Megnéztem, tetszett, olyan volt, mint mindig, - okos, nyílt, érthető és rokonszenves – lehetett az általa elmondottakkal azonosulni.
Amit láttunk, tökéletesen megfelelt a műsor címének, nem volt mellébeszélés és nem volt ködösítés.
Gyurcsányból süt az értelem – talán ez is a baja, kellene belőle egy lebutított modell is, párhuzamosan.
Kálmán Olga az ex-kormányfő tökéletes beszélgetőpartnere volt.Bizonyára nem hiányzik neki az én dicséretem a kazal tetejére, de nem lehet nem elmondani – ő a legfelkészültebb, legrátermettebb és legokosabb belpolitikával foglalkozó riporter a mai magyar médiában.
Nyeresége ő a baloldalnak, mert ő azon kevesek közé tartozik, akik nem félnek a hatalomtól és úgy kérdez, ahogy szerencsésebb országokban a tisztességes újságírók általában kérdeznek.
Mindenkit.
Kivétel nélkül.
Nade Gyurcsány…
Megint azon spekulálgattam, hogy hogyan lehet az, hogy ezt az európai politikust le tudta győzni a tornacipőszagú alcsuti, de nincs jobb ötletem – Gyurcsány túl jó, túl okos Magyarországnak.
Ma is elmondott néhány nagyon fontos dolgot, érdekes gondolatokat - gyakorlatilag felvázolta a következő választásokig terjedő időszak teendőit a baloldal számára, de azt hiszem, ezzel a választók széles tömegeit nemigen fogja tudni maga mellé állítani.Magas ez nekik, mint libának a farzseb.
Az a réteg pedig, amelynek tagjai értik, amit mond, azok meg többnyire a jelenlegi rendszer kedvezményezettjei, akik most kaptak adókedvezményeket - komoly pénzek ezek - és nemigen hinném, hogy számukra nem a lét határozhatná meg a tudatot.
Aztán ott vannak a baloldali értelmiségi fanyalgók, akik este az ágyuk szélén ülve magukba néznek, összevetik képességeiket az exminiszterelnök képességeivel és nem örülnek az eredménynek – hát másnap fanyalognak egy jót.
Tulajdonképpen Gyurcsány egy kényelmetlen figurája a magyar politikai életnek.
Tökéletes ellenpontja az alcsutinak, Gyurcsány okos – Orbán ravasz, Gyurcsány elegáns – Orbán egy mucsai gigerli, Gyurcsány demokrata – Orbán bolsevik, Gyurcsány meri vállalni a hibáit – Orbánnak nincsenek hibái, ugye, Gyurcsány saját tehetségéből lett gazdag és nem lopja az állami vagyont – Orbán meg a funkcióját fialtatta és fialtatja ma is – és még lehetne hosszan folytatni a sort.
De kényelmetlen saját párttársainak is, hiszen ők is önértékelési problémákkal néznek szembe, ha a neve felmerül.
Nem Lendvai Ildikóról vagy Kovács Lászlóról gondolom ezt, hanem azokról, akik ott ülnek évek óta a frakcióban és annyira terepszínűek, hogy lassan már össze lehet téveszteni őket az üléstermi padokkal.
Isten mentsen, hogy bántani akarjam őket, vagy kétségbe vonjam a tisztességüket, de ha mondjuk Tóbiás, Szekeres vagy Juhász belegondol a jövőjébe, akkor szerintem zokogni kezd.
Merthogy tudják, hogy jövőjük gyakorlatilag nincs és rohadtul bosszanthatja őket, hogy még mindig az a Gyurcsány tudja megbolydítani a magyar politikai életet, akinek a vélelmezett politikai sírjába maguk is belepottyantották az obligát szál szegfűjüket, reménykedve, hogy soha nem jön vissza kísérteni, mert akkor talán számukra is tér nyílik - hátha, esetleg…Gyurcsány természetes vezető, megy utána a nép, mint gúnár után a libák, és ezen az sem sokat változtat, hogy most éppen nincs magas funkciója.
Párt - pontosabban vezetőtársai közül pedig – emberi hiúságból, vagy kemény anyagi okokból – sokan nem állnak be mögé, pedig mindenki jobban járna, talán Puch László kivételével, de ez utóbbi talán nem is lenne túl nagy baj.
Mesterházyt kedvelem, de neki is jobb lenne megszabadulni a nyomasztó felelősségtől, hiszen ez teljesen tönkre fogja tenni az egyéniségét, ebben a közegben ő kevés, őt megeszi a veteránliga.
Itt van Szanyi Tibor, - ő sem képes belátni, hogy amit esetleg vért izzadva produkál, azt Gyurcsány laza eleganciával fele idő alatt kétszer olyan hatékonyan tudja elvégezni.
Persze Gyurcsány sem hibátlan, például – ahogy elnézem – még mindig nem hajlandó elfogadni, hogy sokkal nagyobb számban kellenének mellé olyan emberek, akik képesek a legegyszerűbb emberek nyelvére is lefordítani a szocialisták mondandóját, és megszervezni azt, hogy minden szocialista politikus minden nap minden megnyilatkozásában szerepeltesse ezeket.
És kellenének média meg PR szakemberek is, mert a propagandamunka csapnivaló, sajnos még mindig és vajon, még meddig?.
Ez nem a jelenleg a feladatot ellátók kritikája, de nem lehet egy-két embert nekiküldeni a gőzhengernek, legyenek bármennyire felkészültek és bátrak is…
Tíz emberrel lehet remek puccsot csinálni, de egy társadalom átformálásához sokkal több szakemberre van szükség.
Ennek a pártnak nem csak vezető egyéniség kell, hanem – ha úgy tetszik – kell például egy Marosán is, aki képes érzelmileg mozgásba hozni azokat is, akik nem szocialisták, de vevők lennébnek a politikánkra.
Erre a feladatra például Szanyi akár meg is felelhetne, de ő pártelnök akar lenni, jóllehet arra a feladatra még véáletlenül sem alkalmas.
Igaz, egy időben én is meós szerettem volna lenni a Habselyem Kötöttárugyárban, akkoriban még a képességeim is meglettek volna tán hozzá, de aztán mást dobott a gép, Szanyi is beletörődhetne…
Kellenének, akik a pártszervezést irányítanák, akik szerveznék a fiatalok becsalogatását közénk, kellenének, akik az internetes megjelenést tartanák kézben, stb.
Nem tartom kimondottan szerencsésnek a személyiség elkoptatását a napi jelenléttel, magyarember- legyen jobb vagy baloldali - szereti a vezetőit kicsit Istennek kezelni, habár egyúttal azt is szereti érezni, hogy a vezető egy közülünk, és ebben nem érez semmi ellentmondást.
De ha csak az egyik vagy csak a másik, azt már nem annyira szereti…
Ma megint meghallgattuk, hogy Gyurcsánynak jelenleg nincsenek személyes ambíciói, nem akar pártelnök lenni.
Márpedig, ha a Szocialista Párton belül akarja elérni a céljait, akkor arra nincs más mód, csak az, ha ő vezeti a pártot, és ha az ő elképzeléseivel azonosulók ülnek a befolyásos pozíciókban.
Nem lehet ezt a langyos vizet lagymatagon kevergetni, - az idő rohan, és nem lehet abban bízni, hogy az alcsuti majd végzetes hibákat fog elkövetni.
Neki nincsenek gátlásai, és ha szükséges, nem fog ez (kis „e”-vel…) semmitől sem visszariadni hatalma megtartása érdekében - ha kell, lenyúlja a magánbetéteket, ha kell, bevezeti a rendkívüli állapotot.
Nehogy azt találja mondani valaki, hogy ugyan, - hát azt már csak nem?
De igen.
Erre kell készülni
Sok sikert hozzá Gyurcsánynak egyébként…
:O))))
