A debreceni iparoslányok kedvence azt találta ugyanis találta mondani, hogy a Zuschlag-ügyben született jogerős ítélet után az MSZP-nek döntenie kell: megújul, és nem ad többet politikai szerepet Gyurcsány Ferencnek és Mesterházy Attilának, vagy továbbra is úgy gondolja, hogy a keresztapák mindig megússzák.
Merthogy szerinte a dolog akkor történt, amikor a minisztérium vezetői a – szerinte – keresztapák voltak.Mióta Szijjártóval kéz a kézben bedöntötték a forintot, azóta viszont rákapott a dolog ízére, és elhitte magáról, hogy kiköpött Démoszthenész, csak a beszédkészségét javító kavicsot felejtette el kiköpni, ami nem is csoda, ha azt a kavicsot Viktornak hívják…
A projekció a pszichológiában azt a jelenséget jelenti, amikor valaki a saját maga nemkívánatos tulajdonságaival másokat ruház fel, mintegy rájuk hárítva saját problémáit, hibáit.
Ebből aztán érdekes dolgok szoktak kijönni, eklatáns példa erre, amikor a cigány vadul cigányozgat.
Kósa Lali szegény is ezeket a tüneteket produkálja, elfeledve azt, hogy neki, mint az Orbán Család caporegime-ének sokkal hasznosabb lenne, ha hallgatna.
Vagy, ha már megszólal, akkor előtte célszerű lenne hosszasan tanulmányozni az olasz maffia felépítését és jellegzetességeit, de ha nincs kéznél szakirodalom, a Fidesz szervezeti felépítése is megteszi.
Egy rendes maffiában ugyanis egyetlen Keresztapa van, mint ez Mario Puzo világhírű művének megjelenése óta köztudott.
Ő a megfellebbezhetetlen tekintély, ő dönt egyszemélyben minden lényeges kérdésben, ő emel fel és ejt el embereket, és az összes pénz felett ő diszponál.
Aki kedves neki, azt megjutalmazza, például odahajít neki egy stadiont, aki nem kedves, azt meg elnyeli a mocsár.
Mintha csak a Fideszt látnánk, már csak az van hátra, hogy ahogy Keresztapa megváltoztatta Andoliniről a nevét – szülőfaluja után – Corleonéra, úgy Orbán is megváltoztassa a nevét Alcsútdobozra.
Don Viktor Alcsutdoboz, - mecsoda veretes név lenne, reszketne, aki hallja!
Don Viktor egyébként ma igét hirdetett népének, szórta az igét, mint Juliska néni a kukoricát kedves libái elé, azok meg szemmel láthatólag elégedettek voltak, hogy egyelőre még kapkodhatják a padlóról és nem akaratuk ellenére tömik beléjük, de ennek is eljön majd az ideje.
Ott volt néhány prominens személyiség, Széles Gábor például, akiről ez a tény mindjárt bizonyította is, hogy nincs a belső körben, hiszen a két consiglieri, akik bölcs tanácsaikkal segítik, a Keresztapát a helyes döntések meghozatalában, ilyen helyeken nem mutogatja a fizimiskáját.
Nem nekik megtiszteltetés, ha Viktorral egy társaságban mutatkoznak, nanehogymár a befőtt tegye el a nagymamát.
És ott volt maga Pozsgay jellemóriás, hogy dagadt volna bele a feje a hajdani reklámfilmen a bukósisakjába...
Voltak ugyan olyan elképzeléseim, hogy majd milyen jókat fogok írni a mai szónoki bravúrteljesítményről, de be kellett látnom: a semmiről nem lehet semmit sem írni.
Don Viktor már megint megirigyelte a Magyar Népmesék kismadarának teljesítményét és gyönyörű, kacskaringós szófüzéreket eregetett – már attól tartottam, hogy kevés lesz erre a célra a szája, de megúsztuk.
Viszont megtudhattuk, hogy 2010 az összefogás éve volt, 2011 a megújulás éve, 2012 az elrugaszkodás éve, 2013 az emelkedés éve, míg 2014 – szerinte - a gyarapodás éve lesz.
Reményeim szerint meg a repülés éve, merthogy addigra a legostobább magyar is rájön, hogy mit művelt az országgal és személyesen vele Don Vittorio.
Persze azért leborulok szónoki képességei előtt, mert háromnegyed órát beszélni és közben nem mondani semmit – nem hétköznapi teljesítmény.
Hogy mit szólnak ehhez majd a Facebookon hülyére vett hívei, akik azt képzelték végtelen naivitásukban, hogy ezt a kóklert valóban érdekli, hogy ők mire kíváncsiak, az egyelőre még kérdés.
Mindenesetre – ahogy Virág elvtárs mondta a Tanú című filmben – a helyzet fokozódik, csapataink harcban állnak, most éppen az államadósságnak üzentünk hadat, amelyikkel talán békében is élhettünk volna, ha Kósa caporegime nem üzen hadat a forintnak, Don Viktor meg nem támadja meg a jegybankelnököt - de hát így megy ez háborús időkben....
A beszéd végén Don Alcsútdoboz éppen hogy csak el nem énekelte: Ez a harc lesz a végső…
Sőt, a végső stádium után vagyunk már és ő éppen most kaparja ki azzal a két dolgos kezével a hóttat a sírból.
Közben Bajnai és Oszkó szépen, szelíden és választékosan elküldték az egész bandát Keresztapástól - mindenestül oda, ahova tulajdonképpen valók.
Ennek feltehetőleg nagyobb lesz a nemzetközi visszhangja, mint ennek a semmitmondó lefetyelésnek, amit előadójának volt képe évértékelő beszédnek nevezni…
:O)))
