KÖTCSE

Ez a Kötcse egy speciális hely, itt mindenki etet mindenkit.

Ki madártejet alkot, és azzal kínálja vendégeit, ki meg jó magyar cubákokkal a hasában hülyeségekkel eteti az ország népét.

Kinek – kinek ízlése szerint.

Orbán a rettenetesen titkos és zártkörű  kilencedik kötcsei találkozóját „A nemzeti kormányzás első éve” címmel tartották vasárnap.

Már ez a cím maga is egy eszement ostobaság, hiszen igencsak nehéz dolga lenne annak, akinek el kellene döntenie azt, hogy mitől is nemzeti egy ország kormányzása.

Hacsak a címet adó politikus nem orvosi eset, hiszen minden kormányzás nemzeti keretek között folyik, hacsak a fogalmat egy különösen sötét pillanatában ki nem akarja terjeszteni a határokon túl, más államok területén élő magyarokra, legyenek azok egyes, kettes, sőt többes állampolgárok.

Merthogy azokat nemigen kormányozhatja az ambíciózius hadvezér, legfeljebb elbeszélgethet velük, eltárgyalgathat azoknak az államoknak a vezetőivel, melyek területén a lekormányozásra szántak élnek, és ha sokat bosszantja ezeket a vezetőket, akkor forgathatja ő a kormányt akármerre is, a magyar nemzetiséget csak a szakadékba tudja kormányozni.

Ez persze számára lényegtelen, hiszen őt az ember az utolsó, aki érdekli, első az anyagi érdek, utána a politikai érdeke és utána hosszú-hosszú szünet, - az áldozatokat meg majd elsiratjuk, állítunk az emlékükre kopjafát meg székelykaput.

Aki most mosolyogva csóválja a fejt, az nyugodtan abbahagyhatja, ne zavarja a gondolkodásban az ide-oda lötyögő káposztalé, mikor megpróbál analógiát vonni a délszláv háborúval, annak nacionalista-soviniszta jellegével és borzasztó kimenetelével.

Szóval jobban járunk, ha a törperőmű csak itthon akar kormányozni és ezt akár nemzeti kormányzásnak is nevezheti, ha már képtelen az értelmes magyar beszédre.

Ha viszont a rendezvény vendégei annyit ehettek volna az egyébként sportolónak remek Kovács Kokó István ökölvívónk menüjéből, amennyit ez a kormány megérdemel, akkor elég lett volna tányér helyett egy-egy kávéscsésze-alj, azt se kellett volna telemerni…

Így viszont jót lehetett lakmározni a pásztortarhonyából, harcsapörköltből, a túrós csuszából, meg a sült bárányból Kovács Kokó István módra - én azért a szalvétákra felírtam volna, hogy hányan fagytak meg a télen a vezér szeretett népéből.
Liba nem volt, a libák megválogatják, hogy milyen társaságba járnak, ügyelnek a szellemi nívóra, nem szívesen adják alább...

Orbán persze nem hazudtolta meg magát, előadta mostanság divatos hülyeségeit a háborúról, melyet az államadósság és a munkanélküliség ellen vívunk éppen, meglehetősen érdekes eszközökkel.

Például harminc éves államkötvényeket dobunk piacra hét százalék feletti – majdnem nyolc százalékos  kamatot garantálva, egyben garantálva ezzel az államháztartás rapid felborogatását és a nép további elnyomorodását.

Aki beteszi a lábát egy élelmiszerboltba, az már érzi, hogy ebből számára előbb-utóbb vesztes háború lesz és ő személyesen a hősi halottak között találja majd magát, esélye ennek elkerülésére körülbelül annyi van, mint Hitlernek a háború megnyerésére 1945 tavaszán, úgy május környékén…

Persze a Vezér - végighallgatva jellembajnok környezete igencsak óvatos megjegyzéseit – hullanak a szoci szavazók Főnök, hehehe! – megadta a receptet is a győzelemhez, miszerint helyre kell állítani a munka becsületét, beleértve természetesen a kétkezi, fizikai munkát is!

A becsület helyrepofozása azzal indul, hogy lehetővé teszik, hogy a munkáltató egy éven át a heti negyven óra helyett negyvennégy órán át dolgoztassa változatlan bérért a rohatt dologtalan munkakerülőket, akiket alkalmazni kegyeskedett.

Aki nem értené egészen pontosan, ez éppen tízszázalékos munkabércsökkentést jelent, és így már tökéletesen érthető Orbán nagyívű eszmefuttatása, hogy mindenkit megkér majd egyhavi bérének felajánlására az adósság ellen vívott harcban.

Még túl is jegyzik a dolgozók a miniszterelnöki elvárást, hiszen a tizenkétszer tíz százalék az uncigcvancig százhúsz százaléka egyhavi munkabérnek, ha előbb nem, télre prognosztizálom, hogy a Kedves Vezetőt valaki pofánveregesse egy hólapáttal.

A magyar ember kis spéttel gondolkodik, de azért gondolkodik.

Igaz, lehet, hogy addigra már valamelyik közmunka-hadosztály tagja lesz és nem XXI. századi technikával szántja a nagy magyar gumipitypangmezőket, nyakában a járom, mögötte meg ott ballag és ostorával egyet – egyet a véknyába csippent a tolókocsis rendőr, hajsz, Rendes!

Merthogy a magyar ember éppen olyan, mint a Rendes, amelyik egyébként párban szánt a Bimbóval…

Addigra már természetesen rend lesz az országban, Kósa polgármester is elérte már célját, megszűnt az összevisszaság, egységes cégtáblákra süt a nap egész Debrecenben, és azt mind-mind a jóbarátok tervezték, mázolták szerelték és kasszírozták.

És Lázár polgármester álma is teljesül addigra, az ország összes gyorséttermében csak és kizárólag egységes recept alapján készített autentikus magyaros lóhamburgert lehet majd kapni, - akinek a pataszög jut, azt majd a fogturizmusból felvirágzó magyar fogorvosok elküldik Bangladesbe.

Ott öntenek alumíniumkilincsből is használható fogműveket, merthogy aki itten elhullajtja a fogait, annak komoly összegeket kell lottóra fordítani, hogy esélye legyen egy magyar fogorvos- fogtechnikus tandemet megfizetni.

Ez majdnem annyira lehetetlen, mint tőlük az adót behajtani, hiszen ezeket a munkákat nem számlára csinálják, márpedig a vállalkozó számlát ad, ezen adószám van, ettől adóalany, - pénzt meg csak adóalanyoktól lehet behajtani.

Egy vasárnapi interjúban azt mondta: „higgadtan, nyugodtan, emberséges módon, de ezt a változást végig fogjuk csinálni, akkor is, hogy ha egyébként nemcsak tüntetnek a házam előtt, hanem beköltöznek a hálószobámba".

Szerintem lassan elkezdhet gondolkodni azon, hogy ki feküdjön mellé az ágyba, Szima Judit vagy Árok Kornél.

Lehet, ezért vetette őrizetbe a határozott fellépésű és követelménytámasztó szakszervezeti vezetőnőt?

Kornél, te vagy az igazi, a többi csak kaland!

:O))))