Hónapok, sőt évek óta le-leírja valaki, hogy az ellenzék – nevezzük akár demokratáknak, akár baloldaliaknak őket – a Fidesz nótáját fújja és Orbán kottájából játszik.
Mégsem történt semmi ennek megváltoztatása érdekében, jöhetett itt tavasz, nyár, ősz, tél, tarthattak választásokat, alakulhattak és megszűnhettek pártok, a nóta szinte semmit nem változott.
A választó meg egyre inkább belecsömörlött ebbe a helyzetbe, merthogy minimális sikerélménye sem volt, helyette inkább hülyeségekkel tömték a fejét.
Ha valaki azt képzelte, hogy a vesztett választás majd lezár egy fejezetet, hát tévedett, ugyanis Orbán partitúrájának csak egyik tétele a választási győzelem, a mű maga hosszabb lélegzetű, és a Nagy Karmester majd akkor inti le a zenekart, ha a demokratikus oldal lábának nagyujjára odakötözte a cédulát és rácsukta a hűtő ajtaját.
Így aztán a munka tovább folytatódik, fel a végső győzelemre!
Most éppen két dolog van soron: az egyik a Szocialista Párt megsemmisítése, a másik pedig Gyurcsány eltakarítása a politikai színtérről.
Megölni se lenne hátrányos, de őt azért kockázatos lenne valamiféle ismeretlen azeri kígyó mérgével megmerényelni – túl sok a külföldi ismerőse, - a jégcsákány sem jöhet szóba, de a minimálprogram sem rossz: beletolni a bukott politikus skatulyájába és rácsukni a dobozfedelet.
A Szocialista Pártot pedig el kell takarítani, hogy még csak eszébe se jusson senkinek, hogy váltópárt lehet belőle, addig kell farigcsálni, ameddig csak akkora nem lesz, hogy a Fidesz baloldalára állva remek ellensúlyává nem válik a jobboldalán álló jobbiknak.
Két szélsőség között maga a konszolidált nyugalom – és ha valaki azt hiszi, hogy ez viccnek is rossz, hát az hallgassa meg a Fidesz szóvivőjét és álmélkodjon el.
Szocialisták, mint szélsőség – úgysincs min röhögni már jó ideje…
Mindenesetre az Orbán számára kívánatos világkép kialakításán rengetegen dolgoznak, ezek közül legkevésbé a Fidesz politikusai veszélyesek, mert ők azok, akiknek hisszük őket.
Ellenben a demokratikus oldalon is ott sürgölődnek nem kevesen, akik az ő szekerét tolják - ki nyíltan, ki sunyi számításból, ki csak egyszerű ostobaságból, és mondják, mondják, mondják…
Mondják, hogy hiba volt összefogni, mondják, hogy de aztán ennek utána már végképp hiba lenne összefogni, mondják, hogy a DK úgysem jut mandátumhoz, hogy Mesterházy a vereség oka, hogy Gyurcsány a vereség oka.
Mondják Orbán süket dumáját, a nép meg bólogat, kajálja a sok sületlenséget, mint liba a kukoricát.
Pedig nem túl bonyolult dolgok ezek, józan paraszti ésszel felfogható, csak meg kell nézni, kinek mi az érdeke.
A szocialisták mind a mai napig komoly tömegbázissal rendelkeznek, van infrastruktúrájuk, vannak tradícióik, akad még mindig egy-két vezetőjük, aki nem feküdt le Orbánnak, az ő érdekeik és a tagság érdekei egybeesnének, ha nem dolgoznának a párton belül is néhányan azon, hogy hiteltelenné tegyék saját szervezetüket.
De egy okos vezető kezében ez egy olyan hangszer még a mai állapotában is, mely ugyan nem egy Stradivarius, de azért el lehetne húzni rajta a Fidesz nótáját.
Gyurcsány ügye egyszerű képlet – Orbán felmászott a sámlira egy hajdani televíziós vitában, és az orra előtt ott lengedezett Gyurcsány cipőpertlije – azóta nem áll ki televíziós vitára senkivel, az emlék a mai napig kísérti.
A DK meg a gyurcsányi mankó nélkül egyelőre nem áll meg a maga lábán, ezért lehet a híveit közvéleménykutatási adatokkal ijesztgetni, mondván, hogy négy százalékon áll, nem lesz képviselője az Európai Parlamentben, jóllehet a hibahatáron belüli mérési eredmény nem túl sokat ér.
De tételezzük fel, hogy a demokraták ezen, vagy ezeken a választásokon is rosszul fognak szerepelni.
Na és? – kérdezné Horn Gyula, és igaza is lenne.
A természetes választói mozgás egy vesztett választás után a győzteshez csatlakozás, idő kell, ameddig ez lemúlik a népről, addig meg szívjunk büszke tekintettel és mondjuk azt, hogy akkor is nekünk van igazunk, mint ahogy ez igaz is.
Lehet veszíteni, de lehet nyerni is, a választó kiszámíthatatlan.
De nem lehet a választónak azt mondani, hogy hülye voltál, mikor az összefogást erőltetted, mert ez egyszerűen a szimpatizánsok szemenköpése.
A dolog ugyanis nem politikai ügy, hanem egyszerű, alsótagozatos számtan.
Ha egy piacon a mérleg egyik serpenyőjében két kiló narancs van, és a másik serpenyőjébe csak egyféle gyümölcsöt akarsz tenni, de abból csak húsz deka áll rendelkezésre, akkor nyilvánvaló, hogy az elképzelésed rossz, akkor többféle gyümölcsből kell összeállítanod a megfelelő ellensúlyt, ha tetszik neked, ha nem.
Ha nem tudtál összekaparni megfelelő mennyiséget, akkor ne az elvet szidd, hanem a saját hülyeséged, mert te voltál az, aki a gyümölcsöket kihajigáltad az ablakon, mikor még baromi erősnek érezted magad.
Vagy, amikor másnak dolgoztál…
Szóval nem nyekeregni meg huhogni kell, hanem arra kérni az aktivistákat, hogy még, most az egyszer, utoljára, veselkedjenek neki és hozzák be a választókat a szavazókörökbe, támogassák meg a délceg Szanyi kapitányt és védjék meg a pártjukat, a múltjukat, az elveiket.
És a DK hívei se azon tipródjanak, hogy nem kellett volna összefogni, mert a soron következő EP választáson most nem kell összefogni, most teljesíteni kell, hát most mutasd meg!
Bajnai meg csináljon, amit akar, aztán, majd amikor vége lesz a választásoknak, akkor essünk neki a romeltakarításnak meg az újjáépítésnek, lesz dolog rengeteg…
Azt viszont hibának tartanám, ha a demokratikus oldal pártjai már megint egymással kezdenének foglalkozni, mert nekünk nem egymás választói az ellenfeleink, hanem a diktatúrácska meg a Vezérecske.
Ezt kellene megérteni és ennek szellemében hajtani végig a maradék napokat, meg a többit is, mígcsak le nem zárul ez a választási periódus.
Nem sok idő, nem kell kapkodni, csak nyugodtan!
:O)))
