HOZZÁADOTT ÉRTÉK

A magyarok nagyon komoly hozzáadott értéket jelentenek az Európai Unióhoz - hangoztatta Schmitt Pál köztársasági elnök kedden Brüsszelben, miután találkozót folytatott José Manuel Barroso európai bizottsági elnökkel.

Hát igen.

Csak az a baj, hogy kissé olyan ez, mintha Farkas Flórián a Schmitt Pállal folytatott találkozója után arról nyilatkozna, hogy a cigányság nagyon komoly hozzáadott értéket jelent Magyarországhoz.

Ugye, mindenki mosolyogna?

Pedig van mindkét kijelentésnek igazságtartalma, nem is kevés, hiszen az állítást igazoló példák sorára lehet hivatkozni, mégis – sajnos – a negatívumok maradnak meg jobban az emberek gondolkodásában, és ha a cigányt emlegetik, akkor nem Mága Zoltán vagy a szomszéd, cigány származású gyermekorvos jut senki eszébe, hanem a helyi kigyúrt maffiózó, vagy az autóbuszon nagyhangon kötekedő cigánygyerekek.

Ugyanígy, az Unióban sem a magyar művészek vagy mérnökök jutnak senki eszébe, ha hallják valahol a magyar megnevezést, hanem a nácizmus éledezése, meg krakéler, nagy hangon kötözködő, sunyiskodó-hazudozó miniszterelnökünk, a nácizmussal kokettáló Fidesz-kurzus.

És ez is természetes, bár nem teljesen korrekt politikailag, és végképp nem kedvező vagy hízelgő számunkra, mint ahogy a tisztességesen élő cigányok sem szeretik, ha velük azonosítják a szervezett bűnözést, holott azt jelenleg a magyar állam képviseli.

Mindenesetre ilyen kijelentést tenni ebben a helyzetben minimálisan is nem szerencsés, másrészt meg nem csodálkoznék, ha az Unió képviselői a hozzáadott érték helyett a hozzálopott értéket emlegetnék, tekintettel országunk elsőszámú főméltóságára, aki maga is egy természeti csoda.

Ő az ember, akinek a seggéhez hozzánőtt a széke, méghozzá olyan masszívan, hogy megszabadítani tőle vélhetőleg csak olyan műtéttel lehet, melyeket a sziámi ikrek szétválasztásánál szoktak alkalmazni.

Mit adunk mi értéket jelenleg hozzá az Unióhoz?

Vagyunk itt tízmilliónyian, habár talán célszerűbb lenne kétszer ötmillióban meghatározni Magyarország lélekszámát, de még ez is hajmeresztően bátor politikai kísérlet lenne.

Ebből még le kellene vonni egymillió cigányt és zsidót, akik ugyan magukat magyarnak tartják, de a magyarok nem.

Kérdés az, hogy lehet e magyar, akit a magyar nem tart magyarnak?

Szóval az érték, amit mi az Unióhoz adunk egyrészt a széthúzás és kirekesztés, mely ebben a formában nem volt jellemző az Unióra, de persze igény lenne rá és mi ezt az igényt ki akarjuk szolgálni.

Ebben profik vagyunk.

István és Koppány óta, itt a haladás és a reakció erői folyvást egymást ütötték, és mindig a reakció lett a nyertes, mert annak soha nem voltak skrupulusai, harsány gátlástalanságával mindig győzni tudott a tépelődő, útkereső haladáspártiakkal szemben.

Ha nem lenne Unió, már a fákon lengedezve figyelmeztetnénk a járókelőket, hogy így jár, aki a haladást próbálja képviselni Magyarországon.

A mi Európához adott értékünket  Kertész Ákosnak hívják, meg Kertész Imrének, akiket mindenképpen el kellett ebből az országból üldözni, mert emlékeztettek bennünket arra, hogy milyenek is vagyunk valójában.

Kertész Imre azt írta: "Nem lehet mindent megmagyarázni, néha el kell fogadni a tényeket. Magyarország olyan fatalitás, amelynek sem értelme, sem magyarázata nincsen, és egyedülálló Európában.

A magyarok ragaszkodnak a sorsukhoz. Egy nap majdvalószínűleg úgy buknak el, hogy azt sem tudják, miért" – és valószínűleg igaza van.

A mi mai hozzáadott értékünk Európához a nácizmus élesztgetése, a rasszizmus belenevelése újabb száz évre gyermekeink fejébe, az öntelt felfuvalkodottság, a kivagyiság, az agresszív bunkóság.

Aki nem ilyen, az nemigen él meg ebben az országban, mert itt a kocsikban baseballütő a tartozék a hólánc helyett, a nők táskájában meg paprikaspray lapul a parfümös üvegcse mellett, de lehet, később majd kell ez utóbbi helye a lángszórónak.

A mi hozzáadott értékünk Európához a viselkedéskultúra teljes hiánya.

Ez egy olyan ország, amelynek miniszterelnöke, mint lókupec a vásárban zsebrevágott kézzel társalog mindenkivel, ahol úgy csókolgatja a női politikusok kezét, hogy a cuppogástól nem hallani a Bazilika harangszavát, aki azt hiszi, hogy az adott szó betartása úri huncutság, és aki Európa legnagyobb hazugjai között is előkelő helyezést vívott ki magának.

A mi hozzáadott értékünk Európához Plagi bácsi, a nullára amortizált államelnök, a miniszterelnök gátlástalanul hazudozó, cinikus szóvivői, a felelősség nélküli politikusok és a következmények nélküli tettek.

A mi hozzáadott értékünk Európához az államot kezébe kaparintó és mára szőröstől-bőröstől lenyelő maffia, mely olyan ennek az országnak, mint betegnek a rák, mely elszívja az életerőt és akadályozza a normális életfunkciókat.

És a mi hozzáadott értékünk Európához az alattvaló.

Ebben az országban mindent meg lehet tenni a néppel, mindenhez tapsol, éljenez meg békemenetel.

Ha én Európa lennék, igencsak elgondolkodnék – ezek azok az értékek, melyre olyannyira szükségem lenne?

Attól tartok, a válasz nemleges lenne.

Kertész Ákos írt a Népszavában egy mondatot a zsarnokságról, így szól:

„ Ahol zsarnokság van, ott két bűnös van, a zsarnok és az alattvaló.”

Ezeket az értékeket tudjuk jelenleg Európához adni, nem is csodálom, hogy Kertész Ákos elment Kanadába.

Úgy látszik, a kanadai libák több is értéket képviselnek, mint a mai Magyarország társadalmi berendezkedése, meg aztán ezek toleráns és okos madarak, nem is akarják őt fizikailag vagy érzelmeiben bántalmazni.

És ott nem Schmitt, Lázár Kövér vagy Kósa oktatja ki őt az értékekről.

Szembe kellene talán néznünk a helyzetünkkel…

:O)))

KI IS ÁRULJA ITT A HAZÁT?

Hazaárulás és hűtlenség gyanúja miatt feljelentést tesz a Jobbik a legfőbb ügyésznél ismeretlen tettes ellen, amiért Andor László magyar EU-biztos egyetértett és támogatta az Európai Bizottság Magyarország számára kedvezőtlen szerdai döntését - jelentette be csütörtökön Gyöngyösi Márton, az ellenzéki párt frakcióvezető-helyettese.

Hát, ezt a Marcit sem az eszéért fogja népünk szívébe zárni, az már biztos!

Viszont ha behatóbb vizsgálatok megállapítanák, hogy ő az első magyar földönkívüli, cseppet sem lennék meglepve, ez az ember egy másik, szebb világban él, nem a harmadik évezred európai valóságában.

Az viszont tény, hogy hazát árulni csúf dolog.

A haza egyébként igen bonyolult fogalom, nem azonos az állammal, nem azonos a kormánnyal, nem azonos az aktuálisan népe nyakát szorongató társadalmi berendezkedéssel, sokkal több annál.

Mindenkinek ugyanazt és sokszor mégis egészen mást jelent a haza fogalma, más-más hazát szeretünk, mégha ugyanarról az asztalról eszünk is.

Az én hazám Magyarország, mely egybeesik a térképről jól ismert határok közé szorított területtel, melynek városait és falvait ismerem, melynek tájai szívemnek kedvesek, melyben az emberekkel valami rejtélyes kapocs köt össze, még akkor is, ha némelyiküket számomra ellenszenves tulajdonságai miatt úgy utálom, mint szélestenyerű Fejenagy a kukoricagölödint.

Ők olyanok számomra, mint polgári családban a kleptomániás nagybácsi vagy a fehérmájú unokahúg, szégyellem őket, de hozzám tartoznak, ők is az én hazám részei, sorsuk az én sorsom is, egy hajóban utazunk.

Némelyikükre büszke vagyok, mert sikereiből egy tízmilliomodnyi kis rész engem is illet, az én jó hírnevem öregbítette, magyarok vagyunk mindketten, honfitársak, mondhatnám, ha nem idegenkednék a pátoszos kifejezésektől.

Ide köt minden, a neveltetésem, a kultúrám, a szokásaim, az életstílusom, és alijázhatnék Izraelbe, kérhetnék menedékjogot Kanadában, lehetnék sikeres vagy sikertelen üzletember Bostonban vagy Berlinben, de a szívem mindig hazahúzna, mert ez az én hazám.

A világ viszont egyre bonyolultabb lesz, a nemzetállamok kora lejárt, aki a jövőjét egy magába zárkózó cseppnyi nemzetállam boldog polgáraként képzeli el, az hazája temetéséről ábrándozik.

A tőke nemzetközi, tőke nélkül pedig nincs fejlődés és nincs jövő.

Ebbe bukott bele az államszocialista kísérlet is, mert szabadság nélkül még csak el lehet lenni egy országnak, de tőke nélkül nem, mert polgárai igényeit ki kell elégíteni, különben az állam képviselőit előbb-utóbb kihajigálja a nép az ablakon.

És az igényekkel lépést kell tartani.

Azok pedig állandóan növekednek, akinek ma egy libacomb jutott, annak holnapra kettő kell és hozzá ezüst étkészlet, mert azzal ette a libát valamelyik brazil szappanoperában Don Pedro a szépséges Donna Ursulával a gyertyafényes asztalnál.

A kisebb országoknak össze kell fogni és egyesíteniük kell erejüket, hogy a folyamatosan változó világban talpon tudjanak maradni, ehhez pedig az integráción keresztül vezet azt út, így aztán egyszercsak  hirtelen arra ébredtem, hogy az én tágabb hazám ezentúl Európa, melynek sajátos értékei engem gyarapítanak és érdekei az én érdekeim is egyúttal.

Európa mi vagyunk, végre mi is Európa vagyunk, része egy nemzetközi közösségnek, mely kiáll a mi érdekeinkért is, hiszen azok az ő érdekei is egyúttal.

Európa polgára vagyok, európai magyar polgár.

Azt nyilatkozta ez a szomorúszemű, zavaros gondolkodású Marci, hogy Andor László magyar állampolgárként hivatalos megbízatásának felhasználásával olyan - külföldi szervezet által meghozott - döntésben vett részt, amely alkalmas arra, hogy rendkívül súlyos károkat okozzon Magyarországnak.

Marcit be kellene íratni egy alapfokú szemináriumra, ahol elmondanák neki, hogy az Unió nem egy külföldi szervezet, hanem az Unió mi vagyunk.

Mi is vagyunk, és még jónéhány nemzet, melyek érdekei hol egybeesnek, hol eltérnek a szűken vett magyar érdekektől, és ilyenkor a közösség érdekei az elsődlegesek, és ezeket az érdekeket demokratikus szavazásokon erősíti meg az összes érdekelt.

Az nem megy, hogy mi csak a mézet nyalogatjuk, de a kaptárak karbantartásában nemigen szeretnénk részt venni, a tetejébe még handabandázunk is hozzá és egy füstölővel szaladgálunk a méhészet körül.

És az se megy, hogy a vállalásainkat szabadon értelmezzük - ha már egyszer vállaltuk őket.

A szerződéseket be kell tartani, mondja jogelmélet, és aki azt gondolja, hogy a megkötött szerződéseken utólag lókupecként alkudozni lehet, az mélységesen téved.

A jobboldal nagyon szívesen alkalmazza azt a módszert, hogy egy-egy szöveget betű és aktuális  érdekei szerint értelmez, jóllehet mindenkinek illenék tudni, hogy a törvényeknek nem csak betűje van, hanem szelleme is, és aki csak a betűt vizsgálja, és figyelmen kívül hagyja a jogalkotó szándékát, az bizony csal.

Mi is csaltunk, most itt a retorzió, talán egyszer végre már magunkban is kereshetnénk a hibát.

Az Unió biztosai pedig - függetlenül állampolgárságuktól - az Unió érdekeit kell, hogy képviseljék, ezt tette – helyesen – jelen esetben is Andor László.

Hazaáruló az, aki azokkal paktál le, akik a hazának rosszat akarnak, például akik azt akarják, hogy inkább legyen gyenge Magyarország gazdasága, csak az ő hatalmuk maradjon töretlen.

Az, aki az ország polgárait a polgárháború szélére sodorja.

Az, aki kirekeszti a hazából annak polgárait bőrszínük, származásuk, vallásuk vagy nézeteik miatt.

Az, aki kifelé törekszik abból az Unióból, melyben tagságunkat a magyar nép népszavazáson erősítette meg.

Az, aki visszafelé akarja forgatni a történelem kerekét, aki letűnt korok ócska jelmezeiben akar huszonegyedik századi országot csinálni.

Aki ennek érdekében szövetkezik ordas eszmék mai képviselőivel, vagy maga is ordas eszméket képvisel.

Szóval, kedves képviselő úr, ha hazaárulót keres, lehet bátran belenézni a tükörbe.

:O)))

USZODA - CSAK FEHÉREKNEK

Gyöngyöspatán már felsejlik a szép új világ - kicsiben már alakul, ami az egész országra vár, ha nem vigyázunk.

Ma kezdődött a per, melyet az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekekért Alapítvány egy hónapja indított a gyöngyöspatai önkormányzat ellen.

Véleményük szerint a gyöngyöspatai iskola és a fenntartó önkormányzat évek óta elkülönítve oktatja a roma és nem roma diákokat. Az ombudsmani vizsgálat szerint a földszinten csak roma, míg az emeleti tantermekben nem roma diákokat tanítanak.
A vizsgálat szerint a roma diákok nem használhatják az iskola uszodáját, számukra nincs napközi és csak külön mehetnek ebédelni.  

Szánalmas ügy egy szánalmas országban, a XXI. században, Európa közepén.

Igaz, ilyen esetekben az ember elgondolkodik, hogy nem-e mégis Metternich hercegnek volt igaza, amikor azt mondta: Európa a Lajtánál végződik.

Sajnos, egyre nagyobb a gyanúm, hogy igaza volt.

A bírósági tárgyalásra elment néhány roma szülő, szegények azt várják, hogy a bíróság majd igazságot szolgáltat nekik, holott én még abban sem vagyok biztos, hogy jogot fog szolgáltatni.

Ez egy sunyi ország, a ravaszkodó, lapítva gyilkoló suttyók országa, egy olyan ország, melyben rasszista bűncselekményért ezidáig még csak cigányokat ítéltek el, ez – mai állapotában, megkockáztatom, nem Európa, és lassan a Balkán is kikérheti magának az összehasonlítást.

Gyöngyöspata rövid időn belül már másodszor kerül a figyelem középpontjába, mindkétszer a cigánykérdés miatt.

Első alkalommal azért, mert bevonult a Magyar Gárda és segédcsapatai, megvédeni Pista bácsi Libus névre hallgató libáját, amit ugyan nem lopott el senki, de a büdös cigányok sóvár szemeket meregettek rá, látszott rajtuk a gyilkos ösztön, érezni lehetett, hogy nem is libát, hanem pörköltet látnak benne – jobb az ilyesmit megelőzni.

Ennek legjobb eszköze a kollektív séta a cigánysoron, karikásostor csattogtatásával és fokospörgetéssel egybekötve, továbbá a cigány kisgyerekek demonstratív kísérgetése az iskolába, hadd szarja össze magát a purdé!

Hadd tanulja meg idejekorán, hogy a Nagy Fehéremberhez képest ő csak egy pondró, egy féreg, egy senki.

Most meg a dél-afrikai modellel hívta fel magára a figyelmet a helyi közösség, az apartheid bevezetésével az iskolában, - külön szinten, szegregáltan tanítják a rajkókat, akiknek apja – anyja még a közmunkában sem keveredhet a gádzsókkal.

A közösség meg csendes egyetértéssel figyeli a fejleményeket, ha megkérdezik róla, hogy mi a véleménye, akkor a fogatlan, lepukkant csóró is buzgón ismételgeti a fejébe vert idiótaságot, miszerint ha nincs cigány az osztályban, akkor a gyerekek gyorsabban haladnak.

Hova?

Vagy csupa kis hófehér zseni üldögél a padokban, akik egy év alatt kettőt végeznek el?

Meg az, hogy a cigánygyerekeknek nincs is igényük az iskolai uszodára, azért nem látogathatják azt.

Értelmes érv, kétségtelenül.

Kár, hogy az ember hányingert kap tőle.

A bíróságtól nem sokat várnék, hiszen amikor már heteken keresztül provokálták a romákat, majd az egyik nagyeszű jól berúgva odahugyozott a házaikat és családjaikat védő cigányemberek elé, majd oda is ment hozzájuk, merthogy bátor volt, mint a cigány lova, akkor nem azt ítélték el, aki századmagával provokálta és fenyegette a kisebbséget, hanem azt a cigányt, aki pofánverte azt, aki helybe ment a pofonért.

Merthogy garázdálkodott, ami ugye azt jelenti, hogy olyan viselkedést tanúsított, ami felháborodást és megbotránkozást váltott ki az esemény szemlélőiből.

Igaza is volt a bíróságnak, oda kellett volna tartania a fejét is, hogy ha már huggyantani tetszett, akkor talán ide lehetne szarni!

Nagyon csodálkoznék, ha a bíróság nem találna valamilyen megoldást arra, hogy a helyzet ne változzon – talán egy fal jelentene előrelépést az ügyben, amely mögé be lehetne zsúfolni a cigányokat, erre van is kész receptje a jobboldalnak, csak elő kell venni a jól bevált terveket.

Nagy baj ám ez az országnak, hiszen ha nem változik semmi, akkor nem is olyan sokára vérfagyasztó állapotokkal nézhetünk szembe.

Az erőszak erőszakot szül, ami ma még csak egyéni erőszak esetenként, de ha a cigányság megszervezi magát és militáns eszközökkel harcolni kezd a jogaiért, akkor nemigen lennék a gyöngyöspatai önkormányzat helyében.

Időzített etnikai bombán ücsörgünk, melyet hatástalanítani csak a gyermekek nevelésével-oktatásával lehetne.

Éppen itt nem lenne szabad erőszakoskodni, szegregálni, hanem velük kellene megkezdetni a beilleszkedést a többségi társadalomba, ami nem is lenne olyan túl nehéz, hiszen a kisgyerek formálható, és ha adunk neki piacképes tudást, az ország meg munkát, akkor a problémák többségét már meg is oldottuk.

Nem hiszem, hogy kellemesebb mulatság télvíz idején éjjel a libaól mögött hasalva várni, míg a gazda elalszik, mint bemenni a boltba és venni két kiló dagadót töltöttkáposztának a fizetésből.

Ehhez persze kellene bölcsőde, meg óvoda, kellene étel és megfelelő ruha a gyerekeknek, horribile dictu az önkormányzat vehetne a cigánygyerekeknek száz fürdőgatyát a kínai piacon, hogy a cigány kisgyereknek is támadhasson igénye az úszástanulásra.

És ha minden úszás előtt el kellene mennie zuhanyozni, vagy az iskolai focicsapat edzése után is, akkor egy idő után  a tisztálkodás természetes igénnyé válna - mindenesetre többet fürdene, mint az igényes Józsi bácsi, aki kéthetente egyszer mossa meg a seggét és több a füle, mint a foga.

A gyerekek.
Ők a cigánykérdés megoldásnak a kulcsa, akik ha bölcsődébe, óvodába járnak, akkor nem kell őket felzárkóztatni, mert lesz szókincsük, megszokják a fegyelmet, a kollektív munkát, ellesik egymástól a jó és rossz szokásokat, hát Istenem – legfeljebb a magyar kisgyerek is megtanul egy-két szaftosabb beszólást – az életnek tanulunk, nemde?

Természetesen továbbra is lennének bűnöző cigányok, mint ahogy bűnöző magyarok is vannak, de legalább lenne lehetőség kiemelkedni abból a végtelen nyomorból, melybe ez az ország - mely nekik is hazájuk – taszította őket.

Erről kellene szólnia ennek a bírósági eljárásnak, de félek, hogy a végén megint az ostobák diadalmaskodnak.

Szép jövő vár ránk…

:O)))