes államtitkár leváltotta a Magyar Cirkusz és Varieté KHT. igazgatóját is és egy fideszes bohócot nevezett ki helyette.
Neki aztán hihetetlen könnyű dolga lesz, mert csak meg kell hívnia vendégségbe az utóbbi másfél évben kinevezetteket és komplett lesz a bohócfesztivál.
Mecsoda remek előadás lesz, a felülmúlhatatlan Peti bohóc Lajkó bohóccal együtt felborítják a forintot, erre Gyuri bohóc hahotázik, de jön a zord tekintetű Pénzügyi Válság és egy nagy hólapáttal fejbevagdalja mindhármukat, - de vicces is lenne, ha csak nézők lennénk, és nem nekünk kellene tartani a cirkuszi sátor oszlopait.
A fő szám azért Viki-bohóc, aki ferde szemmel néz azokra, akiknek nem tetszik a fején a koronával leszorított kockás lepedő, vagy a porond közepére felhúzott dolomitgát - közben a nézők zsebéből nagy viccesen kilopja a pénzüket.
Nagyon mókás egy társulat ez, de valahol azért félelmetes is, mert fertelmes időket idéz ez az egész.
És bár a porond előbb-utóbb tisztára lesz söpörve, de rettenetes gondoknak nézünk elébe.
Merthogy nem volt túl nehéz egy úgy-ahogy, de működő autóból lovaskordét fabrikálni, de a lovaskordéból újból autót csinálni meglehetősen körülményes lesz.
És nem is lesz túl gusztusos a dolog, mert az kétségtelen, hogy a sok Fidesz-vazallust el kell küldeni majd világgá.
Ha nem akarjuk, hogy állandóan karót dugjanak a küllők közé, akkor ez elengedhetetlen, de rohadt randa optikája lesz és lesz itt sírás-rívás meg a demokrácia emlegetése szakmányban.
A bírókat reaktiválni nem lesz túl nehéz, de azokat a nyugdíjasokat feltámasztani, akik az özvegyi nyugdíj megvonása miatt megfagytak a lakásukban, az már körülményesebb lesz.
Tulajdonképpen ez a pitiáner rablómentalitás vezet el oda, hogy nem lesz ember, aki Viktort visszasírja a hatalomba, ha egyszer sikerül kibillenteni belőle -  szerintem ma több ugyanis a jobboldali csalódott választó, mit a baloldali.
Ők csodát vártak, mi tudtuk nagyjából, hogy mit várhatunk, de azért ez a primitív barkácsolás és öntelt hatalmi téboly még minket is meglepett – nincs az az ortodox ultrabalos, aki vissza akarta volna ide hozni Rákosi rendszerét.
A Vezér szorgalmasan vágja maga alatt a fát.
Akinek esze van, ma már nem áll a narancsfa alá…

:O)))