FRAKCIÓ AKCIÓ

Hát persze, hogy nem lesz frakciója ebben a ciklusban a Demokratikus Koalíciónak!

Mikor elolvastam az erről szóló mai híradást, nem ért revelációként a felismerés, hiszen pontosan erre lehetett számítani, nem másra.

Azt is megjósolom, hogy ha a következő választás előtt a Demokratikus Koalíció a közvélemény-kutatások szerint nyolc százalékon áll majd, akkor a parlamentbe jutáshoz szükséges szavazatokat tíz százalékban fogják megállapítani, ha pedig ez összejön, akkor természetesen csak a százhetven centiméter alatti jelöltek számítanak, merthogy a magyar mokány nép.

És ha Gyurcsány a szent cél nevében lefűrészeltetné a lábait, még akkor is hátra lenne a bajusznövesztés, melynek fazonjáról és hosszáról hosszadalmas bírósági eljárásban kellene dönteni.

Ezt a döntést egyébként össze lehetne vonni azzal a felségsértési eljárással, melyet azért indít majd a Fővezérség, mert a lefűrészelt lábú Gyurcsány meglepetten észlelné - letekintve a Vezér feje búbjára - hogy kopaszodik a Gigász, és ezen - politikailag nem teljesen korrekt módon - elröhögné magát – ez a fűrészelés előtti magasságából nem is volt látható.

Van ez így, van perspektíva, melyből a tetűt lehet látni, a fejet nem.

Az indoklás is tetszett nagyon, merthogy az a párt alapíthat frakciót, mely a választásokon elérte a parlamentbe jutáshoz szükséges küszöbértéket, márpedig a DK nem indult a választásokon, így aztán nem is lehet neki frakciója.

Nem úgy, mint például a kereszténydemokratáknak, amelyek éppen olyanok pártnak, mint a repülő víziló madárnak, és mégis.

Bevallom, nem mindig tetszik nekem az a csodavárás, mely Gyurcsányt és holdudvarának szűk prakticizmusban dúskáló tagjait jellemzi, néha olyan gyanúm támad, hogy a mértéktelen és határtalan optimizmus gyomorrontást tud okozni.

Sokszor arra gondolok, hogy ha olyan ellenféllel birkózunk, aki kihasználva a bíró legkisebb megingását vagy figyelmének pillanatnyi lankadását eddig is azonnal tökönrúgott, akkor most, amikor ő nevezi ki a bírót -átvitt és konkrét értelemben is – nemigen lehet számítani arra, hogy a fair play díjra fog hajtani.

Különösen akkor nem, ha már el is mondta ars poeticáját: az ellenfelet, ha mód nyílik rá, azonnal meg kell ölni.

Ha a középkorban élnénk, ez már be is következett volna, így viszont kell egy kicsikét még buzgólkodnia azon, hogy az országot visszavezesse a középkorba - eddig elért eredményei ígéretesek.

Emberileg nagyon rokonszenves az, hogy aki demokratikus társadalmat épít, az viselkedjen demokrata módjára, kezelje politikai ellenfélnek az övétől eltérő elveket vallókat, de semmiképpen ne tekintse őket ellenségnek.

Ne tételezzen fel senkiről eleve rosszindulatot, fontolja meg ellenfele érveit is, és kísérelje meg az együttműködést a közösen vállalható elképzelések megvalósítása érdekében.

No igen, de ez csak akkor megy, ha az ellenfél is hasonlóképpen viselkedik.

Amikor két gúnár vetélkedik – netán verekszik - a liba kegyeiért az egyenlő felek küzdelme.

Amikor egy ketrecharcos vetélkedik az elméleti fizikussal, akkor azért célszerűbb bátorságpróbára invitálni a derék harcost és felkérni, hogy a harc előtt rituálisan nyalja meg a ketrec folyékony nitrogénnel kezelt kilincsét.

Ha nem valami ilyesmi történik, akkor delikvensünket kékre-zöldre verik, és ha megéri a másnapot, már elégedett lehet.

Itt pedig ez a helyzet, a magyar társadalom egy ketrecharcost engedett össze egy filosszal, aki szorítósegédnek és edzőnek is énektanárokat és alanyi költőket választott maga mellé, és gondolom, folyamatosan csodálkozik, hogy milyen szerencsétlenségek érik lépten-nyomon.

Eleinte üdítő volt ez a jelenség, az ellenféllel szemben tanúsított úri nagyvonalúság, a barátságot sugalló gesztusok, a kínosan betartott politikai korrektség, hiszen a normális ember békességre vágyik.

De ha az ellenfél nem normális ember és nem erre, hanem korlátlan hatalomra vágyik, akkor nem biztos, hogy ez a megfelelő magatartás.

Lehet, célszerűbb a legkisebb támadásra is felkapni egy hólapátot és azzal úgy vágni pofán, hogy támolyogva töprenghessen egy darabig, megérte-e?

Vannak bizonyos körök, ahol a kulturált viselkedés a gyengeség jele.

A politikáról azt mondják, hogy a lehetséges művészete, de azt még sehol nem láttam leírva, hogy szépművészet lenne.

Fáj ezt leírni, de Gyurcsány is felelős abban, hogy a mi Törperősünk és maffiacsaládja idáig juthatott.

Például, ha 2006-ban bíróság elé állítják, mert a hatalom erőszakos megdöntésére szervezett összeesküvést, akkor a dolog nem jut idáig, és az ország gazdagabb lenne a hiányukkal.

Mikor hosszú tökölődés után a DKP kivált a Szocialista Pártból, ezt az egész ügymenetet borítékolni lehetett.

A folytatást is lehet, a választások előtti őrizetbe vétellel, kis sétával a pórázon, egészen a teljes vagyonvesztésig és a közügyektől való tízéves eltiltásig.

Nincs rá törvény?

Ha nincs, majd lesz - hát most is, nem csináltak a frakció ellen?

Egy miniszterelnökséget viselt politikus nem engedhetné meg magának a naivitás luxusát…

Mi lehet a kimozdulás?

Itt – megítélésem szerint – csak egy felé vezethet az út: vissza a szocialista párt felé.

Nem visszalépve, hanem megvizsgálni annak lehetőségét, hogy lehetséges e pártszövetséget létrehozva, egy frakcióvezető-helyettesi stallummal beérve, a választásokig hátralevő két évben normális megszólalási lehetőséghez jutni?

Lehet persze egyéni képviselőként is lehúzni a hátralevő időt, de úgy se infrastruktúra, se média-megjelenés, csak a szürke hétköznapok aprómunkája, kétes eredménnyel.

Persze ehhez fel kellene adni a büszkeséget, a szociknak a sértettséget, nem könnyű lecke.

Vajon meg tudják oldani tisztességesen?

:O)))

PETÍCIÓ

Tanulságos napok ezek a magyar demokraták és a magyar baloldal számára.
Akik azt hitték, hogy Gyurcsány büntetőjogi felelősségrevonása csak Orbán taktikai szájalása, most szembenézhettek azzal, amit már régóta rengetegen mondunk: az alcsúti gigász komolyan gondolja azt, hogy ezen a módon végképp kiiktathatja a politikából rettegett ellenfelét.
A fóbia az megmagyarázhatatlan, ki a liftbe zárva retteg, ki a pókoktól - Orbán meg Gyurcsánytól és nem hiszem, hogy lesz e egyetlen boldog napja is addig, míg életben van a langaléta ellenfél, és ezen még az se fog segíteni, ha  börtönbe csulatja - sőt.
Az lesz csak az igazán szörnyű helyzet, hiszen ha valaki, akkor ő pontosan tudja egyrészt azt, hogy amivel Gyurcsányt vádoltatja, az pofátlan hazugság.
Mindemellett azt is tudja, hogy az ő rovásán viszont rengeteg bűncselekmény van, kezdve apuka bányájának megfinanszírozásától a családi szőlőbányáknak juttatott visszanemtérítendő támogatáson át a Dunai Vasmű dolomitszállítási monopóliumáig, a vörösiszap-katasztrófa során elkövetett törbvénysértésekig, a felesleges gátakhoz szállított dolomiton át a 2006-os budapesti zavargásokban vitt szerepéig.
Ha lenne valami tökös jogász, akkor annak is utána lehetne járni, hogy mekkora kárt okozott az országnak a forint többszöri bedöntése, a MOL részvénypakett teljesen felesleges felvásárlása, és azt sem lenne túl nehéz feltérképezni, hogy hogyan is működnek ma a közbeszerzések, mitől van az, hogy bizonyos területeken csak egyetlen cég számít alkalmasnak állami beruházások megvalósítására.
És bizony-bizony, el lehetne vizsgálódni a Gripen-beszerzésen is, mindenesetresokkal de sokkal több joggal, mint a sukorói témán, amelyiknél csak egyet nem vizsgál senki, hogy ki okozott kárt az országnak: az, aki a támogatásáról biztosította a kétezerötszáz embernek közvetlenül munkát adó tervet, vagy az, aki elhajtotta innen a befektetőt, csakúgy mint Gyöngyösön, vagy a balatoni motorversenypálya ügyében.
Ha jobban utánanézne valaki, tán még az is kiderülne, hogy a Mi Boldogságunk egyike volt a rátóti legényeknek, akik - mint köztudott - libát loptak szegények...
De ez már mindegy is, mostmár menjen minden a maga útján, tulajdonképpen szívességet tett ezzel Törpokos Gyurcsánynak, olyan fóumot adott neki, amelyhez a mai médiaviszonyok közepette soha nem jutott volna hozzá, emellett véget vetett a lehetőségnek, hogy büntetlenül sározhatja, innentől kezdve nincs sunyi taknyolás, innentől kezdve tisztán kell fogalmazni és egyértelműen kell dönteni.
Viszont van itt egy-két siralmas ügy is, ami magyarázatot ad részben arra, hogy miért is tud egy közvéleménykutató olyan jelentést közzétenni, mely szerint a jobbik megelőzi támogatottágban a szocialistákat.
Egyik ilyen a petíció Gyurcsány mellett, melyet ugyan alá kell írni, ámde egyúttal azt is tudomásul kell venni, hogy ez a döglött ló verésének tipikus példája.
Ha itt valaki eredményt is szeretett volna elérni, akkor már a parlamenti bizottsági üléssel egyidejűleg vagy százezer embernek kellett volna ordítva követelni a Kossuth téren a demokráciát és tiltakozni a koncepciós per ellen.
Ez nem történt meg, és ez siralmas, hiszen a szocialista párt még nem is olyan régen a szervezettségével verte halomra politikai ellenfeleit, már amikor még szervezni is tudtak a vezetői és nem akart mindegyikük világpolitikát csinálni, hanem beérte a helyi szimpatizánsok és tagok mozgósításával.
És amikor még volt, aki irányította pártot meg ezt a munkát, merthogy a libák is csak akkor tartanak egyfelé, ha előttük ballag a gúnár, de jelenleg ebben a pártban a sokszinűség divatozik, meg a kétszínűség virul...
A másik tanulságos csalódás a szakszervezetek helyzete.
Ezeket a stakszervezeteket már nem kell szétverni, ezek már szét vannak verve.
Amikor bejelentik a nagy szakszervezeti szövetségek, hogy mostaztán majd sohanemlátott erődemonstráció lesz, akkor a világ lgnagyobb égése megjelenni háromezer tüntetővel.
Jobb lett volna, ha nem csinálnak semmit.
Aki megnéz egy francia szakszervezeti tüntetést, melyen százezrek vesznek részt, annak csak sírhatnékja támad a fizetett forradalmárok teljesítménye láttán, más kérdés, hogy e tekintetben talán mégiscsak érdemes lenne elgondolkodni Kertész Ákos kissé sprőd minősítésein - talán árnyalni nem lett volna baj, de hogy van igazság abban, amit mond, az biztos - azért is verdesi magát tőle földhöz a jobboldal.
És talán tanulságos a helyzet Gyurcsány Ferencnek is, aki egy kellemetlen verzióban úgy fog bevonulni a sittre, hogy nincs mögötte jól szevezett párt, hátország, de még jólszervezett szimpatizánsok sem - talán a kötcsei madártejes szép napok helyett  lehetett volna inaszakadtáig dolgozni is.
No, hát majd meglátjuk, hogy merre mennek a dolgok, az azért optimizmusra ad okot, hogy Orbán vadul dolgozik, de nem lehetne megbuktatásának szép feladatát kizárólag rá alapozni...Dolgozni kellene és legfőképpen kellene valaki, aki szép aprólékosan elmagyarázza, hogy kinek mit is kellene tenni.
Nem hiszem, hogy varázsütésre megváltozik a helyzet, de talán mire a libák visszatérnek, tisztább lesz a kép...


:O)))