AZ APRÓ-VILLA SZELLEME

A hajdani újságíró ismét megtalálta kedvenc témáját, minap Gréczy Zsolttal beszélgetett a Voks című műsorban, és nagy vidáman Gyurcsányozott egyet.
Kell ez neki, mint libának a csalánlevél, ettől lesz csípős a humora.

Hajdan pedig eléggé jó híre volt, meg bátorsága is, hiszen állítólag belekezdett akkora falatokba is, akiknek hóna alatt kivont karddal sétálgathatott, egyik riportkönyvének főszereplője pedig darabonként akkora dudákat tolt maga előtt, mint a bulvárzsurnaliszta feje.
Erre vénségére nem beleszeretett Gyurcsányba?
Teljesen úgy viselkedik, mint egy szerelmes kamasz, üldözi a szerelmével, ha Ferkónak copfja lenne, lehet, meg is húzgálná…

Persze az érzelmek ellen harcolni nem érdemes, ezt be is látom, de azt azért nem, hogy miért kell neki állandóan az Apró-villával szenvedni.
Merthogy azzal szórakoztatta Gréczyt, hogy miért is nem költözik már el végre főnöke a villából.
Pedig neki, aki nem ma ismerkedett meg a számítástechnikával mindig kéznél van a szegény ember esze, a gugli, abban meg ott van az összes információ, már csak értelmezni kellene, - ne ezt a keresőmotor nem tudja elvégezni helyette – talán ez lehet a baj.

A téma egyébként nem túl érdekes, nem is untatnék hosszan senkit ezzel, a lényege az, hogy egy zsidó házaspártól a Horthy által kinevezett Sztójay kormány (nem a nyilasok!) rendeletére elvették az ominózus villát, a felszabadulás után visszakapták, majd a tulajdonos máshová költözött és unokahúga férjének nevére került az épület, melyet aztán 1952-ben államosítottak.
Nem költözött bele senki, állami szabóságot, szabászatot rendeztek be benne, így funkcionált 1958-ig, akkor utalták ki az épület felső szintjét Apró Antalnak, aki akkor a Minisztertanács elnökhelyettese volt, az alsó szintet meg a Legfelsőbb Bíróság Elnökének, aki jujjdecsúnya ember volt, de ez a lakáshasználat tekintetében irreleváns.

Abban az időben az állami vezetők elhelyezéséről az állam gondoskodott, a hierarchiában elfoglalt helyük és szerepük szerint, de az épületek soha nem kerültek a tulajdonukba, míg csak a kapitalizmus győzelme meg nem oldotta vagyonosodásuk addig elhanyagolt kérdését.
Mire Gyurcsány odaért, addigra a villa felső szintje már Dobrev Klára tulajdonában volt, aki ugyanolyan feltételekkel vette meg, mint bárki más azt a lakást, melyben lakott, hogy aztán eladja Gyurcsány egyik cégének, mely megvette az alsó szintet is, majd beletolt a felújításba vagy ötvenmilliót, ami az akkori viszonyok között horribilis pénz volt.

Kérdezte Gréczy, hogy már miért is kellene eladnia Gyurcsánynak a villát?
Hát, merthogy rossz neve van, tudjuk ugyebár, hogy ki volt Apró Antal, mondta a nyegle slapaj, holott az a vicc, hogy az emberek túlnyomó többségének fogalma sincs róla, hogy ki volt Apró Antal.
Ha meg tudná, akkor idiótának nézné a neves bulvár-újságírót, aki pályafutása leszálló ágában járva sem képes megemészteni, hogy emberek szerepét, viselkedését nem lehet a történelmi helyzetből kiszakítva vizsgálni, ami VV Anikó esetében nem egy nagy hiba, de egy politikusnál azért minimum melléfogás.
Apró Antal tevékenységét sem illene korából kiszakítva megítélni.

Kétségkívül kommunista volt, életcéljául a munkásosztály felemelését tűzte, ezért élt, ezért vállalta a börtönt, az üldöztetést.
Lehet azon vitatkozni, hogy reális volt-e a célkitűzés, azon is lehet szörnyülködni, hogy a proletárdiktatúra – függetlenül a céljától – mégiscsak diktatúra volt, de tudomásul kell venni, hogy a huszadik század munkásmozgalmára rányomta kézjegyét a bolsevizmus és a sztálinizmus, és akik a munkásmozgalomban dolgoztak, kénytelenek voltak ennek keretei között tevékenykedni.
Ezek az emberek – Apró Antalt is beleértve – hivatásos forradalmárok voltak, az osztályharcot
kikerülhetetlen realitásnak tekintették és ellenségeikkel kérlelhetetlen harcot folytattak – mint ahogy azok is velük.
Ez talán nem is csoda a történelmi előzmények ismeretében, és nagyon elgondolkodtató lehetne a mai fiatalabb generációk számára is, a mai helyzet tükrében, ahol a ma Apró Antala (bocsánat az összehasonlításért, lehet, hogy aláírta a szolnoki kiáltványt, de azért a fene se szeretné megsérteni az emlékét…) bátran a nép pofájába vághatja, hogy annyit érsz, amennyid van.
No, ami azt illeti, Apró Antal valóban nem ezért harcolt.

Hitt egy szép eszmében és egy bonyolult és nehéz politikai helyzetben magas állami és pártfunkciókat töltött be.
Hogy erre sor kerülhetett azt a világpolitikai helyzet tette lehetővé, mint ahogy aztán egy eltérő világpolitikai helyzetben Gorbacsov döntése lehetetlenítette el ugyanezt a politikai áramlatot, és nyitott utat saját szabad választásunk felé.
Mi a kapitalizmust választottuk, és a váltás során bebizonyosodott, hogy a hülye nem a kommunista szinonimája, a baloldali emberek helyt tudtak állni az új, megváltozott körülmények között is, még ha a pálya nem is nekik lejtett.
Ha leegyszerűsítjük a dolgokat, akkor bátran mondhatjuk, hogy Apró Antal akkor is a szegényember sorsának jobbításáért küzdött, amikor ezért börtön járt, és akkor is, amikor az általa ellenforradalmi felkelésnek tartott zűrzavar napjaiban szerepet vállalt a kormányban.
Nem követett el semmiféle törvénytelenséget – a Kádár rendszer egyébként is kényesen ügyelt a saját maga által alkotott törvények rigorózus betartására.

Természetesen nem angolszász parlamentarizmusban utazott, de hát azt is csak ennek a rendszernek a hívei mondják, hogy ez az egyetlen elfogadható rendszer, a valóságban lehet, hogy egy felvilágosult abszolutizmus hatékonyabb, jobban megfelel az emberi természetnek, meg az se biztos, hogy egy magántulajdonon alapuló társadalom jobb, mint a termelőeszközök közösségi tulajdonára alapozott rendszer.
Attól függ, milyen társadalmi és vagyoni pozícióból nézegeted.
Könnyű annak magasztos eszmékről pofázni, akinek van vacsorája, ugyanez korgó gyomorral már nem is tűnik olyan fontosnak.

Szóval, Apró Antal korának gyermeke volt, hithű kommunista, aki népét – elsősorban a kétkezi munkást - akarta szolgálni.
Az Apró-villa meg éppen olyan volt, mint a többi hasonló villa, mint például a Lupény utca 10. szám alatti villa, ahol ezelőtt laktak – soha nem volt egyik sem Apró Antal tulajdonában, állami tulajdon volt mind, Kádáré is.

Ennyit a Nagy Bűnről, Apró Antal fertőző szelleméről, rettenetes géneket öröklött unokájáról, a villáról, melyben éjszaka Sztálin (vagy Kövér?) szelleme kísért (sötétben minden kísértet sötét, némelyik világosban is…) talpig bajuszban, időnként ráül Fleto mejjére és csörömpöl a láncaival...
Mondjuk, arról nem hallottam, hogy amikor Demszky Gábor elvette a Moszkvából importált ideológus, Révai József unokáját, vagy amikor a Fidesz egész vezérkara beköltözött a Béla király úti állami vendégházakba, akkor is ilyen nagy odafigyelést tanúsított volna a bulvármédia nagy tanítómestere, de hát Marx óta tudjuk, hogy a lét és a tudat között elég szoros a kapcsolat…

Vannak emberek, akik nem tudnak szépen öregedni, képtelenek a saját maguk által fennen hirdetett elvek szerint élni.
Kár értük.

:O)))

TV-JÁTÉKOK...

Már megint mennyi finom téma lenne, amiről el lehetne gondolkodni – itt vannak mindjárt a magyar rezidensek, akik tulajdonképpen a jövő orvosgenerációja lehetnének, ha éppen nem készülnének felmondani, úgy kétezren.

Lehetne beszélni arról, hogy Szócska államtitkár végtelen tehetetlenségében az ország nehéz helyzetével szórakoztatta őket, ami attól vicces, hogy az utóbbi húsz év valamennyi kormánya ezt a nótát énekelte.

Vígjátékba illik, hogy arra hivatkozott, mint pozitívumra, hogy ez az első kormány, amelyik tesz is valami érdemit a paraszolvencia ellen, és tette ezt akkor, amikor a fiatal orvosok arról panaszkodnak, hogy ahányszor templomba mennek, kiröhögi őket a templom egere, vidáman majszolgatva egy gyertyavéget, arról nem is szólva, hogy a templom kapuja előtt ajánlatot tett nekik egy afgán agár.

Mintha a Szaharában a vízvezetékszerelő arra lenne büszke, hogy sikerült megoldani, senkinek se jusson egy csepp víz se, még véletlenül sem.

Mit össze lehetne ezen poénkodni…

Meg azon is, hogy Szakasits unokája az LMP - ből megállapította, hogy ha az ellenzéki pártok együtt indulnak, egy alternatíva lesz, ha külön, akkor egy széles körből választhatnak a polgárok, így jobbak az esélyek a kormányváltásra.

Ez az ember politikusnak nevezi magát, ami szerintem a gátlástalanság netovábbja, tekintve az új egyfordulós választási rendszert az összes ebből fakadó következménnyel.

Mert az ugyan igaz, hogy sok lúd disznót győz, de csak ha összefognak, mielőtt nekimennek a disznónak.

Ha egyenként próbálkoznak, akkor annyi nekik, a büdös dög menthetetlenül felfalja őket.

Vagy az is szép téma lehetne, hogy a Fidesz a Guinness-rekord érdekében meg akarja szüntetni az egyszerűsített vállalkozói adót - leánykori nevén EVÁ-t, - imígyen segítve elő a Világ Legnagyobb Söralátétje megteremtésének ügyét…

De ma mégsem ezek voltak a témák, hanem baloldali médiaszemélyiségek, elsősorban Dési János kiebrudalása a közvéleményben baloldaliként elkönyvelt televízióból, az ATV-ből.

Mindig rohadtul felbosszant, mikor úgy járok, mint parasztbácsi a műrepülőn és a nyakamba csurog a matéria (Azt gondoltam, hogy félni fogok, azt is, hogy beszarok, de hogy a nyakamba csurog az egész, ezt azért nem gondoltam volna…), pedig ez történt.

Mikor Bartus László megírta a hitgyülis televízióval kapcsolatos véleményét az Amerikai Népszavában, egyes megállapításait túlzottnak tartottam.

Aztán jött az egyházi törvény és láss csodát, a Hit Gyülekezete megkapta azt a státuszt, melyre az országban jónéhány, nála régebben működő egyház nem tarthatott igényt.

És most jött ez a nyílt és direkt politikai állásfoglalás, merthogy ne tekintsük ezt egyszerű személyi kérdésnek.

Jobb helyeken – mondjuk, ahol a nyugatos politikai értékek természetesek – a médiumok tulajdonosai még a szerkesztőségek munkájába sem nyúlnak bele, nemhogy szerződéses jogviszonyban álló munkatársaik szabadidős tevékenységét szankcionálnák.

Itt pedig ez történt, a szerkesztő-műsorvezető megbízási szerződését az egyik legnépszerűbb műsor, az Újságíróklub vezetésére azért szüntették meg, mert moderátorként ott sürgölődött a Demokratikus Koalíció megalakulási rendezvényén.

Ez még csak olyan műsornak se mondható, melyet ő szerkesztett volna, ezt a műsort a Szocialista Párt és a Demokratikus Koalíció kéz a kézben szerkesztette, írta az élet.

Echte magyar baloldali műsor, ahogy ezt már megszoktuk, nem sok változás van a magyar baloldal mentalitásában

Dési szerint azért is vállalta a műsor vezetését, mert azt gondolta, hogy ezzel is elősegíti a jó viszony megteremtését a szocialisták és a demokratikus koalíció között, - hát tévedett.

Most már csak türelemre lesz szüksége, és ha lesz olyan türelmes, mint Rákay Philip, akkor a jövője is biztosított, már ha a politika természete nem változik, és hát miért is változna?

Ha még a Népszavától is kirúgják parancsra, akkor az isten sem menti meg attól, hogy egy politikai változás után milliárdos legyen…

Ha csak éhen nem hal közben, habár az éhes művész az igazi művész, a jóllakott eltunyul…

Egy koszból Gréczy Zsolt műsora is elkezdi nélkülözni műsorvezetőjét, majd - várhatóan két lépésben - a műsor jellege is megváltozik.

A Demokraták című műsorba először meghívást nyer állandó vendégként Lázár János, majd a későbbiekben a műsor címe is megváltozik, mondjuk „A Vezér édes illata” lehetne a kissé hosszú, ámde kifejező cím.

Természetesen el lehet vitatkozni azon, hogy a tartalmában-rendben levő, de küllemileg sivár és ötletszegény műsor kell-e az adott televíziónak, de az azért kétségkívül gyanúra ad okot, hogy a megvilágosodás egybeesett a pártalapítás napjaival.

Mindig az volt a véleményem, hogy a nézeteket vitákban kell ütköztetni, itt viszont a legócskább kádári tradíciókat vélem felfedezni, - „leszóltak,” hogy mi is a szerkesztőség álláspontja.

Ha ez az ellenoldalon történik, megvonom a vállam és azt gondolom: vezérelvű párt, ez várható tőlük, ezeknek az életbenmaradáshoz is az kell, hogy egy külön csatornán a Vezér folyamatosan suttogja a fülükbe: belégzés – kilégzés…

Na de hogy ez velünk is megeshet, - hát ez azért meglepett.

Hogy nincs baloldali média, ez a baloldal egész vezetésének bűne, és nem kell hozzá túl nagy rosszindulat, ha azt mondom, hogy ezt a helyzetet nem lehetett véletlenül előállítani.

A jobboldal szerint a szocialisták gennyesre lopták magukat, emellett azért csöpögött oda állami pénz is rendesen, és bár arról sem lehet tudni, hogy a legális pénzek mire mentek, de hogy baloldali médiára nem, az biztos.

Ilyen média-szegénységet egyetlen politikai formáció sem tudhat a magáénak, ez pedig a hatalmon levő és a források felett diszponáló funkcionáriusok és testületek bűne.

Hogy ez jól jön egyeseknek?

Kétségtelen, de lehet, felelni kell egyszer majd ezért azoknak, akik ezt a helyzetet előállították.

És majd azoknak is, akik tegnapi harcostársaikat e le akarják takarítani a politikai palettáról.

Nem bíróság fogja őket megbüntetni, hanem a választók.

Kéretik majd nem meglepődni…

:O)))