ACÉL...

Orbán Egyiptomban üzemet avatott, kettőt is mindjárt.

Az egyik orvosi műszereket gyárt – ez nem egy nagy durranás, orvosi műszereket lehet gyártani egy garázsban is, node a másik!

Acélcéget avatott Viktorunk takarjon bár ez elnevezés bármit is - ez már döfi! - mondhatnánk lerakta az egyiptomi Lenin Kohászati Művek alapjait!

Büszke is rá rettenetesen, mert – mint szavaiból kitűnik – első lépés ez abba az irányba, melynek végén ott csillog az áhított cél, a csillogó magyar jövőben villogó magyar acél!

Istenem, de szép is, csak úgy peng a szó - acél!

Akár Tamás, aki ominózus díja folytán kétszeresen is acélos, akár György, aki minden fazonigazítás nélkül beleillene Orbán államszervezési modelljébe – minden, ami acéllal kapcsolatos, oly kedves a Vezéri szívnek!

Németül Stahl – ez ugyan kicsit necces, végtére is a méltóságos asszony konkurenciája az ócska receptjeivel, de angolul már jobb a helyzet, a Steel már ismerős, őt szokta olvasgatni Nietzsche és Heidegger között - a Danielle ugye, az író, akiről szó van.
És az orosz megnevezés tán, mely legközelebb áll az ő szívéhez, hiszen oroszul az acélt sztálnak hívják, és az ő jelleme is olyan, mint az acél: erős, de rugalmas és hajlékony, mondhatnám forradalmár jellem.
Végtére is már takarékpénztárt is rabolt, - a Postabankot még régebben tette magáévá szőröstől-bőröstől, - egyszóval minden arra predesztinálja, hogy elfogadjuk őt, mint aki maga is acélból való, - ahogy tőlünk keletebbre mondják: egy valóságos Sztálin.
Persze méretarányosan kicsinyítve…
És persze nyugaton is erre gyanakodnak.
És most Egyiptom sivatagos földjén szárba szökkentette az acélt, acélcéget avatott.
"Remélem, egyszer majd otthon is megújul a magyar acélgyártás, nem csak itt, Egyiptomban" - tette hozzá.
Én meg remélem, hogy nem, mert a dolgok mai állása szerint az acélgyártáshoz jelenleg csak a Vezér acélos akarata van meg, se vasérc, se energia, esetleg tán némi dolomit, de tulajdonképpen doszt elég nekünk Dunaújváros, nemigen hiányzik nekünk egy pénzzabáló, Diósgyőr léptékű, gigantikus nehézipari fejlesztés.
Igaz, hogy akkor hova tesszük azt a rengeteg dolomitot, - nem lehet mindennap gátlástalanul gátakat építeni, ugye…
Mert, hogy forrás nincs rá, az csak az egyik fele a dolognak, de a termékre meg kereslet nincs, és nagyon remélem, hogy mostanában nem is lesz hirtelen, mivelhogy az valószínűleg egy háború közeledtét jelentené.
Orbán egyébként szokás szerint hülyeségeket beszél.
Magyarországon jelenleg is van acélgyártás, a jelenleg működő két acélgyár közül a DUNAFERR konverteres acélművében évente kb. 450.000 tonna vashulladékot dolgoznak fel, az Ózdi Acélművek Kft. elektrokemencéjének alapanyaga pedig kizárólag hulladékvas.
Hogy mit akar ezeken túl megújítani, ezt talán még ő sem tudja, mindenesetre az tény, hogy a kohászatnak és ezen belül az acélgyártásnak mindig volt presztizs-szerepe az államok életében, bizonyos szempontból egy ország ütőképességét szimbolizálta az önálló acélgyártás.
Nem véletlen, hogy Viktor kerekfejű elődje, de előtte Horthy is támogatta a fejlesztését – került, amibe került.
Na mindegy, azért határozott léptekkel haladunk acél – pardon – a cél felé, - egyelőre Egyiptomot szálljuk meg gazdaságilag, aztán jöhet a térség többi országa, és még be se vetettük amagyar csiodafegyvert, a Túrórudit!

Majd ha őket leigáztuk, akkor haladhatunk beljebb is Afrikában, - annyi a szerecseneknek!
Csak attól félek, hogy egy őrült elviszi majd Vezérünket valami Gizeh nevű falu határába is, mert ha ez bekövetkezik, Ozirisz se ment meg bennünket attól, hogy a Széchenyi terv keretében és forrásaiból ne kezdjünk bele vadul gigászi dolomit-piramisok építésébe az alcsuti határban.
Első lépcsőben három piramis épülne, a legnagyobbat úgy hívnák, hogy Telopsz piramis, abban lenne elrejtve majdan Orbán szarkofágja, - mecsoda kifejező név, a tartalom és a forma dialektikus egysége, ugye, - a két kisebbnek a neve pedig az lenne, hogy Teis – Teis…
Hogyér aggyák ma a piramis köbméterét, - nem tudja véletlenül valaki?
Megérné…
A szfinx meg nem mer egy szót sem szólni, - legutóbb, mikor erre járt egy a mostanihoz hasonló kisember, akkor orrbaágyúzták, - hát kell neki a baj?


:O))))

A bejegyzés itt is olvasható: http://kapcsolat.hu/blog/acel
Nézzetek be a vendégoldalra is, ha van hozzá kedvetek és szavazzatok, ha még nem tettétek!

KOPT PÁPA

Emléxem, valaha egy kormányfői látogatás nagy dolog volt, a lapok címoldalon hozták.

Mintha mára kissé devalválódott volna ezek értéke, legalábbis Orbán egyiptomi útjából erre lehet következtetni, - pedig hát személyében nem csak Magyarország miniszterelnökét, hanem az Unió soros elnökségét adó ország miniszterelnökét is tisztelni kellene vendéglátóinak, - hát, majd meglátjuk, mennyire futja a tiszteletből.

Mindenesetre érdekes időpontban történik a látogatás, Egyiptomban a vallási ellentétek éppen komoly problémákat okoznak az ország vezetésének, - a muzulmán fanatikusok merényletekkel próbálják megfélemlíteni az egyiptomi keresztényeket, a koptokat.

Mi sem természetesebb, hogy Orbán azonnal kötelességének érezte, hogy belepiszkáljon a darázsfészekbe, hálistennek ezúttal eléggé mértéktartóan nyilatkozgatott.

Igaz viszont, hogy még nincs vége a látogatásnak, ha nincs szerencsénk, még felvarrhatja a zakója hátára meg a hasára a keresztet, hogy II.Orbán pápa reinkarnációjaként, vagy mint magyar Bouillon Gottfried kardot rántson a koptok mellett, akiknek egyébként azt mondta, hogy az ellenük elkövetett merényletnek nagy visszhangja volt Magyarországon.
Eltekintve attól, hogy magyarember azt sem tudja jószerivel, hogy a koptokat eszik avagy isszák, ennek dacára jelen esetben tekintsük ezt most udvariassági szófordulatnak, merthogy a szolidaritás kinyilvánítása nyilván helyénvaló volt.
Az egyiptomi – magyar üzleti fórumon a Vezér és Kancellár beszámolt a magyar gazdaság sikereiről, miszerint Európában a két uniós tagállam közül, melyekben csökkenni fog az államadósság, Magyarország lesz az egyik, - ezt egyébként Gyurcsány már néhány évvel ezelőtt elmondta, csak időközben a nép elfelejtette, Orbán meg azt hiszi, hogy tőle van ez az eredmény...
Úgy legyen - ha már egyszer hárommillió magyartól  ellopta a pénzét, akkor legalább az, ami megmarad majd az osztozkodás után, javíthatja akár az ország mérlegét is…
Aztán elmondta, hogy - tekintettel a magyar vasúti pályákk kiváló állapotára - mint ősi vasútépítő nemzet együttműködhetnénk a vasútépítésben vagy a vízgazdálkodásban.
Vasútépítés területén talán az immár feleslegessé vált Gaskót szeretné felkínálni némi krampácsolásra, esetleg Szíjjártó papája találja kevésnek a rendelésállományát -vízgazdálkodásban pedig valószínűleg a belvíz exportjára gondolt…
Amr Moussa, az Arab Liga főtitkára is fogadta a miniszterelnököt, tőle az arab világ aktuális problémáiról hallgathatott meg tájékoztatást, holnap beköszönhet Mubarak elnökhöz, majd tárgyal a miniszterelnökkel is, aztán hazaballag.
Érdekes Orbán külpolitikai felfogása, vonzódása a Közel-Kelethez.
2001-ben Szaúd-Arábiában járt, most Egyiptomot látta jónak felkeresni, de járt már – igaz, leginkább focista minőségben - Marokkóban is.
Ki tudja miért, valahogy ezeken a látogatásokon soha nem jutnak eszébe a lábbal tiport emberi jogok, pedig errefelé aztán van tiprás ezerrel.

Dicséretes ez a buzgalom, gondolom a szárított teveszar magas fűtőértéke üthetett szöget a fejébe, lehet, megoldja az ország energiagondjait.

Talán azért az sem lenne hátrányos, ha az európai országokban is aktivizálná magát, habár megértem őt, bizonyára nem akarja agyonszeretni európai partnereit, nehogy csökkenjen az iránta érzett szeretet hőfoka…

Meg aztán állandóan iránymutatni is fárasztó lehet, szegény Ceausescu is olyan nyúzott volt állandóan…
Ennyit a Nílus tájékáról, - és most nem tudom megállni, hogy - bár nem tartozik a témához -  ne adjak tovább egy viccet, már csak, hogy legyen min nevetnünk ezekben a forradalmi időkben:

A Sándor-palota második emeletén a mellékhelyiségben a takarítónő talál a földön egy használt WC-papírt.
Miközben tanulmányozza, a huzat kikapja a kezéből és a nyitott ablakon át husss! – bereppen a papír a Köztársasági Elnök Úr egy emelettel lejjebb lévő irodájának nyitott ablakán át.
A takarítónő rohan, és lihegve kéri a kabinetfőnököt, hogy valahogy diszkréten hozza ki.
A kabinetfőnök megértően mosolyog, bemegy, majd kisvártatva bánatos arccal jön ki:
Nem tudtam kihozni – már aláírta…

:O))))

A BEJEGYZÉS ITT IS OLVASHATÓ: http://kapcsolat.hu/blog/kopt_papa