ROMASTRATÉGIA

Németországban igen pozitívan értékeli a roma integrációval foglalkozó szakma a romák felzárkóztatását célzó magyar stratégiát - összegezte szombaton, egy nürnbergi konferencián szerzett tapasztalatait Balog Zoltán, a Közigazgatási Minisztérium társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára.

Meg kell mondjam, én is nagyon pozitívan értékelem a muszlim közösségek nyugat-európai beilleszkedésének kezelésére kidolgozott francia és német stratégiát, de a kívánatos szerintem mégiscsak az lenne, ha Magyarország népe értékelné pozitívan a magyarországi romák felzárkóztatására irányuló törekvéseket, még talán az sem lenne túl nagy baj, ha nem ilyen hangzatos terminológiával írnának le valami érdemit, mit most a semmit

Merthogy azt azért szögezzük le, hogy ez a kormány a pofázáshoz kétségkívül ért, de azon kívül túl sok mindennel nem dicsekedhet, ellenben ha valaki a problémákat szóbahozza, akkor azonnal vad hadonászásba kezd és minden létező fórumon cáfolni igyekszik azokat.

Olyan ez a kormány, mint a Magyar Népmesék rajzfilmjének kismadara, gyönyörű szóvirágok nyílnak és burjánzanak csőröcskéjükön, de ezeknek a mese mondanivalójához sok közük nincs, leginkább csak dekorációs kellékek.

Olyanok, mint amikor otthon az agyoncsapott csótányok után a falon maradt vérpacákra falvédőt akasztanak, ne lássa senki, hogy a kosz megeszi őket.

A mostani nagy felbuzdulás annak köszönhető, hogy díjnyertes játékfilm készült a cigánygyilkosságokról, melyben azért fel-felbukkantak a valóság meglehetősen zord elemei, a film készítői ugyanis elfelejttették cukormázzal leönteni a történetet és ez kormányzati körökből vad reakciókat váltott ki.

Merthogy az nem létezhet, hogy a Vezér államában az ábrázoltakhoz hasonló állapotok legyenek.

Zsigeri volt a reakció, mint minden ilyen ügyben: először tagadni, aztán támadni és a végén bűvészkedni egy sort a szavakkal - hátha azok, akiknek nincs közvetlen tapasztalatuk erről a hazug és velejéig immorális bandáról, amit ma magyar állami vezetésnek hívnak, beszopják a cumit, melyet mézbe mártanak, merthogy úgy a fincsi.

Arról is nyilatkozott a cigányok nagy patrónusa az MTI-nek, hogy fontos, hogy minél szélesebb körben, a politikán túl is megismerjék a magyarországi helyzetet és az annak kezelésére kidolgozott programokat, mert sok az előítélet és a tévképzet Magyarországgal szemben.

Ezeket tájékoztatással, a magyar állapotok és a javításukat célzó programok bemutatásával lehet eloszlatni, ami Nürnbergben sikerült is - mondta.  

Azt gondolom, ezért kár volt Nürnbergig utazni, itthon is elő lehetett volna adni ezeket a bölcsességeket egy zömében cigányokból álló hallgatóság előtt, például megismertetni a legújabb kutatási eredményeket, melyek szerint huszonnyolcezer forintból is meg lehet élni, hadd röhögjenek már egy jót, amúgy éhgyomorra…

A nagyívű stratégia igen jó dolog, merthogy szép is látni a fényt a kút szájánál, Bodri is reménykedve tekint a csillagos égre, miközben átmenetileg még a kútban kapálódzik, de a szomorú valóság az, hogy amúgy az égadta úrvilágon semmi sem történik.

A tettek netovábbja, mikor a miniszterelnök fellegekben élő főtanácsadó-asszonya naposlibákat oszt az éhezőknek, hogy azokat majd felnevelve valóságos liba-csányik legyenek.

Hogy miért jut eszembe gyermekkorom szomszédsága, ahol a szegény szomszéd verébpörköltet evett… - dicsérete is, csak arra panaszkodott, hogy a pucolásuk kissé macerás.

Cigánykodtunk már annyit itt a különféle fórumokon, hogy lassan már hegedülni is tudunk (ki is próbálom, hátha…), volt ezer értelmes ötlet, de megoldás nem született, nemhogy stratégiai, még taktikai szinten sem.

Ellenben a cigányság helyzete egyre rosszabb lett.

Egy darabig csak a társadalmi változások következtében, mondhatnám automatikusan, de az Orbán-család hatalomra jutásával ez a folyamat felgyorsult, gazdaságilag és társadalmilag is a katasztrófa szélére jutottunk.

Azért lett a rendszerváltás legnagyobb vesztese a cigányság, mert a cigány munkavállalók túlnyomó többsége szakképzetlen volt, az elbocsátások első hullámával ki is hajigálták őket, évekkel azelőtt, hogy a többi munkavállaló is lapátra kertült volna.

Megszűntek szép lassan a fekete foglalkoztatás lehetőségei is, megjelentek a külföldi feketemunkások, megszűntek a képzések, aki képzetlen volt, az is maradt, mára százezrek ülnek otthon és próbálnak elvegetálni a zsenge articsóka szintjén, zömében a fotoszintézisre utalva.

Orbán meg ideológiát keresett a helyzethez és úgy döntött: dögöljenek éhen, ha már cigány létükre nem tudtak miniszterelnökök, lenni – úgy kell nekik, élhetetlen banda!

Aztán a mindenkori politika teret adott a szélsőségeseknek, azok meg tették a dolgukat.

Először tájékozódtak, hogy mennyi idő alatt ér el légi utántöltéssel egy F-16-os Hatzerim Légibázisról Budapestre, utána úgy döntöttek, hogy a kívánatos célcsoport akkor mégis inkább a cigányság.

Való igaz, majd félmilliónyi képzetlen emberrel, akiket cigányfalvakba vagy nemcigány falvak gettóiba zárunk élelem és fűtés, feladat és munka, példa és irányítás nélkül, nehéz bánni, különösen, ha még nem is nagyon akarunk.

Egyszerűbb sopánkodni, mint kenyeret adni nekik, különösen, ha a kenyérrevaló a rendszer kedvezményezettjeinek, meg a haveri körnek jut, - persze a visszacsorgatás kötelezettségével.

Ezek az emberek lopni fognak, kivágnak erdőket, betörnek és gyilkolnak is, sokszor csak azért, mert primitivizmusukban nem ismerik fel helyesen a célt, kiket kellene agyonverni Mari néni helyett.

Kádár huszonöt év alatt tudott erre a társadalmi csoportra némi kulturális és életviteli mázt kenni, ezt aztán az elmúlt húsz évben sikerült lekoptatni, a maradékot meg két éve nagykalapáccsal verik le róluk a velük egy színvonalon álló félcigány és nem cigány idióták, meg a tróger és cinikus hatalom.

Aki meg államilag azért felelne, hogy ne így legyen, az most arról értekezik, hogy Németországban a szegregáció-integráció kérdését differenciáltan látják, nem gondolják azt, hogy feltétlenül jó, ha "össze vannak kényszerítve cigány és nem cigány gyerekek", és rossz, ha külön vannak.

Ha az ilyen ostobákkal úgy bánna a társadalom, mint a cigányokkal, akkor az igensovány államtitkár nem merné elengedni gebe gyerekeit az iskolába, és szomorúan húzná haza a lopva kivágott nyárfát, hogy legyen mivel fűteni.

És liba helyett ürgét enne, nem tisztelve, hogy az ürge védett állat.

A cigány ma még az ürge szintjén sincs, szabad préda.

Ha az ilyen állami tisztségviselőket elnézegetem, nem is csodálkozom…

:O))))  

TANÁCSKOZÁSOK

Ül a sok tanácstalan különféle termek széksoraiban és tanácskozik.

Legelsőbben is arról, hogy mit is kezdjenek ezzel az Orbán névre hallgató kártékony vírussal, aki oly mértékben fertőzte meg a társadalmat, hogy ma már szinte egy egészséges szerve sincsen, járni is alig tud, összevissza beszél és be-belázasodik.

A kérdés persze vitathatatlanul aktuális, hiszen a vezér és sleppje, amikor megkapja az uniós kezelést, akkor feltisztul rövid időre, majd egy-két nap után visszaesik és bezárkózik saját álomvilágába, ahol el lehet éldegélni egy családnak negyvenhétezerből, és ahol az egykulcsos adó megváltoztatására akkor kerül majd sor, mikor a Föld az éggel egybeér.

Utóbbi kijelentést Kósa alelnök tette – úgy látszik, igazítani kell kicsit a forint árfolyamán megint…

Azért nem lenne baj, ha valaki megismertetné őt Shakespeare-el, aki a Macbethben egy hasonló jóslattal foglalkozott, miszerint a király uralkodni fog, amíg a birnami erdő ellene nem vonul…

Egyébként nem magas intellektusáért szeretjük Lali alelnököt, ami pedig jóstehetségét illeti, talán még Lengyel László is eredményesebb nála.

Aztán azon törte a fejét a mai magyar politikai elit (Nem kellene e helyett az „elit” kifejezés helyett valami találóbbat keresni?), hogy mit is kezdjen saját magával, mertmivelhogy politikai tőkéjét megszólalásról-megszólalásra, erkölcsi tőkéjét pedig a sárdobáló-mérkőzéseken és a hazudozásaival, handabandázásaival veszítette el, így aztán most bajban van.

Márpedig megy az idő és a társadalom vagy audiológiai kezelésre szorul, vagy csak egyszerűen unja az egyre inkább vallási szektaként funkcionáló pártokat és lázasan keres valamilyen érdekképviseleti formációt, melyhez csatlakozni lehetne, és amelynek nevében lehetőleg nincs benne a párt megnevezés.

Az ellenzék valamennyi parlamenti pártja, vagy osztódással szaporodott parlamentközeli formációja belelendült a politizálásba, folynak az értékelések, ugyanazok a verebek ugyanazokat a dalokat csiripelik, nagyobb meglepetésre kilátás sincs.

A baloldal vezető ereje, az MSZP március végére tervezett tisztújításának menetrendjéről kezdett tárgyalást a párt országos választmányában.

Ez némi érdeklődést váltott ki az enervált szemlélőkből, mivelhogy bejelentkezett országos szerepre a párt sötét lova, a tervezett Szeged – Hódmezővásárhely villamosvonal anyja, merthogy az atyja Lázár János, aki személyesen fogja ellenőrizni, hogy a magyar Shinkansenre csak olyanok szállhassanak fel, akik a nevével fémjelzett skála megfelelő szintjén küzdik le az élet nehézségeit.

A gatyából kilógó fenekű prosztó meg menjen gyalog, a Nordic Walking mintájára nevezzük el a menetelést Hungarowalkingnak és máris fejlesztettük a tömegsportot is!

Hogy ez a nemzés, a szegedi politikai élet állapota, vagy az Önkormányzat módosult feladatköre – futómuskátli vagy petúnia lógjon a villanyoszlopokon – inspirálta a döntést, azt nem tudom.

Mint ahogy azt sem, hogy miért is jut róla eszembe Pistike, aki nem szólalt meg hatéves koráig, mikor is aztán felrikkantott:
- Forró a kávé!

- Pistike, hát te tudsz beszélni?

- Tudok hát!

- És akkor idáig miért nem szólaltál meg?

- Nem volt forró a kávé.

Az is kiváltott kis izgalmat, hogy Szanyi kapitány bejelentette szándékát: jelölteti magát a pártelnöki tisztségre, mire is a nagykaliberű szocialista politikus, Balogh András azonnal késztetve érezte magát, hogy kifejtse, Szanyi Tibor pártelnöki posztra jelentkezése mögött személyi ambíciók állnak, vagyis az nem a Mesterházy Attilával szembeni elégedetlenség jele.

Ja.

Szerelmi vallomás lehet…
A Demokratikus Koalíció is tanácskozott, megszólat Vitányi Iván, aki szerint ez még nem diktatúra, de már autokrácia, ez olyan centrális erőtér, ahol minden hatalom egy ember vagy egy csoport kezében van.

Hmmm…

Szerintem meg a z elpofátlanodott magyar maffia és személy szerint egy kezelésre szoruló szociopata nyílt diktatúrája, demokratikus kulisszákkal, - mint volt hajdan a lengyel vagy az NDK többpártrendszer.

Aztán meghallgathattuk Bauer alelnöktől, hogy Orbán „hibázott, amikor a szektorális különadókat bevezette, amikor a magán-nyugdíjpénztári befizetéseket elorozta, hogy az egykulcsos adó miatt keletkezett költségvetési lyukakat betömje. Mindezt nem gonoszságból tette, hanem csak tévedésből. Most erre mit lehet mondani?

Megnyugodtunk, a Vezér nem gonosz, csak téved - mi lenne, ha gonosz is lenne?

Ezen a megfogalmazáson igen sokat dolgozhatott a belváros értelmiségi krémje, olyan is lett.

Debreceni alelnök elmondta „Orbán politikai értelemben beteg ember, politikai gonosztevő, amivel kissé ellentmondott Bauernak, meg elmondta, hogy úgy látja, Orbán gyógyíthatatlan „bonaparteizmusban” (remélem, ez az újságíró sajtóhubája…) szenved, ezért nem Elbára, hanem egyenesen Szent Ilona szigetére kellene száműzni. 

Legyen úgy.

Aztán Gyurcsány is mondott szokás szerint nagyívűeket meg mélyenszántókat, de az még mindig nem derült ki, hogy kinek a pártja is akar lenni ez a formáció, majd talán néhány év múlva ezt is megtudhatjuk.

Azt is mondta, hogy Orbánnak mennie kell.

Ravasz, cseles húzás volt, mert a múltkor meg mintha ez nem lett volna olyan sürgős, most aztán ott ülhet otthon a Vezér a nagy dilemmával, - most micsináljak Anikó? - merthogy azt tutira tudja, hogy az ellenféltől nem szabad elfogadni tanácsokat, érre most belegabalyodott a helyzetbe, mint macska a házicérnába…

Az identitászavaros LMP is megtartotta a maga dzsemboriját, még mindig az a dilemma, hogy szex vagy szüzesség, meg hogy kik is ők valójában, meg hogy ők két macska és játszanak egmással - Kaufer Virág helyére meg választottak egy másik virágszálat, Szél Bernadettet, sok sikert neki a Parlamentben.

És hát, ha már lúd, legyen mérsékelten kövér, szép combokkal és kifogástalan libamellel, + tepertő: Orbán ellenzékinek aposztrofált segédcsapata, a Jobbik is alapvetett, melynek során ez alkalomra úttörőnyakkendőben megjelenő pártelnök megállapította, „Nem vagyunk kommunisták, nem vagyunk fasiszták, nem vagyunk nemzeti szocialisták, de demokraták sem vagyunk”.

A sorból kimaradt az „idióták” kifejezés -  talán maga is érezhette, hogy nem szabad nyilvánvaló valótlanságokkal operálni.

„A saját sorainkat is tisztítani és rendezni kell […], a politikusainknak is meg kell érteniük, hogy nem kompromisszumok keresése a dolguk, hanem harc, harc és harc, és ezzel a nemzet-, ember- és istenellenes rendszerrel kompromisszumot nem fogunk kötni” – fogalmazott a pártelnök.

Aztán még megjövendölt egy világháborút és tételesen bizonyította, hogy a Jobbik szellemisége áthatja a kormánypártot is, ami ugyan nem egy nóvum, de talán nem lenne baj, ha az Unió döntéshozói is tudnának róla.

Szóval, vége a politikai uborkaszezonnak, aminek jele, hogy ma kibújt barlangjából a Fidesz szőke nője, tájékoztatta a sajtót álláspontjukról, miszerint Gyurcsány hüje, a többi meg említésre se méltó.

Szegény hazám.

A libák is tartottak ma gyűlést, ők nem mondtak gyönyörűségeseket, csak azt rögzítették, hogy mikor,  honnan hová akarnak repülni, kiket hívnak a csapatba, hol tart a felkészülés, mit kezdjenek megérkezés után a disznóval, aztán a legértelmesebb libát demokratikusan az élre tuszkolták, mert ők tudták, a létük függ azon, hogy helyesen válasszanak.

De persze ők csak ostoba libák…

:O)))