Hát hazaért a nemszabadság - szabadnapokról (v.ö: nemtaggyűlés-tagok gyűlése…) a mi Szeretett Vezetőnk, Vezérlő Csillagunk, köszöntse őt énekszó és dal!
Én küldenék még neki egy csokor ánuszrózsát is, celofánba csomagolva, hálából, mert már akkor is hazudnak, ha semmit nem nyerhetnek rajta - csak úgy, hazudozunk, mert megszoktuk.
Valahol Dél-Angliában járt állítólag, Anikó asszony születésnapját ünnepelték, miközben szóvivője állítása szerint nem mehetett egy napra sem szabadságra, merthogy itthon dolgozott, mint sejtalapú perpetuum mobile, alvás és megállás nélkül egyeztetett és konzultált, húzta az igát, mint megkötözött barom.
Ez kicsit azért meglepett, mert azt idáig is tudtuk, hogy képes a vízenjárásra, azt is, hogy tud levitálni, de azt, hogy rendelkezik az egyszerre több helyen tartózkodás képességével is, ez azért meglepett.
Nű, persze nem túlzottan, hiszen ő, aki ott ül a mennyekben Jézus Krisztus balján, egyéb dolgokra is képes, most például éppen a világ újrateremtését gyakorolja – szerencsétlenségünkre rajtunk gyakorol.
Most, hogy itthon is materializálódott, elérkezettnek látta az időt, hogy szóljon népéhez, ezért hát sajtótájékoztatót hívatott össze, hogy a kezéhez szoktatott sajtónak elmondja, mi is a véleményük a dolgok mai állásáról.
Természetesen azért arról szó nem, eshet, hogy akármi konkrétum elhangzott volna, konkrétumokról csak az általa a felkéréssel megtisztelt képviselők egyéni képviselői indítványaiban esik szó, márpedig itt csak ő állt egyedül a pódiumon, keményen, mint a faszobrász által megszobort bikacsök.
Mindenesetre megdicsérte saját magát azért a remek árfolyamgátért, amit a devizahitelesek megsegítésére alkotott, lehet, esetleg ez is dolomitból épül majd.
Orbán a gátak szerelmese, gátat épít a légkalapáccsal bontható vörösiszap ellen, gátakat fognak építeni kényszermunkásai a víztározók partján, gát-gát hátán, és még vannak, akik azt mondanák rá, hogy gátlástalan?
Ugyan!
Egyébként igaza is van, az anyukám is szokta tanácsolni, hogy dicsérd is meg magad kisfiam, mert ha arra vársz, hogy mások megdicsérjenek, akkor jobb, ha ágyat is hozol magaddal!
Aztán nekilátott fenyegetőzni, merthogy ezt a tevékenységet az utóbbi időben rettentően megkedvelte.
Most éppen azt kell kivizsgálni, hogy a “biztonságos és támogatott forinthitelezéstől” az ország hogyan jutott el a “kockázatos devizahitelezési gyakorlatig”, és nevezze meg ennek a folyamatnak a felelőseit.
Hát én nem tudom, hogy ő hol élt az elmúlt tíz évben, de úgy rémlik, hogy erről legegyszerűbb lenne megkérdezni kedvenc alelnökét.
Te Lajkó! Te mér a svájcifrankban vetted fel a hiteleket, édesegykomám?
De megkérdezhetné rókatekintetű volt és leendő MNB elnökét is: Hoppsz, te Zsiga, mért is tartottad olyan magasan a kamatszinteket, hogy olcsóbb legyen a frankhitel, mint a forinthitel?
Persze ezek költői kérdések lennének, hiszen tudjuk jól, a cél a szocik ellehetetlenítése volt, ezért bíztatta a vezér a Fideszes önkormányzatokat a hitelfelvételekre, mostan meg ott tartunk, hogy fel se tudja őket hívni telefonon, hogy vigaszt nyújtson nekik, merthogy ki van kapcsolva a szolgáltatás.
Persze ezen a sajtótájékoztatón ígért is, például az Önkormányzatoknak adósságrendezést, gondolom ez abból fog állni, hogy a járási hivatalok átveszik a hatósági feladatokat és egy rakás ember az utcára kerül megint.
Aztán a közelgő válsággal ijesztgette a derék sajtómunkásokat, de a mi kis saját, különbejáratú kis válságunkról nemigen ejtett szót.
Pedig a gazdaság stagnál, márpedig itt az egész költségvetés a növekvő gazdaságra volt kitalálva.
A költségvetés megjegyzem úgy készült, mint ügyetlen szakácsnál a libapörkölt mellé a nokedli, amelyikhez hol vizet, hol lisztet ad, hol a tálat cseréli nagyobbra, míg csak el nem éri a kezelhető állapotot a nagy csirizmassza.
Merthogy ha hiányzott a forrás, hát emeltek egy kicsit a várható gazdasági növekedés mértékén és ettől mindjárt lett pénz – virtuálisan legalábbis.
Most meg erre tessék, nincs gazdasági növekedés, de biztos vagyok benne, hogy ez bocsánatosabb bűn lesz, mint a Gyurcsány-Bajnai éra állandó, de a szomszédokénál kisebb mértékű növekedése, melyet azért – ne feledjük – indokolt i valamelyest a költségvetési hiány sikeres lefaragása.
Itt most talán arra a nehézségre lehetne hivatkozni, mely az ország szétcincálásával jár együtt, merthogy a Bölcs Tanító, a Királyi Nonpluszultra, az Őrült Bűvészinas az összes fellelhető seprűt kitáncoltatta a sarokból, de momentán egyet sem tud a helyére parancsolni, - sem az új helyére, sem a régire.
Mindenesetre megfenyegette az országot, hogy a Fidesz és a KDNP frakciója nemsokára háromnapos ülést tart, ahol a kormányfő szerint “nagyon komoly, további intézkedésekről” fognak dönteni, merthogy kiadási és bevételi oldalon is “további intézkedéseket” igényel a három százalék alatti hiánycél tartása.
Ha ezt lefordítjuk magyarra, az azt jelenti, hogy többet fogunk fizetni kevesebbért, mindenesetre rendesen meg fogunk fizetni azért, hogy hatalomba segítettük egyeskét.
Aki mellesleg búcsúzóul még nekiment a bankoknak, mondván, a bankadót és egyéb válságadókat sem a bankok, sem más szolgáltatók nem háríthatják át fogyasztóikra, amely szervezet ezt mégis megkísérli, azzal szemben a kormányzat határozottan fel fog lépni.
Bankok, halljátok szavunkat rettegve és remegve iparkodjatok a helyes viselkedés ösvényére térni!
Innentől már csak egy kérdésem van: ezidáig hol maradt a vídiakeménységű fellépés?
Még adósságozott kicsit, persze megnézném, hogy mit is kezdene, ha nem lenne adósság, meg nem lennének itt azok a befektetők sem, akiknél a megfelelő infrastruktúra elsőrendű előfeltétele volt az idetelepülésnek.
Ha nem lenne meg a szocik kormányzása idején létrehozott infrastruktúra, mely idehozta és idehozza a befektetőket, nem lenne mit avatgatni - mert avatgatni szeretünk ugyan, de megérteni azt, hogy a szalagátvágásnak az ollón kívül más feltételei is vannak, ez még egyelőre nehezünkre esik.
A dekoráció a szokásos volt, a pulpitus úgyis hamarosan áttervezésre kerül, csak Miniszterelnök Urunk feje fog kilógni mögüle és Szijjártó derékig, de azért az újságírók a szagról tudni fogják, miben áll ott a Mi Boldogságunk.
Nyakig.
És sajnos, vele együtt mi is.
:O)))
