HÁROMEZREN A HÉTMILLIÓBÓL

Ha a választók számát tekintem, nem valami dús merítés, ami azt illeti.
A Batthyányi-örökmécses körül ugyan megtöltöttük a teret, de azért mindenki csak a fejét csóválta: kevesen vagyunk, kevesen…
Gondolom, a szervezők elégedettek voltak – minden szervező szinte mindig elégedett szokott lenni – mondhatták egymásnak, hogy hát jól van, nyár van, nem a politikai munka szezonja.
Az emberek szombat délután pihennek, kint fekszenek a diófa alatt, és a hasukat vakarják, lusták, így hát ez az eredmény is szépnek mondható.
Mondani persze mindent lehet, de ettől a tény még kiábrándító marad.

Háromezer ember egy kétmilliós nagyvárosban azt jelenti, hogy nem volt ott senki.
Az, hogy ezzel a felszereléssel egy százezres tömegtüntetést is meg lehetne rendezni, felvet néhány gazdaságossági kérdést is, de hát nem az én pénzem, akié meg, az hadd szórja, ha akarja.
Olyasmi feeling ez, mint amikor az osztály csúnya kislánya házibulit szervez, mindent megtesz a sikerért, aztán hatan jönnek el, azok is már az ajtóban mondják, hogy egy óra múlva menniük kell – ha nem a számomra rokonszenves pártról – pártokról – lenne szó, azt mondanám, hogy kiábrándítóan szánalmas.
Merthogy ne felejtsük, a szocialisták is ott voltak, ami rendben is van, hiszen a következő politikai eseményen együtt kell működniük a Fidesszel szembenálló pártoknak, de ha már odamennek, akkor ne két bánatos hívük lengesse a még Horn Gyula pártjához méretezett zászlókat, hanem hozzanak magukkal tömeget, mert így csak visszaigazolják saját gyászjelentésük hitelességét.

Száz szónak is egy a vége: ilyen rendezvényt épeszű kommunikációs szakember nem rendez, mert ez kontraproduktív.
Olyan, mintha Felcsút focicsapatából öten kiállnának a Maracana stadion közepére, dekázgatnának egy pöttyös gumilabdával, miközben az edző meg a gyúró szidja a brazil válogatottat és fenyegeti Scolari szövetségi kapitányt, hogy letépi a fejét.
Nem az első eset ez, és nem az első eset, mikor az emberben felmerül a kérdés: nem kellene egy tömegbefolyásra aspiráló pártnak profi kommunikációs szakembereket alkalmazni?
Így állandóan olyan érzése van az embernek, mintha az ilyen akciók tervei madártejkészítés közben nyernének formát egy egyébként rokonszenves és okos politikusi fejben, ami egyébként nem lenne baj, ha lennének az okos és rokonszenves fej közelében emberek, akik elhitetnék, hogy az utolsó polihisztor Leonardo da Vinci volt, és mostanában a világ kevés esélyt ad egy új polihisztor feltűnésére.
Szerencsétlen ország – a kormányfő szotyolázgatás közben ötletelget, az eredménye pillanatnyi állapotának függvénye, - ha kilóg a nyelve, akkor nagyon szívunk, ha nem lóg éppen ki, akkor csak kisebbeket.
Ellenzéke jelenleg egyetlen karakteres és meghatározó vezetője meg képtelen a csapatépítésre, a személyi rokonszenv alapján összeszedett reciklált politikusok nem pótolják a szakmai felkészültséggel rendelkező profi kommunikációs team-et.

A rendezvény maga sem volt egy nagy durranás, éppen olyan volt, mint az összes többi, ugyanazokkal a panelekkel, ugyanazokkal a hibákkal, csak most nem tizenötezren szenvedtük el, ami már önmagában is utal a pártvezetés humanizmusára.
A beszédek közül tetszett Eörsi Mátyás harcos forradalmisága, ő legalább – ha mondanivalójában nem is - stílusában újat hozott.
Kerék-Bárczy Szabolcs szépen abszolválta a „jó tanuló felel” teljesítményét, Kunhalmi Ágnes éppen el van foglalva azzal, hogy budapesti politikussá pozícionálja magát, Gyurcsány meg ismét bizonyította, hogy sokkal jobb, mint a magyar borászat, ő képes egyenletesen ugyanazt a teljesítményt hozni, rendezvényről rendezvényre.
Az csak a baj, hogy közben kopik.
Ellenfele elmondhat ötven beszédet is, mert jellegénél fogva nem kopik, csak edződik, ugye, prolinépek tudják, mire gondolok.

A rendezvényre jellemző, hogy sajtóvisszhangot leginkább csak a Krétakörös Gulyás Mártonnak leesett két saller keltett, ez neki bőven megérte, hiszen végre megtudta a világ, hogy létezik, ellenben a DK-nak újabb problémát okozott, hiszen ettől kezdve majd Hoppál Péter vagy bármelyik Orbán-zombi érvkészletébe felveheti az agresszív és szélsőséges Gyurcsány toposzát is.
A helyzetet csak súlyosbította, hogy Gyurcsány mártírrá avatta a provokátort és ismét szépelgett egy sort, ahelyett, hogy a demokratikus oldal végzetes megosztottságára hívta volna fel a figyelmet, egy mellékmondattal helytelenítve a cselekményt, mely a rengeteg DK aktivistákat ért provokáció után akár - ha helyesnek nem is - emberileg érthetőnek minősíthető.
Gyurcsánynak valaki, akire hallgat – van ilyen? - elmondhatná már, hogy lehet néha csendben is maradni, mert eddigi bajai nagy részét az édesanyja által oly precízen definiált lotyaszájúságával okozta.

Megjelent Setét Jenő is, három jobb sorsra érdemes cigánylánnyal, akik a táblájukon azt kérdezték, hogy vajon lesz-e antiszemita polgármester-jelöltünk is, csendesen lezsidózva ezzel a résztvevőket - hát nem vicces?

A kisgyűlés végén a népség és katonaság átvonult a harci liba emlékművéhez, mely olyan lesz, mint Léda és a hattyú emlékműve, csak szivárványos kiadásban.
Már persze, amennyiben a madarat baksasnak, Gábriel arkangyalt meg férfinak tekintjük, jóllehet ő minden egyházi állásfoglalás szerint tulajdonképpen queer, és valószínűleg ott ugrált inkognitóban a Pride valamelyik kamionján arkangyalnak öltözve, kivívva ezzel Semjén haragját…

Mondjuk ez is kicsit snassz, ott tüntetnek ötvenen hónapok óta, oda kellene szervezni naponta az embereket, erre valók a pártszervezetek, ha vannak.
Nem akarom taglalni, de ez ezer okból fontos lenne.
Na, mindegy – illetve nem mindegy, de mindegy…

Persze felmerülhet a kérdés, hogy ha nekem nem tetszett, én mit csináltam volna máshogy?
Hát, például mindenképpen odavittem volna Pásztor Albertet, egy rövid, de ütős beszéd erejéig, mert vagy bevállaljuk, vagy nem, de az biztos, hogy nem sunnyogok akkor, mikor az egész baloldal róla beszél.
Aztán a beszédeket rövidebbre veszem, mert nem hosszan kell beszélni, hanem jól, lehetőleg érdekesen, értelmesen és röviden, de az már számomra is utópisztikus elvárás, hogy lehetne a szónokoknak összehangoltan is beszélni.
Egy ilyen rendezvénynek olyannak kell lennie, mint egy zeneműnek, egy szonátának, ahol az elején megjelennek a témák - lehetőleg kevés téma - aztán a témák kidolgozása a szónokok által, a témák vissza-visszatérnek a többieknél is, majd jön a zárótétel, és a közönség tapsol.
Nem beszél mindenki másról, mindenki erősíti a másik mondanivalóját, íve van a mondanivalónak – valamelyik színházi rendező ezt sokkal jobban el tudná magyarázni, méginkább megrendezni, de legalább rendezési tanácsokat tudna adni.
Aztán a rendfenntartásra felkészült szervezetet hozok létre, mert Józsi ugyan lelkes, de amatőr és az amatőr akkor is üt, amikor nem kellene.
A rendezvény elején meg nem lakodalmas rockra diszkóztatnám a népet, hanem nyomnám azokat a dalokat (igen-igen, stb. ) melyhez pozitív élmények kapcsolódnak.

De hát ne éljünk álomvilágban, beszéljünk továbbra is összevissza mindenről, oldjuk meg a világbéke ügyét is egykoszból, aztán fogjunk mindent a Vikire.
Nem-e lehetne-e  néha kis önvizsgálatot tartani nagyjainknak?
Rájuk férne, nagyon!

:O)))

AZ ELLENÁLLÁS NAPJA

Tüntetést hirdetett – az Ellenállás Napját - mára a Demokratikus Koalíció elnöke, a Nemzeti Bűnbak.
Azt nem gondolhatta, hogy menet közben Fodor Gábor megokosodik, azt sem, hogy a liberálisok különféle pártocskákba szétszaladt maradványai majd beállnak mögé.
Ennyi politikában eltöltött év után ez már-már gyermeteg naivság lett volna, de talán - velünk együtt - reménykedett, hogy a választóktól kapott pofon meghozza a szükséges agyi változásokat, merthogy állítólag általában agyban - bár néha ágyban - dől el minden.

Természetesen minden úgy történt, ahogy várható is volt, a szereplők megint ugyanazok, a nótát ismét Viktor fütyüli, miért is lenne a tánc más, mint amit megszoktunk tőlük?
Természetesen az Együtt, az LMP, valamint a Fodor Gábor és Barátai Asztaltársaság azonnal nyilatkozott, hogy ők aztán ezekkel együtt soha, merthogy ezek képesek lennének Pásztor rendőrt indítani a miskolci polgármesteri székért, jóllehet indulhatott volna ott a béka is a miskolci kocsonyából, éppen optimális jelölt lenne a Fidesz jelöltje ellen, hiszen még el sem indult, máris remeg.

Nyilatkozni könnyű, választást nyerni egy olyan szociális, egészségügyi és közbiztonsági problémákkal terhelt térségben, mint Miskolc nem könnyű, de talán azért Szigetvári Viktor vagy Fodor Gábor megpróbálhatta volna, igen szép feladat ez egy politikusnak, igazi erőpróba.
Természetesen ehhez mondani is kellene valamit az embereknek, például azt, hogy nem engednék Miskolcról kiüldözni a cigányokat, ugyanekkor szilárd közbiztonságot is illene ígérni, de ezt bevállalni nemigen lehet, mert akkor úgy tűnne, hogy szembemennének a Fidesz irányvonalával.
Márpedig az manapság tilos, hiszen akkor oda a sok apró lépés, melyet egy majdani koalícióképesség érdekében tettek mostanság a fent említett politikai varázslók.

Az eddigiekben sem nagyon brillíroztak együttműködés ügyében, ami eredmény volt, azt a helyi tagság hozta, akinek nem volt ugyan érzéke a nagypolitikai finomkodások iránt, de számolni tudott, és kiszámította, hogy a három több mint az egy, még akkor is, ha Fodor Gábor csatlakozik hozzánk.
Mindenesetre az együttműködés új szakaszába lépett, már nem csak riszálják magukat, de ellenpropagandába is kezdtek, elkezdték a neten hinteni az igét, mely szerint nem kell kimenni tüntetni, merthogy ez a Pásztor jujjdeborzasztóan rasszista.
Ez már az önkiszolgáló lúzerek hada, itt már nem kell megvárni, hogy a viktátor emberei karaktergyilkoljanak, elvégzik ezt az arra hivatott politikusok, meg azok a gyanútlan népek, akik az igét csak hirdetni tudják, de ragozni nem.

Mindenesetre én elmegyek, mert azt gondolom, hogy éppen az a magatartás vezetett a demokratikus oldal mai állapotához, melyet most a tüntetéstől elhatárolódó doktrinerek képviselnek, akik még mindig nem ismerték fel, hogy azon túl, hogy a demokrácia, még a saját maguk ellenségei is.
Az önkormányzati választások előtt ellenpropagandát kifejteni egy demokratikus párt akciója ellen meglehetősen gusztustalan dolog.
Rendben van, nem tetszik a miskolci polgármester-jelölt, bizonyára jobb jelöltjük van.
De ez a tüntetés nem Miskolcról szól, hanem arról, hogy ne engedjük magunkat megfosztani a demokráciától, a sajtószabadságtól, az emberi méltóságtól, tüntessünk Orbán diktatúrája ellen!

Van, akin nem csodálkozom – például a kisfidesz kisvezére, Schiffer András konzekvens önmagához és hibátlanul teljesíti a feladatát, de lassan már a többieken sem – csodálkozni a választókon sem csodálkozom, akik kifejezték véleményüket a választásokon erről a torzsalkodó, zavaros irányvonalú társaságról.
Csodálkozni a pártok tagságán csodálkozom, akiket elvakít a klubsovinizmus, azt hiszik, hogy a pártvezérecskék össze hülyeségéhez tapsolniuk kell, jóllehet azok többsége vedlett karrierista, akinek nem az eszme fontos, hanem a pozíció.
Az ő táncukhoz képest Orbán pávatánca maga a letisztult művészet.

Aki nem akar tünteti, az ne tüntessen, de ne is fejtsen ki ellenpropagandát, mert ez felettébb kontraproduktív, tovább mélyíti a választókban a meggyőződést, hogy egy ilyen örökösen torzsalkodó bandára nem érdemes szavazni, hiszen ezek hatalmon is folyvást csak torzsalkodtak, alá- alávágtak egymásnak és legfőképpen egy dologban tudnak csak közös nevezőre jutni: Gyurcsány gyűlöletében.
Nagy bánatuk lehet, hogy sem őt, sem pártját nem lehet megkerülni, és ha azon töprengenének, hogy miért is van ez így, hát elárulom.

Azért, mert a választó lehet, hogy alulképzett, lehet, hogy nem érti az idők szavát, de azt azért érzi, hogy ki beszél őszintén.
Szóval, szerintem az idő szép lesz, a társaság remek, az álláspontok felülvizsgálatához sincs még késő, lehet jönni, tüntetni.
Aztán lehet esetleg Pásztor rendőrkapitánnyal szemben egy-két olyan jelöltet indítani, aki szépen felmondja a bebiflázott ideológiát, csak éppen fogalma sincs a való világról, merthogy életét ugyanabban az öt kilométeres körben éli, ugyanazzal a harminc emberrel dicsérik körbe egymást, mindahányuk nagy elégedettségére.

Ne hezitáljatok, addig gyertek, míg szabad akaratotokból tehetitek, ameddig nem egyenruhában, gumibotjával a hátatokra verve mondja nektek valaki, hogy „Gyerünk!”
És ne mondjátok, hogy ilyen nem létezhet, mert ezt sokan elmondták már a történelemben – sajnos többségük nem sokkal ezután meghalt.
Kár lenne értünk – nem?

:O)))