ÁLMOK ÁLMODÓJA

2010-ben - amikor Magyarország valójában rosszabb helyzetben volt, mint Görögország - a magyarok hozzáláttak ahhoz, hogy saját lábára állítsák Magyarországot, amelynek alapjai mára stabilak.

Ezt mondta Orbán Viktor Frankfurtban,  ahova koldulni ment - a német kereskedelmi és iparkamarában tartott előadásában.

Ezt szeretem benne, ezt az egyedi és utánozhatatlan képességet, hogy el is tudja hinni, amit mond.

A gyermek-pszichológiában foglalkoznak a jelenséggel, mikor a kisgyerek teremt magának egy álomvilágot és abban él boldogan, és ha kérdezik róla, akkor folyamatosan mesél fantáziája teremtette környezetéről, ahol a kutya valójában lovacska és ő is lovacska - még prüszköl is hozzá és kapál a lábával, és ha nem figyelünk rá, még nyerít is.

Konfabulál a kisgyerek, és amikor arról mesél, hogy a Magdika hozott neki is, meg a Siminek is, - aki nem Bukfenc, nem kutya, hanem ló - kockacukrot, akkor nem hazudik, csak éppen a magateremtette világban él, ahol minden megtörténhet, amit csak akar.

Aztán a gyerekek kinövik ezt a szép mesevilágot, és lépésről-lépésre beleilleszkednek a felnőttek fantáziátlan, szürke életébe, ahol a kutya Bukfenc és ahol nincsenek csodák, csak a rideg és csúf valóság van.

Aki meg nem növi ki, azt - szerencsés esetben - a helyi pszichiátria folyosóin lehet látni kóborolni, egy szerencsétlenebb verzióban pedig a Parlament Nándorfehérvári termében tanácskozik tanácstalan alattvalóival.

Idáig azt hittem, hogy amikor a két idióta csicskás az ország helyzetét Görögország helyzetéhez hasonlította, akkor csak pénzt akartak csinálni, bedöntve ezzel a magyar valutát és sikítófrászt hozva a nemzetközi pénzügyi körökre, akik akkor még abban a hitben voltak, hogy ők aztán márcsak tudják a tutit - egy percre se gondolták, hogy a két eszement csak főnökük válságos  pszichiátriai állapotára rezonáltatja a világot.

Amúgy persze részben igaza van Orbánnak, hiszen a 2010-es helyzet valóban vérfagyasztó volt – abban az évben ültette a megfontolt magyar nép saját nyakába Egyeskét.

A görögöknek a nehéz gazdasági helyzetük mellé legalább klinikai értelemben egészséges miniszterelnök jutott.

Ami meg a saját lábára állított Magyarország stabil alapjait illeti, ezt azért hadd tekintsük kislányos túlzásnak, miután saját bevallása szerint is a EU-IMF segítsége nélkül két-három hónapon belül padlóra, Görögországhoz hasonló helyzetbe kerül az ország - ismét szép példáját adva az önmagukat beteljesítő jóslatok igazságának.

És nekünk még tengerünk sincs, hajh, pedig valaha, ugye, de majd rá is küldjük a gyorsnaszádot Amerikára és akkor aztán lesz nekünk is Havaii!

Szóval állunk két lábon az alapjainkon és minden szép és matyómintás, mondta a Mi Boldogságunk a német üzletembereknek, akik erről természetesen más forrásokból is beszereznek információkat. 

Számomra azért nagy meglepetés lenne, ha a német befektetők hosszú tömött sorokban jönnének hozzánk, aktatáskájukban Nokiás és viszkisdobozokkal, megvesztegetni a polgármestereket, hogy hadd építsenek nanotechnológiára alapozott műhold-összeszerelő üzemet az Ormánságban.

Merthogy nehéz nyelv a magyar és könnyen összekeverhető az Ománság az Orbánsággal, ami egészen máshol fekszik és ahol már a járdákat is malachittal (vagy dolomittal?) köveztette ki az állam.

Azt is képzeli a Vezér – és erről is mesélt – hogy sikerült megőrizni a társadalmi-politikai stabilitást, az adósság csökken, a költségvetés pedig kontroll alatt van, és - erősítette meg - a kormány 2013-ban is tartani tudja a 3 százalék alatti hiányszintet. Tájékoztatása szerint a kormány által indított nagy programok, átalakítások készültségi szintje 83 százalékos.

Nekem ez az utóbbi tetszett legjobban, ez a nyolcvanhárom százalék.

Nem nyolcvankettő, nem nyolcvannégy, éppen nyolcvanhárom!

Egy biztos, aki ilyet kiejt a száján gazdasági szakemberek előtt, az maga sem száz százalékos, szerintem éppencsak huszonhárom lehet, vagy tán még annyi sem.

Hogy ki ad a szájába ilyen baromságokat, azt nemigen tudni, mart az ugyan igaz, ha kellő határozottsággal szövünk beszédünkbe nem kerek számokat, akkor azzal a tudományos pontosság látszatát keltjük, de könyörgöm!

Nem Mariska néninek beszélt a Nyírmadai Nemzeti Csápoláson, hanem német üzletembereknek – már persze, ha nem magyar rajongóival vattáztatta ki a bérelt termet…

Azt is mondta, hogy az adósság csökken, ami persze nettó hazugság, de ki a fene néz ennek utána?

És ha egy utánanéz, akkor mi van?

Kétszázan már beszopták a cumit, az az egy meg dugja fel magának az igazságát, gondolhatta – legfeljebb nem jön többet Frankfurtba, Berlint úgyis jobban kedvelné, kár, hogy oda a kutya se hívja…

Ami meg a társadalmi-politikai stabilitást illeti, azzal én a helyében még türelmeskednék kicsinyt, ha csak el nem dugják előle pártja népszerűségi mutatóit meg a gazdasági statisztikákat.

Érdekes, mostanában nincs a fél százalék növekedés szapulása, nincs a GDP növekedésének hasonlítgatása a környező országokhoz, kuss van és sunnyogás.

Abban viszont nem hazudott, hogy a költségvetés kontroll alatt van, csak az a feneség, hogy nem a magyar kormány, hanem az Unió kontrollálja, ebből meg csak bajok származnak neki.

A hiányszint tartásához még azt felejtette el hozzátenni, hogy ehhez a produkcióhoz ki kellett fosztani pármillió magyar munkavállalót, de ez sem hozott sikert, merthogy a hiánycélt a lopott lóvé nélkül kell számolni.

Aztán hazudozott még egy sort arról, hogy a kormány által bevezetett tehermegosztási rendszer is "hozzájárult ahhoz, hogy a magyar emberek ma nem tüntetnek a kormány ellen, vagy ha igen, akkor csak mértéktartó és kis méretekben, mert ők is tudják, hogy a kormány mindent megtett annak érdekében, hogy ne rajtuk kezdje a válság orvoslását, hanem saját magán, a politikai eliten, utána pedig azokat a cégeket és erőközpontokat vonja be, amelyek jobban állnak, mint a magyar választópolgárok".

Ismételném, itt gazdasági szakemberek ültek, akik pontosan tudják, ha az állam különadót vet ki a libatenyésztőkre, akkor azon nyomban drágább lesz a liba, a tenyésztők még tesznek is az árra magánszorgalomból egy  kicsit, hogy megnyugodjon felzaklatott lelkük.

Aztán most, amikor az ország sorsa az európai bürokraták döntéseitől függ, még kedveskedett kicsit nekik.

Azt mondta, hogy 2010-ben minden nemzetközi támadást bekalkulált, ami Magyarországot érheti, csak egy dologgal nem számolt, azzal, hogy az európai válság súlyosbodni fog.

"Sohasem gondoltam volna, hogy az európai bürokraták ilyen ügyetlenek, kétbalkezesek" - fogalmazott.

Hát van ilyen, sajnos – én sem gondoltam volna soha, hogy egyszer az én hazámnak ilyen ostoba, konfliktuskereső, silány emberi minőségű miniszterelnöke lesz, oszt mégis.

Ha ezt az ország 2010-ben bekalkulálhatta volna!

:O)))

KINEK SÜRGŐS?

Nagy a várakozás, holnap megy a Mi Fényességesünk szőrcsuhában, mezítláb, üres kardhüvelyét madzagon a nyakába kötve Canossába, vagy Brüsszelbe, vagy hova, de mindegy is.

Ott várja őt Barroso, aki természetesen megegyezési készségét fogja hangoztatni, örömmel üdvözölve a szándéknyilatkozatokat, melyek szerint töretlen forradalmi lelkesedéssel és speciális módszerrel harcolunk hazánk függetlenségéért, újabb sikereket érve el a gazdasági szabadságharc frontján.

A speciális módszer elsősorban abban áll, hogy Orbán, Szájer meg Martonyi minden eléjük tartott nyugati ülepet megtisztel a nyelvével, legutóbb Szájer előtt keresztbeszalad az utcán egy strasbourgi fekete kandúr, az sem úszta meg.

A remek stratégia másik eleme, hogy Matolcsy befogja a száját, de lehet, hogy azért tart ott az egészségügy, ahol, mert Szócska államtitkár a képviselői irodaház pincéjében szép, egyenletes, apró öltésekkel éppen bevarrja a közgazdaság megújítójának, az unortodox miniszternek csacsogó száját.

Menet közben rá- rámutat a pince közepét elfoglaló ipari húsdarálóra, felvillantva a szebb jövőt, amennyiben a keszekusza tekintetű miniszter, a magyar puszták Klerensz névre hallató oroszlánja megszólalna.

Igaz, bízhatta volna ezt a munkát Szócska államtitkár valami friss rezidensre is, hiszen a szakellátás reformja során kiderült, hogy a magyar lakosság érdekeit az szolgálja legjobban, ha a beteg nyitott szívműtétjét egy kutyafuttatóban a padon végzi majd egy rezidens, ettől nő a színvonal…

Mindenesetre a Magyar Csodavárók Egyesülete (leánykori nevén a jobboldal) meg van győződve arról, hogy a Vezér kilovagol arra, merre a Nap lenyugszik, meglengeti daliás buzogányát, mire is a Barroso nevű portugál vitéznek üstöllést inába száll a bátorsága, és kardját féltérdre ereszkedve felkínálja a magyar hősnek, és ezzel a válságnak befellegzett.

Szerintem meg az lesz, hogy a mi hősünket mosolyogva várja majd az Unió első embere, de ez a mosoly nem a megbocsájtás és a megenyhülés mosolya lesz, inkább csak nyugtázása annak a ténynek, hogy mennyire kellemes látvány is, mikor az ostoba kis pökhendi a fejét a porba nyomva égnek mereszti a seggét.

Mit mondjak, még nekem is röhögnöm kell ezen, pedig míg Barroso szabadjeggyel vesz rész az előadáson, az én számomra a jegy ára meglehetősen magas lesz, és a tetejébe még nem is tudja senki, hogy mennyiért vehetjük meg a cédulát.

Merthogy az ár annak a függvénye, hogy mi is a nyugat szándéka a Mi Boldogságunkkal.

Ha csak csuklóztatni akarja, akkor viszonylag olcsón megúszhatjuk, ha viszont nagytakarítást akar tartani és az a cél, hogy tűnjön el, mint a büdösség, akkor bizony ez nem lesz olcsó, merthogy a koma úgy kapaszkodik a hatalomba, mint éhes róka a jóltáplált liba nyakába, és leoperálni a vezéri kezet a jogarról nem öt fillér, + hálapénz, ugye.

Természetesen a dolog udvariasan megy végbe, hogy úgy mondjam, vígan dudál a portugál, míg a Mi Vezérünk (Sieg! Heil!) fogainak csikorgatása idáig hallik majd és ez az aláfestő zene kissé csökkenti a holnap délutánra várható győzelmi jelentés szépségét.

Mindenesetre, ha van csöpp esze a Haza Csúnyájának, akkor felkészül arra, hogy még sokszor kell ezt a kis kirándulást megtenni, újabb és újabb feltételek teljesüléséről jelentést tenni, újabb és újabb feltételeket magáévá tenni.

Egyébként nem lenne baj, hiszen ha az IMF pénzt akarna adni, akkor nem kellene összevissza keresgélnie, ott fekszik majd a Bizottság előszobájának ajtaja előtt, célszerűen kiterítve, hadd tanuljon jómodort!

A mienk egy vicces ország, soha nem arról volt híres, hogy tanulmányozta volna a realitásokat, de a mai helyzet túltesz még az eddigieken is, ma ugyanis saját magunk ellen folytatunk politikai és gazdasági szabadságharcot.

Mi vagyunk ugyanis az Unió.

Nagyon tetszett a béketábor tüntetésén a tábla, „Én is Orbán Viktor vagyok!” – ami ugyan kizárt, hiszen annak valószínűsége, hogy egy évszázadban két ilyen eszement születik, szinte a nullával egyenlő, ellenben az teljesen igaz, hogy az Unió mi vagyunk, tízmillióan a negyedmilliárdból.

És a mi pénzintézetünk az IMF, mellyel nem kell háborúzni, legfeljebb nem kell odamenni pénzért, lehet kéni mondjuk Bangladestől is, és akkor az élet leegyszerűsödik, hiszen a nincsből nem lehet adni, a nemlétező hitelért pedig nem lehet biztosítékokat kikötni.

Ha lenne kis hatalmam, a Lánglelkűt minden nap odaültetném egy bazi nagy kivetítő elé és egy órán keresztül néznie kellene a minap zátonyra futott óceánjáró képét, mely rettenetes sorsát idióta kapitányának köszönheti.

Aki ugyan most még összevissza beszél, de eljön a napja, mikor oda kell állnia bírái elé.

Egy normális ember még valamit tudna enyhíteni a helyzetén egy töredelmes beismerő vallomással, valamiféle együttműködéssel, és valaki elmondhatná neki, hogy az sem lenne hátrányos, ha felhagyna a pökhendi pofátlankodással.

Nem fogja ezt tenni, merthogy nem egy normális ember.

Még rengeteget kell verni a fejét egy hólapáttal, hogy megértse az idők szavát.

Barroso meg ott áll irodája ajtajában, mint Európa Yodája, és mosolyogva várja: Az Erő velem van!

:O))))

ORBÁN MENJEN, DE MÉG KICSIT MARADJON?

Gyurcsány Ferenc fogalmazott valahogy így, mondván: „Nagy baj lenne, ha holnap összeomlana a kormány. Igazi nagy baj. Nem azért, mert jól végzi a dolgát. Nem azért, mert jó érzésű demokrata szó nélkül tűrheti, ami történik, hanem azért, mert egyelőre se közel, se távol nem látszik olyan kormányzati erő, amely az Orbán utáni időkre stabilitást és prosperitást tudna hozni. Sajnálom, de így van.”

A megállapításban természetesen sok az igazság, de talán mégsem lenne kívánatos, hogy Orbán maradjon - ki tudja meddig?

Ha most lélegzethez jut, akkor semmit sem változik, és az országban sem változik semmi, sőt.

Ha valaki azt gondolja, hogy ez a bánatos idióta tanul valamiből, az rettenetesen téved.

Legfeljebb azt tanulhatja meg, hogy amit most nagy pofával, melldöngetve akart elérni, azt legközelebb a természetéhez amúgy is jobban illeszkedő sunyi módon akarja majd megvalósítani.

Ha libamájat akarunk enni, az epét a szemétbe kell dobni, különben megkeseredik a szánk íze.

Orbán minden hatalomban töltött napja milliárdokat vesz ki a zsebünkből, minden nap újabb és újabb emberek lelkét mérgezi meg ostoba gyűlölködésével, számító cinizmusával, gátlástalan populizmusával.

Amúgy is azt gondolom, hogy megérett a helyzet a távozására, mégha abban nem is vagyok biztos, hogy ez a távozás zökkenőmentes lesz, hiszen a hatalom Orbán számára mindent jelentett, ő nem is tudja magát más szerepben elképzelni, hiszen – mint ezt már kifejtette – ő a miniszterelnökséghez ért.

Hogy mennyire, ezt most parádésan bizonyította.

Gyurcsány Ferencnek éppen a saját példájából kellene más következtetést leszűrnie - érdekes módon még sem ezt teszi.

Teljesen függetlenül attól, hogy hogyan indokolta és konkrétan mi vezetett a döntéséhez, de amikor elfogyott körülötte a levegő, kiszaladt alóla a kül és belföldi támogatás, akkor ő lemondott.

Mégsem dőlt össze a világ, holott ehhez még a szocialisták és - a lemondás úri gesztusától eltekintve - ő is a lehető legrosszabb formájukat hozták, de a kormányképes többség megmaradt, és a sok tehetetlenkedés összeadódva létrehozta az egyetlen normális megoldást.

A helyzet kitermelte azt a vezetőt, aki tudta menedzselni a helyzetet.

Talán jobb lett volna a helyzet, ha Gyurcsány pártelnök marad, de az sem baj, hogy nem így esett, Bajnai helyzete könnyebb lett, Gyurcsány pedig ismét odaállhatott a rajtkockára, nem kétséges, hogy mint versenyzőt nem lehet leírni.

A Fidesz szintén nem veszítette el a kormányzati többségét, és ha visszavonja azt a néhány törvényt, melyre az Unió igényt tart, akkor a ciklus végéig minden képviselője hátradőlhet székében és várhatja 2014-et – az meg még odébb van.

Természetesen nekik is keresniük kellene azt az embert, aki átkormányozhatná az országot ezen a nehéz időszakon, de bizonyára ők is tudnának találni valakit, aki köztudottan jobboldali, mégsem ostoba, - mondjuk nem egy könnyű feladat.

De nem is megoldhatatlan.

Adná magát Bokros Lajos, akit örömmel látna az ország miniszterelnökeként a nemzetközi pénzvilág, és aki már nemegyszer bizonyított, de bármennyire kézenfekvő is ez a megoldás, a Fidesz ezt az embert már annyit ekézte, hogy szinte kizárt egy ésszerű döntés vele kapcsolatban.

Esetleg szóba kerülhetne Bod Péter Ákos is, akinek szintén megfelelő a nemzetközi reputációja.

Habár nem olyan markáns jelenség, mint Bokros, mégis, lehet, hogy ez lenne az előnye ebben a helyzetben.

Szóba kerülhetne még Csányi Sándor, a bankár is, akinek nagyrészt ezt a helyzetet köszönhetjük, mert a már szemmel látható durva populizmusuk dacára társaival együtt pénzelte Orbánt és bandáját nyolc hosszú éven keresztül.

Mindegyik normálisabban oldhatná meg a feladatot, mint ez a szomorúszemű, ázsiai típusú diktátorocska az ő összes mentális problémájával együtt.

Persze az orbáni sleppnek is mennie kellene, hiszen magukban hordozzák a vírust, ezekből már normális demokratikus politikus nem lesz soha, de talán egy normális demokratikus jogállamban nincs is az ilyenekre szükség.

Szükség lenne viszont egy kiegyezésre a jobb és a baloldal között egy nemzeti minimumban, melynek első pontja kellene, hogy legyen a szélsőségek visszaszorítása, a pártmilíciák azonnali és kíméletlen felszámolása, az alkotmánysértő politizálás gyakorlati szankcionálása.

Szükséges lenne az Alaptörvény visszavonása, helyette 2014 – ben Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívása, majd 2016-ra népszavazással megerősített új, konszenzuson alapuló Alkotmány kihirdetése.

Igen fontos és soronkívüli feladat lenne a fékek és ellensúlyok rendszerének azonnali visszaállítása, az alkotmányos terror azonnali felszámolása – beleértve a bebetonozott tisztségviselők azonnali cseréjét is.

Talán el lehetne képzelni azt is, hogy az egyéni képviselői indítványok szerepét a törvényalkotásban keretek közé szorítsuk, és még sok mást is – a muszáj-Herkulesnek lenne dolga ebben az Augiász istállójában.

Oda kell ültetni a Kerekasztalhoz a Fidesz (nem Orbán!) képviselőit is és megegyezni, kiegyezni.

És utána összeszorított fogakkal hat év alatt helyrehozni, amit a maffia másfél év alatt tönkretett.

De ehhez Orbánnak mihamarább mennie kell, mert ha marad, ebből a hat évből könnyen lehet tíz év is itt az Unió perifériáján.

:O)))

BUKOTT DIKTÁTOR

Orbán megbukott, ez ma már világos, mint a nap.

Hogy hogyan és mikor lehet végleg eltakarítani, már csak ez a kérdés, de ez is inkább technikai jellegű.

Az a stádium, melyben leledzik olyan, mint mikor a család áll a haldokló ágyánál és mindenki azon töri a fejét, hogy hogyan lehetne még utoljára kicsípni valamit az örökségből, miközben azzal bíztatja az ágyban fekvőt, hogy nem is olyan nagy a baj, majd meggyógyul, meglátja!

Hát ez a beteg bizony már nem fog meggyógyulni.

Még agonizálgat egy darabig, de lassan már jártányi ereje sem lesz, legfeljebb még dührohamai lehetnek időnként, de ha az állampolgárok megkapják az emelt energiaszámlákat meg az adórendszer által megkurtított fizetéseiket, akkor legjobban akkor teszi, ha fejére húzza a lopott libák tollából készült nemzetiszínű paplant és álmodik tovább, szépen, csendben, szerényen.

Tán maga sem gondolta volna, hogy ilyen hamar vége lesz álomvilágának és lehet, még ma is abban él, hogy ki tud mászni a saját maga által ásott gödörből, de ez csak illúzió.

Mikor a nyugat azt üzeni, hogy szakítani kell a jelenleg folytatott politikával és Orbánnal vagy nélküle fordulatot kell végrehajtani és meg kell változtatni az általa keresztülerőszakolt törvényeket, akkor ezzel be is árazta a Mi Boldogságunk politikai súlyát és körvonalazta jövőjét is.

Ő lesz - mégha ha marad is, - a p*nán a szőr.

De egy gyenge zsarnoknál nincs csábítóbb préda a saját falkájának sem, ilyenkor hamar előállnak a trónkövetelők.

Persze azért hibát elkövetni nem lenne szabad.

Ezidáig is az volt a gond, hogy mindenki úgy gondolt rá, mint normális politikusra, de ez súlyos tévedés volt.

A Vezér beteg ember, és az a betegség, amiben szenved nem szervi eredetű, hanem mentális betegség, amelyik megakadályozza abban, hogy reálisan közelítsen az őt körülvevő világhoz.

Ő álmodott egy modellt, melyben ő az alfa és omega, ő a legerősebb, a legokosabb és a legszebb, hozzá igazítják a kronométereket és a méterrudat, ő mondja meg a tutit meg a frankót, nemmellesleg felvirágoztatja a hazai labdarúgást.

Az egyébként is álmodozásra hajlamos magyar jobboldal meg beleszerelmesedett az új mesébe és a mesemondóba.

Keresett a modell valóraváltásához végrehajtókat is, de a világ sajnos már csak olyan, hogy ilyesmihez értelmes és gerinces ember nemigen adja a nevét, hát maradt neki egy Szijjártó, egy Lázár, egy Selmeczi Gabriella meg egy Rogán - no meg a szupertehetséges Matolcsy, akik egyenként és külön-külön sem ütik meg azt a mércét, melyet bármelyik egyenes gerinccel rendelkező középiskolai tanár, orvos vagy könyvelő helyből megugrik.

Szóval figyelni kell rá, mert ettől az embertől minden kitelik, beleértve az öngyilkos gazdasági lépéseket, gazdasági szükségállapottól a bankbetétek zárolásáig, az államcsődtől az Unióból való kilépésig.

És kitelik tőle az erőszak is, hiszen ezt világosan ki is fejtette: az ellenfelet - ha alkalom adódik rá - meg kell ölni.

Nem az erkölcsi gátlásai tartották ezidáig sem vissza, hanem a félelem.

Mert amúgy gyáva is, és paranoiásan retteg attól, hogy mi lesz, ha egyszer nem ő dirigálja az előadást.

Páncélozott BMW - vel menekült el az Astoriától is, akkor, mikor kedves csőcseléke tombolásától kísérve Gyurcsány és néhány tökös szocialista politikus este koszorúzott az 56-os emlékműnél.

Mikor Szlovéniába ment vonattal, a szerelvénye előtt előfutó mozdony szalad, felette harci helikopter biztosította a szerelvényt, és mindenkinek be kellett menni a peronokról a várótermekbe, mikor áthaladt a vonat.

Már akkor nyilvánvaló volt, hogy ez az ember szalajt, mint a rigalánc, de a baloldal valamiféle téves álszeméremből, a jobboldal meg számító lojalitásból nem mondta ki, hogy a Mi Tündökletességünkhöz képest Süsü, a sárkány egy akadémikus.

Elszomorító, hogy a társadalom a mai napig tűri, hogy egy olyan beteg cibálja a szakadék felé, akiről egy rendes pszichiátriai tanszéken köteteket tudnának írni a kutatók.

Tulajdonképpen rettenetes munka vár utódjára, hiszen Augiász istállójának kitakarításához egy Héraklész szükségeltetne, de jelenleg azon a politikai oldalon csak cselédek és csicskások láthatók, mert az értékesebb emberek visszahúzódtak, mint csiga a házába, ezzel persze viszonylagossá téve értéküket.

Viszont átvállalni a munkát és ismét rendbetenni az országot a jobboldal országlása után nem lenne helyes.

Amit elrontottak, vagy szervilis magatartásukkal hagytak elrontani, azt hozzák rendbe valamennyire, hozzák ők meg a népszerűtlen intézkedéseket, mutassák meg, hogy nem csak pofázni tudnak.

Érdekes idők jönnek, kíváncsi vagyok, hogy mikor bukkannak fel itthon a brüsszeli száműzöttek, mikor jönnek rá néhányan a jobboldalon, hogy ők már akkor is, ott is tudták és megmondták, hogy ezt ugye, így nem és máshogy kellene…

Meg ne tévesszenek bennünket, hiszen egy Áder, egy Szájer ezer szálon kötődnek a Vezérhez, mindahányan a Mocskos Generáció tagjai, az Orbán Család tagjai, maffiózók.

Cosa Nostra – a mi ügyünk, mondta a Keresztapában Don Corleone, mikor a maffiacsaládok felosztották egymás között New Yorkot.

Kis ország, nekünk egy család jutott, egy kollégiumnyi söpredék.

Meg az általuk lefizetett cselédség.

Nem szabad őket még egyszer az ország kormányrúdjához engedni…

:O)))


ps: A képet a Varánusz-blogról kölcsöncsentem, remélem nem haragszanak meg érte...

HARC A PÉNZESLÁDÁÉRT

- Hol van még pénz?

Van még valaki, akin nem vágtunk eret?

- Nincs Keresztapa - feleli a megszeppent consigliere, - legalábbis csak olyanoknál van pénz, akiktől elvenni meglehetősen nagy kockázattal jár.

Ott van a jegybank-ipar például. 

Bár bejuttattuk embereinket a szervezetbe, de a kulcspozíciót még nem sikerült elfoglalnunk.

Ez az aktakukac-kinézetű Simor ráült a pénzesládára, a kulcsát meg lenyelte és azóta úgy viselkedik, mintha ő lenne a Rambo!

Az ágya már tele van levágott lófejekkel, minden nap fenyegetik legrosszabb arcú politikusaink, más már régen frászt kapott volna, ez meg csak álldogál szenvtelen arccal és keresztülnéz rajtunk.

Mondjuk érthető a bátorsága, mögötte áll a Jegybankok családja, az EKB pedig már többször rávert a kezünkre, mikor a kasszakulcs után nyúlkáltunk!

- Próbáltátok lefizetni?

- Ezt már nem lehet, Keresztapa, ezt már teljesen elvadítottuk, ami azt illeti, ezt elkúrtuk.
Nem kicsit, nagyon!

A szokásos eljárással indítottunk, embereink az első utcasarkon baseball-ütővel rárontottak, mint szocik a nemzetre, jól összevissza kenték sárral, ráolvasták az offshore-lovagi vádakat, de lepergett róla.

Ha visszaemlékszel, te is tettél egy – két releváns megjegyzést rá, így oszt ez lett a vége.

Hiába van dugig töltött kincsesládácskája, a világ legtárgyilagosabb képét vágva küld el bennünket a náthás sóhajba, - igen dühítő!

A tetejébe a népnek is kezd kicsit gyanús lenni a világ felosztása Fideszesekre meg bűnözőkre, talán ha összehívnál megint egymillió embert a Parlament elé, változhatna a közhangulat.

Esetleg, ha baleset érné, mondjuk rácsukná valaki a páncélterem ajtaját, - két hetet csak kibírnánk pénz nélkül, de ő víz nélkül?

- Ehhh! – ez időszerűtlen…

Próbálkoztatok már az emberi gyengéivel?

- Ennek nincsenek emberi gyengéi, nem iszik, nem költ vagyonokat lóversenyre, otthon gyufaszálba kártyázik, a rulett csak játékelméleti szempontból izgatja, ez egy halvérű alak, bérgyilkos típus, csak ez nem távcsöves puskát visz a hegedűtokban, hanem közgazdasági alapműveket.

Ha legalább a címlistát meg tudnánk szerezni, talán a Gyurinak is segíthetne valamelyest, - gyorsan tanul, egyszerre két könyvet is képes olvasni!

De a hegedűtok is kulcsra jár és azt a kulcsot is lenyelte, azt mondta, reszeljünk magunknak újat, és a Közgázt emlegette…

- Az nem járható út.
A Corvinus, ez a bolsi-libsi fészek nem jöhet számításba, még a végén a Dobrev Klára mondaná meg nekünk a tutit, ez pedig ellentétben áll a család jogállásáról szóló törvénnyel, Apa olvas - Anya főz, ugye, meg az államelvvel: Kirche, Kinder, Küche ugye, ahogy azt Anikó példásan abszolválja.

Egy asszony babázzon csak a háztartással, na, jó, legfeljebb a családi vagyonon tartsa rajta a szemét, ne mi nyerjük a legtöbbet, meg irányítsa a személyzetet, de tanácsot nekem legfeljebb te adhatsz Lajos!

Próbálkoztatok már nővel?

- Ne is mondd!

Ráküldtük a Selmeczi Gabit, aki egy teljes héten át a Tescóban gyakorolta, hogyan kell erotikusan a szájába venni a kifli csücskét, hogy lehet a nyelve hegyével csábosan körbenyalogatni.

Külön zenetanárt alkalmaztunk mellé, hogy hatásosan tudja elbúgni neki némi Karádys reminiszcenciával: Szenátorral próbáltad már, szép, szemüveges hercegem?

Átnézett rajta, mint az ablaküvegen, pedig Gabika a kezdet kezdetén már ott állt melletted az Aurórán, vagy a Hapci motoroson vagy min is!

- Hmmm…

Mi a helyzet az IMF-el?

- Nem könnyű a helyzet Keresztapa.

Habár ma a Tamás elkezdte az informális tárgyalásokat azzal az ukrán nővel, akit mellesleg ez a majom Kósa Lali halálra sértegetett, mert az ostoba teljesen komolyan vette, amit az IMF-ről mondtál. Nem ismerte fel a zsenialitásodat, hogy a világpolitikát úgy kell intézni, mint a lóvásárt, nem szabad a vevőt szidni, a ló fogát le kell reszelni és a seggébe dugott nádszállal fel kell fújni szép piacképesre.

Majd a Tamás talán korrigál, végtére is igaz, hogy még semmit nem ért el a sok sürgés-forgással, de ő legalább tud dús fantáziával szépeket ígérni – már a ferdeszeműeknek is milyen szépeket mondott!

De lehet, ez is kevés lesz, neked is be kell vetned magad és a te utánozhatatlan eleganciáddal végig kell csókolnod a karját a kisujjától a hónaljáig, jó nagyokat cuppanva.

Mint szoktad az amerikai nagykövetasszonynak is, akit teljesen meghódítottál, alig tudta elrebegni a demars kifejezést, olyan zavarba jött, mikor elegánsan pucsítva rábuktál a praclijára!

- Mikor lehet ebből pénz szerinted?

- Hát, van egy optimista verzió Mein Vezér, mely szerint akkor, mikor a libák visszahúznak nyári szállásukra, meg van egy pesszimista verzió is – az ahhoz köthető, mikor te húzol el…

- Ez elképzelhetetlen, mást kell kitalálnunk!

- Talán ha a Gyurit odadobnánk a népharagnak, mondván, hogy ferde szemmel nézte a forradalmat?

- Megfontolom…

Most töltsél egy italt és hagyjál magamra.

Hiába, Vezérnek lenni magányos műfaj…

:O)))

HAMAR MUNKA

November 20.- a van, lassan-lassan vége az évnek.

A libák is tudják ezt, el is indultak melegebb égtájakra, úgy látszik, csak a magyar miniszterelnök nem tudja, hogy neki is menni kellene végre - neki is melegebb tájakra.

Egy hónap áll a törvényhozás rendelkezésére ahhoz, hogy elvégezzen egy olyan munkát, melyet egy normális ország felelős kormánya egy év alatt is csak nehezen tudna elvégezni, de persze a mi Forradalmi Hantás - Paraszt Ármányunkra ez a tézis nem lehet igaz, hiszen Orbán Viktor kormánya olyan, mintha maga Chuck Norris alakította volna, miután egy kamatlábbal agyonverte a Nagy Uzsorást, a Nemzetközi Valutaalapot.

Természetesen egy percre se ringassuk magunkat abba az illúzióba, hogy mostanában kissé megroggyant Vezérünk szembenéz a realitásokkal, vagy ha igen, akkor abban reménykedik, hogy a realitások a vezéri szúrós tekintettől meghunyászkodva földre sütik szemüket, megfordulnak és elsunnyognak.

Így aztán számoljunk bátran azzal, hogy itt olyan törvényhozási dömping jön a magyarra napokon belül, hogy kő kövön nem marad ebben az országban.

A törvényalkotás nem Nagy Nemzeti Preambulum, hogy minden baromságot bele lehessen csinálni, ami csak ennek a félnót… a Mi Utolsó Reménységünknek folyamatosan karbantartott agyában megfogan.

Egy rendes oktatási törvénynek például különféle társadalmi részérdekeket kellene összehangolni. Olyan iskolarendszert illene felállítani, mely támogatja a társadalmi mobilitást, segíti a nehéz szociális helyzetük miatt lemaradók felzárkóztatását, törekszik az esélyegyenlőség megteremtésére, az igazságos teherviselésre.

Olyan törvényre lenne szükség, mely biztosítja az oktatás sokszínűségét, mely meghaladja a magyar oktatást már vagy száz éve gúzsbakötő porosz modellt, olyan oktatást, mely magukért és a társadalomért felelősséget vállaló állampolgárokat nevel alattvalók helyett.

Persze ez nemigen vág egybe az alcsuti Gigász dörgő atyai pofonokkal bevésett nevelési elképzeléseivel, mert akkor hol a tekintély, hol a tisztelet, márpedig azt Vito Corleone is megkövetelte magának, mert ez a rendszer és a társadalom működésének alapja, nem holmi liberális nyámmogás meg szabadságjogok – frászt!

Sokatmondó, hogy még a saját táboron belül is ellenzik azt a kupacot, mely törvényjavaslat címen elkészült, Pokorni még a padlóra is köpött, csak úgy freccsent.

Maga Hoffmann Rózsa sem tudta elsőre eltalálni, hogy mit is akar ő tulajdonképpen, pedig vagy háromszor hívta főnökét a kiskertje aljába, rámutatva a termékre: Ezt nézd Viktor, ezt itt mind én csináltam!

Azon meg már csak röhögni lehet, hogy annyi év fáradhatatlan pofázása meghozta gyümölcsét, a felsőoktatásban nem lesz tandíj!

Nem hát, csak lesz résztámogatásos meg önköltséges képzés, de tandíj nem lesz, meg az IMF-től sem hitel kell, hanem biztosítás!

Csak azt nem értem, hogy akkor miért nem a Generalihoz fordult a Vezér – na jó, az rohadt nemzetközi uzsorás, de akkor még mindig ott van a nemzeti kockázatközösség letéteményese, Járai pénzügyi guru biztosítótársasága…

Szóval el lehetne ezen a törvényen molyolgatni a jövő évben is egy sort, aztán egyszercsak majd létrejön valamilyen minimális egyetértés a dologban, de ehhez az kellene, hogy a jelenlegi törvényjavaslatot minden mellékletével és minden variánsával együtt egy szorgalmas és tehetséges kormánytisztviselő lelkesen bedarálja.

Aztán mikor ezzel a nagy rakással végzett, utána elballagjon a nyomtatványboltba venni néhány doboz géppapírt, és szépen félreállni az ajtóban, hogy Hoffmann Rózsa úrasszony akadálytalanul tudja kicipelni kocsijához személyes holmijait.

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer még visszasírom Pokornit, akit ugyan emberileg nem tartok valami sokra, de az kétségtelen, hogy szakmailag fényévekkel jobb a klérus kinyújtott jobbkeze, a kereszténydemokratának nevezett pszeudopárt üdvöskéjénél.

Aztán itt van a rokkantak ügye is, abban is rendet vág a Vezér hirtelen.

Az alapvetés az, hogy minden roki ab ovo csaló, nemkülönben a rokkantság fokát megállapító orvosok is, akik nem átallották azt állítani, hogy az az ember, akinek levágták kezét-lábát, eltávolították a törzsét és a fejét, mindössze a füle maradt meg egy selyempárnán – de az is süket, az hatvannyolc százalékos munkaképesség csökkenést szenvedett el.

Mindenesetre a Fül nem lesz jogosult rokkantnyugdíjra, mert az jog, mígellenben amit kapni fog, az táppénzszerű ellátás lesz, ami nem járandóság, viszont majd megmondja a Viktor, hogy mennyi az annyi.

Mert ugyan ez is jár, mint pénz a kontrásnak a bandában, de előfordulhat, hogy - mint ugyancsak ebben a viccben – ugyan jár, de nem jut…

Ezen a területen is nagy a társadalmi egyetértés, csakúgy, mint a rendvédelmi szervezetek szakszervezeti jogosítványainak eliminálása tekintetében,

Lesz itt önkormányzati törvény, de hirtelen, bírósági törvény, hirtelen felindulásból elkövetett ügyészségi törvény, törvénymódosítás az állatok védelméről - ezt akár önvédelmi törvénynek is nevezhetné a Fidesz törvénygyára.

És akkor itt van még a 2012-es költségvetés is, a maga optimista számaival, ami úgy nem ér semmit, ahogy van, az első sarokszámtól az utolsóig hazug és végrehajthatatlan, ami helyett – már ha azt akarják, hogy az IMF képviselői ne hasukat fogva röhögtükben távozzanak.

Teljesen újat kell alkotni, de még előtte az ez évi törvényt is módosítani kellene, miközben Matolcsy tárcájánál nincs egyetlen ember sem, aki képes lenne egy ország költségvetésének összeállítására, mert akik erre képesek lettek volna, azoktól megváltunk, mert a szakértelem, mint Torgyán koalíciós partner óta tudjuk, ócska bolsevista trükk.

Húszegynéhány nap áll rendelkezésre, és nem kell annak prognosztizálásához atomfizikusnak lenni, hogy megállapíthassuk: ennyi idő alatt elvégezni a kormányzat által tervezett törvényhozási feladatokat tisztességesen nem lehet, mert még a szar munkához is idő kell.

Persze valami majd lesz, lesz majd a preambulum preambuluma, melyben megállapítják majd Mesterházy felelősségét a MAORT–perért, és Szanyi is retteghet, mert a Rajk-per feltehetően az ő lelkén fog száradni, ellenben Wittner Mária harmatos szüzessége és Tóth Ilona szívsebészi képességei törvénybe lesznek iktatva.

Utóbbiról nemrég egészségügyi intézményt neveztek el Csepelen, ami engem azért kissé visszariaszt az intézmény látogatásától, hiszen Tóth Ilona munkásságának eredményét egy kriptából bányászták elő ötvenhét tavaszán…

Sok jóra mostanában nem lehet számítani, nem tesz jót a fokozott megterhelés a gyenge idegrendszernek egyébként sem, már csak abban reménykedhetünk, hogy az angyalka csilingelése, a specialisták embertpróbáló igyekezete meg Dr. IMF visszarángatja a Mi Reménységünket a földre, mint kisgyerek a lufit.

Tulajdonképpen miért is kell rámennie az országnak egy beteg ember lázálmaira?

:O)))

ÚJSZÖVETSÉG

Kissé morózus hangnemben értékelte a magyar miniszterelnök tüneteit az Európai Parlament elnöki tiszjének várományosa, Martin Schultz.
Meglehetősen szókimondó módon adta a közvélemény tudtára, hogy Orbán Viktor egyetlen szavával sem ért egyet.
 A magyar kormányfő álláspontja szerint az Európai Unió és a közös fizetőeszköz mély válságba került, amire a megoldás szerinte a nemzetállam erősítése - ez a megfogalmazás váltotta ki a kemény kritikát. 
Orbán hazai pályán már csömörlésig unt handabandázásait van még, aki komolyan veszi, főleg, ha azok gyakorlati lépésekkel és nyilvánvaló szándékokkal is társulnak.
Nem az első eset, hogy amikor az Unió legnagyobb országai éppen valamilyen aktuális probléma megoldásán fáradoznak, akkor Orbán szembemegy velük, vagy legalábbis sunnyog egy sort és kétértelmű kijelentéseket vagy az uniós irányvonallal ellentétes lépéseket tesz, és a német képviselő ezt a megfogalmazást is ilyennek tekinti.
Orbán meg óvatosan kezdi az elszakadást az Uniótól, ezért nemzetállamozik és ezért szeretné megteremteni azt a gazdasági mozgásteret, melyben egy számára megfelelő pillanatban búcsút inthet Európának, hogy valamiféle matyómintás, csikósch-fokosch-gulasch álomvilágot próbáljon létrehozni az Európához millió szállal kötődő országunkban.
Schultz nem köntörfalazott: Orbánnak hamarosan döntenie kell:  hamarosan el kell döntenie, hogy Magyarországot Európa fő vonalához vagy Oroszországhoz és Kínához akarja közelíteni. 
A kettő együtt nem fog menni.
Vagy egyik sem fog menni.
Merthogy egyrészt Kína számára Magyarország nem tétel, értéktelen figura a sakktáblán, számára egy olyan Magyarországnak lehetne értéke, amely masszívan beágyazódott tag az Unuióban, akinek szavára odafigyelnek és javaslatait fontolóra veszik.
Egy olyan Magyarország, amely az Unió páriája, melynek vezetőivel nem állnak szóba az Unió vezető politikusai inkább zavaró tényező, mint potenciális szövetséges, mely fogalom a kínai külpolitikában egyébként is a használat után eldobandó papírtermékekkel van egy kategóriában.
Ami Oroszországot illeti, Putyin és apparátusa jól ismeri a Mi Reménységünket, jókat röhög rajta, időnként még tréfálkozik is a rovására, de Oroszország érdekei nem esnek egybe Orbán érdekeivel, emellett hiába igyekszik most oroszbarátnak mutatkozni, folyvást kibújik belőle a primitív russzofób, amit aztán természetesen az orosz diplomácia nem felejt...
Viszont az könnyen megeshet, hogy kijátssza magát az Unióból, a pénzcsapokat elzárja valaki, a gazdasági kapcsolatok hirtelen megnehezülnek, a bürokrácia lelassul, Orbánon meg még az eddigieknél is jobban keresztülnéznek, már ha ez egyátalán lehetséges.
Orbán egyre hülyébb helyzetbe hozza magát és sajnos ezzel egy ütemben az országot is.
Egyrészt igényt tartana a Nagy Külpolitikus címre, de erre esélyes sincs a dolgok mai állása szerint, másrészt a Nagy Nemzetmegmentő címére, de ezt a címet nem valószínű, hogy megkapná - két okból is.
Az egyik, hogy a nemzet nem szorul megmentésre, ennek a nemzetnek csak békesség és nyugalom kellene, meg hozzá egy higgadt, átgondolt, mindenkit emberszámba vevő vezetés.
És ez a másik ok, hogy ehelyett egy neuralgikus, ad hoc ötletekből építkező, következetlen gazdaságpolitikát folytató, állandóan ideologizáló és össze-vissza beszélő kormánya van egy pszichopata vezetésével, akitől saját emberei jobban rettegnek, mint politikai ellenfelei.
A Mi Szépségünk olyan emberre hasonlít, aki azt álmodja, hogy döntenie kell a liba meg a tyúkpörkölt között, aztán mikor felébred meglátja, hogy ameddig álmodozott, megbuggyant a maradék bablevese is.
Nagy baj lenne, ha Orbán nem venné észre magát és folytatná a külpolitikai ámokfutást, még nagyobb baj, ha az Unió úgy döntene, hogy neki kell ezt megállítani.
Már így is szinte valamennyi gazdasági mutatóban sereghajtók vagyunk, bennünket tönkretenni nem művészet, hiszen a kormány maga teremti meg a feltételeket ehhez, miközben maga is a spekulánsok rögös útját járja.
Álomország lettünk, egy őrült ember álmainak áldozata.
Keserű lesz az ébredés.

:O)))

KMK

Orbán már megint harcol.

Nyakig ültünk az aggodalomban - mi lesz velünk, ha ott maradunk mindennapi betevő harcunk nélkül, ha kitör a világbéke.
Lássuk be, nincs szánnivalóbb egy munkanélküli hadvezérnél, akit olyan meglepetések érhetnének, mint parasztbácsit műrepülés közben -  nyakába folyna, amit csinált.
Tételezzük fel ezt a - belátom abszurd - helyzetet és képzeljük el, amint egy helyreállított jogállam elkezdi alkalmazni rajta a saját módszereit, - például mindjárt elrendeli, hogy közmunka keretében nem azt a munkát kell végeznie, mint amire ő elhivatottnak érzi magát, hanem azt, amire képességei alkalmassá teszik.
A libatelep új alkalmazottja ennek utána vitézi kardjával csalánt vághatna az árokparton a felserdülő libanemzedékeknek, közben jelszavakat harsoghatna, mint hajdan, szülőfalujában az árokparton, mikor  rohamra vezette fakardjával barátait a pitypangok ellen.
A mai ülésnapon több érdekes bejelentést is tett, például megnevezte az uzsorásokat, mint ellenséget, hosszan taglalva, hogy micsoda fertelmes és embertelen dolg azoktól venni el, akik rászoulnak: "Kevés kegyetlen dolgot tudunk elképzelni, amikor bűnözők arra szakosodnak, hogy a legszegényebbeket maradék értékeitől is megfosszák" - fogalmazott a Mi Boldogságunk és Vezérlő Csillagunk.
Én meg eltünődtem, hogy ki is ma az ebben az országban, akiről ez a mondatocska - mondjuk kijavítva a stiláris gondokat - leginkább elmondható.
Aztán olyan bölcsességekkel szórakoztatta a Nagyérdeműt, hogy majd ez ellen jogalkotással ie fel fognak lépni, és véget vetnek a harminc százaléknál magasabb teljes hiteldíj-miutatókkal való kizsákmányolásnak.
Uzsoráskörökben ez a bejelentés viharos derültséget keltett, hiszen egyrészt ki a fene számol THM -et?
Egy valamirevaló uzsorás pénzt szeret számolni és ritkán közgazdászkodik.
Másrészt meg ki a franc az az ostoba barom, aki éves harminc százalékra folyósít, mikor ez a heti kamatláb az érzékenyebb lelkű uzsorásoknál.
Namármost aki 30% THM felett nem sokkal hitelez, az hivatalos pénzintézet, vagy pénzügyi szervezet, mwely viszont a magas kockázatot ellensúlyozza ilyen kamatlábbal, mely elismerem, nem lúdláb, de hiotelt felvenni sem kötelező.
A kormányfő beszélt a fixált rezsiköltségekről is, megemlítve: a közszolgáltatók jelentős részét privatizálták korábban. 
Bevezetik a hatósági árazást a víz-, a szemét- és a csatornadíjak esetében is mondá a Vezér.
Na, ez érdekes lesz, mármint hogy az állam bele kíván szólni a magántulajdon működtetésébe.
Bizton állíthatom, nagy népszerűségre fog szert tenni magántulajdonosi körökben, nem is szólva a majdan elvesztett perek sokaságairól és az ezek okán kifizetendő milliárdokról. 
Ezek sgítségével azt fogja elérni, hogy a vizet, mellyel Kovács Józsi itatja és úsztatja a libáit, majd a Pesten élő Marinéni is finanszírozza, jóllehet a libamájról már álmodni sem szokott.
Aztán egy laza oldalvágással megfenyegette a magyarországi bankok anyabankjait is, nagy realitásérzékről téve tanúbizonyságot, úgy látszik elszánatták, hogy a teljesen felesleges konkurenciát ki kell iktatni a lakossági hitelezésből.
Meghirdette, hogy ki kell vizsgálni, hogy mi vezetett oda, hogy a devizahitelezés eluralkodott a magyar lakosság körében.
Talán nem ártana mostmár őt is kivizsgálni, hiszen a vizsgálódást akár ki is lehetne hagyni, mindössze Járai haverjától kellene megérdeklőni, hogy te Zsiga, miért is nem engedtem az általad oly brilliánsan vezetett Nemzeti Banknak a kamatlábakat csökkenteni?
Hogy minél rosszabb, annál jobb?
Francba, mindíg elfelejtem...
De a legédesebb dolgot a vége felé fogalmazta meg, mondván: a megújuló Magyarországon nincs helye a feketemunkának, ezért majd mindenkinek el kell számolnia a munkaidejével.
Emberek, újabb frenetikus ötlet, jön a Közveszélyes Munkakerülés, gondolom pénzbírsággal szankcionálva - nincs az a csóringer, akiből ne lehetne kicsavarni egy ötezrest a kényszermunka előtt.
A végén ideológiai alapot is vetett a Nemzet Esze, hogy vesztenénk már el végre.
Azt találta mondani, hogy a nemzetközi intézmények súlya egyre csökken, és most itt a lehetőség egy erős nemzetet felépíteni. 
"A képlet egyszerű: tartani kell az irányt, de növelni kell a tempót".
Tulajdonképpen a zuhanó repülőgép pilótája is ilyesmiket szokott mondani, meg hangosan fütyürészik, hogy ne féljen.
Orbán egyébként büszke lehet magára, ma ő a legerősebb magyar.
Áttolta az országot a Balkánra.


:O)))