BUGYIVIZIT

Sokáig mozdonyvezető szerettem volna lenni, aztán katona, de amikorra katona lettem, addigra már szívesebben lettem volna nőgyógyász, mert az még annál is jobb ötletnek tűnt, mint hajdani helyettesem örök álma - ő egy női mellekkel teli úszómedencébe szeretett volna beugrani és ott tempózni fel-alá.

Aztán egy kedves nőgyógyász ismerősömnek is megemlítettem, hogy mennyire irigy vagyok rá, mire sürgősen kiábrándított, merthogy elmondta – ez a foglalkozás a pénzen túl akkor lenne igazán vonzó, ha a nőgyógyász maga választhatná meg pácienseit…

De most végre – talán kissé az optimális pályaválasztási időponton túl – eldőlt a kérdés: önkormányzati tisztviselő akarok lenni Várbalog községben.

Ez a község arról nevezetes, hogy olyan feltételekhez kötötte a segélyezést, mint a kérelmező által lakott ingatlanban legalább fejenként hat négyzetméternyi lakóterület biztosítása, a lakószobák, a mosásra és a tisztálkodásra szolgáló vizes helyiségek rendeltetésszerű használata és rendszeres takarítása, az ingatlanban lakó összes személy rendszeres tisztálkodása, a személyi ruházat folyamatos tisztán tartása és tiszta helyen tárolása – tartalmazza az intézet közleménye.

A várbalogi rendelet ellenőrzési jogot ad az önkormányzat tisztviselőinek, így akár azt is megvizsgálhatják, hogy milyen állapotban tartja valaki a fiókban a fehérneműjét.

Eljött az én időm-
Ha a delikvens férfi, akkor megbírságolnám, mert büdös a lába, ha idősebb hölgy a vizsgálat alanya, akkor távoli szemrevételezéssel megállapítanám, hogy nem jár kozmetikushoz, ezért aztán csúnya világ és tetemes bírság jönne rá.

Viszont ha találnék egy hamvas fiatalkát, akkor aztán felülkerekedne bennem a pedáns tisztviselő és a humánus ember dialektikus elegye, és azonnal beható vizsgálatnak vetném alá, megtekinteném a fehérneműjét testen és levetett állapotban, aztán az általános higiéniai állapotát venném szemügyre, a melleit pedig személyesen emelném meg, hogy a testhajlatok higiéniájáról első kézből szerezzek benyomásokat.

Aztán bírságolnék, de lehetne velem beszélni, ugye…

Aztán még elvégeznék egy-két apró vizsgálatot, majd mikor végeztem, a környezettanulmány keretében szemrevételezném a palota egyetlen lakóhelyiségét, majd a libaólat is, ahol egyazon lendületből megtojóznám a libát is…

Az a vicc, hogy ez nem vicc.

A rendelet, mely erre feljogosítja az önkormányzati tisztviselőket, valóságosan létezik.

Úgy tűnik, hogy a határok eltűnésével együtt az emberi hülyeség is határtalanná ált Magyarországon.

Ennek csak egyik jele ez a rendelet, de van más is, nem egy – elég ha csak a MSZP kongresszusi előkészületei keretében kifejtett egyes magvas gondolatokra hivatkozunk.

Az Eötvös Károly Intézet – élve a már csak pár hónapig nyitva álló lehetőséggel – az Alkotmánybírósághoz fordult a rászorultsági alapon járó bérpótló juttatás feltételrendszerére vonatkozó szabályozás alkotmányellenességének megállapítása érdekében – tette közzé a távirati iroda.

Merthogy a jogszabály lehetővé teszi az önkormányzatoknak, hogy megalázó segélyezési feltételeket állapítsanak meg, aztán az önkormányzati Leoncio a többit majd elrendezi.

Kolompár Izaura meg majd szenved, csak neki nem szervez senki sem gyűjtést, még ha a szemei mellett a tyúkszemére is megvakulna, akkor sem.

A fenti példából is nyilvánvaló, hogy mennyire átgondolt nálunk a törvényalkotás, milyen remek jogászi teljesítmények előtt nyitott utat a fülkeforradalom – jelzem a fülke méretét Várbalog község önkormányzata bűnös hanyagságot tanúsítva nem határozta meg.

Ez ma a színvonal és az emberi jogok állapota Magyarországon.

Engem külön felháborít a pofátlan álszentség, mellyel Várbalog urai a kérdést kezelik.

Merthogy ez kérem, egy koszos ország és a kosz nem csak az utcákon lelhető, hanem az emberek nagy részén is, álljanak munkaviszonyban, agy szoruljanak rá a köz támogatására.

Itt a napi fürdés egy nem túl vastag társadalmi réteg nevetséges hobbija, népünk zöme ettől idegenkedik, mondván a bőr értékes, ámbár kissé büdös védőrétegét ilyen brutálisan eltávolítani teljességgel felesleges, sőt káros.

Itt az emberek jelentős részének büdös a pofája, mert nem mosnak fogat, büdös a ruhája, mert ugyanabban a pulóverben vágja a lecsóhoz a hagymát, mint amiben dolgozni megy, fehérneműt hetente egyszer vált és még az ápolt budai úri dámák jelentős része is a sziszegőszappant preferálja a víz helyett…

Itt a nők egy részénél nem abból lehet megállapítani, hogy fordítva vette fel a bugyit, hogy hátul van a csipke, hanem abból, hogy kívül van a vonalkód.

Aztán a lakásokban is lenne mit bírságolni, merthogy tíz lakásból nyolcban, ha sikerül átvágni magad az előszobában lerugdalt büdös cipőhegyeken, akkor a további helyiségekben már csak a helyzet romlását lehet diagnosztizálni.

Nem a levegőbe beszélek, munkám jellegénél fogva volt lehetőségem lakások tucatjait belülről is megismerni, és az arány nem a tiszta lakások javára billent.

Persze a legegyszerűbb a legszegényebbeken rúgni egyet, elvonni az életet jelentő támogatását, hadd dögöljön éhen a pereputtyával együtt, nem kár érte, hiszen olyan alacsonyan áll a Lázár-skálán, hogy ennek felméréséhez már bányászati ismeretek kellenének…

Egy országot az is minősít, hogy hogyan bánik a szegényeivel.

A világ Lázár-skáláján – mint ország – lassan kicsit alacsonyabb szinten állunk, mint gatyavizitre kötelezett állampolgáraink.

Van ennél lejjebb?

:O))))