ÉRTÉKEK ÉS ÉRDEKEK...

Amerika felsikoltott, mikor Martonyi nyelve megfordult a fenekében...

Tanulgatnak a fiúk, lassan ugyan, de tanulgatnak.
Egy bizonyos szint eléréséhez persze elég lesz ez a buzgalom, hisz Amerika megengedheti magának, hogy pragmatikus külpolitikát folytasson.
Amerikának nem kell azon hezitálnia, hogy érdekalapú vagy értékalapú külpolitikát folytasson, az USA - Martonyival ellentétben - pontosan tudja, hogy mik az érdekei, és ahhoz szabja külpolitikai lépéseit.
Persze azt azért nem nagyon kedveli, mikor a bolha köhög, és azt is elvárja, hogy ezek a "futottak még" kategóriába tartozó országcskák tiszteletben tartsák az általa felállított értékrendet és annak megfelelő legyen a viselkedésük kül és belpolitikai téren egyaránt.
Nem biztos, hogy Martonyi simulékony buzgalma elég lesz ahhoz, hogy feledtesse Orbán böszmeségeit, kezdve a Gripenek beszerzésének korrupciógyanus és az amerikai érdekeket sértő körülményeitől, folytatva a gyászos szeptember 11-i ügyetlenkedésen és befejezve Obama diplomáciailag  is elképesztően ostoba méltatásán az elnökválasztás előtt.
Amerika beárazta Orbánt és nem lesz könnyű kitörnie a skatulyából, különösen így, hogy uralkodásának megkezdését azzal tette nevezetessé, hogy azonnal berugta a menzetközi csehó lengőajtaját, szinte rombadöntve a még igen gyenge lábakon álló nemzetközi pénzügyeket.
Tette ezt felelőtlen és hazug módon, - merthogy aki azt hiszi, hogy Amerika nincs tisztában a magyar gazdaság aktuálus állapotával, az igen nagyot téved.
Aztán itt van a belpolitika is, melyet árgus szemekkel figyel Amerika, és ha azt tapasztalja, hogy állami szinten teret nyer a rasszizmus, az antiszemitizmus, veszélyben van a sajtószabadság, szélsőjobboldali szabadcsapatok garázdálkodhatnak az országban, vagy hogy az ország letér a demokratikus parlamentarizmus pályájáról, akkor annyi a populista hordószónoknak, - megy a levesbe.
Merthogy nem jó annak az országnak, amelyikre Amerika haragszik, - időnként kellemetlen politikai meglepetések érhetik és ezek törvényszerűen visszaköszönhetnek gazdasági téren is. 
Ezt nem lehet kompenzálni még a Harvardon vett díszdoktori oklevéllel sem, és Orbán álldogálhat megint a Downing street 10. ajtaja előtt Márai kötettel a hóna alatt, ugyanúgy nem fog egyetlen fajsúlyos politikus sem szóba állni vele, mint ahogy első ciklusa alatt sem fogadta őt a kötelező futamokon kívül senki.
Magyarországnak igenis vannak érdekei, és az aktuális miniszterelnöknek és stábjának ezeket az érdekeket kell képviselni, összehangolva a határon túli magyarság és az Unió érdekeivel.
Nem meghatározni ezeket az érdekeket, hanem felismerni és összehangolni, nem diktálni.
Erre a feladatra Martonyi alkalmas is lenne, ha nem Orbán lenne a főnöke, aki egyetlen rohama eredményeképpen képes rombadönteni, amit szerencsátlen külügyminisztere hónapokon át építget.
És akkor itt vannak még a nagy kihívások, a szomszédos országokkal való kapcsolatok, ahol az egyébként sem egyszerű, gyanakvásokkal terhelt  helyzetet egy-két idióta nacionalista is súlyosbítja, mint például a szívtipró vátesz, akinek íróasztalán - ha nincs éppen egy nő feneke rajta - ott díszeleg kiterítve Nagy Lajos birodalmának térképe, mint elérendő külpolitikai cél.
És akkor még nem beszéltünk az oroszokról, akikkel kapcsolatban amúgy is kissé fóbiás a Vezér, mápedig velük kacsolatban sem lenne káros felismerni az érdekeinket és azoknak megfelelően alakítani kapcsolatainkat.
Oroszország sem szereti, ha nem hatalmának és súlyának  megfelelő hangnemben folyik vele a társalgás, és főképpen nem szereti a kekeckedő, arányt tévesztett nyilatkozatokat, melyekre bizony hajlamos a mi népboldogítónk, és amiért az első fricskát mindjárt meg is kapta hatalma hajnalán Putyintól...
Az érdekvezérelt külpolitkiával Martonyi szerint az a baj, hogy nem lehet mindíg tudni, hogy mi az érdekünk, emellett esetleg ütközhetnek rövid és hosszútávú érdekeink.
Lehet.
De ezeket az ellentmondásokat ésszerű kompromisszimokkal mindíg fel lehet oldani.
Ez még mindíg jobb, mintha a Fidesz zavaros értékrendje lenne az iránytű, különösen, ha belegondolunk ezeknek az értékeknek az elmúlt húsz évben leírt vargabetüibe.
Amikor  eszünkbe jut az a múlt század első feléből  ittragadt kenetes maszlag, mellyel híveit eteti Orbán, akkor azt reméljük, mégiscsak az érdekek fognak dominálni, még mielőtt hadat üzennénk Amerikának.
A világ bonyolult, helytállni a sokféle érdek kereszttüzében nem egyszerű.
Orbán egyszer már megpróbálta, akkor gyászosan megbukott.
Most itt a javítóvizsga lehetősége, - reménykedjünk benne, hogy valahogy átmegy.
Az ország érdeke ezt kívánja.
:O)))

SZLOVÁK FIGYELMEZTETÉS...

Konzultációra hazarendelték a szlovák nagykövetet.
A diplomáciában ez azért nem egészen ugyanazt jelenti, mint mikor a magánember Mariska Totova hazaugrik Dunaszerdahelyre egy sztrapacskára.
A diplomácia nyelvén ez meglehetősen komoly figyelmeztetés a fogadó ország kormányának, hogy valami olyasmi történik éppen, ami árnyékba borítja a két ország viszonyát és tessék szíves lenni ezt  a dolgot megfontolni, még mielőtt komolyabb következményei lennének.

Szlovák barátaink természetesen meg is mondták, hogy az állampolgársággal kapcsolatos tervezett magyar intézkedések azok, melyek kiverték a biztosítékot Pozsonyban, és ha ezek bevezetésére sor kerül, akkor az nem marad válasz nélkül.

Arra is vissza fog ütni a dolog, aki kérelmezi a magyar állampolgárságot, jelezték.

Ami azt illeti, ebben a játszmában szinte minden adú és minden ász a szlovákok kezében van, mi ezzel az egy tökfilkónkkal nemigen ugrálhatnánk, de mégis ezt tesszük.

Igaz, majd  nagyon lehet sopánkodni, ha véletlen Pozsony elrendeli, hogy kettős állampolgár nem tölthet be állami tisztséget vagy nem lehet közalkalmazott, esetleg nem választhat és nemlesz választható, de egy szélsőséges esetben még az is elképzelhető, hogy a "tiszta" szlovák állampolgárság még az ösztöndíjak vagy a szociális támogatások elbírálásánál is szempont lehet.
Jobb lett volna előre egyeztetni és megegyezni önálló államiságukra oly büszke szomszédainkkal, és nem kellene kitenni az ott élő magyarokat semmiféle atrocitásnak.
A második világháború utáni évek lakosságcseréinek vagy a svábok kitelepítésének tapasztalatai úgy látszik nem kapcsolják be a riasztócsengőt a jobboldali magyar politikusoknál, azt csinálják, ami itthon már beváltnak tünik: erőből akarják lenyomni a szlovákok torkán elképzelésüket.
Pedig tanulhattak volna Bős-Nagymaros ügyéből, ahol a sok agyament jobboldali a hőzöngéseivel mérhetetlen károkat okozott úgy anyagi mint erkölcsi értelemben, - emellett rajtunk röhögött a környék összes nacionalistája, - megszívtuk, mint a torkosborz. 
Most éppen a második menetre készülünk.
És még vége sincs a dolognak, mert az ukránok sem fogják ezt a békát szó nélkül lenyelni, lesz itt még ebből cirkusz jókedvvel-bőséggel...
A Fidesznek egyébként is erőssége a külpolitika, legalább olyan sikerágazatuk, mint a szocialistáknak a kommunikáció.
Híresen jó kapcsolatokat tudtak kialakítani az Egyesült Államokkal és Oroszországgal, emlékezzünk csak vissza az egymást követő amerikai elnökök sorára, akik kezüket-lábukat törték azért, hogy Orbánt fogadhassák, de az embernek komoly röhögőgörcse támad akkor is, mikor eszébe jut a legutóbbi eset, mikor Putyin szopatta a Nagy Államférfit, napokig lebegtetve annak igazolását, hogy találkoztak e egyátalán...
Az a benyomásom, hogy a végén már nem ingyen tett annyi engedményt Putyin, hogy egy rövid beszélgetést visszaigazolt, de előtte azért vacsorázott még egy jót a Gyurcsány-családdal.
A Fidesz legendás kormányzása alatt a diplomáciai sikert Torgyán turnéi jelentették, - vidámságot hoztak az ország életébe.
Orbánra viszont a kutya sem volt kíváncsi, egyetlen európai kormány vagy államfő sem állt vele szóba, legfrenetikusabb sikere a marokkói királlyal folytatott találkozója volt, - nagy kár, hogy annak a végén is kiderült, hogy az Ember, Aki Soha Nem Hazudott tulajdonképpen a magyar jogász-fociválogatottban játszott egy helyi tornán.
Pedig a külpolitikai érzékre igen nagy szükség lenne mostanában, így az IMF tárgyalások idején, meg a magyar uniós elnökség előtt.
Nem egy jó ómen úgy kezdeni ezt a próbatételt, hogy megterheljük hülye konfliktusokkal meg semmire sem jó handabandázásokkal.
Mert azt azért szögezzük le bátran, hogy ez az állampolgárosdi jelen állapotában műbalhé.
Az Unióban egyébként is szabadon vándorolhat a tőke, a munkaerő, az állampolgár, szabad az iskolaválasztás, - ehhez nem kell sehol állampolgárság.
Az egészségügyi ellátáshoz járulékfizetés kell, csakúgy, mint a nyugdíjjogosultsághoz, - jószerivel csak akkor van ennek jelentősége, ha valaki át akar települni, amennyiben hamarabb bírálják el a kérelmét, mint a bangladeshi bevándorlónak..
De miért akarna, ha otthon is jól megvan, ha meg nem, akkor miért hozzánk jönne,ha mehet Angliába vagy Írországba is.
Szóval, érdekes lesz ez a történet, szemléljük csendes reménykedéssel, hogy nagyobb baj nem lesz belőle.
Tulajdonképpen sajnálom Martonyit, aki egy európai figura, képességei értelmes dogok keresztülvitelére is alkalmassá teszik, erre tessék: hülyeségekhez kell asszisztálnia.
Haladunk Európa felé, fehér lovon, nyergünk alatt a rántottszeletekkel...
:O))))

* A kép Orbán diplomáciai újítása, az un. corridor-running meeting illusztrációja, - az az ismeretlen nő a Vezér mellett valami Merklin vagy Merkel vagy hogyishíjják...