SORSDÖNTŐ VÁLASZTÁS

Gyurcsány volt a MOKKA vendége, azt próbálta nagy igyekezettel kipréselni belőle a csinos műsorvezető, hogy mikor megy már a fenébe – konkrétan mi lenne az az EP választási eredmény, melynek láttán lemondóan legyintene és szedné a sátorfáját.

Gondolom, ezt a nagy igyekezetet az indokolja, hogy a langaléta politikai sztár a minap belengette Orbánnak, hogy addig akar politizálni, mígcsak a hamut mamunak nem mondja, ez pedig éppen elég az amúgy is üldözési mániás Vezérnek ahhoz, hogy újabb támadásokra küldje Gyurcsány támadásába belecsömörlött csapatait.

Ha valaki nem ismeri a TV2 tulajdonosi struktúráját, még akár dicséretesnek is tekintheti a műsorvezető eltökéltségét, hiszen a kérdés arra való, hogy megválaszolják, kivéve a politikusnak feltett kérdés, mert az arra való, hogy válasz címen a politikus arról beszéljen, amiről ő akar beszélni.
Mint az Állatorvosi Egyetemen a hallgató, amelyik csak egy tételt tanult meg, melynek címe „A ló” , és ha a sündisznóról kérdezik akkor is így válaszol: „ Erdőn-mezőn rengeteg sündisznó él, összevissza csámborognak és nem egyszer előfordul, hogy a ló útját keresztezik.
A ló olyan emlősállat, melynek négy lába és egy farka van, kivéve a csődört…” - és így tovább, a politikai kommunikáció szabályai szerint.

Namármost Gyurcsány tud beszélni, a műsorvezető pedig még nem züllött a Hír Tv riporterének szintjére, így aztán még éppen élvezhető maradt a beszélgetés.
Viszont az adáshoz kapcsolódóan feltettek egy kérdést a nézőknek, mely így szólt: Melyik baloldali párt sorsa dől el május 25.-én?
Hát, ami azt illeti, egyiké sem, nem is tudom, hogy aki ezt a kérdést feltette, miből gondolta, hogy rossz kérdésre lehet jó választ adni?
Az Európai Parlament képviselői mandátumai belpolitikailag ma még súlytalanok, ha pedig belegondolunk abba, hogy kik képviselték ezidáig a pártokat Strasbourgban, akkor azt kell, mondjuk, hogy belpolitikailag nem sok vizet zavartak.

Ha csak Morvai Krisztinára gondolunk, már hálaimát is rebegünk, hisz négy évig nem itthon kelepelt, ellenben kicsit szégyenkezünk is, csakúgy, mint a későn érő Deutsch Tompika miatt.
A Demokratikus Koalíciónak pedig – hálistennek – nincsenek száműzni való vezetői, nem túl nagy baj, ha itthon marad mindegyikük, ha nem lesz egy EP képviselője sem a pártnak, hát sag schon, több is veszett Mohácsnál, nem ez az egyetlen kudarc, melyet a magyar baloldalnak fel kell dolgozni.
Legfeljebb Szanyi kapitányra kell hagyatkoznunk, oszt jónapot.

El kell menni természetesen választani, de az nem igaz, hogy ez a választás sorsdöntő lenne, ha mégoly fontos is, hogy milyen elveket képviselnek a magyar pártok képviselői az európai testületekben.
Hogy aztán a választás után lesz helyzetértékelés, az nem kétséges, de hogy az önkormányzati választásokra való komoly felkészülés felvezetéseként a DK világgá küldje Gyurcsányt, az nem reális elképzelés.
Gyurcsány ugyanis népszerű, minden ellenkező híresztelés dacára.

Pártja tagjai és szimpatizánsai körében menesztése elképzelhetetlen, és lássuk be, értelmetlen is lenne, hiszen a mai pártpolitikai közegben nincs párt, amelyiket ne egy személyiség fémjelezne, a Fideszt Orbán, az MSZP-t ma még Mesterházy, az Együtt-PM-et Bajnai meg Karácsony, a DK-t Gyurcsány, a Jobbikot meg Szálasi…

Mindenesetre ez nálunk történelmileg így alakult, ehhez kell alkalmazkodnunk, mert ha demokratikus utópiákban gondolkodunk, akkor csak beverjük az orrunk, mikor pofára esünk.
Nálunk hiányzik néhányszáz év a fejlődésből, a szerves fejlődést meg amúgy sem szeretjük.
Az angol pázsitot háromszáz éven át locsolják és nyírják, a magyar pázsit kezelése ennél speciálisabb, a talajt harmincévente mélyszántják, majd különféle libacsapatok tisztelik meg jelenlétükkel.

Úgyhogy, ha egy pártnak akad egy népszerű vezetője, akkor arra úgy kell vigyázni, mint a hímes tojásra, mert helyette nemigen lehet találni másikat, még ha az önjelöltek tolonganak is a pályán.
Az kétségtelen, hogy az önkormányzati választások után komoly helyzetelemzésbe kell kezdeni és ennek keretében tisztújítást is kell tartami a pártokban, de ennek ma még nincs itt az ideje, hiába is türelmetlenkedik a Vezér.
Akit persze megértünk, hiszen Gyurcsány hideg leheletét ott érzi a tarkóján, és bár Orbán beteg, de nem ostoba, a zsigereiben érzi, hogy ki lehet veszélyes rá.

Mindenesetre a beszélgetésben meg szerették volna mutatni, hogy a nép azt gondolja, hogy az EP választás során a DK és Bajnai pártjának sorsa dőlhet el, míg az MSZP helyzete szilárd.
Nem túl jól sikerült az akció, a grafikáért felelős munkatárs nem töltötte fel időben a koncepciót, így az előadás fényét beárnyékolta, hogy a kívánatos statisztikát csak jókora időveszteséggel lehetett prezentálni.
Ha valaki beszél a Vezér kommunikációs stábjából valakivel, akkor azért azt elmondhatja, hogy a baloldali választót ma jobban aggasztja a szocialisták jövője, mint a pártszövetség többi tagjáé, ugyanis egyre többen érzik úgy, hogy az MSZP döntései nem a Jókai utcában, hanem a Nándorfehérvári teremben születnek.

De ez a kérdés nem Gyurcsány problémája, ezen törje a fejét az MSZP tagsága, a választóik meg majd megmondják, tetszik-e nekik a válasz.
A problémákat meg kell oldani, de csak szépen, sorban, ahogy a vén tevecsődör javasolta – időnk sajnos van rá…

:O)))

EURÓPA

UNITED STATES OF EUROPE

A kampányt tulajdonképpen Viktor nyitotta meg, amikor a választások éjszakáján a Bálna előtt kinyilvánította, hogy a választók két dologra mondtak nemet: a gyűlöletre és az Európai Unióból való kilépésre.
Idáig hallatszott az Unió megkönnyebbült sóhaja, Barroso elégedetten hátravetette magát a fotelben.
Navégre – a nagyobb problémán túl vagyunk, ezzel az ukrán izével meg majdcsak megbirkózunk valahogy, hiszen az Erő az új, húsznokiásdobozos hátizsákjával velünk van!

Az Európai Parlament magyar képviselőinek megválasztására az ismert magyar választási szisztéma szerint kerül sor.
A mandátumokért csatába induló felek túlnyomó többsége fel sem tesz bizonyos kérdéseket, nem, hogy választ adna rájuk.
A képviselőket vallások hívei fogják megválasztani annak tükrében, hogy szeretett pártjuk a homousion, avagy a homoiusion elvei mentén politizál.

De igazuk is van, mindek egy szép tradíciót felborítani, hiszen volt már itt rendszerváltás is úgy, hogy a szénbányásztól a kutya sem kérdezte meg, hogy akar-e munkanélküli pária lenni, egy senki, egy leírt nulla, akit majd az asszony cipelhet a hátán a temetőbe, hogy a fiával együtt kaparja el a temető árkába, melyet mostanság szociális parcellának hívnak.

Nem is kell azt a választót azzal abajgatni, hogy milyen Európát szeretne - ha a véleményét kérjük, akkor az szóljon arról, hogy rabok legyünk vagy szabadok, hogy tűrjük-e, hogy elnyomóink (Unió, pirézek, tuggyukkik) a tőke igájába kényszerítsék a büszke magyar felemelt fejét?
Ezek – tudjuk - álkérdések, hiszen magyarember mind a mai napig nem ismerte fel, hogy ha az Unió elfelejtené folyósítani a támogatásokat, akkor az ország éhendöglene.
Persze ez nem érdekes, mert egy virtigli magyar hulla sokkal többet ér, mint két tucat sajt, béka, káposztaevő, libamájzabáló, puliszkafaló és knédlin nyámmogó élő szerencsétlen, aki – legnagyobb bánatára - nem magyarnak született – és akkor még a maceszfalókról és a bodagevőkről szó sem esett.

Egyedül Gyurcsány lóg ki a sorból, aki a Demokratikus Koalíció kampánynyitó rendezvényén egyértelműen megfogalmazta: „Akkor lehet a világunk sikeresebb, ha nem félünk kimondani, hogy történelmi távlatokban Európai Egyesült Államokat szeretnénk!”
Hozzátette: azt szeretné, ha az új és erős Európai Egyesült Államok vigyázna minden polgárára, biztosítaná számukra a szabad gondolkodást, a műveltség és tudás megszerzésének lehetőségét, tiltaná, hogy bármely állami hatalom belebeszéljen abba, hogyan gondolkodjunk, tiltaná, hogy az állam átlépje a világnézeti semlegesség határát, tiltaná a kötelező hit- és erkölcsoktatást.
Gyurcsány már megint unortodox volt, hogy Kuszaszem szép nyelvújító szavával éljek, hiszen világosan beszélt - ettől más politikusok esetében nemigen kell tartanunk.
Talán ebben rejlik Gyurcsány titka: őszintén és világosan beszél, ez pedig százas IQ felett rokonszenvet ébreszt.

Ha Európáról beszélünk, akkor ez a fő kérdés, nem pedig a nemzet elnyomása, melyet az Unió ravasz módon sokezer milliárdos támogatással kíván elérni, jóllehet évek óta tapasztalhatja, hogy ezzel csak azokat hizlalja, akik teljesítmény nélkül szeretnek szopni bármit, amiből pénz csurog.
Ha Európa marad olyan, amilyen ma, akkor Günther, Alain és a többiek egy ponton túl meg fogják unni, hogy adójukat mindenféle barbár törzsfőnökök magánkincstárába zúdítsák.
Na, ez lesz az a pont, mely elhozza majd az igazság pillanatát a boldogtalan magyar középosztály számára is, amikor majd leereszkednek a vám és egyéb sorompók, amikor a teljességgel hibás önértékeléssel rendelkező kispolgár meredten szemléli lyukas zoknijából kikandikáló lábujját és könnybelábadt szemmel értetlenkedik, hogy hogyan is juthatott ide, pedig ő mindent megtett.

Meg hát.
Talán ez volt a baj, mert a gyakorlatban ez azt jelentette, hogy azokat támogatta, akik szerették volna gyengíteni az Uniót, hiszen jobb a huszonnyolc kiskirály egyikének lenni, mint az egységes Európai Egyesült Államokban egy régió korlátozott hatalmú vezetőjének, mely régió a tetejében nem is a megszokott vármegyerendszert jelenti, hanem határokon átnyúló gazdasági-kulturális egységet.
Megszűnnének a megszokott játékok, területek és közösségek feldarabolása politikai érdekek szerint, idióták felhasználása politikai célokra, megszűnnének a súlytalan intézmények, Európa egyenrangú partnere lehetne bármely nagyhatalomnak.

Kissinger poénkodott hajdan: Milyen telefonszámot hívjak, ha az Európai Unióval akarok beszélni?
Ez ma is fogós, ravasz kérdés, és ameddig erre nincs válasz, addig tág tere van a nemzeti érzésekkel való simliskedésnek, az avas nacionalizmusnak, a bornírt ostobaságnak.

Hogy mit képviselnek majd Magyarország küldöttei az Európai Parlamentben, egy cseppet sem közömbös kérdés.
De azzá próbálják tenni azok, akiknek ez az érdeke, mert előre borítékolni merem, hogy az állam nem azt teszi majd, ami a dolga lenne, hanem beáll kampányolni a kormánypárt és fiókintézménye nacionalistái mellé.
Ahelyett, hogy tisztán és világosan kifejtené, hogy melyik álláspont mit jelent, mivel járna győzelme, milyen hatása lenne az államra és az állampolgárok hétköznapi életére.

El kellene kezdeni végre megtanítani gondolkodni a magyart: mi múlik a döntéseden?
Ha lekapcsolod a világítást sötét lesz, ha nyitva hagyod, akkor világos.
Ha sötét lesz, nem tudsz olvasni, tanulni - buta és tájékozatlan maradsz, ha a világítást választod, akkor ugyan meglátod a pókhálót a sarokban, a koszt a padlón, de tudsz olvasni, írni - szóval okosodsz.
Válassz hát!

Ma ez még nem így működik, ma még azt hiszi a magyar, hogy neki olyan éles szeme van, hogy a sötétben is lát.
Még egyszer-kétszer neki kell mennie a szekrény sarkának, hogy rájöjjön, hogy a turul nem bagoly, ő meg nem elefánt, csak kisegér.
Persze erre nem holnap kerül sor, úgyhogy türelem – de azért jól nézzük meg, kinek adjuk voksunkat az Európai Parlament képviselőinek választásán!

:O)))