FELTÜNÉSI VISZKETEGÉG

Nehéz sors a kispártok vezetőinek élete.

Még akkor is, ha okosak, hát még, ha ész dolgában a liba helyből lenyomja őket, hogy a világban való tájékozódás ügyét most ne is forszírozzuk.

Minden nap ott lebeg a fejük felett a setét felleg: pártjuk csendesen kimúlik egy keddi vagy szerdai hajnalon úgy, hogy tulajdonképpen még a nevét sem jegyezte meg a választópolgár.

A vezetők nevét meg pláne nem, talán még a tagság is, ha van egyáltalán a vezetőkön kívül tag a pártban.

Mit csinálhat ilyenkor egy ambiciózus, ámde sorsüldözött pártvezér?

Hát cirkuszt természetesen, hátha az ő előadásuk is kap annyi figyelmet a magyar Cirkuszfesztiválon, mint a nagyobb gruppok produkciói.

Csakhát az anyagi lehetőségek határt szabnak az előadás grandiózusságának, nem telik drága rekvizitumokra, de még tán védőhálókra sem, ezért aztán a legősibb cirkuszi műfajok közül a bohócszámok jönnek elsősorban számításba.

Ebben a cirkuszi szezonban a hajdan jobb napokat látott MDF utódpártja, a JESZ – a Jólét és Szabadság Demokrata Közösség rukkolt ki egy új produkcióval, joggal igényt tartva a Nagyérdemű mosolyára és tapsára, abban a reményben, hogy a párt nevének titkos tartalma megvalósulhat:
JESZ  - Jólenne Egy Szavazat.

A produkció gerince persze nem saját kútfőből származik, aki felépítette a jelenetet, az a nagyobb társulatok, főleg a Fidesz Nemzeti Nagycirkusz produkcióiból merített, nem csoda, ha az előadáson érezni lehet a neves példakép első számú bohócának stílusát és ízlését.

A JESZ társulatának porondmestere az ATV műsorában jelentette be, hogy beperelik az elődpárt elnökét, Dávid Ibolyát és Európai Parlamenti képviselőjét, Bokros Lajost.

Dávid Ibolyától 70 millió forintot követelnek, mert- állítólag - a párt számára előnytelen szerződéseket kötött.

Nem mennék el említés nélkül az áldott emlékű Torgyán doktornak, a jobboldal díszének veretes mondása mellett, mely szerint szépasszonyt fax-al, ügyvédet perrel fenyegetni nemigen lehet.

Úgy tűnik, hogy ezt az aranyigazságot éppúgy elfeledték a produkció kiötlői, mint azt, hogy Dávid Ibolya ügyvéd, továbbá azt, hogy nekik nem kebelbeli haverjuk Polt Péter.

Ha pedig nem büntetőfeljelentést tesznek, hanem polgári perben akarják megmutatni magukat, akkor az úgysem durran akkorát és a bíró már a kereset címének elolvasásakor lefordul a pulpitusról a röhögéstől.

Merthogy mi az, hogy előnytelen szerződés?

Ha az MDF-et nem nyírta volna ki a jobboldali Nagy Tesó, akkor ma is Dávid Ibolya a párt elnöke és a mai noname funkcionáriusok legfeljebb egy tálcán vizet tehetnének elé, mikor beszél, és szó sem eshetne semmiféle előnytelenségekről.

Ha joga volt egy szerződés megkötéséhez és betartotta a párt alapszabályában vagy egyéb szabályzataiban a szerződéskötések mikéntjére előírtakat, akkor fújhatnak a derék utódok hat font tollat, lehet ezen izmozni meg rugózni sokat, de a vége úgyis az lesz, hogy akkorát szívnak, hogy behorpad a homlokuk, ugyanis a polgári pereknek illetéke van, melyet általában a vesztes fél fizet.

Meg aztán ez az előnytelen szerződés is.

Van, mondjuk egy hitelszerződés, mely azért kerül megkötésre, mert Okos Józsi a kert végében libaúsztatót akar építeni, merthogy a libamáj remek üzlet, a liba pedig csak akkor növeszti nagyra a máját, ha a komfortérzete tökéletes, és ha minden nap szorgalmasan tömi a gazda.

A komfortérzethez pedig libaúsztató is kell, megfelelő mélységű, hogy a liba sétálni tudjon a meder fenekén, nehogy az úszással leapassza a nagykeservesen felszedett hájacskát.

Ha a hitelt forintba veszi fel a mi Józsink, akkor a havi törlesztőrészlet ötszázezer forint, ha devizában, akkor csak kétszázezer – percig nem kétséges, hogy melyik hitel a nyerő.

Aztán változik a világ, jön a Négy Mancs Alapítvány, felemeli intő szavát a liba tömése ellen, jóllehet erről a liba valószínűleg más véleményen van, hiszen nem ellensége a saját májának.

A libamájpiac összeomlik, a frank árfolyama elképzelhetetlen magasságokba szökik, a mi Józsink - Bajnai személyétől teljesen függetlenül - felköti magát, majd az úsztatónak kiásott száraz gödör új gazdája bepereli, mert anno rossz döntést hozott.

Tételezzük fel, hogy a döntés már a meghozatala pillanatában is rossz volt, de mint a Fidesz titkos csodafegyvere, Simicska Lajos ezt örökérvényű igazságként lefektette: Magyarországon mindenkinek joga van hülyének lenni.

Ezért hát a döntés ésszerűségét bizonyos kereteken túl nem érdemes vizsgálni, csak annak jogszerűségét, és ha a jogszerűség rendben van, akkor tulajdonképpen minden rendben.

A logika alapján ugyanis lehet vizsgálni azok felelősségét is, akik a pártvezér asszonyt megválasztották, hiszen a párt számára előnytelen döntést hoztak a jelek szerint.

Nem vagyok oda Dávid Ibolyáért, de amit a Fidesz most ellene folytat, az elképesztő – mint amikor a rabló rohan a füléből kitépett fülbevalóval, majd leleplezése után bepereli, mert azt merte kiabálni, hogy fogják meg azt a bajuszos rablót meg a csicskásait.

Ezzel a „bajuszos tolvaj” kifejezéssel megsértette a rabló személyiségi jogait, a „rabló” kifejezéssel meg még a rágalmazás bűncselekményét is elkövette, hiszen ő a fülbevalót csak kölcsönvette.

Ez az akció pedig azt mutatja, hogy vannak itt változások, lehet, hogy ez lesz a második LMP - ez a lepkeháló majd a fintorgó konzervatív demokratákat igyekszik befogni…

Ami meg Bokrost illeti, őt kétszáznyolcvan millió forint kártérítésre perelik, mert nem adta vissza európai parlamenti mandátumát, mikor valamelyik nagytehetségűnek megfájdult rá a foga.

Jól tette, hazafias cselekedet volt, elég nekünk ott a nyilasbarbi, nem kell ott az idióták számát tovább szaporítanunk, még jobban égetve az országot.

Ebben az országban nem szabad tehetséges politikusnak lenni, mert bele kell, hogy fulladjanak az őket körülvevő ostobaság és taknyos, nyúlós irigység mocsarába.

A JESZ vezetői meg elspekulálhatnának azon, hogy helyes-e a Simicska általa adott felhatalmazással visszaélni…

:O)))

BOSSZÚ

Folyik a körvadászat a titkosszolgálatok vezetőire, meg azokra a koalíciós politikusokra, akiknek közük volt a Nemzetbiztonsági Bizottságban a Fidesz árnyék-titkosszolgálatának leleplezéséhez.

Amikor a szocialista-szabaddemokrata koalíció hatalomra került, hamar kiderült, hogy a titkosszolgálatok „szivárognak”, a szolgálati és államtitkokat képező információk illetéktelen kezekbe kerülnek, és ezekhez az illetéktelen kezekhez szúrós tekintet és egy remek bajusz tartozik - gondolom, ez azért kell, hogy eltakarja a villogó fogakat.

A világon nincs titkosszolgálat, amelyik ezt szívesen elnézegetné és nem azért mintha a parlamenti ellenzék elől titkolnivalója lenne, hiszen az a Nemzetbiztonsági Bizottságon keresztül úgyis rendelkezik meglehetősen erős jogosítványokkal.

Persze az nem lenne helyes, ha a napi operatív ügyekben állandó vegzálásnak lennének kitéve a szolgálatok, de ha szükséges, akkor akár ilyen mélységben is megismerhetik a történéseket.

Viszont az semmiképpen nem helyes, ha az ellenzéki párt nem a hivatalos, hanem informális csatornákon keresztül próbál értesüléseket szerezni a napi tevékenységről és ebből a célból beépített emberei vannak a szervezetben.

A nemzetbiztonság ugyanis nem pártügy, hanem állami ügy és bátran állíthatjuk, hogy egy rossz időben, illetéktelenek által kiszivárogtatott anyag akár emberek halálához is vezethet.

A titkosszolgálatoknak a nevében is benne van a lényeg – titkosan végzik munkájukat, melynek részleteit csak az arra felhatalmazottak ismerhetik meg.

Ha kiderül, hogy a dolgok nem a törvényes rend szerint folynak, akkor a szolgálat vezetőjének elemi kötelessége, hogy felderítse az ügy hátterét és felszámolja a jogellenes állapotot.

Igenám, de ha a hiba a szervezeten belül van, akkor ott mindenki gyanússá válik, míg csak ki nem zárják érintettségét, és ha nem akarunk úgy járni, hogy a tettes olvassa a névsort, akkor külső szakértő céget kell felkérni a kivizsgálásra – természetesen megfelelő nemzetbiztonsági ellenőrzés és egyéb óvintézkedések mellett.

Ez történt és emiatt nincs bocsánat, Galambosnak pusztulnia kell, ha fizikai valóságában tán nem is, de erkölcsileg-egzisztenciálisan mindenképpen.

Ez az ügy arra is jó, hogy egykoszból valamennyi volt titkosszolgálati vezetővel is elbánjanak, minisztertől lefele, a Nemzetbiztonsági Bizottságban dolgozó Vadai Ágnesig, akinek talán a legnagyobb vétke az, hogy amikor a szúrós szemű kacorkirály szigorúan ránézett, akikor nem szeppent meg és nem fakadt sírva.

De van még itt más bűn is, ez pedig az UD Zrt. ügye.

Mint köztudott, az UD az Új Defend rövidítése, a Defend meg a Fidesz nemhivatalos biztonsági cége és pénzszivattyúja volt.

Remek akciói voltak, - itt lehet egy példát olvasni erről, de szerepelt itt minden, mi szem-szájnak ingere, amit most Pintér cégei kaptak meg őrzésre, azt akkortájt a Defend őrizgette, közben a világ pénze tűnt el a tevékenysége során.

 A végén a csődtömeget Csintalan nyakába akasztották, hadd nézzen ki még hülyébbnek, mint amilyen.

A nagy név utódja viszont más feladatokat kapott, bizonyítottan Fideszes politikusoktól.

Nekik a kormánypártok és a titkosszolgálatok tevékenységét kellett figyelemmel kísérniük titkosszolgálati eszközökkel, például meg kellett figyelniük, hogy mikor és hova utazik a titkosszolgálatokat irányító tábornok, aki azért vált gyanússá, mert annakidején iskoláit Moszkvában végezte, márpedig ez főbenjáró bűn.

Ezek a derék maffiózók a libasültet sem eszik meg, ha szibériai vadlúdból készült, esetleg a kanadai lúd jöhet számításba, de az is necces.
Legjobb az, ha a lúd magyar házilúd, az se baj, ha úszni sem tud, az sem, ha a csalánt összekeveri a parlagfűvel, de legyen lehetőleg székely származású, hiszen a Vezér is az.

Délszékely.

Az UD Zrt. ügye akkor pattant ki, mikor meg akarták puccsolni Dávid Ibolyát , és ennek során követték el tulajdonképpen a legnagyobb vétket: engedték megjelenni az ügyben Csányi Sándor nevét, sőt, bizonyítékokat is szolgáltattak arra, hogy az éppen politikusokra utazó magán-titkosszolgálat tőle vár instrukciókat arra nézvést, hogy mi is legyen Dávid Ibolya sorsa.

Hát ez azért már tényleg sok volt, ezt az izgága bandát ki kell nyírni, ebben aztán egyetértett a mocskos ügy valamennyi gyanúba keveredett szereplője, és ez a szisztematikus leszámolás folyik most éppen.

Természetesen az, hogy az ország érdekeivel ellentétes ez a cirkusz és a magyar titkosszolgálatokkal egyetlen társszerv sem fog szóbaállni, az ebben az esetben is lényegtelen. A lényeg a bosszú.

El kell taposni mindenkit, aki előttük volt, aki be akarta tartatni a demokratikus játékszabályokat, ezért aztán ma Magyarország már olyan, mint egy kifordított, ócska nagykabát.

Itt azok az áldozatok, akik a rendőrökre támadtak, azok a bűnösök, akik be akarták tartatni a törvényes rendet.

Azok a bűnösök, akik a titkosszolgálatok intaktságát védelmezték, azok az áldozatok, akik megbízást adtak Dávid Ibolya eltávolítására.

Folyik a hajsza Gyurcsány és most már Bajnai és Medgyessy ellen is, meg akarják félemlíteni Vadai Ágnest, közben a tehetségtelenség tombol, és az ország tönkremegy.

Bosszúért liheg a maffia.

Nem veszélytelen ez, hiszen az államot már a markukba kaparintották, most éppen a potenciális ellenfelek ellehetetlenítése folyik, készül a szép új Magyarország, hacsak a népnek meg nem jön közben az esze.

De amikor megjött, akkor nem lehet elegánsan elengedni őket.

Úgyis nagyon szeretik az elszámoltatásokat, hát legyen részük benne!

:O)))

VÉRBOSSZÚ

Folyik a leszámolás.

A Keresztapa most rendezi a Család ügyeit.
Közben zúgnak a harangok és kenetes szövegek zsolozsmázásával a háttérben folyik a vér, - az ellenfelek vére.

Nem politikai leszámolás történik, ó nem.

Fizikailag akarunk leszámolni mindenkivel, aki fel mert lépni az általunk elkövetett törvénysértések ellen, aki szembe mert szállni velünk.

Nem öljük meg őket, habár igény lenne rá, de a külső körülmények, ugye…

Viszont vádat lehet emelni ellenük, hiszen mienk az ország, mienk a hatalom és a dicsőség, reményeink szerint most és mindörökkön örökké – ámen…
Közben persze zeng a kórus, - a pofátlan végkielégítésekről szóló zsoltárt énekli monoton hangon.
Kit zavar, hogy azok a végkielégítések szerződések – menedzserszerződések vagy a Munka Törvénykönyve - alapján kerültek kifizetésre, és mégha a mértékük egy minimálbérre bejelentett alkalmazott vagy egy közmunkás számára csillagászati összegnek is tűntek, de törvényesek voltak?
Mi nem pofátlanok vagyunk akkor, mikor ezt a helyzetet visszamenőleg törvénytelenné tesszük, porba tiporva valamennyi évszázados jogelvet, - végtére is mienk az ország - csinálunk vele, amit akarunk.
Most például bosszút akarunk állni, és amit mi akarunk, azt meg is tesszük, mert az akarat a legfontosabb, az akarat a minden, hiszen ezt igazolja a kétharmad is, - a győzniakarás elnyeri méltó jutalmát!
Hát akkor jöjjön a titkosszolgálatot vezető tábornok, aki fertelmes bűnt követett el ellenünk.
Mikor kiderült, hogy a titkosszolgálat csak szelektíven titkos, akkor volt pofája elzárni az információs csapokat és megszüntetni azt a kényelmes helyzetet, melyben az ellenzék legszebb bajszának tulajdonosa előbb kapott információt, mint a szolgálat törvényes irányítója.
Merte venni a bátorságot a mocsok moszkovitája, aki helyett mi száz kezesebbet is el tudtunk volna képzelni, hiszen egyébként nagy tapasztalatunk van a titkosszolgálati vezetők kézbentartásában, - aki nem hiszi, kérdezze csak meg Defend névre hallgató pénzszivattyúnk volt vezetőjét, vagy akár az UD Zrt. vezetőit, ők aztán tudták, hogy mi a feladatuk, de most el is nyerték méltó jutalmukat!
Nem hagyhatjuk, hogy egy titkosszolgálatot vezető tábornok megússza azt, hogy szembefordult velünk, úgy fog ez (kis e-vel…) ülni, mint a befagyott Duna jegén a vadliba!
De ülni fognak azok is, akik belerondítottak a mi kis maszek titkosszolgálatunkba és feldobták az UD Zrt-t, amelynek már a neve is oly romantikus, - az Új Defend név feltörhetetlen kódolása eredményeképpen.
Mecsoda pofátlanság, hogy balhét kavartak a körül a természetes jogunk körül, hogy titkosszolgálati eszközökkel megfigyeltethessük a titkosszolgálat aktuális vezetőjének mozgását, megrendelést adjunk a számunkra nem túl kedves, bár jobboldali párt parlamenti képviselő vezetőjének megfigyeltetésére, vele kapcsolatban terhelő adatok gyűjtésére!
Az meg aztán a pofátlanság csimborasszója, hogy belekeverték Nagy Barátunk, a jeles bankár nevét, mondván, hogy az UD Zrt. neki jelentett és tőle kárt iránymutatást!
Hát nem csacsiság nekimenni egy ilyen potentátnak, akit akár oligarchának is hívhatnánk, ha az ellentáborban lenne, de hálistennek ő minket finanszírozott a hét sovány tehén esztendeiben…
Csak nem hagyjuk büntetlenül, ezt az impertinenciát?
Mert, hogy az Ervin beszólt nekik, az ebben az ügyben kevés, ezzel megelégedni annyi lenne, mint sovány libából tepertőt (hogy talpasainknak is érthető legyen: töpörtyűt…) sütni, - adjunk már magunkra, - nem igaz?
Elképesztő, hogy mit meg nem engedtek maguknak – az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának tagjait is tájékoztatták az ügyről, sőt, még a hangfelvételek másolatait is kiosztották nekik, ahol a Nagy Pénzember érces basszbaritonja is hallható volt, - na de ezt elbasszbaritonták rendesen!
Mind meg vannak gyanúsítva, lehet, egyiket-másikat majd fel is keresik a terrorelhárítóink oszt megmutatják nekik, hogy mi is az, ami ellen létrehoztuk őket, - az elnökasszony is élvezni fogja, ha földre teperik ezek a kigyúrt testű macsók – tábornokot vezetgetni pórázon, mint a Bumbi kutyát, meg kimondottan szórakoztató!
És akkor még itten van ez az üvegzsebű – vagy üvegszemű? (hehe, milyen viccesek is tudunk lenni, ha akarunk, - nem igaz?) - Keller is, aki nem átallotta beleütni azt a borvirágos orrát a mi barátaink vadászati szokásaiba – már megint ujjat húzva a Nagy Pénzemberrel!
De ez nem volt neki elég, még Hasznos Barátunkat, a sztárügyészt is gyanúba keverte, mikor azt firtatta, hogy miért nem szerepelt a vagyonbevallásában az általa lőtt kapitális trófea ellenértéke!
Na, ezzel ez a pofátlan aztán bakot lőtt, és az sem segít rajta, hogy alacsonyabb, mint a Főnök, hízelgéssel nálunk nem megy semmire!
Hogy lett volna pofája az állami tulajdonú vadászterületen az állam tulajdonát képező vadállományra vadászók névsorát kikérni a vadásztársaságoktól, hogy kiderüljön esetleg, hogy a mi Poltpetink együtt vadászott a büntetőeljárás alatt álló Bártfai Bélával, akit még ő sem tudott kimosni az Országimázs ügyből, holott minden szálat oly ügyesen elvarrt, - az üvegszemű meg szopóágra került, hehehe!
Meg együtt vadászott a Csányival, meg a Pintérrel, Erős Jánossal, a Magyar Fejlesztési Bank Rt. vezérigazgatójával, meg Jakab Gézával, a Budapesti Rendőr-főkapitányság korábbi főkapitány-helyettesével (utóbbi hivatali idejében is).
Hát mit is képzelt ez a mitugrász?
De most majd rárohad a műanyaglakat, majd megtanulja, hogy velünk nem lehet kikukoricázni!És mikor majd kijön kissé sápadtan a sittről, akkor a többieknek is, akik butaságokat forgatnak a fejükben tanulságos lesz ez, és mindenki megérti, hogy a Család erős, a Család hatékony és a Család nem felejt!
Ezek nem az ország ügyei, - óh, nem!
Ez a Mi Ügyünk!
Cosa Nostra!


:O)))


A bejegyzés itt is olvasható: http://kapcsolat.hu/blog/verbosszu