RÓNA PÉTER CSALÓDÁSA

Tisztességtelen az árfolyamrés - mondta ki hétfői jogegységi határozatában a Kúria; Róna Péter közgazdász az M1 Ma reggel című műsorában tegnap reggel csalódottságának adott hangot a döntést illetően.
Meg is indokolta, mi az oka csalódottságának, amit elmond, az csupa okos dolog, és mégis…

Én is csalódott vagyok, de az én csalódásom oka az, hogy itt van egy olyan probléma, mely évek óta megoldatlan, melynek megoldására Orbán százszor tett határozott ígéretet, és amelyet nem oldott meg a mai napig.
A csalódásom pedig abból adódik, hogy a demokratikus oldal rengeteg okos embere képtelen ezt a helyzetet politikai célokra kiaknázni, pedig hát, ha valami mutatja Orbán kormányának kétarcúságát, ígéretei ürességét, szociális érzéktelenségét, hát ez aztán példásan demonstrálja mindezeket.

Orbán taktikája egyszerű: mutogass visszafelé a szocialistákra, a megoldást pedig told rá a bankokra, végtére is van ott pénz, és bankárt szidni a világtörténelem során mindig népszerű feladat volt. Hogy közben hangulatot lehet kelteni a tudjukkik ellen is, ez már csak plusz hozadéka az ügynek. Ehhez asszisztál a demokratikus ellenzék, köztük Róna Péter is, sajnos.
Pedig az eb nem itt van elhantolva, és a megoldást is rossz helyen keressük.
Az egész problémakört az állam hozta össze, megengedem, nem szándékosan, de a felelőssége tagadhatatlan.

Amikor a devizahitelezés népszerűvé vált Magyarországon, akkor a jegybank elnökét Járai Zsigmondnak hívták, főmunkaidőben Orbán vazallusaként a „minél rosszabb, annál jobb” szép politikai irányvonalát követte, megvalósítandó Vezére világmegváltó elképzeléseit.
Ezek között előkelő helyen szerepelt a kormány gazdasági ellehetetlenítése, ennek volt egyik eleme az eladósodottság növelése.
Két fronton folyt a támadás, egyrészt a fideszes vezetésű önkormányzatok adósodtak el eszement módon – ekkor fedték be fél Magyarországot viakolor burkolattal, hogy a főtéren szebben mutasson a szintúgy hitelből odacsinált turul-szobor, másrészt meg a lakosságot kellett nyakig eladósítani, erre volt jó a forint-hitelnél összehasonlíthatatlanul olcsóbb deviza-hitel.

A forint-hitel kamatának mértékét végső soron Járai határozta meg.
A magyar gazdaság azért ezidőtájt még működött, így aztán a terv, miszerint az elhatalmasodott államadósság majd meghozza a kormány bukását is, nem jött össze, viszont amikor a nemzetközi pénzügyi-gazdasági világválság betette a lábát hozzánk is, a deviza-adósok pórul jártak.

A hatalomra jutott Orbán-család érzékelte a problémát, mert vazallusai és vazallusai vazallusai közül rengetegen szerettek volna jól járni, ezért mindenféle ingatlan és egyéb spekulációkba fogtak, pénzüket a valutában felvett hiteleken keresztül fialtatták.
Ha rajtuk nem segít, oda a nemzeti maffia nemzeti szavazóbázisa, így hát az ő gondjukat megoldották, erről itt-ott jelentek is meg cikkek, hogy a képviselő devizaadósok hány milliót raktak zsebre fejenként a problémamegoldás keretében.
A baj az volt, hogy aki nem rendelkezett megfelelő mennyiségű készpénzzel, az adós maradt, és a devizaadós élete nehéz.

Hogy azt a látszatot keltse, hogy tesz is értük valamit, a kormány elrendelte az ócsai Orbán Viktor Lakópark felépítését, melyen igen jól keresett a haveri kör, hiszen egy komfortnélküli házikót rózsadombi villa négyzetméter-áráért építettek fel.
Gáz nem volt, a fűtést fával tervezték megoldani,
Szóval, a hajdani „Cs-lakások” színvonalán, a préri közepén, de még tűzifa-tárolót sem építettek a lakás mellé, melynek telkén a delikvenseknek Hegedűs művésznő naposlibáit és kiscsirkéit kellett volna az önellátás jegyében felnevelgetni.

Ezzel a Család le is rázta a gondot, majd nekiállt a bankokat megpuhítani, de azok egy istennek sem akarták a problémát önként a maguk nyakába szedni, így aztán más megoldást kellett találni, és lássunk csodát: megtalálták!
A megoldás a bíróság lett, melynek mára már teljesen rendszerkonformnak kellene lenni, az csak technikai malőr, hogy van még egy-két bíró, aki még kissé vonakodik, de hát majdcsak öntudatra ébred lassan mindegyikük.

Mindenesetre a kúria most hozott egy döntést, mellyel a magyar bíróságok számára erre az évszázadra biztosította a munkát, míg a problémát magát konzerválta.
Ha én irányítanám a demokratikus oldal kommunikációját, azért csak megkérdezném, hogy mindenképpen a bíróságokra kell hagyni a megoldást?
Hiszen ha egy bíróság tisztességes, akkor csak az ősi jogelvre alapozhatja döntését – pacta sunt servanta, a szerződéseket be kell tartani – éspedig nem csak akkor, ha számunkra kedvező, hanem akkor is, ha kedvezőtlen.
Ezért tisztességtelen elvárni egy bíróságtól, hogy a gazdasági környezet megváltozásából adódó kellemetlen helyzetet reparáljon, főleg nem visszaható hatállyal.

Az adósok megsegítésének ideológiai alapját megteremtette a pénzügyi világválság, senki sem számolhatott reálisan az árfolyamok ilyen durva változásaival.
Ha ez így van - és így van - akkor a póruljárt embereken segíteni kell.
Az állam már régen megállapodhatott volna a bankokkal, hogy átveszi ezeket a hiteleket a fedezetükkel együtt, mondjuk menekülési értéken, ami a forgalmi érték fele lehet, aztán a lakást visszabérelteti a lakókkal, akik ettől kezdve tehermentesen élhetnek egy bérlakásban, a lakásbérlet szabályai szerint.

Ha összeszámoljuk azokat az összegeket, melyeket az állam a Család hatalomrakerülése óta magánvagyonná konvertált vagy a szélbe szórt, esetleg az IMF-hitel felmondása miatt kamatfelárként kifizetett, akkor rá kell jönnünk, hogy a problémán már régen túllehetnénk és az állam pénze is visszafizethető lenne például a nyugdíjkasszába, igaz, nem három nap alatt, de emberbarát időn belül.
Szóval, szerintem ezt kellene számonkérni a maffián, nem pedig azon szomorkodni, hogy a bíróság most, a jövőre nézvést mit döntött.

Különben sem a bíróságoknak kellene dönteniük, hanem nekünk.
Rendszert.

:O)))

BANKOK, BANKÁROK, BALEKOK

A legfrissebb vezérszó a fidesz kommunikácoójában a bankár.
Olyan ő, mintha a korai ötvenes évek Ludas Matyijából és a Stürmerből  ollózta volna össze Szijjártó, aki aztán egy laza mozdulattal a szocialistákhoz köti a fogalmat: a gaz szocialisták, ahelyett hogy óvták volna az embereket a valutában történő eladósodástól, egyenesen bíztatták őket a hitelfelvételre.
Az is lehet, hogy akit nem talált el az utánadobott hitel,azt két szoci aktívista lefogta, majd a közismerten szocialiata bankárok immár álló célpontot találhattak el  biztosan ölő hitelükkel.
Szép történet ez, alkalmas arra, hogy kielégítse egy elég széles társadalmi réteg igényeit, azokét, akiknek elemi szükséglete haragudni valakire, aki az ő összes búját-baját okozta.
Mielőtt bárki is érdelkődne, egy autóhitel erejéig magam is érintettje vagyok a hitel-katasztrófának, és ábrándos tekintettel emlékszem vissza a hajdani hatvanezer forintos törlesztőrészletemre, amely mára száztízezerre növekedett, és melyet már hálistennek csak három hónapig kell fizetnem.
Mégis azt mondom, hogy nem a bankárokra kell haragudni, ők csak úgy viselkednek, ahogy ez egy üzletembertől elvárható: maximalizálni szeretnék a nyereséget.
Hogy úgy viselkednek, mint a liba, amelyik betévedt a kukoricatárolóba? 
Ne rójuk fel nekik, magánemberként mi sem viselkednénk másként, üzletemberként meg pláne nem, főként, ha a környezetünk sem gyakorolja az önmérséklet nemes erényét.
A szocializmus évei alatt a kereskedelmi bankok inkább működtek hivatalként, mint pénzintézetként, nem szorította őket részvényeseik profit-elvárása, meg aztán a képlet tiszta volt, a hitelmódozatok száma korlátozott, a verseny meg ismeretlen fogalom.
A "megyek az OTP-be" jelentette a bankéletet, ez volt "a" bank, ezen szocializálódtunk.
Aztán jöttek a rendszerváltó szép évek, mikor máról-holnapra bakpaloták nőttek ki a földből és az olajpadlós szobájában üldögélő kishivatalnokból hirtelen pénzember lett, a bankszféra meg gyors ütemben rátelepedett a gazdaságra, finanszírozta a kor nem éppen szűzleányi tisztaságú privatizációs üzleteit és a bankvezérek maguk is óriásit hasítottak a prédából.
Volt, aki magát a bankot tette magáévá és vált az ország leggazdagabb emberévé, volt, aki csak a sápot húzta le a trükkös üzletekről, de olyan bankár nem volt, aki ne lett volna részese a felemelkedő újgazdag réteg társasjátékának.
Az átlagember viszont elfelejtett megtanulni bankul, különös tekintettel arra, hogy a bankok úgy viselkedtek és gy viselkednek vele szemben a mai napig is, mintha hatóság lennének, a felkínált szerződéseik megkérdőjelezhetetlenek, ha kell a pénz elfogadod, ha nem, mehetsz világgá.
Aztán meg az átlagember nem jogász, és bár a közjegyzőnél elmagyarázzák neki a szerződés fontosabb elemeit, de hiába.
Nem szokott hozzá, hogy lehetnek végletes helyzetek is, nem tudja még kalkulálni sem, hogy adott esetben egy árfolyamingadozás mit hozhat számára, az meg, hogy kétségbe vonja a kezelési költségek számításának módját, fel sem merül benne.
Egy ilyen helyzetben nem lenne irreális követelmény, hogy az állam megfelelő szervei képviseljék az állampolgár érdekeit és a szerződések előzetes átvizsgálásával vegyék elejét a maihoz hasonló helyzeteknek, de erre mostanában nem fog sor kerülni, attól tartok.
Az a párt, amelyet a bankszférában nyakig érdekelt támogatók tartottak életben és finanszírozták kampányait, randalírozásait, az nem tud és nem mer belemarni abba a körbe, melynek hatalmát köszönheti.
Csányi,  Demján érdekeltek a bankszférában, ha az ő érdekük azt kívánja, hogy a külföldi bankok menjenek világgá, hát akkor ez a kormány ennek érdekében fog tevékenykedni.
Persze hosszú távon ez eléggé kockázatos dolog, de Orbán számára mindíg a ma a fontos, a holnappal majd akkor kell törődni, ha megértük, kerüljön, amibe kerül.
Nem esik szó itt a devizahitelek kapcsán az Orbán által a jegybank-vezéri székbe ültetett Járai szerepéről, akinek kamatpolitikája vezetett oda, hogy a forinthitelek jelentősen megdrágultak a devizahitelekhez képest, és ezzel tulajdonképpen ők terelték a népet a devizahitelek felé, hiszen az átlagolgárt a törlesztőrészlet érdekli, nem a banküzemi finomságok.
Ott szeret hitelhez jutni, ahol a havi teher kisebb, azzal tud kalkulálni és a kockázatot is ésszerű határok között tudja csak elképzelni, ezért veszélyérzete sincs.
Bankokra szükség van, mint ahogy hitelre is, hiszen a gazdaságnak ez a motorja, a magánembernek pedig módot ad vágyai elérésére.
Most éppen az folyik, hogy valamennyiünkkel akarják megfizettetni azokat a hiteleket, melyeket tulajdonképpen már megfizettünk a bankoknak, meg velünk akarják megfizettetni a jómódúaknak kedvező végtörlesztések költségeit.
Pedig jobb lenne hozzányúlni a banki hitelezés szabályozásához, a bajbajutottak valóságos megsegítéséhez, a devizahitelek törleszthető forinthitellé konvertálásához, a hitellel kapcsolatos működési költségek jogszerűségének felülvizsgálatához.
Álom.
Itt nem az állampolgár érdeke számít, csak Orbán hatalmi szempontjai és a mögötte álló gazdasági klikk érdekei.
Ez a társaság a viselkedést nem Görög Ibolya remek könyveiből tanulta, hanem kitették maguk elé mint kottát Rákosi brusúráit a kapitalizmus természetéről és a kapitalista viselkedéséről, és abból játszanak.
Mikor lesz itt egyszer majd emberarcú kapitalizmus?


:O)))

HÁROM PERC

Pontosan ennyi idő kell egy szabványos lágytojás elkészítéséhez, de csak közepes méretű tyúktojásból, már ha libatojást használunk az attrakcióhoz, akkor ez az idő valószínűleg kevésnek bizonyulhat.

Valaha három percre volt korlátozva a beszélgetési idő a tantuszos telefonoknál, és hogy ez nem volt túl sok idő, azt az is tanúsítja, hogy a nótában arról énekeltek, hogy „tíz perc ez nagy idő, Elemér!” – ehhez képest a három perc már akkor sem volt az.

Persze ez az idő is bőven elég volt arra, hogy pökhendi, de hihetetlenül felkészült kormányzatunk tanulmányozza a szocialisták megoldási javaslatát a devizahitelesek megmentése ügyében, majd meghozza a megalapozott döntést - talán még a kézmosás is belefért ebbe az időbe az öblítőgomb megnyomása után.

Ez természetesen a nemzeti együttműködés jegyében történik, hiszen első az ország érdeke és vannak helyzetek, amikor félre kell tenni a pártpolitikai szempontokat.

Ha megvizsgáljuk a devizahitelesek felkarolásának történetét, akkor azzal tulajdonképpen megvizsgáltuk a Fidesz egész kormányzati módszerét is.

A probléma nem új, a devizahitelesek története tulajdonképpen lerágott csont.

Az első orbánjárás alkalmából, mikor vesztésre álltak, hagytak a szocikra egy finanszírozhatatlan lakástámogatási rendszert, mellyel a hibát a szocik nem azzal követték el, hogy megszüntették, hanem azzal, hogy ezt nem kormányra kerülésük első percében tették.

Ezzel párhuzamosan Járai jegybankelnök gondoskodott arról, hogy a kamatlábakat az egekben tartsa, jóllehet rajta kívül egyetlen szakértő sem volt, aki ezt indokoltnak tartotta volna, igaz, hogy a többiek az ország érdekeit nézték, Járai meg a Fidesz érdekeit.

Ebből adódott az az érdekes helyzet, hogy aki hitelt akart felvenni, az jobban járt, ha valamelyik más ország fizetőeszközében tette ezt, és a svájci frank annyira megbízhatónak tűnt.

Svájci óra, svájci tiszti zsebkés, svájci bankok, svájci frank, svájcisapka – a megbízhatóság szimbólumai, hát akkor legyen ez a kiválasztott deviza, mondta Julis néni és nekilátott boldogan kocsit, lakást, miegymást svájci frank hitelre venni.

Sajnos, nem csak Julis néni gondolkodott így, de hát hülye ember az, aki nem az aktuálisan legolcsóbb hitelre utazik, ha már hitelre kényszerül vásárolni.

Aztán ahogy jött a válság, úgy változott vele a svájci frank árfolyama és az induláskor elviselhető terhek növekedni kezdtek, eleinte lassabban, aztán tavaly meglódult az árfolyam és rettenetes törlesztőrészletekre tehettek szert a boldogtalan adósok.

Az sem kellemes dolog, hogy az ember autóját viszik el a végrehajtók, ennél már csak az a kellemetlenebb, amikor a lakását akarják magukévá tenni, ez valóban katasztrófa lehet egy család életében.

A probléma – habár most elkezdődött a hátrafelé mutogatás – már az Bölcs Vezér kormányzása alatt kezdett kezelhetetlenné válni, - ameddig a frank árfolyama a kétszáz forint alatt volt, addig az adósok zöme vért izzadva teljesített.

Most viszont itt a vége – fuss el véle.

Orbán egy könnyebb utat választott – nem véle futott el, hanem előle, rejtekhelyre vonult és most vagy kint él a sivatagban és várja, hogy a csipkebokor lángra lobbanjon, és az Úr megmondja végre neki, hogy mifrancot kezdjen a bedőlt lakáshitelesekkel, akik túl sokan vannak ahhoz, hogy ki lehetne tiltani őket az aluljárókból.

Egyébként a töketlenkedés és a haszonlesés kéz a kézben járnak ebben az ügyben, egyrészt komolykodó pofával leültek tárgyalni a bankokkal, majd vagy száz nap tárgyalgatás után megszületett a megmentő ötlet: hosszabbítsák meg a futamidőt, ütemezzék át a hitelt, de ezt akár az első percben is meg lehetett volna tenni, hiszen a Bajnai –kormány ezt már régen javasolta és lehetővé is tette.

De ez nem kommunikálható eléggé ütősen ebben a formában, hát azt mondták, hogy rögzítik az árfolyamot, és majd a következő választások után – ha lesznek - kell csak fizetgetni az árfolyam-különbözetet meg a rá eső kamatokat is,

Hadd izzadjon, aki utánuk jön, ha lesz még szabadlábon politikus addigra.

Mire ezt nagy keservesen megszülték, az élet túllépett rajtuk és a helyzet mára teljesen elfajult, most valóban nagy a baj.

Annyira, hogy már Orbán főnöke is megunta a tökölődést és az OTP saját mentőcsomaggal rukkolt elő – gondolom, rájöttek, hogy ez is jobb, mintha lángra kapnak a bankfiókok szerte e hazában…

Ez lenne az a pont, amikor valóban szükség lenne az összefogásra, mert amit a kormány csinál, az minden, csak nem válságkezelés.

Állítólag augusztus közepére lesz Nemzeti Eszközkezelő, mint hírlik, ez aztán majd fél áron felvásárolja a bedőlt hitelesek lakásait, emellett remek - valóban zöldmezős – beruházásokkal házakat épít ott, ahol a vadludak is háromnapi hidegélelemmel szállnak csak le.

Hát akkor már meg is van az első nyolcvan családnak a megoldás, márcsak a maradék pártízezer családnak kellene valamit kitalálni.

Vannak remek ötletek, fizessenek a munkáltatók – szerintem meg fizessenek a kerékpárosok.

Miért pünkt a kerékpárosok, kérdezi a klasszikus vicc, én meg azt, hogy miért éppen a munkáltatók?

Talán erre a problémára remek megoldást tudtak volna nyújtani a MOL-ra eltőzsdézett százmilliárdok, ezek meg itt bohóckodnak a lakóparkjukkal, meg az önkormányzatokra mutogatnak, amelyek szintúgy nyakig ülnek a ganéban, mint a lakáshitelesek és legjobban azt szeretnék, ha végre őket is megmentené valaki.

Egyébként is, éppen most húzzák ki alóluk a szőnyeget - hatáskörök helyett joguk lesz dönteni az olyan fajsúlyos kérdésekben, hogy a Főutcán a körforgalom közepére petúniát vagy pistikevirágot ültessen ki a fideszközeli kertészeti vállalkozó.

Szóval érdekes napoknak nézünk elébe, de persze most is nyerésbe vagyunk, mint ezt a kormány pitbullra hajzó és Szijjártót felülmúlóan kereplő szóvivője kifejtette.

Végül is, az a lényeg, hogy nekik jó véleményük van saját magukról.

A szociknak meg üzenem, hogy kerítsenek már friss arcokat, mert amikor a fiam meglátta Szekerest magyarázni, legyintett egyet és kifordult a szobából.

Krupszkája asszonynak is voltak felülmúlhatatlan érdemei, okos gondolatai, de rúdtánc kategóriában mégsem őt kellene indítani.

Persze edzőnek elmenne….

:O)))