Már a minap is felszedtem a vizet, amikor az Élet és Irodalom főszerkesztője volt oly kedves a baloldalnak jótanácsokat osztogatni.Merthogy Gyurcsány vette a bátorságot és élére állt annak a baloldali csoportosulásnak, melyet ezidáig senki sem akart és senki sem tudott megszólítani, lévén, hogy tagjai azok közül kerülnek ki, akik többé-kevésbé értik és helyeslik Gyurcsány vízióját a jövő nyugatias Magyarországáról.
Ezek az emberek nem átallják még akár az őszödi beszédet is érteni, az abban foglaltakkal egyetérteni és az azóta történteket annak parádés visszaigazolásaként felfogni.
Ellenben Kovács főszerkesztő úgy véli, hogy Gyurcsány nem alkalmas erre a szerepre, mertmivelhogy Gyurcsányt Gyurcsánynak hívják és honunk kiművelt emberfői belefájdulnak, ha e név hallatán nem kezdenek azonnali és vad fanyalgásba, nem osztják meg velünk magvas kritikai észrevételeiket, és mint véleményvezérek nem tanácsolják azonnal Gyurcsány eliminálását, emléke hűlt helyének sóval felszórásával egybekötve.Aztán eljött a helyzet, amikor a Demokratikus Charta tüntetést szervezett az alkotmányos rend megdöntésére irányuló szervezkedés bűntette ellen, és Gyurcsány megpróbálta ezt a tüntetést a demokratikus ellenzék közös célja érdekében egy együttes demonstrációvá bővíteni - kiderült, hogy vannak itt magasabb szempontok is.
Elsőként saját pártja hágott a szűk prakticizmus történelmi magaslataira és úgy határozott, hogy majd külön fog tüntetni, valamikor akkor, amikor a tüntetés már teljesen okafogyottá vált.
Várhatólag addigra már a parlament megszavazza tán még a Nemzeti Átnevelő táborokra vonatkozó előterjesztést is, az Alkotmánybíróság tagjai (Stumpf kivételével) pedig nevezetes talárjukban kitömve álldogálnak a Nemzeti Múzeum folyosóján, kezükben egy-egy tányérral, ahová a látogatók a kolontári hajléktalanok számára dobálhatják adományaikat.
Persze esténként, zárás után megjelenik egy kacsázó járású, zsebredugott kezű kis ember és egy zsákba szórja az aprópénzt, majd sebes léptekkel távozik a Cinege utca irányába…
Azt is mondták, hogy azt a tüntetést majd szélesebb elméleti bázison szervezik, nem csak a döglött lovat verik, hanem egyúttal értékelni fogják a teljes elmúlt időszakot, összeszámlálva azt a sok ügyességet, melyet a kormányváltás óta elkövetett a párt.
Majd összefogtak a LMP vezérével.
Hát nem akarom az egyébként igen szimpatikus Mesterházyt agyba - főbe dicsérni, de ma már csak a vak nem látja azt, ami az első percben is látható volt, hogy ez a párt a Fidesz fiókintézménye, amelyik azért jött létre, hogy a baloldalon belüli egység hiányát garantálja, és amelyik csak annyira zöld, mint a baromságaiknak bedőlő fiatal magyar értelmiségiek füle.
Schiffer meg tette a dolgát, először hülyét csinált Mesterházyból, majd elkezdett volna a hajdani szabaddemokrata recept szerint diktálni is, - na, ez aztán végre elérte még a Szocialista Párt agytrösztjének ingerküszöbét is, de még ez is kevés volt ahhoz, hogy a Charta mögé tegyék a szocialisták infrastruktúráját.
A párton belül a dilemma leszűkült a „megy-e Szanyi a tüntetésre” sorsdöntő kérdésére, de aztán persze nem ment, mert nem kapott felszólalási lehetőséget, ami legutóbbi parlamenti vidám szereplésének tükrében akár előrelátónak is minősíthető döntés volt.
Mindenesetre fájó hiánya a hálátlan tömegnek nem tűnt fel.
Aztán voltunk jó sokan, - a baloldali véleményformáló értelmiség szerint alsó hangon Gyurcsány, Dobrev Klára meg a Vica meg a Katus, a Gyurcsány fan véleményformálók fanyalgászati részlege szerint akár kétezren is, - egyébként meg úgy tízezren lehettünk, igen jó kis tüntetés sikeredett a dologból.
Aztán jött a lesajnálás és jött az „egyrészt-másrészt” klán, meg jött a Babarczy Eszter azzal a világraszóló megállapítással, hogy ha a kormány célja az, hogy az alkotmányosság felrúgásával megmentse a költségvetést, akkor tulajdonképpen feledhető epizód ez a mostani, mert ha a kormány nem teljesít, akkor majd leváltjuk.
És ez biztosan így lesz, hanem verik át nagyon a választót, mint tették ezt 2006-ban - fejtette ki.
Na mármost én azt mondom, hogy a filozófus nem okvetlen az okos szinonimája, ezt már akkor is gyanítottam, amikor a modoros dámának 2006. október 23-án estefelé a gyerekét a Madách téren támadt kedve sétáltatni, de most véglegesen beigazolódott ez a tézis.
Érdemes lenne talán kifejtenie, hogy mivel lett a magyar választó olyannyira rendkívüli módon átverve, hogy az a mai helyzetet felülmúlná, - netán Gyurcsány számolta volna fel a jogállamot?
Hol él ez a nő?
Megjelent egy cikk Szlazsánszky Ferenc tollából is, aki három hasábon ugyancsak végigfanyalogja azt a szerinte kétezer résztvevős tüntetést, amelyen nyilvánvalóan ott sem volt, hiszen szerinte tisztán hallatszott az „Orbán takaroggy!” kiáltás.
Tájékoztatnám, hogy nem volt ilyen, habár igény lett volna rá…
Hogy a fanyalgás helyett írhatott volna esetleg arról is, hogy ha a LMP is a Chartával tüntet, akkor a tüntetés lehetett volna akár 3000 fős is, az láthatólag eszébe sem jutott.
Azt gondolom, hogy mielőtt az úgynevezett véleményformálók elkezdenék formálni a véleményt, nem lenne baj, ha eszükbe jutna az a rengeteg baromság, ellendrukkerség és fanyalgás, amivel annak idején a baloldali kormányok munkáját ekézték, egyes liberális eszementek tevékenységét meg magasztalták.
Amikor a rendőröket gyalázták, nem pedig azokat, akik a rendet megbontották.
Nem lenne baj az sem, ha megpróbálnának ma, amikor baj van legalább annyiban korrigálni, hogy nem próbálnák szétzilálni még jobban az amúgy is zilált baloldalt, de ha ez a meghatározás bántja kifinomult ízlésüket, nevezhetjük ezt akár demokrata tábornak is.
Tetszik – nem tetszik, a Szocialista Pártban is és az egész baloldalon ma az egyetlen valóban ütőképes személyiség Gyurcsány Ferenc.
Nem kötelező őt szeretni, de vele szemben alternatívaként nyeretlen kétéveseket próbálni helyzetbe hozni - öngyilkosság.
Nem véletlen, hogy az egész jobboldal őt és csak őt szeretné végleg eltakarítani az útból, miközben Mesterházy vállát lapogatja, Szanyit meg kiröhögi.
Ha a baloldal még valaha is tényező szeretne lenni a magyar politikában, akkor most össze kell fogni minden demokratikusan gondolkodó erőnek és Gyurcsányt meg kell védeni.
Ehhez pedig az kell, hogy a párt tagsága válassza meg pártelnök frakcióvezetőnek, ezt kellett volna tenni egyébként is, már az első percben a kormányváltás után.
Hogy nem ezt tették, ez csak a párt vezetésének szűklátókörűségét tanúsítja.
Ma még nem késő lépni, de januártól Polt Péternek nem lesznek sem szakmai sem erkölcsi skrupulusai, és aki azt hiszi, hogy Orbán bármitől is visszariad, az téved.
Orbán beteg és a pártján belül nincs, aki szót merne emelni vele szemben, - ha jól emlékszem, jó darabig sem Nérónak, sem Caligulának nem volt belső ellenzéke.A demokráciát ma Alkotmánybíróságnak hívják, és Gyurcsány Ferencnek hívják.
Nem kellene hagyni egyiket sem…:O)))
A bejegyzés olvasható a http://kapcsolat.hu/blog/fanyalgas címen is.
