주체사상

Nagy kedvem támadt javaslatot tenni a miniszterelnöknek, ha már úgyis állandóan a zsebében van a keze, ne az adófizetők pénzével.
A kedvem azt hozta meg, hogy olvastam, miszerint százmilliárd forintba kerül az országnak neked, nekem, mindannyiunknak a Népstadion átépítése, meg azt, hogy a Videoton kilencmilliárd forint állami támogatást kap stadionja felújításához.
Kapott már erre pénzt a Fradi, a Debrecen, és még jónéhány nagyobb város, úgyhogy az egy főre eső új, vagy felújított stadionok számában már elég jól állunk, mostmár csak azt kellene kiszámolnia valamelyik gazdasági újságírónak, hogy mennyibe fáj ez a magyar állampolgároknak összesen, majd elosztani az így kapott összeget a meccsek látogatóinak számával.

Az alapvicc szerint, ha rosszul megy az üzlet a kuplerájban, akkor nem az ágyakat, hanem a lányokat kell kicserélni, - nem hátrányos a mértéktelen étvágyú madámoktól sem megszabadulni - de hát nálunk még a komoly tanulmányokból sem szoktak tanulni, nemhogy egy ezeréves viccből.
Itt inkább tanulmányokat sem írnak, csak ne kelljen szembenézni a realitásokkal.
Mindenesetre egy olyan országban, mely az adott sportágban 1986 óta nem jut ki a világbajnokságra, kissé vicces – ha nem tragikomikus – stadionokat építeni olyan befogadóképességgel, melyre legfeljebb akkor lehet szükség a jövőben, ha Pinochet eljárását követi a mi kis diktátorocskánk, a pocakos tábornok.

Magam ugyan felháborítónak tartom, hogy egy gyakorló elmebeteg hobbijára szórjuk ki az ország pénzét, miközben gyermekek tízezrei éheznek, de az aktív választópolgárok többségének úgy tűnik, tetszik a dolog.
Vélhetőleg azért, mert az is benne szerepel a felvázolt gyönyörű és rózsaszín jövőképben, hogy futball - nagyhatalom leszünk, labdarúgó Európa és világbajnokságot, sőt olimpiát is rendezünk – majd akkor az a néhány akadékoskodó alaposan összeszégyellheti magát!
A jövő egyébként is rózsás lesz, a magyar név ismét szép lesz, méltó régi nagy fényéhez, amit rákent libsi, komcsi, mi fogjuk azt majd lemosni!

A modell ázsiai, a wiki szerint dzsucse vagy csucshe (koreaiul 주체사상).
Magyar jelentése: önbizalom, autarkikus politikai és vallási eszme.
Ez idáig csak Észak-Korea hivatalos ideológiája és a rajta alapuló államrendszere, a Kim-dinasztia rezsimjének szerves része volt, de, hogy úgy mondjuk – begyűrűzött hozzánk, így aztán stadionokat építünk nyakra-faxra, milliárdokért.
100 000 000 000 forint a Népstadionra, 9 000 000 000 forint most éppen a Videoton stadionjára.
Debrecenben is dőlt a lé a stadionra, a Fradinál is, Felcsúton egy lakosra két ülőhely jut, de azok legalább fűtöttek – hadd ne soroljam tovább, vagyok én egy tényfeltáró újságíró?
Naugye!
És még nincs vége, jön még Hódmezővásárhely, Deutsch Tompika stadionja, Szombathely, Pécs, Diósgyőr – súlyos milliárdokért.

Mindenesetre épül-szépül szép hazánk, mi nem olyan baromságokra költjük a pénzt, mint hajdan a komcsik, akik minden hétvégére egy libát tettek a fazekakba, könyveket adtak ki, színházakat tartottak fenn, iskolákat, működőképes egészségügyet üzemeltettek és harmadával növelték az ország lakásállományát.
Még egy-két stadionra is futotta – de tekintsük ezt kisiklásnak.

Eltöprengtem – lehet, hogy a Mi Sámánunk a jövőbe lát?
A foci a szegények sportja, bizonyos kitörési lehetőséget ad a fiataloknak, olyasmi, mint a mai világban a gyerekek ketrecharca.
Lehet már csak egy-két év, s a nyomor olyan lesz, hogy a gyerekek tolongani fognak a fociakadémiákon?
Mindenesetre a Puskás-Akadémia rektora, bizonyos Mészáros Lőrinc ezen dolgozik, részsikereket már ért el, a saját gyermekeit már kiemelte a nyomorból.

Aki azt gondolná, hogy én ellensége lennék a labdarúgásnak, az igen nagyot téved.
A focit nézni is, meg játszani is jó, és szavam sem lenne, ha mondjuk ezt a pénzt iskolai vagy a kisfalvak iskoláihoz integrált falusi sportpályákra költötték volna.
Rengeteg lehetőséget adtak volna a nevelésre, a felzárkóztatásra, ha a mini sportkomplexumokban a gyerekek – fiatalok szervezett keretek között sportolhatnának, edzés után megfürödhetnének – sőt, kötelező lenne megfürödni, ehhez kapcsolódva alapvető higiéniai ismeretekre tehetnének szert, a szomszédos sportpályán a lányok kézilabdázhatnának, röplabdázhatnának, horribile dictu akár még teniszezhetnének is, esetleg jutna pénz szerelésre, szertárosra, pályamunkásokra, a pedagógusok sport-pótlékára, bajnokságok utaztatási költségeire.

A vállalkozó a társasági nyereségadójából bizonyos hányadot felkínálhatott sporttámogatásra, a fiatalok sportjára.
Ebből aztán az lett, hogy a vállalkozók pénzére ráírták, hogy a gyermek vagy serdülőcsapatok támogatására megy, de gyakorlatilag ebből épült a Pancho-aréna Felcsúton, mert azt találta támogatásra érdemesnek az OTP meg a Közgép, ki tudja miért.
Bizonyára egy futball-akadémia is hasznos, habár én leginkább a gladiátor-képzőkhöz tudnám hasonlítani - befektetésnek, ahol a késztermék majd elmegy a húsvásáron, nevelési költségnek becézett vételárért, amiből aztán jól megél az az alapítvány, meg a körötte lebzselők, mely a mi pénzünk felhasználásával a saját zsebére neveli az eladható sportolókat.

Amit ma támogatunk, az a profi sport, amit meg elfelejtettünk, az a tömegsport, meg az éhező gyerekek.
Meg a telente a lakásukban megfagyó öregasszonyok, a szegények, a még szegényebbek és a nyomorgók.
A lecsúszó középosztály meg még az ostoba szegény is tapsol ehhez a baromsághoz, mert semmi összefüggést nem lát a herdálás és a nyomor növekedése között.
De sírni, azt rendkívül jól tud, mikor a növekvő bűnözés személyében is megérinti, holott a dolgok összefüggnek – a gyerekeknek szakma kell, a szakmához tanulni kell – nem csak matematikát, hanem a társadalmi beilleszkedés szabályait is – ebben lehetne nagy segítség a sport - és ha kelendő lesz majd a munkaerőpiacon, akkor nem fog egyikük sem éjjelente idegen libaólakban körvadászatot rendezni, mint Lázár Csehországban.

Mit kezdünk majd ezekkel a monstrumokkal melyeknek a fenntartása is tíz és százmilliókba kerül majd évente?
Akasztó, Stadler stadionja intő példa lehetne.
Persze azért mindenki nézze a világbajnokság mérkőzéseit, aztán ábrándozzon, mint a Vezér, aki természetesen részt vesz a döntőn, ott legalább nem fütyülik ki, mert a kutya sem tudja, hogy kicsoda-micsoda.

Nekünk nem volt ilyen szerencsénk…

:O)))

KÉT GÓLT LŐTTÜNK, MAGYARORSZÁG JOBBAN TELJESÍT!

A társadalom állapota éppen olyan, mint amilyen a labdarúgásé – elképesztő.
Persze nem mindenki osztja a véleményem, vannak ebben az országban néhányan, akik jó magyar szokás szerint nem azt látják, ami van, hanem azt, amit szeretnének, ha lenne.
Például csodaszámba menő fejlődést, a színvonal ugrásszerű növekedését, a nézőszám emelkedését, kiváló játékosokat, még kiválóbb edzőket, olyan bírókat, akik nekünk fújnak, olyan asszisztensekkel, akik nekünk lengetnek, mert az nem lehet, hogy ennyi jószándék, ennyi szorgalom után a magyar labdarúgás olyan legyen, mint amilyen: harmatgyenge, korrupt, csaló, profi sportnak nehezen nevezhető töketlenkedés.
Pedig bele kellene törődnünk, a magyar társadalom – és benne a magyar labdarúgás állapota – minősíthetetlen.
Aki eddig másban hitt, az ma szembetalálkozhatott a pőre valósággal: a magyar válogatott nyolc gólt kapott.
Érdekes szám ez a nyolc, lábujjból kevés, gombócból sok – ez utóbbit bizton állíthatom, mivelhogy ma két gyönyörű és öklömnyi túrógombócot volt alkalmam desszertként magamba gyűrni, és ha belegondolok, hogy még hatot utánuk kellett volna küldeni, akkor a tejföl, porcukor és áfonyalekvár dacára is inkvizíciós megpróbáltatásokat kellett volna túlélnem.
Így lehetett ezzel a magyar válogatott is, az első félórában kapott kettőt és ezzel ki is egyezett volna, ez lett volna a tisztes vereség, de ami ez után jött a hátralévő egy óra játékidőben, az már nem nevezhető vereségnek, az maga volt a szégyen és megaláztatás.
Még akkor is, ha a közben mi is rúgtunk két gólt, egyet büntetőből az ellenfélnek, egyet meg saját magunknak, mert a derék holland csatárok kifáradni látszottak – a magyar focista pedig olyan, mint az „Indul a bakterház” lókupece: nem szép ember, de gavallér!
Már nem azért, de azért négy év alatt talán lehetett volna valamiféle eredményt elérni, de sehol semmi, a stadionok felépülnek, a magyar labdarúgás meg leépül.
Sajnálatos dolog, nem örülök neki, még akkor se, ha ezt az eszetlen tékozlást, melyet dicső Vezérünk és kormányfőnk folytat meg is vetem, labdarúgás címén előadott nyerészkedését és tolvajlásait pedig részben szánalmasnak, részben bűncselekménynek tartom, és erősen remélem, hogy meg fogja még kapni érte méltó büntetését.
Mert azt azért tisztán kell látni, hogy itt két akció folyik párhuzamosan: az egyik a felcsúti Orbán-ingatlanok értéknövelése állami pénzekből.
Van ennek labdarúgást nem érintő része is, például mikor az ár és belvízveszélyre elkülönített költségvetési pénzekből a falu utcáinak vízelvezetésével együtt elvégezték a kapubejárók rendbetételét is, miközben a külterületi mezőgazdasági ingatlanok belvízmentesítését is megoldották.
Ezenközben a Tisza elöntött néhány települést, kivéve Sárazsadányt, mert ott, Anikó asszony tokaji ültetvényét védve felépült a gát a Tisza egy olyan szakaszán, ahol emberemlékezet óta nem volt árvíz.
Ellenben az Orbán – ingatlanokon felépült a Puskás-akadémia, épül egy stadion, magánterületen, magánberuházásként, tisztán állami pénzekből, - az állam elől elvont adóbevételekből.
Ötven évre adta használatba a területet az előrelátó Viktor, utána majd a család szedheti a bérleti díjat a hajdani értéktelen libalegelő helyett egy első osztályú sportkomplexumért, hacsak addigra nem jut az intézmény Stadler stadionjának sorsára.
József főherceg hajdani majorsága is már a család birtokában van, a településen belül is szorgalmasan terjeszkednek - a labdarugó akadémiával kapcsolatos terveik végrehajtásához kellenek szálláshelyek, hotelek, a helyüket már többé-kevésbé kijelölték.
A másik üzlet, mely a labdarúgáshoz kapcsolódik, még érdekesebb.
Van, aki szürkemarhát tenyészt, van, aki berni pásztorkutyát, Orbán úgy döntött, hogy ő meg labdarugót fog tenyészteni, nagyüzemileg, állampénzen, magánzsebre.
A kiválogatott gyerekeket kiképzi, majd eladja nagycsapatoknak, a bevételeket meg majd az alapítványon keresztül – mindenféle szolgáltatások ellenértékeként, mindenféle trükkökkel - magáévá teszi, majd Simicska megszervezi.
A labdarúgás arra is jó, hogy céljai elérése érdekében szert tett egy adrenalinfüggő, gátlástalan, de utcai harcokban igencsak járatos hordára, mely némi ellenszolgáltatásért hajlandó elfeledkezni a törvényességről és adott esetben mindenféle kispolgári aggályoskodás nélkül képes felgyújtani közintézményeket.
Őket fizetik ki éppen Európa leggyorsabban felépülő stadionjával, mintha ennek az országnak nem lenne tökéletesen mindegy, hogy hol skandálnak rasszista és náci jelszavakat a rendszer neonáci kedvezményezettjei, hol alkalmaznak a rendezők mellé multifunkcionálisan használható elítélt gyilkosokat.
Hogy mennyire másodlagos itt a sport, mindezt bizonyítják az éhező gyerekek tízezrei, az idióta rendelet a mindennapos iskolai testnevelésről, melynek sem személyi, sem anyagi feltételeit nem teremtették meg, de tudnak hazug módon hivatkozni sport iránti mély elkötelezettségükre.
Most kaptunk nyolc gólt, meg egy valós értékelést Orbán négyéves sportszervezői tevékenységéről, a szélbe szórt milliárdok hasznáról, helyünkről a világ labdarugó-társadalmában.
A labdarúgásnál rosszabb állapotban csak a magyar társadalom van.
A szövetségi kapitány – megelőzendő menesztését – lemondott.
A miniszterelnök nem, - ő kivárja, míg meneszteni fogjuk.
Tegyük meg, a kedvéért!

:O)))

RIA, RIA, HUNGÁRIA

Válogatott mérkőzésre kísérte az aranylábú fiúkat a valamilyen rejtélyes oknál fogva magyar futball-drukkereknek titulált adrenalinfüggő huligánok népes csoportja, akiket már Budapest határán fel kellett volna tartóztatnia a hatóságoknak és a jogszabály által engedélyezett időtartamra őrizetbe venni.

Ha ez a pályaudvartól számított öt perces utazás után történik, akkor már lehetett volna vizsgálni a vasúti szerelvényben okozott rongálások ügyét, néhány idiótát akár bíróság elé is lehetett volna állítani gyorsított eljárással pirotechnikai anyagok engedély nélküli birtoklásáért és használatáért, merthogy már a pályaudvaron buzgón petárdáztak, füstgyertyákat égettek, közbotránkozást kiváltó magatartást tanúsítottak.

A legdisznóbb részét a bandának 24 órán belül át lehetett volna adni a Büntetésvégrehajtásnak, a többieket meg úgy a meccs kezdetével egyidőben kellett volna szabadlábra helyezni, hadd menjenek isten hírivel haza, oszt a televízió előtt randalírozzanak, ne az ország presztízsét rombolják!

Szánalmas.

Azt tudjuk jól, hogy ezeknek az idiótáknak semmi közük nincs a labdarúgáshoz, ezek verekedni mennek, összecsapni az ellenfél szurkolónak nevezett idiótáival, a rendőrökkel, hiszen kell nekik a felfokozott idegállapot, mikor az adrenalin elönti a szervezetüket.

Agresszivitásukat, melyet kábítószerekkel és fehérje-koncentrátumokkal turbóznak a konditermek mélyén, valahol le kell vezetniük.

Erre remek alkalom egy futballmeccs, ahol a rasszizmus előfordulása már olyan természetes, mint virágkiállításon az óriás titángyökér, mely a világ legnagyobb, de sajnálatos módon dögszagot árasztó virága.

Merthogy a mi büszkeségeink nem csak verekedni mentek, egy részük buszra szállt és elment kisgyerekeket ijesztgetni arra a településre, ahol neo-nyilas testvérüket, egy tanárt elküldtek az iskolából, mert a cigány tanulókról megengedhetetlen módon nyilatkozott.

A 444.hu cikke szerint a román-magyar meccsre tartó magyar ”szurkolók” egy csoportja letért buszával az autópályáról, hogy a román határhoz közel fekvő település, Konyár általános iskolájának cigány diákjait fenyegethessék.

A szemtanúk beszámolója szerint a buszból kiszállva meglehetősen ittasan és felettébb hangosan cigányozni kezdtek, fenyegették az iskola cigány diákjait.
Az épületben dolgozó tanárok bezárták az ajtókat, a legkisebb diákoknak azt javasolták, bújjanak az asztalok alá

Személyi sérülés nem történt, de azért a szurkolók a cigányozás mellett sörösüvegeket is dobáltak, és volt, aki levizelte az épületet.

A randalírozásnak a rendőrök vetettek véget, az ország mocska és szemete meg visszaszállt a buszra és továbbment buzdítani honfitársait, magyar véreit Bukarestben.

Hatéves kisgyerekek reszkettek a tantermi padok alatt, mikor ezek az állatok randalíroztak, a rendőr meg elengedi őket – na, ez a tragédia ebben az országban.

Tegyük hozzá, hogy a randalírozók között az iskola elbocsátott pedagógusa is ott volt, aki ez úton is igazolta a döntés kétségbevonhatatlan helyességét.

Lehet, hogy Kádár rendszere diktatúra volt, de az a diktatúra a normális emberek diktatúrája is volt az idióták diktatúrája helyett, mert ott ilyen nem történhetett volna meg, de megkockáztatom, egy normális demokráciában ma sem lehet büntetlenül gyerekeket fenyegetni, de még felnőtteket se következmények nélkül!

Tudom, ez nem szép dolog, szabálytalan is, de az ÉS - ből nem tudom nem idemásolni – linket nem lehet adni hozzá - V. D. glosszáját, -megígérem, hogy legközelebb nem teszek ilyet, és jó leszek, de annyira idekívánkozik -  naszóval:

MOLINÓ

1995-ben a Fradi nagyon szépen haladt a Bajnokok Ligájában. Végül igencsak csinos summa ütötte a markát, mert az európai Tv-jogdíjak a csapatokhoz kerültek, minél feljebb jutott a klub, annál több.

Legyőzték a svájci Grasshoppert, következett az Ajax Amsterdam, amelyik több klasszissal jobb csapat, mint a Fradi.

Az első meccs előtt, amit Amszterdamban játszottak, az Ajax focistái, nem a klub, hanem a profi focisták, odanyilatkoztak, hogy nagyon, de nagyon meg fogják verni a Fradit. Sokkal jobban, mint amennyi a továbbjutáshoz szükséges, azért, hogy egy ilyen klub ne szerepeljen az európai ligában.

Ugyanis a Fradi előző meccsén a szurkolók nemcsak huhogtak, ha színes bőrű focista rúgott a labdába, hanem egy háromemeletnyi hosszúságú molinót lógattak le rasszista jelszóval: WHITE POWER.
Egész Európa látta.

Ajax –FTC Amszterdamban 4: 0, Ajax.FTC Budapesten 5:1. Természetesen mindkettő az Ajax javára.

Összesítve 9: 1!

V.D.

Ismét elnézést kérve a szerzőtől és az ÉS szerkesztőségétől ajánlom ezt az írást a magyar labdarúgás idiótái figyelmébe, különös tekintettek szellemi kihívásokkal küzdő miniszterelnökünkre.

Aki, ha megnézte ezt a bukaresti csordát, amelyet ő valószínűleg magyar szurkolótábornak gondol, és még mindig indokoltnak tartja stadionok építését ennek az aljanépnek, akkor őt is be kell zárni egy elmegyógyintézetbe és erősen kezelni minden rendelkezésre álló eszközzel, terápiával és gyógyszerrel, mert akkor ez az ember annyira beteg, hogy komoly veszélyt jelent az ország népére fizikai értelemben is.

Nem lehetett nem undorodni dicső szurkolóinktól, nem lehetett nem szégyenkezni miattuk és nem lehet nem bocsánatot kérni román barátainktól, köztük az erdélyi magyaroktól is azért, hogy rájuk szabadítottuk ezt a majomcsordát, felforgattuk a nyugalmukat, elvettük futballszerető szurkolóik szórakozását, csak azért, mert néhányszáz, vagy akár ezer neonáci tahó meg akarta mutatni, hogy mennyire erős.

És itt támad az emberben a rettenetes gyanú, hogy miért is pátyolgatja Orbán ezt a csőcseléket.

Ezek nem csak Bukarestben tudnak randalírozni, hanem Budapesten is, ahol egyébként már megmutatták a 2006-os puccskísérlet idején a képességeiket, mígcsak aztán a rendőrség meg nem elégelte a dolgot és szét nem rúgta őket, mint kakas a lószart.

Lehet, erre tartja, ezért eteti őket a Vezér?

Hátha egy vesztes választás után a következő puccskísérletéhez nem lesz elég a TEK, és akkor a terrorista bandák és a terrorelhárítók kéz a kézben tartják majd rettegésben Budapest népét?

Remek kilátások.

A százezer éhező gyerek országában ennek a bánatos csürhének és tehetségtelen szórakoztatóiknak kell stadionokat építeni?

Ugyan már – aki labdarugó volt ebben az országban, az már régen külföldre ment - vannak összesen tán egy csapatra valóan – a hazaiaknak meg túl jó lenne még a libalegelő is, - meccs után a szurkolók meg összeverekedhetnének a kocsmában, viszont az éhező gyerekeknek egy-két évre futná reggelire meg meleg ebédre.

Mindegy, a lényeg az, hogy a jólvégzett munka után néhány milliárdos ott köpködhesse a szotyolát a VIP-páholyban, ehhez pedig kétségkívül VIP páholyok kellenek, szerte az országban.

Mígcsak végre el nem jön az örömteli nap, mikor a Vezér a börtönválogatott meccsén köpködi a rabkeresményén vett szotyit, seprűjére támaszkodva.

Ahova ez az ember züllesztette a magyar társadalmat, onnan lefelé nincs tovább, onnan márcsak felfelé vezet az út.

Majdcsak kikapaszkodik az ország a gödörből, bízzunk benne.

De az is lehet, hogy földet hánynak ránk, rajtunk múlik…

:O)))

SUTTYÓARISZTOKRÁCIA

Ülnek a suttyók a lelátón, vagy állnak a pálya korlátjának támaszkodva és gondterhelten köpködik a szotyolát.

Ott ül a Főnök is, homlokát ráncolja - nem megy úgy a csapatnak, ahogy az elvárható lenne, ha már nem csak a passzátszelet, de a hátszelet is ő fújja nekik.

A látvány magáért beszél, a kép címe lehetne akár a „szervilizmus” is, egy páholyban a bohócok, és akik bohócot csinálnak belőlük, a Vezér ás Schmittplagi mellett ott ül Csányi és Hernádi Zsolt, de biztosan ott sündörögnek még számosan a tribün alatt, hátha köp nekik is egy szotyolahéjat a Legmagasztosabb.

Mint a legszebb Rákosi-időkben, most is van csapata a Vezérnek, a helyettesének, csak Pelikán elvtárs került már megint szopóágra.

A múlt ismétlődik és valami fertelmes jövőt fest fel ez a tömény szolgalelkűség,

olyan országét, ahol a nagytőkések kénytelenek a fenséges tompor kijáratánál várakozni, hogy aztán majd elnyerjék méltó jutalmukat.

Boldogabb országokban természetes, hogy az állam prominensei képviselik saját gazdasági hatalmasságaik érdekeit, emlékezzünk csak Irakra, ahol az olajkitermelés felosztása már egy évvel a háború megindítása előtt eldöntött tény volt.

Ennek dacára nem alázzák meg azzal egymást és önmagukat a közélet szereplői, hogy nyílt színen nyalják gusztustalanul az országot vezető politikus seggét, van ízlésük és vannak társadalmi normák is arrafelé.

Szavam nem lenne, ha a lelátón Orbán mellett Áder vagy Tompika ülne, esetleg Handóné Szájer József, ők annak idején sokat játszottak együtt, barátok voltak, nem lenne a látvány ilyen szánalmas, mint ez.

De ők inkább száműzetésben szeretnek ülni, minél távolabba Vezértől, annál jobb,

Ez a focimánia sem teljesen normális dolog, a megalomániás falusi suttyó ül diadalünnepet a boldogtalan zavarodott fejében – lám, én ezt is megcsinálhatom!

Mert ugyan nem lettem egy Ronaldhino, és mostanában nem úgy tűnik, hogy teljesen biztos lehetnék benne, hogy bekerülök a nemzet történelmének arannyal írt lapjaira, de a magyar futball történetébe biztosan beírom a nevem, ha a fene fenét eszik, akkor is.

Mint a hajdani téeszelnök, éppen úgy viselkedik, de hát ki is lehetne a követendő minta, Széchenyi gróf biztosan nem, aki a jövedelmét az ország céljaira ajánlotta fel – még mit nem!

Tán Rákosi és kora áll legközelebb a családi hagyományokhoz, akkor még voltak kemény férfiak, akik majdnem diadalra vitték a magyar focit, azóta – sajnos - mindig felénk lejt a pálya.

Helyi szinten a hetvenes évek vége felé - a komcsik elleni tiltakozásul - viszont jó mérkőzéseket vívtak őseink, ott lehetett életet tanulni, jó nagyokat belebikázni az ellenfél sípcsontjába és a meccs végén megkergetni a bírót – kemény férfiak kemény játékai, akkor még élt a magyar és nemannyiramagyar virtus, nem volt ott senki rút, szibarita váz!

Dicséretes hagyomány!

Puszpáng elvtárs, a termelőszövetkezet elnöke pedig prémiumot írt ki a csapat tagjainak győzelem esetére, nem csoda hát, hogy az ellenfél játékosai busszal érkeztek és hordágyon távoztak, így aztán a győzelem tiszteletére rendezett vacsorán sem vehettek részt, melyhez a vadlibákat Puszpáng elvtárs és baráti köre ajánlotta fel a legutóbbi körvadászat terméséből.

Ezen maga a Vezér is részt vett, rosszindulatú feltételezések szerint, mint hajtó, de ma már sokan látták, hogy elég volt a mutatóujját a libára szegezve egy DURRR! kiáltás kíséretében szűzboldogító ujjával meghúzni a képzeletbeli ravaszt – a libák csak úgy potyogtak az égből, mint a jégeső!

Szóval talán ettől van, hogy ahol izmos lábával toppant egyet, ott stadionok nőnek ki a földből, oligarchák szeretik meg máról – holnapra ezt a nagyon egészséges játékot, melynek párja – akárcsak a középcsatárnak - a világon nincs.

A legújabb ötlete a Mi Jótevőnknek, hogy besuvaszt egy stadiont a Papp László Aréna és a Puskás Stadion (leánykori nevén Népstadion) közé, hatvanötezer nézőre kalkulálva.

Mit mondjak, ha a hétvégi forduló összes nézőjét kiterelnék focit nézni, akkor talán egy hónap alatt összejönne ennyi néző a tervezett stadionba, ahonnan persze előbb el kellene távolítani a sokat megélt szoborparkot, mely történelmünk egyik érdekes korának érdekes emléke - rajtunk kívül minden más ország megbecsülné, de mindhiába.

Nálunk kell egy hely, ahol majd a Vezér el tudja végezni a kezdőrúgást.

Az új stadionokat pedig könnyű lesz elnevezni.

A pesti majd Orbán Stadion lesz, a debreceni meg Kósa Laliról lesz elnevezve, aztán majd később átkereszteljük a stadionokat, és ha lesz az utódokban cseppnyi humor, akkor a pestit Gyurcsány Ferencről fogják elnevezni.

Közben még megfagy néhány nyugger meg fedél nélküli, de hadd hulljon a férgese, az erős turáni faj ellenáll a populizmusnak, nem engedi, hogy néhány sajnálatosan gyenge teremtmény szembeforduljon a magyarsággal!

Orbán meg otthon gyakorolgatja a kezdőrúgást, vazallusai között naponta sorsolják ki a megtiszteltetést, melyben valamelyik szerencsés részesülhet majd, odatartva fenekét a fenséges jobbnak!

Szóval a helyzet fokozódik, elvtársak, ébernek kell lennünk, és sportosnak a végtelenségig!

És el a szobrokkal.

Kell a hely más szobroknak, például az új stadion bejáratával szemben fel lehet állítani a Vezér háromszoros életnagyságú szobrát, amint kezével az ég felé tartva felajánlja Gyurcsány villáját Szűz Máriának.

Gyönyörű idők tanúi lehetünk, csak legyen erőnk elviselni!     

:O)))