Ül állami tisztviselő az íróasztalánál, fáradt tekintete mélán követi a klíma által leszedált döglegyet, mely – szerencsétlenségére - felfedezőútra szánta el magát a hivatalosság épületében és most kezdi éppen úgy érezni magát, mint Scott kapitány, mikor megpillantotta Amundsen zászlaját a Déli Sarkon: a francnak jöttem én ide?
Ez a kérdés már az őt kitartóan szemlélő közhivatalnokban is felmerült, legutóbb a nagy Forradalmi Selejtezések idején, merthogy a légy helyzete az ő akkori helyzetéhez képest rózsásnak mondható, habár igaz, ami igaz, - megúszta.
Ezt talán annak köszönhette, hogy világ életében a fal színével megegyező színű ruházatot viselt és mindig egy ütemre mozgott a tömeggel, így aztán joggal hivatkozhatott a Vik-tor, Vik-tor ércességének megteremtése terén szerzett érdemeire, plusz a napi rendszerességgel szagolgatott narancsra.
Viszont a kegy az kegy és a hálának hálának kell lenni, és ha már ahhoz túl sok kedve nincsen, hogy a Csányi-birodalom élelmiszergyártó üzemeiben ellenőrizgessen, (Per tangentem említeném, hogy a csányi dinnye megszűnt, a terméket OTP dinnye néven forgalmazzák tovább!), hát valamit ki kellene találni.
Valami jó, valami ütős dolgot, amivel beírhatja magát a forradalom történetébe, és amiért a Vezér, aki az egészséges életmód szerelmese (lásd füstölt kolbász, szalonna, disznósajt, pörc, miegyebek…) és akinek már az óvodában is a töpörtyű volt a jele, majd jól megveregeti a vállát.
De lehet, még a hátát is meglapogatja, - elgondolni is borzongatóan szép érzés!
Aztán hirtelen bevillant az agyába valami, a homlokára csapott – megadva egyúttal ezzel a bánatos légynek a kegyelemcsapást – megvan a megoldás!
Reformáljuk meg a gyermekétkeztetést, etessük úgy azokat a büdös kölyköket, hogy egészséges generációk sorai növekedjenek ezután, csupa-csupa kis középpályás, akik majd dicsőséget szereznek az országnak és a mi Szeretett vezérünknek, vitéz szőlőbányai Viktor Mihály kormányzó urunknak!
Aztán kitett maga mellé egy csomag A4-es papírt és íni kezdte:
Tilos a gyermekétkeztetésben a kolbász!
Tilos a gyermekétkeztetésben a sertészsír
Tilos a gyermekétkeztetésben a mákostészta főételként!
Tilos a rántotthús, kivéve kéthetente egyszer!
Tilos a fűszeres, magyaros étel!
Tilos a lekváros kenyér!
Tilos a Nutella!
Tilos a vaj, tilos minden, amit emberfia jó étvággyal megehet!
Az egyébként gyomorpanaszokkal és cukorbetegséggel küzdő hivatalnok itt kis szünetet tartott - éppen eljött az ebédidő és így kiballaghatott a szomszédos vendéglőbe, ahol gyorsan betolt egy csülkös pacalt két szelet foszlós, friss fehérkenyérrel, majd bekapott néhány szem Bilagitot meg desszertként elrágott egy-két Maaloxot majd elégedetten visszaballagott.
A kenyérről jutott eszébe, hogy talán el kellene rendelnie a fűrészporból sütött, zsömlének nevezett izék etetését is, majd ezen felderülve betiltotta gyorsan még a leveskockát is, a 20%-os tejföllel egyetemben. Majd az egészet letisztázta és kiadta, mint ajánlást, mellé meg írt pár sort, hogy azért ne reménykedjen senki abban, hogy ez csak ajánlás, hamarosan jogszabály, meg annak megszegéséhez rendelt szankció is lesz belőle, mert mi nem tréfálunk.
Pedig amikor elolvastam a hírt, én azt hittem, hogy ez tréfa.
De nem.
Nem vagyok táplálkozástudományi szakember, de azt tudom, hogy annál, mint ha egy gyerek semmit sem eszik, nincs egészségtelenebb.
Azt is tudom – sajnos - hogy a diéta meg az egészségesnek nevezett táplálkozás nem olcsó mulatság, egy vagyonba kerül, és akkor még mindig nincs semmi biztosíték arra, hogy az egészségesnek mondott ételekben nincsenek rákkeltő meg egyéb káros anyagok, melyektől lankad a férfierő vagy szakálla nő anyukának, a kozmetikusok legnagyobb örömére.
Azt is tudom, hogy a táplálkozástudomány megállapításainak stabilitása rosszabb, mint a Fidesz eszmei szilárdsága, mely átlag négyévente megbízhatóan változik.
Éppen a minap olvastam, hogy a margarinokról is kiderült, hogy egészségtelenek, ellenben a mangalicazsír mecsoda isteni zsírsavakat tartalmaz, az embernek kedve támad mangalicazsírban feredőzni.
Vagy itt van a spenót kardinális kérdése, hol egészséges, hol egészségtelen, a tojással egyetemben, melyet én rántotta formájában szeretek rácsusszantani a spenót tetejére, fenékig ürítve a méregtányért, hogy stílusban tartsam itt magam…
Néha úgy érzem, mintha az életem álom lenne az álomban - ilyen dolgok nem történhetnek meg egy olyan országban, melyben gyermekek tízezrei éheznek.
Hát most majd még a maradék is, és akkor boldogan elmondhatjuk, hogy hazánk az egészséges életmód úttörője, nem szólva a takarékossági szempontokról.
De szép is lesz!
Habár én nagyon szegény környéken nőttem fel, ahol a zsíroskenyér is már a kiváltságosok eledele volt, a szegényebbek meg cukroskenyeret ettek (kenyér pofával vízbe, majd kristálycukorba mártva). Némely hedonisták az egészségükkel mit sem törődve a cukrot kiskanállal kanalazgatták ki a kávéscsésze aljáról, a falusi rokonok meg úgy ették a kolbászt, hogy egy táplálkozástudományi szakértő sírva rohant volna a látványtól világgá.
Mégis, egy világégés után felnőtt egy egészséges nemzedék, az ő gyermekeik meg unokáik egy-két fejjel magasabbak lettek a szüleiknél, köszönhetően a fehérjedús és megfelelő mennyiségű táplálkozásnak, de hogy a mai gazdasági helyzet következménye mi lesz, azt nem is merem prognosztizálni.
Akinek meg illene, az meg nem akarja, - akiket ez érint, azok túl alacsonyan állnak a Lázár-skálán.
Mindenesetre szomorúan fogom nézegetni – kezemben remélhetőleg a liba combjával és nem fűvel dúsított korpászsömlével – amint az egészséges új nemzedék zörgő csontokkal, de döngő léptekkel vonul a fényes jövő felé – fel, Viktor tápos népe, diadal vár reád!
:O)))
