A Vidékfejlesztési Minisztérium megerősítette: a kormány várhatóan a jövő év elején elindítja a demográfiai földprogramot, amelynek részeként 25-50 éves földbérleti jogot és egyéb kedvezményeket adnak majd azoknak a fiatal, gazdálkodni szándékozó pároknak, akik vállalják a családalapítást, illetve két vagy több gyermek felnevelését is.
Hát sok eszük ezeknek nincsen, ezt eddig is tudtuk, de hogy azt a keveset is elveszÍtik, ami talán valaha volt nekik, ez azért szomorú dolog.Ennél már csak az a szomorúbb dolog, hogy ehhez a baromsághoz a nevét adja a Vidékfejlesztési Minisztérium, amiből egyértelműen kiderül, hogy a magyar mezőgazdaság irányítói vagy szolgalelkűbbek, mint Kertész Ákos valaha is hitte volna, vagy csak szakmai analfabéták, akikhez képest Torgyán doktor maga volt a lángeszű magyar paraszt.
Valószínűleg ez az ötlet is a mezőgazdaság felvirágoztatója, Hegedűs Zsuzsa agyában születhetett meg, aki amúgy minden intézkedés ősforrása, Viktátor nagy patrónája, mesterkulcs az ország felvirágoztatásához.
Az ilyen szakmailag megalapozott elképzeléseknek igen jó lenne ismerni az éceszgéberét, már csak, hogy tudjuk, kit kell majdan a Gellérthegyről szöges hordóban útnak indítani a Rudas fürdő felé…
Ő osztogatott kiskecskét meg kisnyulat a nép jótevőjeként, pedig ha tudta volna, hogy milyen macerás kiscsirkéből pörköltet főzni – aki főzött már verébpörköltet, az tudhatja csak ezt igazán.
Vélhetőleg a következő lépés a libatojás-osztás lesz, a szorgos háziasszony majd rájuk ül és kikölti őket, mint rátótiak a csikótojást hajdan - lesz is öröm, mikor a sok kisliba ott totyog a serény háziasszonyka megett, vidáman gágogva, míg csak meg nem döglenek takarmány híján…
Anno Horthy telket adott azoknak, akik vitézül forgatták fegyverüket a világháborúban, védve a hazát azoktól, akiket megtámadtunk.
Na, jó, - ők a fegyverüket forgatták, de mit kell forgasson az a magyar honfi, aki azzal érdemli ki a vitézi telket, hogy gyereket csinál?
Merthogy a demográfiai földprogram kifelé erről szól, befelé meg arról, hogy a Münchausen-terv keretében húzza ki magát mindenki a saját hajánál fogva abból a matériából, melyben a Fidesz áldásos tevékenysége következtében éppen leledzik.
Kezdjük talán a dolog realitásával.
Ismét – mint már annyiszor – leírom, hogy aki ilyen terveket kieszel, annak halovány fogalma sincs, mi is az a mezőgazdaság.
Az ilyen ember végtelenül lenézi a magyar parasztot, ha szó esik róla, akkor behunyja a szemét és megjelenik előtte egy kb. Kövér fazonját hozó, csak kicsit okosabb pofájú, csizmanadrágban és bőrpapucsban slattyogó ápolatlan alak, akinek a tehéntrágyát dinamittal lehetne esetleg lerobbantani a sarkáról.
A buta parasztnak nem is köll ész, hiszen szétszórja a magot, aztán a többit elvégzi a természet, legfeljebb még kiáll a birtok szélére, szertenéz, legyint egyet – „Na, le van szarva!” – és már a trágyázás is rendben van…
Pedig parasztnak lenni nem egyszerű dolog, a parasztban évszázadok tapasztalata és munkakultúrája halmozódik fel, míg az, aki mezőgazdasággal eddig nem foglalkozott, még ha elméletileg képezi is magát, mindig kicsit idegen marad az ősi magyar tarhonyaföldeken…
Az is egy komoly tévedés, hogy a gazdálkodáshoz elég a föld.
Elég a fenét, kellenek ahhoz eszközök, kell vetőmag, kell műtrágya, kellenek tárolóhelyiségek, nemmellesleg kellenek gépek vagy kell igaerő, ez utóbbival aztán sokra fog menni a vitéz micsodaforgató.
Nem vonom kétségbe, jól fog ez a terv jönni azoknak a gazdálkodóknak, akik már most is százhektárokon gazdálkodnak, a gyerek majd hozzáragasztja ezt a kicsit is, de aki egy ilyen gazdaságot a semmiből akar megteremteni, annak nagy valószínűséggel bukás lesz a vége.
Merthogy itt van még további két tényező, az egyik a mezőgazdasági termelés természetes kockázata, hiszen a meteorológia ugyan jelezni képes, de iránytani nem az időjárást, márpedig egy rossz év könnyen elviheti két év hasznát is, már ha a termelés egyáltalán gazdaságos volt.
Merthogy az legyen, ahhoz megfelelő üzemméret kell, márpedig a magyar mezőgazdaság tönkretevői előtt a huszadik század elejének birtokszerkezete a példa, néhány óriási latifundium, meg a nincstelen kisparasztok a gatyaszíj-parcelláikkal.
Viszont rájuk nem lenne tovább gond, ott a földed, műveld koma, vagy dögölj bele a barázdába.
A másik neuralgikus pont a piac.
Merthogy termelni csak azt lehet, amit szabad, egyébként meg legfeljebb piacozásra lehet termelni, de abból megélni egy családnak lehetetlenség.
Aztán arról ne is beszéljünk, hogy a föld minősége sem közömbös – más lehetőséget ad a Kiskunság homoktalaja, mint egy ugyanolyan területű somogyi szántó.
Ezer a buktató, csak a cél egy: lerázni az állam felelősségét a munkanélküliekért, kerül, amibe kerül.
Emberi sorsokba kerülhet…
Nem mondom, aki ma megházasodik és gyermeket vállal, tényleg bátor ember, lehetne esetleg az ilyet nemzőnek nevezni, a szervezetet, mely összehozza őket, Nemzői Díványnak, Viki meg lehetne a Nemzővezető.
Nemző alcsuti Orbán Viktor nemzővezető, a Nemzői Dívány Főkapitánya – nem is hangzik rosszul.
Nemzőavatás évente egyszer a Vérmezőn, a Főkapitány kezében egy nagy lónemzőszerv, azzal üti nemzővé az arra érdemeseket.
Mecsoda gyönyörűség, ki a francot érdekel a leminősítés meg a bóvlikategória, dicső népünk felvirágzik!
Vagy nem annyira…
:O)))
