Nem engedélyezte a bíróság a moszkvai kereskedelmi képviselet ügyében érdekeltek előzetes letartóztatásba helyezését, - nem álltak fenn ugyanis ennek törvényi feltételei.
Nem irigylem a határozatot hozó bírót, nem lehetetlen, hogy fél év múlva a százforintos bolti lopások ügyében kamatoztathatja majd jogi ismereteit.
Pedig milyen szépen mutatott a póráz végén a volt államtitkár-asszony, a volt moszkvai nagykövet és az Állami Vagyonkezelő volt vezérigazgatója – erre tessék, ez a korlátolt bíró most elrontotta Viktor játékát.Még mennyi szép pórázon vezetgetés volt ebben a kis történetben, még hányszor lehetett volna bemutatni, hogy lám – a legmagasabb szintekig felér a korrupció.
Még semmi sem tiszta az ügyben, de azért már megkezdődött a mégcsak burkoltnak sem tekinthető Gyurcsányozás, márcsak nehogy kétségek legyenek, hogy a körvadászaton nem vadliba lenne a megszerzendő trófea.Amikor a vezér két európai méretű szívás között felnéz és észreveszi, hogy minden instrukciója dacára a nagyorrú még mindig szabadlábon van, mi több, a szeme előtt virgonckodik, akkor olyan morcos lesz, mint a teve, melynek kialvatlanul kell elkezdeni a cipekedést.
Nem is hagyja ennyiben, sebtében lához rendeli hű kormánybiztosát és vad szemöldök és homlokráncolások közepette sürgeti az eredményességet, majdnem úgy, miként Zsdanov sürgette az írókat: Urak, alkossatok remekműveket!
Csakhát nehéz remekműveket alkotni megfelelő alapanyag és tehetség híján, így aztán hiába végez virtuális szellemi akrobatamutatványokat Viktor inkvizítor-gárdája, sehol semmi értékelhető és az sem kizárt, hogy Sukoró ügyében fog még a magyar állam súlyos kártérítéseket fizetni.
Fizetett már máskor is a Vezér rapid döntése miatt, például a Ferihegyi repülőtér ügyében, de ez persze nem került kivizsgálásra, holott a hibás döntés itt is milliárdokba került.
Megjegyzem a mai napig nem derült fény arra, hogy miről is tárgyalt Orbán Viktor az izraeli befektetővel, akinek még ellenzékben nehezményezte, hogy őt nem vonták be a sukorói döntésbe.
Ez hiba volt, hiszen – mint kifejtette a befektetőnek - köztudott, hogy Magyarországon kaszinó-beruházás nem jöhet létre az ő személyes egyetértése nélkül.
Úgy látszik, Demján egyeztetett vele, - gondolom megmondta neki, hogy mivel is fog majd egyetérteni a nagyhirtelen Rajkára telepített kaszinóépítési tervek ügyében.
Mindenesetre a Rajkától vagy tíz kilométerre tervezett bezenyei érvényes koncesszió ügyében már vadul vizsgálgatják az illetékes hatóságok, hogy miért is kellene azonnal felmondani a koncessziós szerződést.
Mindegy, préda kell és bizonyíték, hogy ha csak néhány napig is, de Gyurcsányt is vezetgethessék, mint most Fekszi Márta volt államtitkárt, akitől valószínűleg rettegni kellett, hogy megharapja az őt vezetgető rendőrt.
A moszkvai kereskedelmi képviselet ügye ugyanazon a szálon és módszerekkel folyik, mint a sukorói bohózat.
Keress egy ingatlant, ami eladásra került a Gyurcsány-Bajnai kormány idején, állapítsd meg róla, hogy a vételára kevesebb volt az értékénél, aztán mondjál valami bődületesen nagy számot és érzékeltessed, hogy a különbözetet ellopták és a szálak vége Gyurcsány kezében fut össze.
Aztán ha valami olyasmi derül ki menet közben, ami nem passzol a koncepcióba, ne is törődj vele, majd Virág elvtárs megdolgozza a tanút.
Mert a koncepciót alá kell támasztani beismerő vallomásokkal, a bizonyítékok királynőjével, ez még Visinszkíj elvtársról maradt ránk, bolsevik örökségünk részeként.
A moszkvai kereskedelmi kirendeltség egy rogyadozó szocreál épület volt, omladozó burkolatokkal, az Orosz Állam tulajdonában levő területen.
Felújítására milliárdokat kellett volna költeni, de az ehhez szükséges milliárdok nem álltak a Magyar Állam rendelkezésére, az épület üzemeltetése drága volt, az épület ebben az állapotában fenntarthatatlan volt.
Eredeti funkcióját a rendszerváltás után elvesztette, gyógyszergyárak tartottak fenn benne irodákat.
A telek orosz tulajdona nehezítette az értékesítést – gyakorlatilag annak kellett eladni, akit Moszkva kijelölt.
Nem lehetetlen, hogy az értékesítés során követtek el szabálytalanságokat, de ránézésből inkább az látszik, hogy a különböző hivatalok közötti egyeztetések hiánya okozta a szerencsétlenkedéseket.
Hogy a sajtóban most rettenetes összegek keringenek arról, hogy mennyit is ért az épület és mennyiért is lehetett volna eladni, azt nem szabad komolyan venni, - egy ingatlan annyit ér, amennyiért fizetőképes kereslet van rá, emellett Moszkvában nemigen terem annak babér, aki egy állami területet az állam egyetértésének hiányában akar megvenni.
Jelzem, ez nálunk sincs másképpen.
Ez persze nem zavarja jobboldali honfitársainkat abban, hogy nagy hangon követeljék vissza a lopott pénzt, merthogy annak lenni kell itten, ez kétségtelen.
Bizonyíték erre Fekszi Márta nem kifogástalan pedigréje, hiszen Fekszi apja ávós (egyébként határőr) volt, aki szerepet játszott az 56-os mosonmagyaróvári eseményekben.
Ez egyébként igaz, mert mint a győri határőr-kerület parancsnoka parancsba adta, hogy mindenáron meg kell akadályozni, hogy a mosonmagyaróvári laktanyában tárolt nyolcvagonnyi fegyver, lőszer és robbanóanyag a tömeg kezébe kerüljön.
Gondolom, osztogatni kellett volna a taposóaknákat, meg minden gyereknek egy sapkányi lőszert…
Fekszi a ferihegyi határátkelő parancsnokaként ment nyugdíjba a nyolcvanas évek közepén, lánya pedig menet közben elvégzett néhány iskolát és a Külügyminisztériumban nagyon látványosan mászott fel a szamárlétrán, - hozzáértése kétségbevonhatatlan.
Viszont ez volt a ma reggeli televízió-műsorban is a hígagyú jobboldali újságíró legfőbb bizonyítéka arra, hogy ez az értékesítés az ördögtől való, hiszen tudjuk, ilyenek ezek a komcsik, az ávós apjukkal együtt!
Közben az állami szervek vadul lobogtatnak egy kupac papírt és azt mutogatják, hogy az államtitkár asszony is felemelte szavát az eladási ár ügyében.
Ebből annyi igaz, hogy azért emelt szót, hogy a berendezés és az épületben található festmények, műkincsek nem képezhetik a vételár részét - ha azokkal együtt akarja megvásárolni a vevő az épületet, akkor arra külön értékbecslést és külön megállapodást kell kötni.
De mindegy, - ha becsukjuk őket, akkor hátha valamelyikük nem bírja majd a gyűrődést és hajlandó lesz azt vallani, amit várnak tőle, mondjuk, hogy a lóvét ő vitte személyesen egy Sony Ericssonos dobozban Gyurcsánynak…
A Vezér ideges, olyan feelingje lehet, mint Alfonzónak a „Szegény embernek semmi se sikerül” című klasszikus számában.
Mindegy, majd meggenerálozzák, és akkor újult erővel veti magát az élet-halál harcba, melyet neki és csakis neki kell megvívni bárki ellen, akit nem Orbán Viktornak hívnak.
És a győzelem napjára készen kell lennie az ellenfél kitömött gereznájának, tartson csak majd egy hamutálcát a Budai Várban, a Miniszterelnöki (Kormányzói?) Palotában, balra a bejárat mellett.
Ő meg majd büszkén áll, mint sátorrúd a lakodalomban, körülbelül ott, ahol Szálasi letette az esküt. Végtelenül elégedett lesz.
Addig is elénekelgetjük reggelente a Himnuszt, és esténként a családnak felolvasunk egy-egy bekezdést a Forradalmi Alkotmányból – meg természetesen előtte a preambulumot.
De szép forradalmi is itt az életünk - mint a mókus fenn a fán, magyarember oly vidám…
:O))))
